HTML

Policity

A Policity szerzői itt osztják meg véleményeiket, a csapatra jellemző sokszínűség jegyében.

Friss topikok

  • lucasso: infotenger.blogspot.hu/ Közélet, politika, kulturális piac, szórakoztatóipar, stb. (2015.06.13. 13:45) Fogyasztható szocialistákat!
  • Shlomo a halott zsidó terrorista: @Kakimaki0123456789: "Libiaban elsosorban az EU avatkozott be, nem az USA." Szándékosan terjesz... (2015.05.04. 18:44) Líbia, a szétszakadt ország.
  • maxval bircaman felelős szerkesztő: "Az Együtt részben liberális, részben modern szociáldemokrata párt" Magyarul: semmilyen. Csak egy... (2015.04.21. 16:14) Interjú Szigetvári Viktorral - 1. rész
  • Zka: @zá37úögóq: ha ez normális akkor én hülye vagyok és az is akarok maradni :D De egyébként értem, a... (2015.03.22. 09:19) Adtunk egy esélyt a Chemtrailnek
  • nnnnnnnn: alacsony színvonalú újságok divatmajom, önálló gondolkodásra képtelen buta pesti liberális fiatalo... (2015.03.06. 12:41) Nihilista progresszívek?

Címkék

1968 (1) 2006 (1) 2006 os választás (1) 2012 (1) 2013 (3) 2014 (22) 2014-es választás (10) 2014 es választás (1) 56 os forradalom (1) ab (1) Áder János (1) áder jános (2) ágak (1) akadémia (1) akcióterv (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (4) alaptörvény asztala (1) Alföldi (1) alföldi róbert (1) alkotmány (1) alkotmánybíróság (2) alkotmánymódosítás (1) alkotmányos alapjog (1) államadósság (3) államfő (1) állami nyugdíj (1) állampapír (1) állampárt (1) állampolgárok (1) állampolgárság (3) államszocializmus (1) alternatíva (1) alvás (1) angol (1) ángyán józsef (1) antiszemita (1) antiszemitizmus (1) assange (1) átok (1) atom (1) atomerőmű (2) attila (1) ATV (1) az év hülyéi (1) a tanú (1) baja (1) bajai videó (1) bajnai (12) Bajnai (7) bajnai gordon (3) Bajnai Gordon (4) balogh józsef (1) balog zoltán (1) baloldal (19) baloldali összefogás (2) bankszámla (1) barosso (1) Barroso (1) bayer (1) Bayer Zsolt (1) bayer zsolt (1) békekölcsön (1) békemenet (2) békemenet magyarországért (1) belügyminisztérium (1) bencsik andrás (1) benes dekrétumok (1) beruházás (1) betegség (1) bibó szakkollégium (1) bilderberg-csoport (1) bíróságok (1) bírság (1) biztonságpolitika (1) bkv (1) blog (2) blogger (1) blogger; (1) Böjte Csaba (1) bokros lajos (1) borókai gábor (1) börtön (1) bruck gábor (1) brüsszel (3) btk (1) budai gyula (1) budai liberális klub (1) budapest (1) budapest pride (1) bundestag (1) cdu (1) centrum (1) chapman (1) chemtrail (1) cia (1) cigányság (2) civilizáció (1) csányi (1) csu (1) csúcsminiszter (1) dajcstomi (1) dániel péter (2) dedikált alaptörvény (1) delphoi (1) demokrácia (5) demokrácia deficit (1) demokrata (3) demokratikus deficit (1) demokratikus koalíció (2) demokratikus koalíció platform (2) demokratikus legitimáció (1) demonstráció (2) depolitizált (1) deutsch tamás (2) diagnózis (1) die linke (1) diktatúra (1) dk (18) DK (2) dkp (3) dr. Schmitt Pál (1) dresszkód (1) Dúró Dóra (1) e14 (1) Egyenes beszéd (1) egyéni (1) egyetemfoglalás (2) egyetem tér (1) egyeztetés (2) egypártrendszer (1) egység (1) Együtt (1) együtt-pm (1) Együtt-PM (1) Együtt 2014 (8) együtt 2014 (10) élelmiszer (1) elhatárolódás (1) ellenzék (26) ellenzéki (2) ellenzéki összefogás (2) elmúlt nyolc év (2) elszámoltatás (1) elte (2) elte ájk (1) elvándorlás (1) emigráció (1) emi klub (1) emmi (2) energiapolitika (1) ep-választás (1) érdek (1) erdély (1) érték (1) értelmiség (1) értelmiségi (1) esterházy jános (1) eu (2) európa (1) európai bizottság (1) Európai Egyesült Államok (1) európai unió (2) Európai Unió (1) európa tanács (1) évértékelő (1) facebook (3) fbi (1) felcsút (1) felsőoktatás (6) felsőoktatási (1) felvidék (1) ferenc (3) fiatalok (4) Fidesz (8) fidesz (22) fidesz kdnp (1) fidesz tisztújítás (1) film (1) fitch (1) fitch ratings (1) fodor gábor (1) főpolgármester (1) forradalom (1) fót (1) G. Fodor Gábor (1) g. fodor gábor (1) galaktikus birodalom (1) galamus (1) gál j. zoltán (1) gaudi-nagy tamás (1) gazdaság (5) gazdasági miniszter (1) gazdasági válság (1) gergely (1) guardian (1) gubík lászló (1) gurcsány ferenc (1) gyarmatosítás (1) Gyöngyösi Márton (2) gyöngyöspata (1) gyurcsány (18) Gyurcsány (1) gyurcsány ferenc (14) haha (1) hajléktalan (1) hallgatói hálózat (1) harangozó (1) harrach péter (1) hatalmi (1) hatalom (1) határontúli (2) határon túli (1) házelnök (1) hegemónia (1) helsinki bizottság (1) heti válasz (1) híradó (1) hitelesség (2) hitelminősítők (2) hoffmann rózsa (5) hóhelyzet (1) hollywood (1) höok (2) horn gábor (1) horoszkóp (2) horváth andrás (1) horváth csaba (1) humán csúcsminiszter (1) ideológia (2) ifjúsági kereszténydemokrata szövetség (1) igazságszolgáltatás (1) iksz (1) imázs (1) imf (3) integráció (1) interjú (2) internetadó (1) intézményrendszer (1) jankovics marcell (1) janukovics (1) járai zsigmond (1) jávor (1) jegybank (1) jobbik (11) Jobbik (2) jobbik ifjúsági tagozat (1) jobbik szavazók (2) jobboldal (3) jogászképzés (1) jólét (1) jóri andrás (1) kádár 100 (1) kádár jános (1) Kálmán Olga (1) kampány (15) kampányfilm (1) kampánypénzek (1) kapcsolat.hu (1) kaposvári egyetem (1) karácsony (2) karácsony gergely (2) karantén (1) katasztrófa (1) kdnp (2) kémkedés (1) kérdőív; (1) kerekasztal (1) kerényi (1) kerényi imre (1) keretszámok (2) kétharmad (1) kiábrándultság (1) kínai átok (1) kispártok (1) kivándorlás (3) knézy jenő (1) koalíció (3) kocsis máté (1) köcsöglista (1) költségtérítés (1) költségvetés (3) költségvetés 2012 (1) kommentek (1) kommunikáció (2) kommunizmus (2) koncepciós per (1) konferencia (1) konfliktus (1) kongresszus (2) konszolidáció (1) konzervatív (2) konzervativizmus (2) konzultáció; (1) körkép (1) kormány (2) kormányválság (1) kormányváltás (1) kormányzás (3) korszakváltás (1) kósa (1) kósa lajos (1) kötcse (1) Kötcse (1) kövér (1) kövér lászló (1) középosztály (1) közmédia (1) köznevelés (1) közoktatás (1) közösség (2) közszolga (1) köztársaság (1) köztársasági elnök (6) köztisztviselő (1) közvélemény-kutatás (2) kritikai értelmiség (1) kubatov lista (2) külfold (1) külhoni (1) kultúra (2) kultúrkampf (1) kultúrpolitika (1) kuncze gábor (2) kuruc.info (1) l. simon lászló (1) lászló (1) lázár jános (4) legyen béke szabadság egyetértés (1) lehallgatási botrány (1) Lehet Más (1) lehet más (1) lehet más a politika (1) leminősítés (1) lemondás (5) lendvai (1) lendvai ildikó (2) lenhardt balázs (1) levél (1) liberális (1) liberálisok (1) liberalizmus (2) lista (1) LMP (6) lmp (9) m1 (1) magánnyugdíj pénztár (1) magántulajdon (1) magyar (1) magyarország (2) magyarország ma (1) magyar csapat (1) magyar foci (1) magyar hajnal (1) Magyar Hírlap (1) magyar rádió (1) magyar televízió (2) magyar válogatott (1) mandátum (1) mandiner (1) mandiner blog (1) manyup (1) martonyi jános (2) matelcsy (1) matolcsy (3) matolcsy györgy (3) medgyessy (1) média (3) médiatörvény (3) megemlékezés (1) meghallgatás (1) megszorítások (1) megújulás (1) merkel (1) mese (1) messiás (1) Mesterházy (1) mesterházy (6) mesterházy attila (15) Mesterházy Attila (1) mezőgazdaság (1) mi6 (1) migráció (2) Milla (1) miniszterelnök (1) miniszterelnök-jelölt (1) miniszterelnökség (1) mnb (1) moddys (1) modernizmus (1) molinó (1) Molnár Tamás (1) molnár zsolt (1) moodys (1) mozgalom (1) mozi (1) mszmp (2) mszp (28) MSZP (6) mszp kongresszus (1) mtva (1) Műegyetem (1) multik (1) munka (1) munkahely (1) munkanélküliség (1) napirend (1) napirend előtti felszólalás (1) nefmi (1) németh szilárd (1) németország (1) német kormány (1) nemzet (2) nemzetgazdaság (1) nemzeti (1) nemzeti hitvallás (1) nemzeti konzultáció (1) nemzeti kulturális alap (1) nemzeti radikális (2) nemzeti színház (1) Nemzeti színház (1) nemzeti ügy (1) nemzeti ünnep (1) Népszava (1) népszavazás (1) NER (1) ner (1) nka (1) nmhh (1) novák előd (3) nsa (2) nyelv (1) nyelvtanulás (1) nyerges (1) nyugdíj (2) nyugdíjasok (1) nyugdíjrendszer (1) oktatás (1) oktatáspolitika (1) október 23 (1) október 23. (2) olajfa (1) önvédelem (1) orbán (9) Orbán (1) Orbán-kormány (1) Orbán Viktor (1) orbán viktor (17) oroszország (1) országos lista (1) országvédelmi terv (1) országvédemi költségvetés (1) összeesküvés (1) összefogás (3) őszöd (3) őszödi beszéd (1) paks (1) Paks (1) Paks-vita (1) Paks 2 (1) pál (1) pálgium (1) palpatine (1) paradigma (1) paradigmaváltás (1) párbeszéd magyarországért (1) parlament (7) párt (2) pártalapítás (1) pártfinanszírozás (1) pártok (1) pártpolitika (1) pártpreferencia (1) pártrendszer (1) pártszakadás (2) pártszavazás (1) perverz koalíció (1) piaci modell (1) piknik (1) plágiumbizottság (1) PM (1) pokorni (1) polgármester választás (1) polgár dóra (1) policity (1) politika (2) politikai elemző (1) politikai gondolkodás (1) politikus (2) politológus (2) program (1) putyin (1) radikális (1) reagálás (1) rektor (1) remény (1) rendelet (1) rendőrség (1) rendszerváltás (5) rendvédelmisek (1) republikon intézet (1) révész máriusz (1) rezsicsökkentés (2) román-magyar (1) roszatom (1) sajtótájékoztató (2) sarkalatos (1) scheiring gábor (1) Schiffer (2) schiffer (3) Schiffer András (1) schiffer andrás (4) schmitt (1) Schmitt Pál (1) schmitt pál (2) second hand (1) seres lászló (1) simicska (1) sirály (1) snowden (1) sólyom lászló (1) soros györgy (1) SP (1) spanyolország (1) spd (1) stadion (1) standard and poors (1) star wars (1) szabadelvű polgári egyesület (1) szabadság (1) szabadságharc (1) szájer józsef (1) szájkosár; (1) szakály sándor (1) szakértelem (2) szakértői (1) szakpolitika (1) szakszervezet (1) szalai annamária (1) szanyi tibor (2) szarvas koppány bendegúz (1) szavazójog (1) szdsz (3) Szegedi Csanád (1) szegedi csanád (2) szegénység (2) szélbal (1) szélsőjobb (1) személyes adatok (1) személyi kultusz (1) Szentpéteri Nagy Richard (1) szerelem (1) szervilizmus (1) szerzett jog (1) szíjjártó (2) szíjjártó péter (1) szimbolizmus (1) szimpátiatüntetés (2) színház (1) szivola (1) szlovák (1) szlovákia (1) szobordöntés (1) szoci (1) szociális (1) szocialista (2) szocializmus (1) szolidaritás (2) szolidaritási adó (1) tamás (1) táncsics (1) tandíj (3) tárki (1) tarlós istván (1) távközlési adó (1) távozás (2) technokrata (1) telefonadó (1) telefonálás (1) tematizálás (1) terépcsecső (1) the (1) the guardian (1) this is sparta (1) tiltakozás (1) tisztogatás (1) tízszerannyian (1) torgyán józsef (1) törvény (1) törvények (1) trafik (1) tudati forradalom (1) túlzottdeficit-eljárás (1) tüntetés (7) turizmus (1) tusványos (1) twitter (1) ügyészség (1) újévi beszéd (1) ukrajna (1) unortodox (1) usa (1) útelágazódás (1) vadai (1) vadai ágnes (2) vágó gábor (1) válasz (1) választás (3) választási eljárásról törvény (1) választási rendszer (1) választások (7) válság (2) vdsz (1) véderő (1) végtörlesztés (1) vélemény (1) via nova (1) videó (1) videóüzenet (1) Vidnyánszky (1) vidnyánszky attila (1) vikileaks (1) visszaható (1) visszatérés (1) vita (2) vitányi iván (1) vitézy dávid (1) vízió (1) volner jános (1) vonalkód; (1) vona gábor (4) wikileaks (3) win-win (1) wittner mária (1) zászlóbontás (1) zsidó (1) zsolt; (1) Címkefelhő

