A kampányfilm egyszerre próbál meg mindenről beszélni, de konkrét információkhoz nem jut a néző a problémák MSZP általi orvoslási tervével kapcsolatosan, ami egyértelműen lejárató kampány külsőt kölcsönöz a videónak.

Kép forrása:www.stop.hu

A film életkedvüket elveszített, szomorú, gazdasági és politikai tevékenységet elemző és szakértő hétköznapi emberekkel ismerteti meg a nézőket, akik diktatúráról, antiszemitizmusról, egyenlőtlenségről, pártkatonákról, gazdasági háttérhatalomról, valamint a Fidesz és a Jobbik összemosásáról beszélnek.

Azonosulási nehézségek

A videóban egy idős, egy fiatal, valamint két középkorú hétköznapi emberrel ismerkedhet meg a néző. A különböző korcsoportok megjelenési aránya tükrözi a célokat azzal kapcsolatosan, hogy az MSZP kiket szeretne megnyerni kampányával. A nyugdíjas hölgy szerepel a legkevesebbet, révén hogy az MSZP-nek ennél a korcsoportnál nincs szüksége kampányolásra, továbbá azért, mert a videó - amely többnyire közösségi oldalakon és videómegosztókon terjed - nem nagy eséllyel érné el ezt a korosztályt. A második legtöbbet szereplő korosztály a középkorúakhoz szóló „pár”, (akiket látható módon egy mögéjük vetített szobában ábrázolnak úgy, hogy az sem biztos, hogy egy időben ültek a kék vászon előtt), akik naprakészen, főként gazdasági kérdésekkel, focival és Orbán Viktor pénzügyi háttérhatalmával foglalkoznak. A pár a fiatalok számára szüleiket idézheti fel. Vagyis a kampány elsősorban a fiataloknak szól - ezt bizonyítja, hogy a fiatal lánnyal találkozhatunk a legtöbbet. A fiatalokat a Hallgatói Hálózatos törekvésekhez igen hasonló módon a kivándorlás katasztrófájával, az antiszemitizmus növekvésével, Orbán Viktor diktatúrára és önkényre törekvésének hangoztatásával próbálja megfogni.

A néző azonosulását a szereplőkkel megnehezítheti, hogy nem valós életbeli történeteket és tapasztalataikat megosztó emberekkel találkozhatunk a videóban, hanem érzékelhetően MSZP-s kampányszöveget felolvasó színészekkel.

A csekély körben elért Hallgatói Hálózatos babérokat célozza meg a kampány üzenetével, melyet vagy azért tesz, mert nincs jobb ötlete, vagy azért, mert a „HAHÁttér szervezete” előkészítette számára. Azok, akik ezekkel a kérdésekkel szimpatizálnak természetesen átláthatnak a próbálkozáson, de össze is zavarodhatnak tőle.

Háború?

A kampányfilm szerint „háború” van Magyarországon, amit Orbán Viktor Árpádsávos hordái és pártkatonái generálnak. Az MSZP rájött arra, hogy nem elég a baloldaltól már megszokott remény és reménytelenség szavakkal kampányolnia, hiszen ezek maximum az egyébként is meglévő pártszimpatizánsok számára lehetnek érdekesek. Éppen ezért a videó a magyarországi "háború" bemutatására szolgál, melynek ugyanaz a célja, mint a Fidesz 2010-es kampányának, vagyis: az Orbángyűlölő, rendkívül heterogén tábort igyekszik ezzel a szavazóurnákhoz csalogatni.  A háború egyfelől a gazdagok és szegények között, másfelől az utcán „randalírozó” békemenetek és pártkatonák által zajlik.

A kampányfilm arra hívja fel a figyelmet, hogy a szegényeknek egyre kevesebb, a „gazdagoknak” egyre több jut. A gazdagok fogalmát azonban - mint általában - nem konkretizálja, ami így visszafelé is elsülhet. Érthető természetesen, hogy a szavazók toborzása érdekében sokkal egyszerűbb és jövedelmezőbb az általánosítások használata, még érdekesebb továbbá, hogy a szocialisták volt pénzügyminisztere is - tudtommal - az egykulcsos adó pártján áll. Egy közel húszperces kormányzásértékelő alkalmából viszont érdemesebb lett volna egy kevésbé közhelyes üzenetet megfogalmazni az adózással kapcsolatosan, nem is beszélve arról a tényezőről, hogy ez így leegyszerűsítve nem csak a - korábban már említett célcsoport - fiatal generációnak, hanem a többdiplomás, magasabb pozícióban lévő értelmiségieknek is "büntetésként" tűnhet.

A más szemében lévő szálkakeresés, a Fidesz pártkatonáira és gazdasági háttérhatalmára utalás is komoly szerepet foglal el. A pártok mindig is rendelkeztek pénzügyi támogatókkal, és közéleti, művészeti, tudományos és egyéb szimpatizánsokkal; a hivatalok állománya lecserélődik, a szimpatizánsokat kitüntetik, a támogatók támogatnak, ez mindig így volt és mindig így lesz. Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, amikor a legyőzött harcos fegyvertelenül megpróbál homokot szórni fölénybe került ellenségének szemébe. De ez a módszer többnyire nem válik be, mert aki ilyen módszerekhez nyúl, annak vagy visszafújja szemébe a homokot a szél, vagy belebukik a próbálkozásba.

A Fidesz és a Jobbik ismételt összemosási kísérlete

Az elmúlt időben tapasztalható, hogy a baloldal rendre egybemossa a jobboldalt. Az antiszemitizmus növekedéséért a kormányt teszi felelőssé a kampányfilm. Bár a felhasznált képek erre utalnak, ez alkalommal sem található meg a logikai kapocs a Fidesz a Jobbik és az említett esemény között. A felelősség pedig ráhúzható a baloldali erőkre is, hiszen az antiszemitizmus fokozatos növekedéséért az ehhez hasonló kampány is hozzájárul, mivel a konfliktus lecsillapítása és a probléma megoldása helyett folyamatosan felemlegeti azt. Az összemosás ráadásul mellőzi az észérveket, sokkal inkább vágási és szerkesztési trükkökkel próbálja bizonyítani igazát. Az, hogy a Magyar Gárdának mi köze van a Fideszhez, továbbra sem derül ki számunkra.

A kampányfilmmel kapcsolatosan tehát elmondható, hogy a néző számára azonosulási nehézségeket okozhat, a fiatalokat célozza meg elsőként, akiket a Hallgatói Hálózat babérjainak learatási kísérletével próbál megnyerni. A gazdagok körének pontos definiálásának elkerülésével bünteti a teljesítményt, és a tükörbe nézés elkerülésével, az éhségmeneten „MUNKÁT” táblát szorongató nyugdíjasokkal „háborúról” beszél, amit véleménye szerint a kormány gerjeszt. A film tehát kizárólag a negatív kampány eszközeivel él, a visszhangokból ítélve viszont nem elég "ütős" ahhoz, hogy az MSZP számára előnyt kovácsolhasson - sokkal inkább nevetségessé teszi azt.