HTML

Policity

A Policity szerzői itt osztják meg véleményeiket, a csapatra jellemző sokszínűség jegyében.

Hirdetés

Friss topikok

  • kapiksz: A műfaj neve: Politika ! Ezt a baloldal csapnivalóan amatőr módon műveli, amúgy egyáltalán nem zic... (2014.04.25. 06:13) A kihagyott ziccer
  • dr. mesterseges szinezek: @Bogyó 2: " Azaz elítéli Orbán holokausztos álláspontját, csak nem kerít ennek túl nagy feneket." ... (2014.04.11. 17:43) Kálmán Olgáék még mindig nem értik
  • -JzK-: Hiányolom a ballib nyuggerek ekézését, pedig a nyuggerek aktivizálását ők előbb kezdték, és profib... (2014.04.01. 01:28) Nyuggermenet és Nyuggerváltás
  • maxval a gondolkodó birca: Volt már egyszer ilyen. Akkor is győzött s nacionalista-fasiszta puccs, hivatalos nevén narancsfor... (2014.02.22. 16:52) Félelem Ukrajnában
  • Tuvalu: @Kurt S. Earp: @Baron Darth Von Vaderham Béla: Ne legyetek már naivak. Nem tervezési hiba volt a ... (2014.02.07. 12:07) A Galaktikus Birodalom bukása – avagy az elszabadult hajóágyú