Mindig a politika körül képzelte el a jövőjét?

Gyakorlatilag kamaszkorom óta politológus akartam lenni; amikor megjelent a rendszerváltás után a politikatudomány, mint műfaj – a szüleim pedig állandóan újságot olvastak, amiket aztán én is elolvastam –, jött egy természetes érdeklődés is a politológia iránt. A rendszerváltás éveiben fiatal voltam, a gimnáziumba való szóbeli felvételin pedig a román parlamenti választásokról beszéltem a Piarista Gimnázium igazgatójának. Ezt már akkor is tudtam – és nem azért, mert a szüleim bemagoltatták velem előtte a Magyar Nemzetet és a Népszabadságot.

szigetvari_viktor.jpg

Parlamenten kívüliként vezeti az Együttet. Nem okoz ez semmilyen nehézséget?

Egyáltalán nem; egy kis párt vagyunk, amely meg kíván erősödni, és úgy tudunk szélesebb felületet kínálni a médiának, ha több különböző székben több különböző ember ül. Én – úgy, hogy nem vagyok országgyűlési képviselő –, egyáltalán nem mondhatom, hogy ha a nyilvánosság felé mondanivalón van, az ne tudna megjelenni, és szerintem a szintén nem képviselő Juhász Péter kollégám sem panaszkodhat. Egyszerűen több beszélő felépítését teszi lehetővé, ha ezt a frontot széthúzzuk. Akkor lenne okom ezen érdemben elgondolkodni, ha frakciója is lehetne a pártnak; akkor nyilvánvalóan a napirend előtti felszólalásokban vagy az azonnali kérdésekben több lehetőségünk lenne, azokban a vitákban valószínűleg volna helyem megjelenni.

 

Az 1 százalékos támogatottság, amit mostanában mértek, mennyire reális?

Úgy gondolom, a mi reális társadalmi támogatottságunk 3-4 százalék körül van, ugyanakkor mi gyakorlatilag mindent elvesztettünk abból, amire a politikai identitásunkat építettük a 2014-es választást megelőző szakaszban: Bajnai Gordont és az Összefogás gondolatát is – és közben mégis létrejött egy politikai közösség, amely az ország kétharmadán jelen van, van párezer szimpatizánsa aki aktívan dolgozik. Ez a négyéves parlamenti ciklus jelölte ki a feladatot arra, hogy Juhász Péterrel és másokkal együtt egy bizonyos dolgokban karakteres politikai közösséget mutassunk be. Félévről-félévre kell előrébb lépnünk, akár a szervezet megerősítésében, akár a karakterünkben. Nagyon határozottan hiszek abban, hogy nekünk a legnagyobb az ellenzéki oldalon a növekedési potenciálunk.

