George Lucas űroperájában szereplő, a galaxis nagy részét magában foglaló katonai alapú diktatúra állama halálra volt ítélve. Pedig maga az átmenet a Köztársaságból a Birodalomba, zseniálisan megtervezett és kivitelezett folyamat volt. Azonban a háttérben húzódó ideológia és államszervezet, mintegy elszabadult hajóágyú rombolta szét húsz év alatt a stabilitást és az erős államot ígérő Galaktikus Birodalmat.

A Birodalomhoz vezető út

Palpatine szenátor, a későbbi kancellár, majd a Galaktikus Birodalom uralkodója, egy olyan bolygón kezdte meg politikai működését, ahol az erős államfői hatalmat egy fiatalkorú kezébe adták. Ezt pedig az alkotmányban is rögzítették. Így mikor megszerezte a szenátori kinevezését, egyfajta apaszerepbe került, ezáltal könnyen befolyásolhatta az államfőt, azaz a bolygó külpolitikáját. Látszólag csak az államfői érdekeit képviselte, ugyanakkor a saját szája íze szerint terelgette az eseményeket.

Hosszú évek munkájába telt, de Palpatine végül elérte, hogy megválasszák a Köztársaság kancellárjává. Ezalatt kettős játékot játszott. Ő irányította a nem-emberi fajokból álló szövetséget is, amely tagjai önállósították magukat, majd háborút indítottak a Köztársaság ellen. A háború méreteit tekintve totálisnak mondható. Idejére a kancellárt különleges jogokkal ruházták fel. A szinte semmiből felállított Köztársasági hadsereg, amelyre addig példa sem volt, a háború végére már az összes régióban állomásoztatott csapatokat. Ezeket pedig nem vonták vissza a háború lezárásával.

A Birodalom pillérei

A béke és rend. Az embereket komolyan megterhelték a háború előtti botrányok és az a pusztítás amik az összecsapásokkal jártak. Amikor azt látták, hogy a béke ellenségeit legyőzték, ünnepelték Palpatine-t aki végig vezette a Köztársaságot a nehéz időkön. Ráadásul elrablása és kalandos szabadulása után, a sajtója is nagyon jó volt. A köznép szerette és tisztelte mint vezetőt.

A legitimitás. A szenátorok többsége megszavazta Palpatine Uralkodóvá való kinevezését. Tették ezt külső befolyásolás miatt vagy egyszerű jóhiszeműségből. Így vált, kvázi önként, autoriter rendszerré a köztársaság. Ez azt jelentette, hogy törvényes úton békés átmenettel, megfelelő jogi aktusok mentén következett be a változás.

A gyűlölet. A háború szükségszerűen ellenség képet szül. Itt azonban nem kellett sokáig keresni. A Köztársaság békéjére bizony nem-emberi fajok törtek. Jól beazonosíthatóak, hiszen eltérnek az emberektől. A háború bűneiért pedig felelniük kell. A felelősség teljes áthárítása kvázi démonizálta az összes fajt. Ez a gyűlölet pedig erős kohéziós eszközzé vált társadalmi szinten.

A gyűlölettel párhuzamosan erősödött az a különlegesség tudat, amely az emberi fajt a többi fölé emelte lassan. Ez pedig elbizakodott gőgöt szült.

A hadsereg. Hősök voltak. Legyőzték az agresszorokat és megteremtették a békét. Egyfajta jelképévé váltak a „jók” győzelmének és prezentálták a birodalom egységét. Emellett a katonaság természeténél fogva a megfélemlítés eszköze is. Jelenlétükkel fenntarthatták a központosított Birodalom fennhatóságát. Ezzel az egyes bolygók és régiók elveszítették szuverenitásukat. Így gyűrűzött be a félelem az egyes vezetők, majd az emberek szívébe.

Az elszabadult hajóágyú

A Galaktikus Birodalom a saját súlya alatt omlott össze. A központosítás és katonai irányítás kiépítése közel 20 évet vett igénybe. Ennyi idő után oszlatta fel Palpatine a szenátust. Ez három okból tekinthető problémás döntésnek.