Blogajánló

Címkék

1968 (1) 2006 (1) 2006 os választás (1) 2012 (1) 2013 (3) 2014 (23) 2014-es választás (10) 2014 es választás (1) 56 os forradalom (1) ab (1) áder jános (2) Áder János (1) ágak (1) akadémia (1) akcióterv (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (4) alaptörvény asztala (1) Alföldi (1) alföldi róbert (1) alkotmány (1) alkotmánybíróság (2) alkotmánymódosítás (1) alkotmányos alapjog (1) államadósság (3) államfő (1) állami nyugdíj (1) állampapír (1) állampárt (1) állampolgárok (1) állampolgárság (3) államszocializmus (1) alternatíva (1) alvás (1) angol (1) ángyán józsef (1) antiszemita (1) antiszemitizmus (1) assange (1) átok (1) atom (1) atomerőmű (2) attila (1) ATV (1) az év hülyéi (1) a tanú (1) baja (1) bajai videó (1) Bajnai (7) bajnai (12) Bajnai Gordon (4) bajnai gordon (3) balogh józsef (1) balog zoltán (1) baloldal (19) baloldali összefogás (2) bankszámla (1) barosso (1) Barroso (1) bayer (1) bayer zsolt (1) Bayer Zsolt (1) békekölcsön (1) békemenet (2) békemenet magyarországért (1) belügyminisztérium (1) bencsik andrás (1) benes dekrétumok (1) beruházás (1) betegség (1) bibó szakkollégium (1) bilderberg-csoport (1) bíróságok (1) bírság (1) bkv (1) blog (2) blogger (1) blogger; (1) Böjte Csaba (1) bokros lajos (1) borókai gábor (1) börtön (1) bruck gábor (1) brüsszel (3) btk (1) budai gyula (1) budai liberális klub (1) budapest (1) budapest pride (1) bundestag (1) cdu (1) centrum (1) chapman (1) chemtrail (1) cigányság (2) civilizáció (1) csányi (1) csu (1) csúcsminiszter (1) dajcstomi (1) dániel péter (2) dedikált alaptörvény (1) delphoi (1) demokrácia (5) demokrácia deficit (1) demokrata (3) demokratikus deficit (1) demokratikus koalíció (2) demokratikus koalíció platform (2) demokratikus legitimáció (1) demonstráció (2) depolitizált (1) deutsch tamás (2) diagnózis (1) die linke (1) diktatúra (1) dk (18) DK (2) dkp (3) dr. Schmitt Pál (1) dresszkód (1) Dúró Dóra (1) e14 (1) Egyenes beszéd (1) egyéni (1) egyetemfoglalás (2) egyetem tér (1) egyeztetés (2) egypártrendszer (1) egység (1) Együtt (1) együtt-pm (1) Együtt-PM (1) együtt 2014 (10) Együtt 2014 (8) élelmiszer (1) elhatárolódás (1) ellenzék (27) ellenzéki (2) ellenzéki összefogás (2) elmúlt nyolc év (2) elszámoltatás (1) elte (2) elte ájk (1) elvándorlás (1) emigráció (1) emi klub (1) emmi (2) energiapolitika (1) ep-választás (1) érdek (1) erdély (1) érték (1) értelmiség (1) értelmiségi (1) esterházy jános (1) eu (2) európa (1) európai bizottság (1) Európai Egyesült Államok (1) európai unió (2) Európai Unió (1) európa tanács (1) évértékelő (1) facebook (3) felcsút (1) felsőoktatás (6) felsőoktatási (1) felvidék (1) ferenc (3) fiatalok (4) Fidesz (8) fidesz (23) fidesz kdnp (1) fidesz tisztújítás (1) fitch (1) fitch ratings (1) fodor gábor (1) főpolgármester (1) forradalom (1) fót (1) G. Fodor Gábor (1) g. fodor gábor (1) galaktikus birodalom (1) galamus (1) gál j. zoltán (1) gaudi-nagy tamás (1) gazdaság (5) gazdasági miniszter (1) gazdasági válság (1) gergely (1) guardian (1) gubík lászló (1) gurcsány ferenc (1) gyarmatosítás (1) Gyöngyösi Márton (2) gyöngyöspata (1) Gyurcsány (1) gyurcsány (18) gyurcsány ferenc (14) haha (1) hajléktalan (1) hallgatói hálózat (1) harangozó (1) harrach péter (1) hatalmi (1) hatalom (1) határontúli (2) határon túli (1) házelnök (1) hegemónia (1) helsinki bizottság (1) heti válasz (1) híradó (1) hitelesség (2) hitelminősítők (2) hoffmann rózsa (5) hóhelyzet (1) hollywood (1) höok (2) horn gábor (1) horoszkóp (2) horváth andrás (1) horváth csaba (1) humán csúcsminiszter (1) ideológia (2) ifjúsági kereszténydemokrata szövetség (1) igazságszolgáltatás (1) iksz (1) imázs (1) imf (3) integráció (1) interjú (2) intézményrendszer (1) jankovics marcell (1) janukovics (1) járai zsigmond (1) jávor (1) jegybank (1) Jobbik (2) jobbik (11) jobbik ifjúsági tagozat (1) jobbik szavazók (2) jobboldal (3) jogászképzés (1) jólét (1) jóri andrás (1) kádár 100 (1) kádár jános (1) Kálmán Olga (1) kampány (15) kampányfilm (1) kampánypénzek (1) kapcsolat.hu (1) kaposvári egyetem (1) karácsony (2) karácsony gergely (2) karantén (1) katasztrófa (1) kdnp (2) kérdőív; (1) kerekasztal (1) kerényi (1) kerényi imre (1) keretszámok (2) kétharmad (1) kiábrándultság (1) kínai átok (1) kispártok (1) kivándorlás (3) knézy jenő (1) koalíció (3) kocsis máté (1) köcsöglista (1) költségtérítés (1) költségvetés (3) költségvetés 2012 (1) kommentek (1) kommunikáció (2) kommunizmus (2) koncepciós per (1) konferencia (1) konfliktus (1) kongresszus (2) konszolidáció (1) konzervatív (2) konzervativizmus (2) konzultáció; (1) körkép (1) kormány (2) kormányválság (1) kormányváltás (1) kormányzás (3) korszakváltás (1) kósa (1) kósa lajos (1) kötcse (1) Kötcse (1) kövér (1) kövér lászló (1) középosztály (1) közmédia (1) köznevelés (1) közoktatás (1) közösség (2) közszolga (1) köztársaság (1) köztársasági elnök (6) köztisztviselő (1) közvélemény-kutatás (2) kritikai értelmiség (1) kubatov lista (2) külfold (1) külhoni (1) kultúra (2) kultúrkampf (1) kultúrpolitika (1) kuncze gábor (2) kuruc.info (1) l. simon lászló (1) lászló (1) lázár jános (4) legyen béke szabadság egyetértés (1) lehallgatási botrány (1) Lehet Más (1) lehet más (1) lehet más a politika (1) leminősítés (1) lemondás (5) lendvai (1) lendvai ildikó (2) lenhardt balázs (1) levél (1) liberális (1) liberálisok (1) liberalizmus (2) lista (1) lmp (9) LMP (6) m1 (1) magánnyugdíj pénztár (1) magántulajdon (1) magyar (1) magyarország (2) magyarország ma (1) magyar csapat (1) magyar foci (1) magyar hajnal (1) Magyar Hírlap (1) magyar rádió (1) magyar televízió (2) magyar válogatott (1) mandátum (1) mandiner (1) mandiner blog (1) manyup (1) martonyi jános (2) matelcsy (1) matolcsy (3) matolcsy györgy (3) medgyessy (1) média (3) médiatörvény (3) megemlékezés (1) meghallgatás (1) megszorítások (1) megújulás (1) merkel (1) mese (1) messiás (1) Mesterházy (1) mesterházy (6) mesterházy attila (15) Mesterházy Attila (1) mezőgazdaság (1) migráció (2) Milla (1) miniszterelnök (1) miniszterelnök-jelölt (1) miniszterelnökség (1) mnb (1) moddys (1) modernizmus (1) molinó (1) Molnár Tamás (1) molnár zsolt (1) moodys (1) mozgalom (1) mszmp (2) MSZP (6) mszp (28) mszp kongresszus (1) mtva (1) Műegyetem (1) multik (1) munka (1) munkahely (1) munkanélküliség (1) napirend (1) napirend előtti felszólalás (1) nefmi (1) németh szilárd (1) németország (1) német kormány (1) nemzet (2) nemzetgazdaság (1) nemzeti (1) nemzeti hitvallás (1) nemzeti konzultáció (1) nemzeti kulturális alap (1) nemzeti radikális (2) Nemzeti színház (1) nemzeti színház (1) nemzeti ügy (1) nemzeti ünnep (1) Népszava (1) népszavazás (1) ner (1) NER (1) nka (1) nmhh (1) novák előd (3) nsa (1) nyelv (1) nyelvtanulás (1) nyerges (1) nyugdíj (2) nyugdíjasok (1) nyugdíjrendszer (1) oktatás (1) oktatáspolitika (1) október 23 (1) október 23. (2) olajfa (1) önvédelem (1) orbán (9) Orbán (1) orbán-kormány (1) Orbán-kormány (1) orbán viktor (17) oroszország (1) országos lista (1) országvédelmi terv (1) országvédemi költségvetés (1) összeesküvés (1) összefogás (3) őszöd (3) őszödi beszéd (1) paks (1) Paks (1) Paks-vita (1) Paks 2 (1) pál (1) pálgium (1) palpatine (1) paradigma (1) paradigmaváltás (1) párbeszéd magyarországért (1) parlament (7) párt (2) pártalapítás (1) pártfinanszírozás (1) pártok (1) pártpolitika (1) pártpreferencia (1) pártrendszer (1) pártszakadás (2) pártszavazás (1) perverz koalíció (1) piaci modell (1) piknik (1) plágiumbizottság (1) PM (1) pokorni (1) polgármester választás (1) polgár dóra (1) policity (1) politika (2) politikai elemző (1) politikai gondolkodás (1) politikus (2) politológus (2) program (1) putyin (1) radikális (1) reagálás (1) rektor (1) remény (1) rendelet (1) rendőrség (1) rendszerváltás (5) rendvédelmisek (1) republikon intézet (1) révész máriusz (1) rezsicsökkentés (2) román-magyar (1) roszatom (1) sajtótájékoztató (2) sarkalatos (1) scheiring gábor (1) schiffer (3) Schiffer (2) schiffer andrás (4) Schiffer András (1) schmitt (1) Schmitt Pál (1) schmitt pál (2) second hand (1) seres lászló (1) simicska (1) sirály (1) snowden (1) sólyom lászló (1) soros györgy (1) SP (1) spanyolország (1) spd (1) stadion (1) stadionok (1) standard and poors (1) star wars (1) szabadelvű polgári egyesület (1) szabadság (1) szabadságharc (1) szájer józsef (1) szájkosár; (1) szakály sándor (1) szakértelem (2) szakértői (1) szakpolitika (1) szakszervezet (1) szalai annamária (1) szanyi tibor (2) szarvas koppány bendegúz (1) szavazójog (1) szdsz (3) szegedi csanád (2) Szegedi Csanád (1) szegénység (2) szélbal (1) szélsőjobb (1) személyes adatok (1) személyi kultusz (1) Szentpéteri Nagy Richard (1) szerelem (1) szervilizmus (1) szerzett jog (1) szíjjártó (2) szíjjártó péter (1) szimbolizmus (1) szimpátiatüntetés (2) színház (1) szivola (1) szlovák (1) szlovákia (1) szobordöntés (1) szoci (1) szociális (1) szocialista (2) szocializmus (1) szolidaritás (2) szolidaritási adó (1) tamás (1) táncsics (1) tandíj (3) tárki (1) tarlós istván (1) távközlési adó (1) távozás (2) technokrata (1) telefonadó (1) telefonálás (1) tematizálás (1) terépcsecső (1) the (1) the guardian (1) this is sparta (1) tiltakozás (1) tisztogatás (1) tízszerannyian (1) torgyán józsef (1) törvény (1) törvények (1) trafik (1) tudati forradalom (1) túlzottdeficit-eljárás (1) tüntetés (7) turizmus (1) tusványos (1) twitter (1) ügyészség (1) újévi beszéd (1) ukrajna (1) unortodox (1) usa (1) útelágazódás (1) vadai (1) vadai ágnes (2) vágó gábor (1) válasz (1) választás (3) választási eljárásról törvény (1) választási rendszer (1) választások (7) válság (2) vdsz (1) véderő (1) végtörlesztés (1) vélemény (1) via nova (1) videó (1) videóüzenet (1) Vidnyánszky (1) vidnyánszky attila (1) vikileaks (1) visszaható (1) visszatérés (1) vita (2) vitányi iván (1) vitézy dávid (1) vízió (1) volner jános (1) vonalkód; (1) vona gábor (4) wikileaks (3) win-win (1) wittner mária (1) zászlóbontás (1) zsidó (1) zsolt; (1) Címkefelhő