 

Bajnai figyelemmel kíséri még a magyar belpolitikát, tartja a kapcsolatot az Együttel?

Bajnai Gordon nem várja el a tájékoztatást, de beszélünk. Nem vesz részt a politikánk formálásában, de amiről kell, arról tud. Nem is szól bele, mert tudja, hogy visszás is volna, ha bele akarna szólni. Az a kormányzás, amelyet Bajnai Gordon megvalósított, szerintem a rendszerváltás legnyugodtabb szűk egy éve volt kormányzati szempontból. Én büszke vagyok, hogy ebben részt vettem, és innentől jön a probléma is: ezért kell kellően körültekintően kritizálni mindazt, ami 2010 előtt történt, mert biztos, hogy a Bajnai kormány gyakorlatában is van mit kritizálni, de kormányzati minőség szempontjából, a nemzeti érdek követése szempontjából nincs oka panasza annak, aki a Bajnai-kormányban találja meg a legjobb kormányt az elmúlt évtizedekben. Az Együtt e tekintetben a Bajnai Gordon által alapított párt marad mindig.

 

Egy részben liberális párt hogyan tudja megszólítani a vidéki szavazókat, a Fidesszel és a Jobbikkal szemben?

Az Együtt részben liberális, részben modern szociáldemokrata párt, bár az értékrendi kérdések Magyarországon nagyon bonyolulttá váltak már jó pár éve. A szó angolszász értelmében fiskális ügyekben elég konzervatívok vagyunk; nem értékkonzervatívok, hanem egyszerűen szeretünk csak arra pénzt költeni az adófizetők pénzéből, amire van, vagy ami fenntarthatóan finanszírozható államadósságból. Ez másokra nem feltétlen jellemző.

Pontosan tudjuk, hogy a kis falvaknak a vidéke nem az, amelyik a mi politikánkért – mondjuk így – rajong. Ez teljesen természetes. Viszont ahol gyengülő középosztály vagy magyar értelemben vett, még magát valamennyire tartó középosztály van, ott igenis vannak olyan emberek, akik értékrendi értelemben erre a valamennyire liberális, valamennyire polgári, valamennyire modern szociáldemokrata világra nyitottak. Azt, hogy ők esetleg ma nem találják meg akár bennünk a megfelelő alternatívát, annak az oka részben bennünk keresendő, részben a 2014-es összefogás kudarcában, és részben pedig abban, hogy az elmúlt másfél évtizedben annyi minden történt ezekkel a választókkal, hiszen ők szavaztak valószínűleg Fideszre többször, Gyurcsány Ferencre is (még ha nem is vallják be), az LMP-re, és legyünk őszinték, egyes csoportok még akár a Jobbikra is szavazgathattak az utóbbi időben.

 

Taktikai jellegű volt a szakítás a Párbeszéd Magyarországért párttal? Mindenképp újra összeállnak 2018-ra, vagy ez még nem lefutott kérdés?

A szétválás a PM döntése volt, az Együtt ezt nem kezdeményezte és nem támogatta, mi egy, a választásokra közös programot és közös jelölteket állító politikai pártszövetségnél lazább szövetséget javasoltunk a ciklus meghatározó idejére, amely mégis szövetségi forma, és amelyben – mint az Osztrák-Magyar Monarchiában – vannak területek, amelyeket közösen csinálunk, és vannak területek, amelyekben eltérően politizálunk. A PM – számomra tiszteletre méltó módon – messze elkerülve az irreálisan antikapitalista túlzásait az LMP-nek, egy tisztességes baloldali, kapitalizmuskritikus politikát képvisel, innovativitásra törekvő szociálpolitikai- és egyéb megoldásokkal, amelyekből személyesen én sokat tanultam – ezért hittem, hiszek az együttműködésünk fontosságában.

Vannak, amikben nem értettünk egyet, például Erőss Gábor a Demokratikus Kerekasztal (DEKA) alakuló ülésén azt mondta, hogy ők a NATO-tagságot is problematikusnak látják – mi ezt nyilván nem tudnánk elfogadni egy pártközösségen belül. De szerintem azok a fajta politikai véleménykülönbségek, amelyek ma megvannak a PM és az Együtt közt, egy pártszövetségben is képviselhetőek lettek volna. E tekintetben ennek a politikai közösségnek valamilyen szövetségi formában 2018-ban is együtt van a helye szerintem.

 

Rontott a két párt viszonyán, hogy Karácsony Gergely nem az Együttből választott alpolgármestert Zuglóban?

Ebből volt gond, de a kérdést a Magyar Nemzet kicsit túldimenzionálta – ezt azóta Karácsony Gergellyel rendeztük. Én minden szempontból abban vagyok érdekelt – személyesen is Karácsony Gergely barátjának mondom magam –, hogy sikeres zuglói polgármester legyen, mert Zugló egy évtizedes válsággal és politikai korrupcióval sújtott kerület, amely politikai korrupcióban a szocialista és a fideszes oldal is vastagon részt vállalt. Nehéz küzdelem, hiszen a testületben ezen két erőnek meghatározó szava van, de én bízom a sikerben, és minden (távolról követő) politikai támogatást megadok Karácsony Gergelynek ahhoz, hogy ez menjen. Szerintem jó irányba indult el a kerületben.

 

Milyen a viszony a Szolidaritással?

Ha jogi értelemben nézzük, ugye van egy Szolidaritás egyesület, amelynek tavaly nyár óta nincs együttműködési megállapodása az Együttel, mert tavaly nyáron Kónya Péter azt jelentette ki – egyébként a saját egyesületének tagságával szemben –, hogy önálló pártalakításra készülnek. Amikor én ez ellen, mint az Együtt akkor frissen megválasztott társelnöke a nyilvánosságban is és a párton belül is felléptem, az azért történt, mert tele volt a postaládám egy óra alatt azzal, hogy ezt tegyem meg – egyébként több mint fele részben a Szolidaritásból a pártunkba jövő emberektől.

Emellett, és ez a fontosabb része a válasznak, és ezt a nyilvánosság kevésbé érti, hogy az Együtt egy új párt, amely a semmiből jött létre. A rendszerváltás óta a semmiből, ennyi idő alatt talán egyedül az LMP jött létre, és hosszú ideig küzdött is azzal, hogy hogyan tud megmaradni. Az Együtt e tekintetben marad egy egységes párt, a tagjainak 30%-a a Szolidaritás mozgalomból jön. A Szolidaritás a nyilvánosságban mindig ez a leegyszerűsítetten a munkás-érdekképviselet felől jövő párt. Szerintem ez nagyon fontos dolog, mert a rendszerváltás óta nem szélsőjobboldali, és-viszont-sőt demokratikus politikai képviselete ezeknek a választóknak nem jelent meg.Ezt tartom a Szolidaritás mozgalom legnagyobb értékének, hogy egyszerű emberek, – a szó semennyire sem pejoratív értelmében – proli származású emberek is újra bejöttek a politikába.

Egy másik része a Szolidaritásnak a Fidesz által ostoba módon megalázott, szerzett jogaitól megfosztott rendőröknek az ügye, akiknek lehet, hogy vissza kellett volna venni a privilégiumaikból, de nem alkotmányellenes módon.

És van egy harmadik harmad, amit pedig el szoktak felejteni a Szolidaritás kapcsán: ők alapvetően értelmiségi bázisról jövő közösség. És ez a három csoport– leginkább a rendvédelmisek kivételével – ma már boldogan vannak bent a pártunkban, és vesznek részt a belső vitákban, testületekben. Azt, hogy a vezetőik elmentek, nem a szervezettel való szakítást jelentette, hanem Kónya Péter és Székely Sándor személyes ambícióját, amellyel szerintem a saját közösségükön belüli támogatóik érdekeivel szemben is cselekedtek. De a párton belül nincsen Szolidaritás-kérdés, mert rengeteg ember van tőlük is, aki nagyon megbecsült tagja a közösségnek.