Palpatine elveszítette a legitimitásának forrását. Hatalma már nem közös akaratból és az általa uralt területek konszenzusából ered, hanem saját személyéből és a katonaság erejéből fakad. Ezáltal vált az autoriter, de mégis népi felhatalmazáson alapuló rendszer, totalitárius diktatúrává. Másodsorban a területek képviseletének és egyeztető fórumának feloszlatásával végleg megszüntette az évezredek alatt kialakult közigazgatási rendszert. Pedig ha bürokratikus, nehézkes és korrupt is, egy képviselői fórum tud olyan kérdésekkel foglalkozni és ügyekben dönteni, amelyekre igenis több energiát kell szánni, mint amennyit egy katonai hierarchia megenged.

Harmadsorban ott vannak a személyi kérdések. A szenátust egy igen komoly apparátus szolgálta ki. Ezek az emberek munkájuk elvesztése után akkor is elfordulnak valószínűleg a birodalomtól, ha addig hittek a rendszerben. Emellett sok szenátor rendelkezett komoly befolyással mind a saját bolygóján, mind egyes régiókban. Státusuk elvesztését, személyük elleni támadásnak élhették meg. Innentől kezdve szinte természetes, hogy hatalmuk visszaállításának ígéretéért a felbukkanó lázadók oldalára állítják erőforrásaikat. Hiszen elképzelhető, hogy sok politikus kevésbé elvhű, ha a pénztárcájának méretét csökkentik.

Az ideológia, amire a gyűlöletet alapozták, sem segített már egy idő után. A polgárháború és birodalom kikiáltása előtt az emberi faj egy volt a sok között. Történelmi, biológiai, társadalmi okokból nem tudott és valószínűleg nem is akart a többi fölé kerekedni, hiába volt létszámban kvázi fölötte a többinek. A háború után azonban annak borzalmainak felelősségét a nem-emberi fajokra hárították. Az idegengyűlölet megnőtt, amit tovább erősítettek a faji törvények. Egy idő után viszont elhaltak az ilyesfajta ellentétek. Az emberek rájöttek, hogy nem a többi faj okozta a szenvedéseiket. Ugyanakkor nincs az az ellenségkép, amit sokáig fenn lehetne tartani. Az emberek belefáradnak egy idő után az utálkozásba és a félelembe. Természetesen mindig lesznek olyanok, akik a démonizált csoport mellé állnak a rendszerrel szemben. Ezek az emberek azonban egyre többen lesznek, ahogy a rendszer elnyomja őket, illetve ahogy felfedezik: az ellenség nem is annyira ördögi, mint el akarják hitetni.

Végjáték

A legitimációs hiány, a hatalommal rendelkező sértett ellenzék, a közigazgatás felrúgása és az emberek fásultsága miatt erősödhetett meg a Lázadók Szövetsége. Az ideológia és a hozzá csatolt törvények katalizátorként működtek tovább. Az elégedetlenségről szóló hírek miatt a hadsereget tovább erősítették és gyakorlatilag az élet minden területén átvették az irányítást. Hiába volt az uralkodónak személyes hatalma, a katonai vezetők szinte a fejére nőttek, mivel az uralkodáshoz szükséges erőt ők biztosították. Befolyásuk és támogatottságuk pedig egyre nőtt. Ennek hatására a jelenlétük is. Ez pedig tovább erősítette a birodalom elleni hangulatot.

Megoldások

Úgy vélem, hogy a Galaktikus Birodalmat csak az enyhülés politikája tudta volna életben tartani. Ha nem rúgja fel a császár a területek képviseletét. Ha nem bántak volna kemény kézzel a nem-emberi fajokkal és visszakaptak volna jogokat. Ha...sok a ha. Leginkább arra gondolnék, hogy a kemény diktatúra helyett, egy monarchia szerű berendezkedésre lett volna szüksége a Galaktikus Birodalomnak.

The End

Palpatine, ahogy a Galaktikus Birodalom elbukott. Eszméje azonban nem...

//A szerző bár nem csak felületes szemlélője a StarWars univerzumának, de nem is elmélyült kutatója. Hibáit ezért kérem ne nézd.//