Elkészül: Debrecen, Ferencváros, Felcsút.
Felkészül: Szombathely, Pécs, Zalaegerszeg, Kecskemét, Diósgyőr, Kispest, MTK, Vasas.

10259371_809340062428413_153757936_n.jpg

A II. Orbán-kormány végéhez közeledve lassan a stadionépítések első nagy etapja is lezárul. Óraműpontossággal, ellentmondást nem tűrően, pontosan úgy, mint szinte bármi más, amibe a kormányzat beleállt a mögöttünk álló négy évben.

Ha volt kérdés, ami még a Fidesz törzstáborát is erősen megosztotta, akkor ez – a trafikmizériához és a paksi atomerőmű-bővítéshez hasonlóan – biztosan az egyik ilyen volt. Ennek dacára ma már kijelenthetjük: a kezdeti hőbörgést követően az új arénák felépítésének első szakaszát különösebb ellenállás nélkül sikerült átvinni a társadalom immunrendszerén.

A kormányváltó „erőknek” úgy tűnik, fogalmuk sincs róla, mekkora ziccert is hagytak ki.

Futballnyelven szólva, ez az a fajta helyzet volt, amikor az ember egyedül, védőktől mit sem zavartatva, a félpályáról vezetheti kapura a labdát – és még a kapu is tök üres. Egy esetleges gól a győzelemhez persze önmagában nyilvánvalóan kevés lett volna, de, hogy a találat után szorosabban alakul a négyévente rendezett, választásnak hívott meccs, az szinte egészen biztos. Helyette meg lett ugye kiütés, a második félidőben már-már örömfocival, ollézó közönséggel.

Hogy konkrétak legyünk: az impotens, egymást marcangoló baloldali társulatok egyszerűen képtelenek voltak bármit is kezdeni az ölükbe hulló lehetőséggel. Néhány, szóra sem érdemes, elképesztően hitvány kivitelezésű óriásplakáton és Szanyi kapitány időről időre elkövetett, mélyről feltörő, sütőrumízű Facebook-bejegyzésein kívül semmi sem utalt arra, hogy akár csak egyetlen olyan józan baloldali politikus is akadna, akibe belenyílalt volna a felismerés: a stadionkérdés a kampány vezérmotívuma lehetne. Így hát mondani sem kell, nem lett az.

Pedig a magyar futball főszereplői és a kormányzat ebben a kérdésben aztán tényleg mindent megtettek az ellenzék sikere érdekében. A politikai hatalom részéről a stadionépítésekkel kapcsolatban valami olyasmi volt tapasztalható, ami az elmúlt négy év Fidesz-kormányzását abszolút nem jellemezte. Ez pedig a racionalitás hiánya. A II. Orbán-kormány már-már kínosan ügyelt arra, hogy a döntései mögött ott álljon egy hatalompolitikailag tökéletesen átgondolt cselekvési terv. Ez nagyjából úgy nézett ki, hogy a kormány felkeltett egy igényt, például a – valóban – túl magas rezsiköltségek ellen, majd megoldásként ezt az igényt kielégítette. A stadionok kapcsán ez valahogy elmaradt. A miértre az egyetlen kézenfekvő magyarázat kizárólag az lehet, hogy a szenvedély ebben az ügyben egész egyszerűen felülkerekedett a racionalitáson. A focival kapcsolatos döntések nem a politikai logika, hanem Orbán Viktor személyes elkötelezettsége nyomán születnek. Tegye fel a kezét, aki hallott bármilyen épkézláb, központilag kommunikált magyarázatot az építkezésekre! Azért épülnek, mert csak. Pont. Erzsi néni meg valahogy nem érti, hogy a piaccal szemben miért nő ki a földből egy húszezres stadion, ahelyett, hogy inkább hozná már a postás azt a jól megérdemelt tizennegyedik havi nyugdíjat.