 

1 komment

Pénteken este az ATV Egyenes Beszéd című műsora a csatorna szerint történelmi jelentőségű vitának adott felületet, amely kijelentés annyiban igaz, hogy a mostani vitára hosszas huzavonát és több éves szünetet követően került sor.

http://www.atv.hu/thumbnail/481x270/5/68/71000.jpg

Forrás: atv.hu

Veszprém megye 3. számú választókerület legnagyobb társadalmi bázissal rendelkező pártjainak képviselőjelöltjei csaptak össze a bizonytalan választók megnyerése érdekében. A műsorban Fenyvesi Zoltán, a Fidesz, Pad Ferenc, az MSZP - DK közös jelöltje, valamint Rig Lajos, a Jobbiktól beszélgettek és értettek nagyban egyet a negatív kampányról, a foglalkoztatás- és egészségügy politika fejlesztésének szükségességéről, és úgy általában mindenről, ezért az esemény vitának kevésbé volt nevezhető.

Felmerül a kérdés, hogy az LMP jelöltjét miért nem hívták meg az eseményre. A válaszhoz látnunk kell, hogy a Lehet Más a Politika vidéki beágyazottsága rendkívül alacsony, támogatottsága az országos átlaghoz képest is kisebb, ráadásul az előző időközi választáson (Veszprém 1. sz. körzet) a vidéki választókerület 36 szavazóköréből 18-ban az 5. vagy még rosszabb helyre szorult. Ilyen feltételek, valamint az adás rövidsége miatt (35 perc) teljesen felesleges volt egy esélytelen negyedik jelöltet is leültetni az asztalhoz.

A megváltozott politikai tér:

A Fidesz eddig elzárkózott a nyilvános vitáktól, mivel nem állt érdekében egy számára nehezen kalkulálható, kétséges kimenetelű versenyben való részvétel. A kormánypárt számára nagyobb kockázatot tartogatott egy esetleges rossz szereplés, ellenben egy a szavazók által jónak ítélt teljesítmény magas támogatottságukat érdemben nem növelte volna. A politikai logika (mennyi szavazatot hoz vagy visz) által kijelölt egyetlen ésszerű stratégiát követték tehát éveken keresztül az ilyen jellegű konfliktusok kerülésével.

Azonban a politikai tér jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt lassan fél évben. A Fidesz-KDNP „rossz” politizálásának köszönhetően elvesztette társadalmi támogatottságának jelentős részét, így már nem teheti meg, hogy nem veszi fel a kesztyűt és nem áll ki ellenfeleivel megmérkőzni. Ráadásul Veszprém 3. körzete háromosztatú: Tapolcán a Jobbik, Sümegen a Fidesz, Ajkán pedig a baloldal erős, ezért a győzelemhez elengedhetetlen lesz minden egyes szavazat begyűjtése.

Megjelenés:

A jelöltek a média-marketing politizálásnak megfelelően elegánsan, öltönyben, nyakkendőben léptek a nyilvánosság elé. Két apró különbség volt csak megfigyelhető: a fideszes és MSZP-s képviselők világos, míg jobbikos társuk sötét ingben jelent meg, valamint Pad Ferenc zakóján egy magyar-EU zászlót formázó kitűző kapott helyet.

A témák:

Összesen nyolc, egymástól jól elkülöníthető szakaszra bontható a beszélgetés. Volt szó a negatív kampányról, választói magatartásról, foglalkoztatáspolitikáról, kórházról, a jelöltek esélyéről, a helyi és pártérdek ellentétéről. Ahogy már említettem, a három jelölt kínosan ügyelt arra, hogy a választók által fontosnak tartott ügyekben a többségi társadalom álláspontját képviseljék, így fordulhatott elő, hogy mindenki egyetértett mindenkivel. Ez a stratégia alkalmat adott Padnak és Fenyvesinek, hogy a jobbikos jelölt által birtokolt kórház-ügyet a sajátjaként is azonosítsa, így üzenve a választóknak, hogy figyelnek rájuk, számukra is fontos a megye egészségügyének helyreállítása.

Kommunikáció:

 

1.  

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

Összesen (másodperc)

Rig Lajos

57

160

-

72

-

172

31

48

540

Fenyvesi Zoltán

29

84

107

51

57

170

46

62

606

Pad Ferenc

66

103

-

75

-

276

43

54

617

 

A táblázat az egyes témákban való megszólalások kumulált időtartamát mutatja jelöltenkénti lebontásban. Tehát azt, hogy a képviselők hány másodpercet beszéltek egy témával kapcsolatban összesen. Ez azt is jelenti, hogy többször is felszólalhattak blokkokon belül.
A táblázatból azonnal feltűnik, hogy a fideszes jelölt komoly előnyben volt, mivel két alkalommal a műsorvezetőtől „saját” kérdést kapott, abban ellenfelei nem szólalhattak meg. Ennek ellenére nem ő, hanem Pad Ferenc beszélt a legtöbbet, összesen 617 másodpercet.
Amennyiben nem vesszük figyelembe a 3., 5. kérdéseket (az összehasonlíthatóság érdekében), Fenyvesi Zoltán csupán 442 másodpercet beszélt, ami másfél perccel kevesebb a többiekhez képest. Ha ebben a dimenzióban vizsgálódunk (tehát a két kérdéshez tartozó Fenyvesi felszólalást nem vesszük számításba), a komoly különbségek okait a jelöltek kommunikációs szintjeiben tapasztalható eltérésben kell keresnünk.
Pad Ferenc sokkal lassabban beszélt társaihoz viszonyítva, nehezebben fejezte ki magát, volt, hogy összezavarodott. Ezzel szemben ki kell emelni Fenyvesit, aki szinte hadart, viszont az érthetőségén ez cseppet sem érződött, ami a felkészültségének és kommunikációs képességeinek magas szintjéről tanúskodik. Ez azt is magával vonta, hogy Fenyvesi és Rig egységnyi idő alatt sokkal több információt tudtak átadni, mivel beszédük folyamatos, jól és könnyen érthető volt, ellentétben Padéval.

A beszéd a politikus egyik legfontosabb eszköze üzeneteinek célba juttatásához, ezzel árulja el magáról a legtöbbet választói számára. Amennyiben az nem folyamatos, nem könnyen értelmezhető, akkor személyét és az átadott üzenetet is hiteltelenítheti. Pad Ferenc ebből a szempontból nem volt jó választása a MSZP-DK kettősnek, jelöltjük nem képernyőképes. Rosszul fejezi ki magát, beszédhibával küzd, könnyen összezavarható, ráadásul tapasztalatlan a politikai életben. Elkövette az egyik legnagyobb hibát, amit politikus elkövethet, nem tudott reagálni egy felvetésre. A műsorvezető neki szegezte, hogy álláshalmozóként támadják, amire Padnak nem volt válasza, így felkészületlenségéről árulkodott.

Összegzés:

Kijelenthető, nemhogy médiatörténeti nem volt, de vitát, érvek ütköztetését is csak nyomokban tartalmazott az ATV műsora. Ha hozzávesszük a szervezés körüli problémákat (Fenyvesi először lemondta) valamint a műsor kétséges célba érését, nevezetesen, hogy végül hány veszprémi szavazóhoz jutott el, - hiszen egy politikai vita akkor releváns, ha azt nézik is - kijelenthető, hogy nem teljesült az alapvető cél, a bizonytalan szavazók meggyőzése. Nagyobb volt az esemény füstje, mint a lángja.
Pad Ferenc nem szerepelt jól annak ellenére, hogy ő beszélt a leghosszabban, Rig Lajos nem tudott újat mondani, Fenyvesi pedig mondandójában képtelen volt megkülönböztetni magát többi társától.

Szólj hozzá!

A politikai újságírásnak olyan új szereplői tűntek fel a horizonton, amelyek mind tartalmukat, mind stílusukat tekintve egy új jelenségét alkották meg a magyar médiapiacnak. A 444-et és a Cinket a „progresszív” újságírás hazai úttörőinek tartják, míg ők maguk elutasítják ezt a jelzőt. Ennél a kérdésnél viszont fontosabb a hatásuk értékelése a politikai diskurzusra. Egészen sajátos módon beszélnek a politikáról, ami szimpátiát és ellenérzéseket is kiváltott egyszerre. Hol értékrombolónak, hol függetlennek tekintik őket. Szokatlan szerepfelfogásuk áll az írásom középpontjában.

 censorship_cink.jpgForrás: cink.hu

Mindenekelőtt szükséges a jelenség meghatározása: Ha megfigyeljük a média politikai terét, hasonlóan a pártküzdelmekhez, kialakultak a jobb- és baloldali pólusok, amelynek szereplői beállnak az oldalak magyarországi képviselői mögé, úgymond „értékalapon”. 2010 után azonban, egy új generáció tört be a köztudatba, akik felkarolták a politikai állóháborúban részt venni nem kívánó, amúgy népes tömegeket (hasonlóan a korábbi Indexhez).