Tegyük fel, hogy valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ezek a politikai hibák még nem bizonyultak elégnek az ellenzéki kampánystratégák megvilágosodáshoz. Nos, hihetetlen, de a baloldal számára még az is összejött, hogy a magyar labdarúgás újabb, hosszú ideje nem látott dicsőséges periódusa is éppen a választást megelőző félévre essen. Sajnálatos tény, hogy a honi futballklubok 2013-ban minden eddigi teljesítményüket alulmúlóan, történetük leggyengébb nemzetközi szereplését zárták az európai kupaporondon – írd és mondd: egyetlen csapatunk sem érte meg a nyár végét. Oké, a hazai klubfutballt körülölelő általános érdektelenségből fakadóan érthető, hogy ez az újabb mélypont viszonylag kevesek lelkét érintette meg. Ám szeptemberben jött az a bizonyos bukaresti 0-3, majd rá egy hónapra az igazi sokk, az amszterdami 1-8. A helyzetet egyszerűen nem lehet elég drámain lefesteni. A válogatottnak hála a hollandiai katasztrófa után tízmillió ember ábrándult ki újfent a sportág Kárpát-medencében játszott egyedi változatából. Az az emészthetetlen gyűlölet, ami a meccset követő hetekben a magyar futballt övezte, gyakorlatilag leírhatatlan. Dzsudzsákékat gyalázta az óvónő, a kisnyugdíjas, az egyetemi tanár, az újságárus.  

2013 októberére odáig jutottunk, hogy az emberek, adóforintjaikból alighanem lódarázstenyésztésre is előbb utaltak volna ki milliárdokat, minthogy akár egyetlen fillért is új stadionok megépítésére költsenek. Innen talán már nem kell Ron Werber-i magasságokba emelkedni ahhoz, hogy kirajzolódjon a folytatás a választási siker érdekében személyes sérelmeiket félretevő baloldali szereplőkről, akik a kormányzati kommunikáció hibáit, valamint a futball kapcsán kialakult negatív közhangulatot felismerve és kihasználva a stadionkérdést közös kampányuk egyik vezérelemévé teszik. Ennyit a fikcióról. A valóságban lett egy minden szempontból kínos és szánalmas balliberális összekapaszkodás, melynek tagjai két héttel a választások előtt még a saját nevükben sem voltak biztosak. A koncon való belső marakodás közben éppen csak kampánnyal felejtettek el előrukkolni a „szövetségesek”, így nem csoda, hogy a baloldali kutyakomédiának 2010 után 2014-ben is egy igen nehezen magyarázható, megalázó választási vereség lett a vége. Így aztán hiába volt országos hőbörgés, hiába volt szinte általános közmegegyezés a stadionok megépítése ellen. Nem akadt olyan politikai erő, aki a többségi álláspontot képes lett volna felvállalni, ennek nyomán a kérdés kapcsán tapasztalható társadalmi ellenállás sem konvertálódott át szavazatokba.

Úgy áll a dolog, hogy Debrecen, Felcsút és Ferencváros még csak az első etap volt, hamarosan jönnek szépen sorban a többiek is. Lesznek itt még bőven elkerekedő szemek, meglepett arcok – Szombathelyen, Pécsen, az angyalföldi lakótelepek környékén.

Arról nem is beszélve, hogy egyelőre homályba vész az a titokzatos szurkolói tömeg, akik a megnyitóünnepség csillogásának elmúlta után minden második héten megtöltik majd a fejér megyei Pancho Arénát. Kommunikációs stratéga legyen a talpán, aki a hipermodern stadionok üresen kongó látványára majd valamiféle vállalható magyarázattal tud előállni. Racionálisan nézve akár azt is mondhatnánk, hogy lehetnek még ebből meleg helyzetei a III. Orbán kormánynak.

De aztán észrevesszük, hogy kik is állnak a szemközti térfélen. És rájövünk, hogy csak a képzeletünk játszott velünk egy pillanatra.

A helyzetből nem lett gól, a stadionellenes közhangulatból nem lettek szavazatok.  

A baloldal kihagyta a ziccert és elvesztette a meccset. Méghozzá tette mindezt olyan gyatra teljesítménnyel, olyan amatőr módon, hogy azt „profiktól”, ezen a szinten elképzelni sem lehetne különbül. A futball szabályai szerint itt következne az a rész, amikor a közönség a bús fenébe zavarja szét az egész aranylábú társulatot.

A politika szabályai másképpen működnek.

Azt már mindenki maga döntse el, hogy melyik az igazságosabb „játék”…

Címkék: fidesz ellenzék 2014 stadionok orbán-kormány

2 komment

Sosem ballibeztem. Azt gondoltam, ez a szitokszóvá vált kifejezés az „érvelés” legalja, és csak a baloldaliak és liberálisok összemosására és az ellenük való indulatok szítására jó. 


Tegnapig. 

 

Tegnap este Kálmán Olga meggyőzött, hogy mégiscsak jelent valamit, és érdemes is használni. Rájuk. Ugye milyen rosszul hangzik? Pedig én aztán tényleg nem akarnám részekre osztani az országot, hazára-nemhazára, ballibekre-konzikra-akárkikre. És mégis, csak kikényszerítették, csak megbélyegeztetik magukat, minden igyekezetem ellenére. Ugyanis vannak ők, meg értelmiségi haverjaik, akik úgy gondolják, meghatározhatják, hogy a magyar baloldalnak mit kellene gondolnia az ellenzéki összefogásról, vagy a német megszállási emlékműről. Meg vannak a józan emberek.

 Képernyőfotó 2014-04-09 - 3.25.19.png

Előbbit tegnap az Egyenes beszédben Kálmán Olga képviselte, utóbbit Schiffer András. Kálmán ugyanis nem tudta feldolgozni, hogy attól, hogy egy ellenzéki politikus nem osztja az ATV és a Népszabadság által favorizált baloldali ellenzék véleményét, még nem lesz sem Fideszes, sem Jobbikos, sem náci, sem fasiszta. A videó kötelező anyag, még kordokumentum is lehet belőle az egykori magyar baloldal múzeumában pár évtized múlva.

  (Különösebb bajom egyébként sosem volt Olgával, kicsit túljátssza a szerepét, de úgy érzékeltem, hogy alapvetően jól odakérdez a balos politikusoknak is, és hasznos válaszokat kényszerít ki. Persze a kiegyensúlyozottságtól messze van, de a HírTV-s/köztévés kollégáihoz képest még annak is tűnhetett. Jó, mondjuk az meg nem túl magas mérce, de ez a poszt nem erről szól.)

A beszélgetés témája a német megszállási emlékmű volt, ennek kapcsán akarta Schifferre rákényszeríteni saját véleményét a műsorvezető, ami nagyjából annyi, hogy háborodjunk fel, folytassuk tovább a kommunisták és fasiszták évszázados harcát, hagyjuk most a közélet tisztaságát, ez a szent ügy fontosabb, ezt még oldjuk meg, aztán lehet progressziválni, előre tekinteni, meg Nyugatra, mindegy. Lényeg, hogy most még ne, ne engedjen az okos, no pasarán, még ezt az utolsó csatát meg kell vívni, mert nekünk van igazunk. Mert csak.

 

Hát, sajnos nem az számít, hogy kinek van igaza. A Békemenet rezsiharcosainak és az Összeomlás nyuggerkommandójának örökös harca, a komcsizás-fasisztázás, a párbeszéd kizárása az, ami a magyar közéletet egyre nagyobb mélységbe löki, a Jobbik támogatottságát pedig az egekbe.

Ezt kéne észrevenni, nem pedig rátolni minden új szereplőt a baloldalon a DK-ra meg a Liberálisok-zászlókra, hogy közösen szíthassák az indulatokat a társadalomban. Ha valakik végre felismerik, hogy csak úgy lesz bármiféle haladás, ha nem a napi gumicsontokkal foglalkozunk, hanem valóban súlyos problémákkal és távlati célokkal, azokat nem kellene ilyen rendkívül kicsinyes módon támadni. Amit Kálmán Olga tegnap az Egyenes beszédben művelt, az nagyon jól mutatta meg, hogy miért tart ott a baloldal (meg amúgy az ország is), ahol. Egészen elképesztő, ahogy a műsorvezető azzal próbálja hitelteleníteni az LMP-s politikus mondanivalóját, hogy szerinte „feszült és mérges”. Arra pedig már jelzők sincsenek, ahogy a zsidó felmenői deportálásáról beszélő Schiffert próbálja összemosni a Jobbikkal, mert szerinte egy platformra került velük a német megszállás ügyében. 

 

Ballibek...

Címkék: Schiffer András ATV Kálmán Olga Egyenes beszéd

85 komment

Az alábbi képek remekül összefoglalják, mi is a baj a magyar közélettel. Míg a fiatalok apolitikussá válnak, addig százezerszámra vonulnak fel a rezsijüket, vagy épp a nyugdíjukat féltő idősek. A kádári kisember végre igazán nagynak érezheti magát. Békemenet, vagy Kormányváltó nagygyűlés, oly mindegy: lényeg az önálló gondolkodás hiánya. 

 

békemenet2.png

kormanyvaltas2.png

bekemenet_kep1.jpg

kormanyvaltas8.png

békemenet4.png

kormanyvaltas_kep1.jpg

békemenet3.png

kormanyvaltas_kep2.jpg

békemenet 5.png

kormanyvaltas_kep3.jpg

bekemenet_kep3.jpg

kormanyvaltas5.png

kormanyvaltas4.png

kormanyvaltas3.png

bekemenet_kep4.jpg

kormanyvaltas1.png

bekemenet_kep5.jpg

bekemenet_kep6.jpg

(Fotók: 444.hu, indexvideo)

6 komment · 1 trackback

Simon-ügy, Őszöd, Zuschlag – és megint Simon-ügy. Minden hétre jut valami új vagy valami újrahangolt botrány. Még sincs új a nap alatt, lényegében ugyanolyan ügyek kerülnek elő, és ugyanolyan helyzetek teremtődnek, mint 2010-ben.

(forrás: 444)

Az Összefogás/Kormányváltás ugyanúgy most sem tudja a saját kérdé­seit előtérbe helyezni, nem jut rá idő, nem kap teret most sem, és szinte állandó válaszkényszerben van. Továbbra is a kormánypártok kezdeményeznek. Ahhoz, hogy az ellenzék ezt kiragadja a kezükből, kellene valami katarzis. Egy olyan hajrára lenne szükség, mint amikor egy bokszoló a pontozóknál vereségre áll, de egy horoggal az utolsó pillanatban kiüti ellenfelét. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen ütést tudjon bevinni, nagy energia és éles látás szükséges.

Meg kellene találni azt a rést, ahol még lehet esélye a baloldali ellenzéknek. Hosszú taktikázásra és magyarázásra már biztosan nincs idő. Most az egyik témáról a másikra ugrál, hátha valamelyik betalál. Anélkül, hogy módszeresen felépítette volna a védekezését, és abból az ellentámadását, energiáját vagy a magyarázkodásra, vagy egy-egy alkalom adta ügy átértelmezésére fecsérli. A sarokba szorított bokszoló vészes kapkodásával együtt jár, hogy minden, elsőre nagy lehetőségnek tűnő alkalom a megoldás illúzióját kelti. Mint aki az ismeretlen, sötét szobában minden bútoron a villanykapcsolót keresi. Így történhetett, hogy a párt beleszaladt a bajai videoügybe, vagy az, hogy az ukrán helyzet is kampánytémává válhatott.

A zavarodottságot és az éleslátás hiá­nyát jelzi, hogy az ellenzéki szövetség közös elnevezése milyen rögös utat járt be. Természetesen minden kormányzati tevékenységet valamilyen ellenzéki kritikával igyekeznek kísérni, de ezek a narratívák eseti jelle­gűek, nincs egységesen kialakított válaszuk a körülöttük zajló eseményekre. A „mutyi” az, amit minden ügyhöz kapcsolnának, de hogyan is működne ez a kampánybélyeg, ha ehhez a fogalomhoz ugyanúgy kötődik a baloldali pártszéf, a nejlonszatyor és az osztrák bankszámla. A ring sarkába szoruló sportoló pedig, ha csak a védekezésre tud koncentrálni, nem lát, sötétben marad, legfeljebb tapogatózik, keresi a témát, ami a kampányban még megmentheti. Ezt a sötétséget egyrészt a megújulás kudarca okozza, illetve a leküzdetlen morális válság, ami voltaképp mérsékli az ellenfélre szórt „haveri körök” és a mutyivádak szenzációját. Másrészt erre a válságra építkezhet a kormánypárti kampány is, ha folyamatosan a ring sarkában képes tartani ellenfelét, amiben pedig benne van a kiütés kockázata is. Az elmúlt hetekben felpörgő botrányokra, illetve ezeknek az erkölcsi ütéseknek a pontos időzítésére és irányára nem lehetett előre felkészülni. Ráadásul abból, ahogy az ügyek követik egymást, számítani lehet még további botrányok kipattanására is. A baloldali szövetség pedig nem tudja saját eseti stratégiáját alkalmazni addig, amíg folyton válságkommunikációra és védekezésre kényszerül.

Mesterházy Attila az ígérte, az utolsó menetre nemcsak kijönnek a szorító sarkából az MSZP megújulásával, de a meccset is megnyerik. Ehhez képest Baja után újra szerepet kapott a „vének tanácsa”, az együttműködésbe pedig bevonták a régi-új arcokat. Ráadásul csak a választás előtt három hónappal érkeztek el arra a pontra, hogy a szövetségesek ne egymással foglalkozzanak, hanem végre szervezetileg is együtt szálljanak szembe a Fidesszel. Az Összefogásból lett Kormányváltás helyzete azért tűnik reménytelennek, mert nem lát igazi megoldást a mérkőzés megfordítására.

(első közlés)

Címkék: kampány mszp választások összefogás ellenzék 2014 kormányváltás mesterházy attila

Szólj hozzá!

Az utóbbi napok egyik elgondolkodtató tematikáját – a friss közvélemény-kutatások nyomán – a Jobbik lehetséges erősödése szolgálta, nevezetesen hogy a kampányidőszakban legsikeresebben mozgósítja szavazóbázisát, sőt új szavazókat is szerez mellé. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a bizonytalanok körében hogyan szerepel a párt, és hogy a „új” szimpatizánsok valóban az urnák elé járulnak-e majd április 6-án.

Az elmúlt egy hónapban különböző közvélemény-kutatók szerint 3-7 százalékkal nőtt a szavazótáboruk, továbbá jelentős tartalékokkal rendelkeznek a finisire is. Tény, hogy egy meglehetősen stabil támogatottságú pártról van szó (10% körül mozog a Jobbik) ami önmagában komoly sikerként könyvelhető el a közelmúltat és mai magyar politikai rendszert tekintve. Növekedni azonban jelentősen nem tudott. A mostani, reálisan 2-3 százalékos emelkedés (a Tárki szerinti 7 százalékos növekedés) okán bár vitatható hogy mennyire, de tény, hogy erős a Jobbik, az még inkább kérdéses hogy miért, minek okán emelkedik fel – immáron önmaga erejéből.   

Végeláthatatlan elemzés tárgya lehetne, hogy az Összefogás/Kormányváltás „nemkampánya”, a saját maga által elaknásított mező egyre nagyobb robbanásai, vagy azok a bizonyos kisebb-nagyobb-még nagyobb- felfoghatatlanul hatalmas csontvázak kipotyogása – kisebb segítséggel kilökése – milyen és mekkora mértékben járulhat hozzá a többi ellenzéki párt erősödéséhez, esetleg a választástól távol maradók táborának növekedéséhez.


A Jobbik utóbbi hónapban elért sikerei kapcsán fontos kitérni az arculatváltásra, melynek eredményeképp egy szalonképesebb radikális párt jelenik meg a szavazók előtt (kezdve a Jövőt nem lehet megállítani! szlogennel…) és ennek kapcsán érdemes beszélni a kampányidőszakról, pontosabban a  kampány velejét jelentő Üzenetről és annak Hitelességéről.

Az üzenet és annak sikeres célba juttatása, a győzelem egyik záloga lehet(ne), bár tudjuk, egy ellenzékben lévő pártnak mindig nehéz valami újjal kirukkolni, pláne ha nem is a legrosszabb a helyzet. Mindazonáltal a 2014-es kampány is mintapéldája annak, hogy a másik, az Üzenettel együtt járó kulcs a Hitelesség. A Jobbik egyik nagy előnye, hogy mind a párt, mind maga Vona Gábor rendelkezik ezzel a előnnyel, sikeressége ennek is köszönhető. 

Címkék: kampány választások jobbik vona gábor közvélemény-kutatás 2014

Szólj hozzá!