A spanyol eredetű „gerilla” szó jelentése szabadcsapat: olyan partizán egységek, amelyek nem tartoznak a hadsereg kötelékeibe, saját megfontolásból harcolnak az általuk kitűzött célok érdekében. Harcmodoruk a mozgékonyságra és a rajtaütésekre épül.

Látható valami fajta relevancia a két jelenség között, és érdemes is így megközelíteni az új politikai újságírást. A médiának van egy bináris értelmezése a politikára: vagy a kormánypártot támogatja, vagy az ellenzéket. A két alternatíva mellett állva a hagyományos sajtó a működésével, a „reflektorfény” irányításával befolyásolja a politikai küzdelmeket, kiszolgálván a mögötte álló politikai oldalak érdekeit. Tehát valamilyen politikai preferencia mentén strukturálja és tematizálja a politikai diskurzust, illetve közvetíti az egyik oldal „igazságait”. A 444 és a Cink megalakulásával viszont létrejöttek azok a „szabadcsapatok”, amelyeknek a politikai értékvállalása nem köthető egyik meglévő pártalternatívához sem. Ebbe a pártpolitikailag konstruált médiatérbe a „független változó” szerepét betöltve, ott csattan a kritika ostora, ahol a „független objektivitás” megkívánja (természetesen a függetlenség, nem az értékbeli, hanem a pártoktól való függetlenséget jelenti). Mozgékony és rajtaütésszerű harcmodoruk fellazítja a kétdimenziós politikai újságírást.

Általában a legtöbbször megfogalmazott kritika a gerilla-újságírással kapcsolatban az, hogy valójában nehéz eldönteni, hogy amit és ahogy írnak az konstruktív-e és segíti-e az értékalapú politizálást, vagy inkább rombolja-e a politikai közéletet. Sokszor nihilistának bélyegzik azt a mindennel szemben gunyoros és ironikus stílust, amit a gerilla-média felvesz. Úgy tűnhet, hogy úgy politizálnak, hogy mindeközben elválasztják magukat a politikától. Ez a fajta szerepfelfogás az, amiért a közvélemény hullámai csapkodnak a 444 és a Cink körül.

Először nézzük meg a vita szereplőinek vélekedéseit:

G. Fodor Gábor:

Az erkölcsi elmezavar – a Pallas Nagylexikon szerint – az a kórkép, melynek legfőbb sajátsága az etikai és morális irányban mutatkozó kedélyi elfajulás. A betegség súlyosbodásával beáll a teljes tudatzavar. Ez a magyarázata, hogy éppen az értékvesztés sajtómunkásai állnak elő morális vádakkal. Éppen azok, akik semmiben sem hisznek, semmit sem vallanak, sehová sem tartoznak. De akik senkik, sehonnan se jönnek és sehová se tartanak, azok hogyan is mondhatnának bármit is, aminek jelentősége volna? A Magyar Jeti Zrt. gyökértelen sajtómunkása csupán egy agent provocateur. Egy dolgot akar csak: provokálni. Erről és nem többről szól ma a progresszív újságírás.”

G. Fodor Gábor szerint az, hogy a „progresszív” média sehonnan „se jött, és sehová se tart” egy olyan állapothoz vezet, amit erkölcsi elfajulásnak lehet nevezni. Az ő szemléletében a 444, vagy a Cink nem lehetne szereplője a magyar politikai újságírásnak, hiszen az értéknélkülisége destruktív hatással van a politikai közélet minőségére. A provokáció említésével pedig valószínűleg a gerilla-újságok ő általa valós elemének vélt politikatagadás által gerjesztett néplázító hullámokra akar utalni.

A másik oldalról Szily László és Uj Péter mondja el a véleményét, hogy szerintük meddig terjed egy újság szerepe az értékmeghatározás terén, illetve arról is, hogy ők mit gondolnak cinizmusnak és nihilizmusnak:

Szily László:

„Mindenkinek más lehet a motivációja, nekünk az, hogy én beszűkültnek és értelmetlennek tartom, ha valaki értékelvűen ír újságot, vagy valamit akar vele, azon kívűl, hogy jó sztorikat hoz le, hogy szórakoztasson, informáljon. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez minden esetben rossz eredménnyel jár. Magyarországon azzal az eredménnyel jár, hogy valamelyik párt mögé egy idő után úgyis besorol, aki értékelvű. Elvileg lehetne értékvállalással újságot írni függetlenként, elvileg. Nyilván olyan szempontból nekünk is van értékválasztásunk, hogy ez egy liberális összetételű szerkesztőség összességében, akkor is, ha nyilván nem támogat semmilyen liberális erőt, meg nem fog mindenféle elvekről cikkeket írni, de a felfogásában liberális. Ezen túl szerintem minden veszélyes és kontra-produktív.”

A kontra-produktív jelző elgondolkodtató, és talán az elemelkedett bölcsesség szól belőle. Az értékelvűségnek is van egy határa: egy bizonyos szinten túl az érték kimondásán nagyobb lesz a hangsúly, mint azon, hogy annak valós tartalma is legyen.

Uj Péter:

„Mindenki döntse el, hogy az a cinizmus-e, hogy ha az ember indulatosan kikel a tolvajok ellen, vagy az, hogy ha milliárdokat lop. Miközben pedig lopnak, tolnak egy teljesen átlátszó és primitív ideológiai maszlagot. Ezek cinikusnak bélyegzik azt, akit ellenfélnek nem tudnak, mivel láthatóan nem azok, hiszen nem veszünk részt a politikai adok-kapokban. És akkor itt van ez a G. Fodor is, akik mögöttük bokáznak végig. Még 2010 előtt tökéletesen egyetértettek azokkal az elvekkel, amiket ma magukból kikelve elutasítanak. Nem ez az elvtelenség? Ami az egészet legjobban elmondja amúgy, az az orosz sztori. Hihetetlen, hogy milyen pólusváltáson ment keresztül az egész jobbos garnitúra. Néha már az az érzésem, hogy az Orbán direkt forgatja őket. 2008-ban még atlantista manifesztókat írtak, ma meg már kihátrálnak mindenből. A G. Fodor is. Na és akkor ki a cinikus?”

Uj Péter a 444-et ért G. Fodor Gábor kritikára helyezte a hangsúlyt, de a markáns megszólalásból így is jó ki lehet szőni, hogy ha az értékelvűség konkrét politikai állásfoglalást is magában hordoz, akkor annak könnyen az lehet a vége, hogy pár éven belül épp régi önmagunk kerül kritikánk célkeresztjébe.

 

Forrás: lifeposters.org

 

Értékekről nem vitatkozom, ugyanis nem látom értelmét. Ha van is az ilyen vitáknak célja, az éppen az, hogy ne lehessen egyik oldal „igazságát” se megtorpedózni, hiszen az érték a másik értékét nem gyengíti, sőt kölcsönösen felerősíti. Tökéletes eszköz a pozíció stabilizálására, a közvélemény kötélen rángatására. Mielőtt én is beleesnék a nihilizmus csapdájába gyorsan tisztázom az álláspontom: fontos és magyarázó erejűnek tartom a társadalmi lény(ek) értékrend alapú önmeghatározását. Egy hatalmi vagy piaci termék esetén viszont hiba lenne a morálnak tulajdonítani a tetteket és a szerepeket. Lehet része egy politikai vagy sajtószervezetnek a közös értékmeghatározás, de korántsem ez a vezérerő. A progresszív újságírás körül felmerülő vitákat éppen ezért nem ilyen oldalról szeretném megközelíteni. Sőt a célom az, hogy lebontsam ezt a fiktív „ideológiai harc” szimbolikát. Valójában ez a vita nem az értékekről szól…

Az újságírás is ki van téve a piaci és hatalmi mechanizmusoknak, sőt ezeknek van igazán. Itt a fizetőeszköz a kereslet, az olvasói szimpátia, így ilyen értelemben céljuk gazdasági és hatalmi jellegű, politikai önmeghatározásukat pedig nem az elvek, hanem éppen a kereslet határozza meg. A médiabirodalom építés egészséges modellje a piaci és hatalmi lyukak betöltése. Igazodni a politika folyamához, figyelni a társadalom politikai közérzetét, és ott elhelyezkedni, ahol a „profitmaximalizálás” biztosított. Naivitás lenne azt hinni, hogy a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet politikai identitásának meghatározása az értékmegfeleltetésen alapult volna. Félreértés ne essék, ezzel nem akarom álságosnak bélyegezni az egész magyar sajtót, azonban, úgy vélem az arculat kiépítése csak egy következmény és nem vezérerő volt. A valós ok-okozati mechanizmus máshogy néz ki. Az ok egy társadalmi bázisra való rátelepedés lehetősége volt: a Magyar Nemzeté a jobboldali, konzervatív-polgári értékrendű, politikailag tájékozott lakosság megszólítása, míg a Népszabadságé a baloldali, szociálliberális középosztály és értelmiséget reprezentáló emberek begyűjtése volt. Itt keletkeztek betöltendő piaci és hatalmi lyukak, mivel a rendszerváltás demokratizálódásának következtében ez a két tábor különböztette meg magát egymástól, adván a lehetőséget, hogy az orgánumok „két zászló” alatt megosszák a politikailag aktív lakosságot. A siker kulcsa a politikai folyamatok követése, és azoknak a társadalmi lecsapódásának a kihasználása volt. Az okozat pedig a politikai értékek mentén szelektált szerkesztőség kialakítása volt, hogy meg tudják találni azt a hangot, amivel érdekeiket biztosítani tudják. Tehát, ki lehet mondani, hogy az értékválasztás valós, de nem elsődleges. Inkább marketing célzatú, mint morális eredetű.

Gondoljuk csak tovább: ha a politikát is csak az elvek és az értékek harcaként értelmezzük, akkor könnyen pofon vág minket a valóság. Ezt úgy érzem a mai, 2015-ben író G. Fodor Gábornak nem kell már magyarázni. Épp pár napja rántotta le a leplet az ő számára értékadó politikai formációról. Azzal, hogy elismerte, hogy a „polgári Magyarország” csak egy politikai termék volt igazából saját kritikájának a csapdájába esett. Márpedig ha G. Fodor Gábor elismeri, hogy a hatalmi érdek a „pillanat uralása” és az értékrend csak egy „termék”, akkor miért várja el a 444-től vagy éppen a Cinktől, hogy beálljanak az elveket csak köpönyegként használó pártok mögé? Miért kéne tovább vinniük a hatalmi érdekek „árnyékolását”? Nem kéne, ez az én válaszom, sőt az újságírás épp a saját filozófiai mércéjének felel meg azzal, hogy ha a valóságot a lehető legpontosabban próbálja rekonstruálni. Az a tény, hogy a 444 vagy a Cink nem fogadja el a politika „rózsaszín” valóságát az csak a választópolgárok hatékonyabb tájékoztatásához vezet, ami talán egy kevésbé manipulált politikai állásfoglalást eredményez.

Az előbbi ok-okozati mechanizmust felvázolva már könnyebben meghatározhatjuk a 444 és a Cink jelenségét: kihasználták az adott politikai konstellációt. A piaci és hatalmi lyuk (habár itt a hatalminak a mögöttes politikai erő hiánya miatt nincs jelentősége) egy olyan társadalmi csoport körül keletkezett, amely pont a pártosságtól mentes újságírásra vágyott. A néha apolitikus, néha cinikusnak tűnő tartalmak pedig nem nevezhetőek nihilizmusnak az előbb leírtak alapján. A médiapiaci érdekek így kívánták, ugyanúgy ahogy korábban a jobb-baloldali felosztást is megkívánták. És persze ez sem jelenti azt, hogy a két újság szerkesztősége elvtelen lenne. Egyszerűen esetükben nem releváns, hogy írásaikat kizárólagosan az értékrendjük alapján alkossák meg.

Szerintem G. Fodor Gábor kritikája mögött a valós motiváció a félelem volt. A felszín alatt nem a morális érzületét sértette a 444, hanem őt is csak a puszta hatalmi érdekei vezérelték. Az ő és a jobboldal média érdekeire is veszélyes egy olyan progresszív média feltűnése, ami jobban alkalmazkodik a politikai közérzethez, tehát nagyobb keresletre tud választ adni, így elveszi a jobboldali sajtó elől a mozgásteret. G. Fodor Gábor egy párt stratégája, a 444 és a Cink pedig a pártjával szövetséges média érdekszféráját sérti. Ennek politikai következményei is lehetnek.

Ez a vita nem az értékekről, hanem a média és a politika közös érdekeiről szól. A 444 érdeke pedig épp az, hogy ne legyen egy párttal sem közös érdeke. Ebben áll a nagy „nihilizmusuk”…

Hogy a 444 vagy a Cink rombolják-e a politikai közélet minőségét? Kétlem. Beszűkült látásmód azt vallani, hogy politikai érték csak az lehet, ami valamilyen párthoz fűződik. Ez egyrészről lebecsüli az állampolgárik politikai „én” képét és kompetenciáit, másrészről pedig a politikát csak és kizárólag a pártok küzdelmén keresztül látja. Én úgy látom, hogy a progresszívek csak jót tesznek a politikai kultúrának. A komment-társadalom részben helyettesíti a hiányzó vitakultúrát, a felhasználói aktivitás pedig politikai tájékozottságot tükröz. Vannak hibái a rendszernek, vannak negatívumai, de összességében jól működik ez a politikai fórum. Ehhez pedig nem kellenek pártok, akármennyire is tiltakozik az ellentábor.

 

2 komment

    A vasárnap Veszprémben lezajlott időközi választáson Kész Zoltán, az ellenzéki pártok által támogatott független képviselő jelölt nyert, így a 2010-es áprilisi választások óta fennálló Fidesz-KDNP kétharmados többsége története végéhez ért. A szimbolikus jelentőséggel bíró eredménynek a belföldi médiumok mellett a jelentősebb nemzetközi sajtótermékek is külön figyelmet szenteltek. Az alábbiakban a szerző kifejti, miként látja ezt az eseményt olyan japán szemlélőként, aki 2010 óta aktívan figyelemmel kíséri a politikai eseményeket Magyarországon.

Veszprémi időközi: egy hamburger és a kétharmad a tétForrás: mno.hu

 1. A rendkívüli érdeklődés.

   A belföldi médiumok mellett a külföldi sajtó is külön figyelmet szentelt a veszprémi eseménynek, hiszen az eredménytől, azaz a kétharmados többség sorsának alakulásától függően jelentősen változhat az elkövetkezendő évek közpolitikai hangulata. A jelentős változás lehetősége alakulni látszott, mikor felmerült, hogy Navracsics Tibort, akkori külügyminisztert EU-s biztosnak jelölik. Erre irányuló elképzeléssel már a 2014-es országgyűlési választások előtt is találkozhattunk, ugyanakkor ennek valódi jelentősége csak a harmadik Orbán kormány megalakulása után lett, hiszen a választásokon pontosan 133 mandátumot szerzett a kormánykoalíció. Az egyre izgalmasabb, eszkalálódó helyzetet tovább élezte, hogy pillanatnyi indulási szándékát helyezte kilátásba több, a magyar társadalom által ismert szereplő, nevezetesen Török Gábor politológus, valamint Simicska Lajos a Közgép tulajdonosa. A jelöltek igazi célkitűzéseitől függetlenül Veszprém tagadhatatlanul olyan forró ponttá vált, mely minden politika iránt érdeklődő figyelmét felkeltette.

 2. Az ellenzéki összefogás sikere?

   A több ellenzéki párt támogatásával induló Kész Zoltán független képviselőjelöltként megnyerte a Veszprémi választást. Ez az időközi választás egy olyan időszakban zajlott le, amikor a közvéleménykutatások a kormánypártok támogatottságának gyors zuhanását mérték. A Kész Zoltánt támogató pártok koordinált módon álltak be a közös, független jelölt mögé, ezzel győzelemhez segítve őt. Mindez szépen példázza, miként lehet versenyképes módon jelöltet állítani egy egyéni választókerületben a kormánykoalíció jelöltjével szemben és szerencsés esetben mandátumot is szerezni, ebben a sokak által negatívan minősített választási rendszerben. A veszprémi összefogás sikere bátoríthatja az ellenzéki pártok ilyen jellegű, hatékony politizálását. Érdemes ugyanakkor mérsékelt szkepszissel állni a történésekhez. Felmerül a kérdés, hogy a veszprémi modell vajon mindenhol, minden körülmények között sikeres lehet? A vasárnapi választáson csupán azért sikerülhetett ez az eredmény, mert ez egy politikai szimbolikáját tekintve “csúcshelyzet” volt, amely egyidejűleg döntött a kétharmadról és a helyi képviselőről? Ha ez egy 4 évre szóló, az összes, azaz 199 mandátumért folyó harc lett volna, akkor is ilyen sikeres tudott volna lenni az ellenzék ezzel a módszerrel? Sokakban élénken él a 2014-es ellenzéki összefogás kudarca, így erősen kétséges, hogy ez a taktika általánosan is érvényes lehet. Ha nem egy ilyen látványosan szimbolikus választás lett volna a mostani és az ellenzéki szereplők a vezető ellenzéki szerepért is versengtek volna (ahogy az 2010-2014-ig volt látható), akkor minden bizonnyal sokkal nehezebb feladat lehetett volna közös jelöltet állítani. Kész Zoltán jelöltsége ebben az értelmezésben tehát az ellenzék összefogásának egy reális kompromisszuma. Ráadásul ez az időközi választás eltér a négy évente megrendezett országgyűlési választásoktól atekintetben, hogy csak egyetlen, egy frontos csatáról, egy mandátumról szólt. Megjósolhatatlan, hogy egy országos, 106 egyéni választókerületben zajló, több frontos háború esetén is sikeresen foghatna-e össze, az igen fragmentált ellenzék, melynek szereplői egymással is versenyző felekként jelennek meg. Kissé ironikus lehet ugyanakkor, hogy ha az ellenzéki pártok hisznek abban, hogy ezzel a taktikával megnyerhetnék a 2018-as választásokat, akkor érdemes komolyan venniük ezt a bátor taktikát és mind a 106 egyéni választókerületben független, az ellenzéki pártok által támogatott jelöltet indítani. Ebben az esetben a pártpolitikusok csak országos listán indulhatnának.

 3. Veszprém után.

   A veszprémi eredmény alapján tehát a kormánykoalíció nem tudta megtartani a kétharmados többségét, ami paradox módon azt mutatja, hogy milyen népszerű, nagy politikus Navracsics Tibor, aki 2010 óta kétszer szerezte meg a mandátumot e körzetben. A kormánykoalíció által támogatott jelölt veresége azt indikálja, hogy a veszprémi szavazók jelentős része az utolsó pár évben inkább Navracsics személyéhez kötődött, mint a Fidesz-KDNP nevéhez, s most a poszt-Navracics új időszámítás kezdetével bizonytalan, politikailag inaktív szavazó réteggé vált, amely Kész Zoltán-szerű jelöltre is hajlamos szavazni(természetesen ennek részletesebb elemzéséhez a mindenkori valós részvételi arányt is figyelembe kéne vennünk) .

   A ellenzéki oldal a győzelem hatására ünnepi hangulatba került. Azonban nem szabad elfelejteniük, hogy csak egy mandátummal változtak az erőviszonyok. Természetesen a szerző nem akarja alábecsülni azt, hogy véget ért a kormánykoalíció több mint 4 évig tartott kétharmados többsége, de ez csupán egy mandátum a 199-ből. A kormánykoalíció még mindig stabil többséggel rendelkezik, s több esetben továbbra is egyedül dönthet az ellenzéki pártok támogatása nélkül. Persze 2018. tavaszáig még több időközi választás is lehet, a kormányváltáshoz pedig elég egy forró kormányváltó hangulat egy szép vasárnapi napon (Annak ellenpéldáját 2014. decemberében megmutatták a japánok). Az ellenzéki erők elsőleges feladata az, hogy fenntartsák és továbbvigyék a kormányváltó hangulatot, s akkor nem kizárt annak az esélye, hogy a 2014-es eredménynél jobban szerepelnek majd a 2018-as választásokon. Ha az ellenzéki oldalon továbbra is a vezető pozícióért való groteszk küzdelem fog folytatódni, akkor a politikailag hajléktalan, okos választók megint csalódhatnának, s a kormányváltó hangulat is kidurranna, mint egy lufi. A veszprémi modell taktikai sikerét abban látja a szerző, hogy működik-e a 2014-es kudarcot megelőző immunrendszer az ellenzéki oldalon.

Kuragane Kei, Magyarországon élő bölcsész, egyetemi oktató véleménye a veszprémi választásról.

Szólj hozzá!

Mi a sikeres diplomácia titka, mit kezdjünk Amerikával?

 

Újév van, ilyenkor sokan mérleget vonnak elmúlt esztendejükről, mit nem csináltak jól, miben értek el sikereket, min változtatnának jövőre. Ezen gondolatok és fogadalmak zöme a pezsgőbuborékokkal együtt gyorsan el is illan, de tegyünk próbát, vonjunk mérleget a magyar kormányzat új külpolitikai megközelítéséről a magyar-amerikai diplomáciai rövidzárlat példáján keresztül. Súlyos, érzékeny és nehezen átlátható konfliktus ez, amelyben sem kompetenciám, sem szándékom nincs az igazságosztó és megmondó szerepét felvenni, ezt a feladatot meghagyom a politikusoknak és publicistáknak. Van azonban néhány gondolat, amelyet a megújulásra képes lelkeknek és elméknek megfontolásra érdemesnek tartok, ezekről essen pár szó.

A Fidesz 2014-es országgyűlési választásokon aratott győzelme utáni kormányzati átalakítások részeként a deklarált nemzetstratégiai rendszerbe illesztve a külügy a nemzetgazdasági célok alá lett rendelve szervezetileg is, ennek eredményeként jött létre a Külgazdasági és Külügyminisztérium. Az üzenet velős volt: a 21. század külügyi megközelítése a magyar gazdaság külföldi piacszerzésének való megágyazás. A sokba kerülő, de nem sok hasznot hozó parolázós-bratyizós, időnként elveskedő, kiálló vagy éppen elhatárolódó látszatdiplomácia ideje lejárt. Megkötjük közös üzleteinket, nem számít, hogy mintademokrácia vagy zsarnokság a partner. A pénznek nincs szaga.

Orbán Viktor és Ilham Alijev azeri elnök (fotó: hvg.hu)

Kérdés, hogy mennyire jelent ez újdonságot. Kinek szólt az üzenet? Vajon eddig nem játszott jelentős szerepet a diplomácia az egyes országok nemzetgazdasági céljainak elérésében? A külügyi szakma szépsége az implicit és explicit tartalmakkal való ügyes zsonglőrködés művészetének ismeretében rejlik. Ami a kormányzati kommunikációban megjelent, az a külügyi praxis nyilvánosság előtti lemeztelenítése és közszemlére tétele volt. Az ünnepi időszakhoz kapcsolódva egy karácsonyi hasonlat talán jól illusztrálja a helyzetet. A kisgyerekek kíváncsi természetűek, nagyon várják a Jézuskát, néha meg is lesik a szüleiket, amikor a karácsonyfa alá csempészik az ajándékokat. Viszont ha eléjük állna apu vagy anyu, és ezt a már ismert tényt a szemükbe mondanák, még így is elpityerednének. Valamiért mégis célszerűnek tartotta megtenni ezt a lépést a kormány, az egyértelműen Szijjártó Péterre szabott tárca sikeressége pedig megmutatja a ciklus végéig, mekkora létjogosultsága volt ennek a döntésnek.

Akik kicsit is foglalkoztak már külpolitikával, tudják, hogy ez az a terület, ahol a kommunikáció, a nyilvános lépések és a közvélemény számára rejtett részletek árnyalják a nemzetközi szereplők közötti viszonyokat. Egy ország diplomáciájának minőségét jól jelzi a kommunikációjának és gesztusainak szofisztikáltsága, megbízhatósága vagy éppen a partnerei részéről érkező üzenetek dekódolásának képessége. Az Egyesült Államok és Magyarország viszonya eseménydús történetre tekint vissza, ám az utóbbi évtizedekben – még ha nem is mindig teljesen zökkenőmentes, de – kiegyensúlyozott kapcsolatot ápoltak országaink. Idén ez megváltozott. Paks, Déli Áramlat, Kelet-Ukrajna, palagáz, áfaügyek, kitiltás, stb. A különböző politikai szereplők részéről gyakran egymásnak teljesen ellentmondó kijelentések miatt a laikus szemlélődő legfeljebb spekulálni tud arról, hogy mik a valós konfliktusforrások és mik a kommunikációs panelek, ez pedig komoly problémát jelent, bizonytalanságot és bizalmatlanságot kelt.

A felsorolt konfliktusgócok kapcsán számos esetben a nyilvánosság elé állt a kormány, rendszeresen említve a nemzetgazdasági érdekeket. Ezen esetek tökéletesen illusztrálják, milyen szituációkhoz vezet, ha kétoldalú kapcsolatokban a fent említett példa alapján az egyik fél az implicit tartalmakat részben vagy egészében a nyilvánosság elé tárja, kiteregeti a családi szennyest, utána pedig következetesnek kell maradnia a kommunikációjában. Elkezdődnek keringeni a félinformációk, célozgatások, sorok közötti üzengetések. Nehéz elképzelni, hogy valaki könnyen menedzselhetőnek tartotta ezt a feladatot. Felváltva követik egymást a szövetség erősségét kölcsönösen megerősítő üzenetek és az árulásról, kiszolgáltatásról szóló panaszok. Mi az igazság? A külpolitika nem úgy működik, mint a családi konfliktusokról való panaszkodás a szomszéd néninek, akinek elkottyintunk egy kis részletet, majd a mondandónk közepén rájövünk, hogy az indulat miatt csúszott ki a szánkon, és a mondatot már nem fejezhetjük be, mert egyrészt nem lenne korrekt az érintett családtaggal szemben, másfelől lejáratjuk mások előtt magunkat. A szomszéd néni meg néz zavartan. A szereplőket azonosítsa be mindenki kedve szerint

kep.jpg

A szövetség összeköt (fotó: US Embassy Budapest - facebook)

Régi gyermekbetegsége a magyar külpolitikai közgondolkodásnak (már ha létezik ilyen kategória), hogy nem képes megfelelően értékelni a nagyhatalmak helyzetét és viselkedését. Túlságosan hajlamosak vagyunk az egocentrikus megközelítésre. Ha a magyar érdek szemszögéből nézzük például az USA lépéseit, szüntelenül neheztelhetnénk rájuk, gondoljunk csak 1956-ra és Eisenhowerre. Könnyen kimondjuk, hogy az Egyesült Államok fittyet hány az általa szenvedélyesen kommunikált egyetemes értékekre, és érdekei szerint kényére tér el azoktól, ha a helyzet úgy kívánja. Tehát akkor mi miért ne tehetnénk így? Természetesen amerikai részről számos külpolitikai lépés megkérdőjelezhető, de pozíciójukból adódóan ezt nehezen tudnák elkerülni. Számos szituációban egyszerűen nincs helyes lépés. Ezt szélesebb tömegek irányába árnyaltan kommunikálni szinte lehetetlen, így alapos munícióval szolgál ellenfeleinek. Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.

Meglepően hangozhat, de akár még pozitív hozadéka is lehet ennek a szituációnak. Az utóbbi években érezhetően háttérbe szorult a kelet-közép-európai térség az amerikai külügy napirendjén. Ez nem azért történt, mert elhanyagolnának, hanem elsősorban a közelmúlt turbulens eseményei (arab tavasz, Irán, Oroszország, Iszlám Állam, stb.) miatt. Bár többször kerültünk kellemetlen helyzetbe, végeredményében elértük, hogy az USA mostantól kiemeltebb figyelmet fordít országunkra, és nem csak azért, mert a szomszédunkban háború zajlik. Ez bizonyos szituációkban javíthat az alkupozíciónkon, feltéve, hogy kormányunk és a diplomáciánk képes lesz a jelenleginél megfontoltabb és fegyelmezettebb szerepfelfogást magáévá tenni, ellenkező esetben azonban annak az esélye is elveszhet, hogy a belátható jövőben komoly partnerként kezel minket legnagyobb katonai szövetségesünk.

A keleti nyitás politikája szintén nem nóvum. Az Orbán-kormány előtt is intenzív külgazdasági kapcsolatépítés zajlott keleti országokkal, így Oroszországgal és Kínával is. Nehéz nem kommunikációs célú politikai szófordulatként értelmezni, ami ugyanakkor a Nyugattól (EU, USA) való diszkrét távolodás implicit jelentéstartalmával is bírhat, még ha kitalálói ezt nem is szándékoztak hangsúlyozni. Ezen retorika kétélűségét kormánypárti politikusok a nyilvánosság előtt is szóvá tették, valamint az utóbbi időben egyre többen nyilvánulnak meg közülük az amerikai kapcsolat fontosságát hangsúlyozva (pl. Jeszenszky Géza, Németh Zsolt, Gulyás Gergely). Nem segíti a szuverenitásunk ellen a nyugati szövetségeseink által indított támadás egyébként laikus füllel is túlzónak hangzó üzenetének hiteles képviseletét a kormány hazai ténykedése, amely finoman szólva sem elegáns és visszafogott eszközökkel él valós és vélt politikai ellenfeleivel szemben. Egy olyan paranoid politikai klímában, ahol minden héten háborút indít valaki az országunk ellen a kormányzati kommunikáció szerint, a farkast kiáltó fiú történetéhez hasonlóan a közvélemény már nem veszi komolyan a háborút, az üzenet elinflálódott a sok kardcsörgésben. Nehéz következetesnek maradni akkor, amikor egy kormány, amely belpolitikáját szigorúan az általa hivatalosan is deklarált értékek (függetlenül attól, hogy egyetértünk-e velük) alapján alakítja, gyakran nyilvánvalóan a népszerűtlenség kockázatát kívülről ésszerűtlen mértékben is vállalja, majd az országhatár átlépése után mintha ezt el is felejtette volna. Némi eufemizmussal ezt nevezik pragmatikus külpolitikának. A közvélemény azonban nem differenciál aszerint, milyen ügyben milyen mércét használjon a kormányzati retorikával kapcsolatban, ez irreális elvárás lenne a politika részéről, panasznak pedig helye nincs. Ugyanez érvényes diplomáciai és gazdasági partnereinkre is, attól függetlenül, hogy a kormányfő a tőle megszokott unortodox módon felhívta partnerei figyelmét, hogy ne azt figyeljék mit mond, hanem amit tesz. Ingoványos terep.

habskoss.jpgGesztusok (Habsburg Ottó a Lantos-házaspárral és Simonyi Andrással a Kapitóliumban Kossuth Lajos mellszobra előtt, fotó: Simonyi András)

Lehet-e mégis konszolidálni egy ilyen látszólag elvadult, bizalmatlanná vált viszonyt? Igen, lehet, mindig lehet. Varázsformula nincs, a legcélravezetőbb út a visszatérés egy némileg ortodoxabb külpolitikai áramlathoz. A tartós mosolyszünetnek kevés hozadéka van, hiszen megnehezíti a lényegi érdekérvényesítést, amihez fontos lenne inkább tanulmányozni és megérteni Amerikát. Természetesen rengeteg diplomatánk van, aki nagyon alaposan ismeri az Egyesült Államok politikáját, ám alaposan elbizonytalanodhatunk, mikor a kormányzat és holdudvarának köréből heti rendszerességgel meghökkentő gondolatokról lehet értesülni, többek között azoktól a szereplőktől is, akik hazánk tengerentúli érdekképviseletéről is gondoskodni fognak. Tagadhatatlan, hogy az USA a világ valaha volt nagyhatalmaihoz hasonlóan közel sem tökéletes, ám ennek ellenére sem találhatunk náluk megbízhatóbb szövetségest. Érdemes lenne tehát megbékélni a világpolitikai viszonyokkal és realitásokkal, törekedni mások és saját szerepünk józan felmérésére, és ehhez mérten megfontoltabb, következetes és kreatív, mintsem hangos külpolitikával küzdeni kitartóan nemzetközi gazdasági és diplomáciai céljaink megvalósításáért. Sosem késő változtatni, az önkritikára és megbékélésre való hajlam is tud tekintélyt és tiszteletet ébreszteni.

 

Szerző: Kaló Máté (további írások a http://sotu.blog.hu/ -n)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása