HTML

Policity

A Policity szerzői itt osztják meg véleményeiket, a csapatra jellemző sokszínűség jegyében.

Hirdetés

Friss topikok

Blogajánló

Címkék

1968 (1) 2006 (1) 2006 os választás (1) 2012 (1) 2013 (3) 2014 (23) 2014-es választás (10) 2014 es választás (1) 56 os forradalom (1) ab (1) Áder János (1) áder jános (2) ágak (1) akadémia (1) akcióterv (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (4) alaptörvény asztala (1) Alföldi (1) alföldi róbert (1) alkotmány (1) alkotmánybíróság (2) alkotmánymódosítás (1) alkotmányos alapjog (1) államadósság (3) államfő (1) állami nyugdíj (1) állampapír (1) állampárt (1) állampolgárok (1) állampolgárság (3) államszocializmus (1) alternatíva (1) alvás (1) angol (1) ángyán józsef (1) antiszemita (1) antiszemitizmus (1) assange (1) átok (1) atom (1) atomerőmű (2) attila (1) ATV (1) az év hülyéi (1) a tanú (1) baja (1) bajai videó (1) Bajnai (7) bajnai (12) bajnai gordon (3) Bajnai Gordon (4) balogh józsef (1) balog zoltán (1) baloldal (19) baloldali összefogás (2) bankszámla (1) barosso (1) Barroso (1) bayer (1) bayer zsolt (1) Bayer Zsolt (1) békekölcsön (1) békemenet (2) békemenet magyarországért (1) belügyminisztérium (1) bencsik andrás (1) benes dekrétumok (1) beruházás (1) betegség (1) bibó szakkollégium (1) bilderberg-csoport (1) bíróságok (1) bírság (1) biztonságpolitika (1) bkv (1) blog (2) blogger (1) blogger; (1) Böjte Csaba (1) bokros lajos (1) borókai gábor (1) börtön (1) bruck gábor (1) brüsszel (3) btk (1) budai gyula (1) budai liberális klub (1) budapest (2) budapest 2014 (1) budapest pride (1) bundestag (1) cdu (1) centrum (1) chapman (1) chemtrail (1) cia (1) cigányság (2) civilizáció (1) csányi (1) csu (1) csúcsminiszter (1) dajcstomi (1) dániel péter (2) dedikált alaptörvény (1) delphoi (1) demokrácia (5) demokrácia deficit (1) demokrata (3) demokratikus deficit (1) demokratikus koalíció (2) demokratikus koalíció platform (2) demokratikus legitimáció (1) demonstráció (2) depolitizált (1) deutsch tamás (2) diagnózis (1) die linke (1) diktatúra (1) DK (2) dk (18) dkp (3) dr. Schmitt Pál (1) dresszkód (1) Dúró Dóra (1) e14 (1) Egyenes beszéd (1) egyéni (1) egyesült államok (1) egyetemfoglalás (2) egyetem tér (1) egyeztetés (2) egypártrendszer (1) egység (1) Együtt (1) Együtt-PM (1) együtt-pm (1) Együtt 2014 (8) együtt 2014 (10) élelmiszer (1) elhatárolódás (1) ellenzék (27) ellenzéki (2) ellenzéki összefogás (2) elmúlt nyolc év (2) elszámoltatás (1) elte (2) elte ájk (1) elvándorlás (1) emigráció (1) emi klub (1) emmi (2) energiapolitika (1) ep-választás (1) érdek (1) erdély (1) érték (1) értelmiség (1) értelmiségi (1) esterházy jános (1) eu (2) európa (1) európai bizottság (1) Európai Egyesült Államok (1) európai unió (2) Európai Unió (1) európa tanács (1) évértékelő (1) facebook (3) falus ferenc (1) fbi (1) felcsút (1) felsőoktatás (6) felsőoktatási (1) felvidék (1) ferenc (3) ferguson (1) fiatalok (4) fidesz (23) Fidesz (8) fidesz kdnp (1) fidesz tisztújítás (1) film (1) fitch (1) fitch ratings (1) fodor gábor (1) főpolgármester (2) forradalom (1) fót (1) G. Fodor Gábor (1) g. fodor gábor (1) galaktikus birodalom (1) galamus (1) gál j. zoltán (1) gaudi-nagy tamás (1) gazdaság (5) gazdasági miniszter (1) gazdasági válság (1) gergely (1) guardian (1) gubík lászló (1) gurcsány ferenc (1) gyarmatosítás (1) Gyöngyösi Márton (2) gyöngyöspata (1) gyurcsány (18) Gyurcsány (1) gyurcsány ferenc (14) haha (1) hajléktalan (1) hallgatói hálózat (1) harangozó (1) harrach péter (1) hatalmi (1) hatalom (1) határontúli (2) határon túli (1) házelnök (1) hegemónia (1) helsinki bizottság (1) heti válasz (1) híradó (1) hitelesség (2) hitelminősítők (2) hoffmann rózsa (5) hóhelyzet (1) hollywood (1) höok (2) horn gábor (1) horoszkóp (2) horváth andrás (1) horváth csaba (1) humán csúcsminiszter (1) ideológia (2) ifjúsági kereszténydemokrata szövetség (1) igazságszolgáltatás (1) iksz (1) imázs (1) imf (3) integráció (1) interjú (2) internetadó (1) intézményrendszer (1) jankovics marcell (1) janukovics (1) járai zsigmond (1) jávor (1) jegybank (1) jobbik (11) Jobbik (2) jobbik ifjúsági tagozat (1) jobbik szavazók (2) jobboldal (3) jogászképzés (1) jólét (1) jóri andrás (1) kádár 100 (1) kádár jános (1) Kálmán Olga (1) kampány (16) kampányfilm (2) kampánypénzek (1) kapcsolat.hu (1) kaposvári egyetem (1) karácsony (2) karácsony gergely (2) karantén (1) katasztrófa (1) kdnp (2) kémkedés (1) kérdőív; (1) kerekasztal (1) kerényi (1) kerényi imre (1) keretszámok (2) kétharmad (1) kiábrándultság (1) kínai átok (1) kispártok (1) kivándorlás (3) knézy jenő (1) koalíció (3) kocsis máté (1) köcsöglista (1) költségtérítés (1) költségvetés (3) költségvetés 2012 (1) kommentek (1) kommunikáció (2) kommunizmus (2) koncepciós per (1) konferencia (1) konfliktus (1) kongresszus (2) konszolidáció (1) konzervatív (2) konzervativizmus (2) konzultáció; (1) körkép (1) kormány (2) kormányválság (1) kormányváltás (1) kormányzás (3) korszakváltás (1) kósa (1) kósa lajos (1) kötcse (1) Kötcse (1) kövér (1) kövér lászló (1) középosztály (1) közmédia (1) köznevelés (1) közoktatás (1) közösség (2) közszolga (1) köztársaság (1) köztársasági elnök (6) köztisztviselő (1) közvélemény-kutatás (2) kritikai értelmiség (1) kubatov lista (2) külfold (1) külhoni (1) kultúra (2) kultúrkampf (1) kultúrpolitika (1) kuncze gábor (2) kunhalmi ágnes (1) kuruc.info (1) l. simon lászló (1) lászló (1) lázár jános (4) legyen béke szabadság egyetértés (1) lehallgatási botrány (1) Lehet Más (1) lehet más (1) lehet más a politika (1) leminősítés (1) lemondás (5) lendvai (1) lendvai ildikó (2) lenhardt balázs (1) levél (1) liberális (1) liberálisok (1) liberalizmus (2) lista (1) LMP (6) lmp (9) m1 (1) magánnyugdíj pénztár (1) magántulajdon (1) magyar (1) magyarország (2) magyarország ma (1) magyar csapat (1) magyar foci (1) magyar hajnal (1) Magyar Hírlap (1) magyar rádió (1) magyar televízió (2) magyar válogatott (1) mandátum (1) mandiner (1) mandiner blog (1) manyup (1) martonyi jános (2) matelcsy (1) matolcsy (3) matolcsy györgy (3) medgyessy (1) média (3) médiatörvény (3) megemlékezés (1) meghallgatás (1) megszorítások (1) megújulás (1) merkel (1) mese (1) messiás (1) Mesterházy (1) mesterházy (6) mesterházy attila (15) Mesterházy Attila (1) mezőgazdaság (1) mi6 (1) michael brown (1) migráció (2) Milla (1) miniszterelnök (1) miniszterelnök-jelölt (1) miniszterelnökség (1) missouri (1) mnb (1) moddys (1) modernizmus (1) molinó (1) Molnár Tamás (1) molnár zsolt (1) moodys (1) mozgalom (1) mozi (1) mszmp (2) mszp (29) MSZP (6) mszp kongresszus (1) mtva (1) Műegyetem (1) multik (1) munka (1) munkahely (1) munkanélküliség (1) napirend (1) napirend előtti felszólalás (1) nefmi (1) németh szilárd (1) németország (1) német kormány (1) nemzet (2) nemzetgazdaság (1) nemzeti (1) nemzeti hitvallás (1) nemzeti konzultáció (1) nemzeti kulturális alap (1) nemzeti radikális (2) Nemzeti színház (1) nemzeti színház (1) nemzeti ügy (1) nemzeti ünnep (1) Népszava (1) népszavazás (1) ner (1) NER (1) nka (1) nmhh (1) novák előd (3) nsa (2) nyelv (1) nyelvtanulás (1) nyerges (1) nyugdíj (2) nyugdíjasok (1) nyugdíjrendszer (1) oktatás (1) oktatáspolitika (1) október 23 (1) október 23. (2) olajfa (1) önkormányzati választások (2) önvédelem (1) Orbán (1) orbán (9) Orbán-kormány (1) orbán-kormány (1) orbán viktor (17) Orbán Viktor (1) oroszország (1) országos lista (1) országvédelmi terv (1) országvédemi költségvetés (1) összeesküvés (1) összefogás (3) őszöd (3) őszödi beszéd (1) Paks (1) paks (1) Paks-vita (1) Paks 2 (1) pál (1) pálgium (1) palpatine (1) paradigma (1) paradigmaváltás (1) párbeszéd magyarországért (1) parlament (7) párt (2) pártalapítás (1) pártfinanszírozás (1) pártok (1) pártpolitika (1) pártpreferencia (1) pártrendszer (1) pártszakadás (2) pártszavazás (1) perverz koalíció (1) piaci modell (1) piknik (1) plágiumbizottság (1) PM (1) pokorni (1) polgármester választás (1) polgár dóra (1) policity (1) politika (2) politikai elemző (1) politikai gondolkodás (1) politikus (2) politológus (2) program (1) putyin (1) radikális (1) reagálás (1) rektor (1) remény (1) rendelet (1) rendőrség (2) rendszerváltás (5) rendvédelmisek (1) republikon intézet (1) révész máriusz (1) rezsicsökkentés (2) román-magyar (1) roszatom (1) sajtótájékoztató (2) sarkalatos (1) scheiring gábor (1) schiffer (3) Schiffer (2) schiffer andrás (4) Schiffer András (1) schmitt (1) Schmitt Pál (1) schmitt pál (2) second hand (1) seres lászló (1) simicska (1) sirály (1) snowden (1) sólyom lászló (1) soros györgy (1) SP (1) spanyolország (1) spd (1) stadion (1) stadionok (1) standard and poors (1) star wars (1) szabadelvű polgári egyesület (1) szabadság (1) szabadságharc (1) szájer józsef (1) szájkosár; (1) szakály sándor (1) szakértelem (2) szakértői (1) szakpolitika (1) szakszervezet (1) szalai annamária (1) szanyi tibor (2) szarvas koppány bendegúz (1) szavazójog (1) szdsz (3) szegedi csanád (2) Szegedi Csanád (1) szegénység (2) szélbal (1) szélsőjobb (1) személyes adatok (1) személyi kultusz (1) Szentpéteri Nagy Richard (1) szerelem (1) szervilizmus (1) szerzett jog (1) szíjjártó (2) szíjjártó péter (1) szimbolizmus (1) szimpátiatüntetés (2) színház (1) szivola (1) szlovák (1) szlovákia (1) szobordöntés (1) szoci (1) szociális (1) szocialista (2) szocializmus (1) szolidaritás (2) szolidaritási adó (1) tamás (1) táncsics (1) tandíj (3) tárki (1) tarlós istván (2) távközlési adó (1) távozás (2) technokrata (1) telefonadó (1) telefonálás (1) tematizálás (1) terépcsecső (1) the (1) the guardian (1) this is sparta (1) tiltakozás (1) tisztogatás (1) tízszerannyian (1) torgyán józsef (1) törvény (1) törvények (1) trafik (1) tudati forradalom (1) túlzottdeficit-eljárás (1) tüntetés (7) turizmus (1) tusványos (1) twitter (1) ügyészség (1) újévi beszéd (1) ukrajna (1) unortodox (1) usa (2) útelágazódás (1) vadai (1) vadai ágnes (2) vágó gábor (1) válasz (1) választás (4) választási eljárásról törvény (1) választási rendszer (1) választások (7) válság (2) vdsz (1) véderő (1) végtörlesztés (1) vélemény (1) via nova (1) videó (1) videóüzenet (1) Vidnyánszky (1) vidnyánszky attila (1) vikileaks (1) visszaható (1) visszatérés (1) vita (2) vitányi iván (1) vitézy dávid (1) vízió (1) volner jános (1) vonalkód; (1) vona gábor (4) wikileaks (3) win-win (1) wittner mária (1) zászlóbontás (1) zavargások (1) zsidó (1) zsolt; (1) Címkefelhő

Mi a sikeres diplomácia titka, mit kezdjünk Amerikával?

 

Újév van, ilyenkor sokan mérleget vonnak elmúlt esztendejükről, mit nem csináltak jól, miben értek el sikereket, min változtatnának jövőre. Ezen gondolatok és fogadalmak zöme a pezsgőbuborékokkal együtt gyorsan el is illan, de tegyünk próbát, vonjunk mérleget a magyar kormányzat új külpolitikai megközelítéséről a magyar-amerikai diplomáciai rövidzárlat példáján keresztül. Súlyos, érzékeny és nehezen átlátható konfliktus ez, amelyben sem kompetenciám, sem szándékom nincs az igazságosztó és megmondó szerepét felvenni, ezt a feladatot meghagyom a politikusoknak és publicistáknak. Van azonban néhány gondolat, amelyet a megújulásra képes lelkeknek és elméknek megfontolásra érdemesnek tartok, ezekről essen pár szó.

A Fidesz 2014-es országgyűlési választásokon aratott győzelme utáni kormányzati átalakítások részeként a deklarált nemzetstratégiai rendszerbe illesztve a külügy a nemzetgazdasági célok alá lett rendelve szervezetileg is, ennek eredményeként jött létre a Külgazdasági és Külügyminisztérium. Az üzenet velős volt: a 21. század külügyi megközelítése a magyar gazdaság külföldi piacszerzésének való megágyazás. A sokba kerülő, de nem sok hasznot hozó parolázós-bratyizós, időnként elveskedő, kiálló vagy éppen elhatárolódó látszatdiplomácia ideje lejárt. Megkötjük közös üzleteinket, nem számít, hogy mintademokrácia vagy zsarnokság a partner. A pénznek nincs szaga.

Orbán Viktor és Ilham Alijev azeri elnök (fotó: hvg.hu)

Kérdés, hogy mennyire jelent ez újdonságot. Kinek szólt az üzenet? Vajon eddig nem játszott jelentős szerepet a diplomácia az egyes országok nemzetgazdasági céljainak elérésében? A külügyi szakma szépsége az implicit és explicit tartalmakkal való ügyes zsonglőrködés művészetének ismeretében rejlik. Ami a kormányzati kommunikációban megjelent, az a külügyi praxis nyilvánosság előtti lemeztelenítése és közszemlére tétele volt. Az ünnepi időszakhoz kapcsolódva egy karácsonyi hasonlat talán jól illusztrálja a helyzetet. A kisgyerekek kíváncsi természetűek, nagyon várják a Jézuskát, néha meg is lesik a szüleiket, amikor a karácsonyfa alá csempészik az ajándékokat. Viszont ha eléjük állna apu vagy anyu, és ezt a már ismert tényt a szemükbe mondanák, még így is elpityerednének. Valamiért mégis célszerűnek tartotta megtenni ezt a lépést a kormány, az egyértelműen Szijjártó Péterre szabott tárca sikeressége pedig megmutatja a ciklus végéig, mekkora létjogosultsága volt ennek a döntésnek.

Akik kicsit is foglalkoztak már külpolitikával, tudják, hogy ez az a terület, ahol a kommunikáció, a nyilvános lépések és a közvélemény számára rejtett részletek árnyalják a nemzetközi szereplők közötti viszonyokat. Egy ország diplomáciájának minőségét jól jelzi a kommunikációjának és gesztusainak szofisztikáltsága, megbízhatósága vagy éppen a partnerei részéről érkező üzenetek dekódolásának képessége. Az Egyesült Államok és Magyarország viszonya eseménydús történetre tekint vissza, ám az utóbbi évtizedekben – még ha nem is mindig teljesen zökkenőmentes, de – kiegyensúlyozott kapcsolatot ápoltak országaink. Idén ez megváltozott. Paks, Déli Áramlat, Kelet-Ukrajna, palagáz, áfaügyek, kitiltás, stb. A különböző politikai szereplők részéről gyakran egymásnak teljesen ellentmondó kijelentések miatt a laikus szemlélődő legfeljebb spekulálni tud arról, hogy mik a valós konfliktusforrások és mik a kommunikációs panelek, ez pedig komoly problémát jelent, bizonytalanságot és bizalmatlanságot kelt.

A felsorolt konfliktusgócok kapcsán számos esetben a nyilvánosság elé állt a kormány, rendszeresen említve a nemzetgazdasági érdekeket. Ezen esetek tökéletesen illusztrálják, milyen szituációkhoz vezet, ha kétoldalú kapcsolatokban a fent említett példa alapján az egyik fél az implicit tartalmakat részben vagy egészében a nyilvánosság elé tárja, kiteregeti a családi szennyest, utána pedig következetesnek kell maradnia a kommunikációjában. Elkezdődnek keringeni a félinformációk, célozgatások, sorok közötti üzengetések. Nehéz elképzelni, hogy valaki könnyen menedzselhetőnek tartotta ezt a feladatot. Felváltva követik egymást a szövetség erősségét kölcsönösen megerősítő üzenetek és az árulásról, kiszolgáltatásról szóló panaszok. Mi az igazság? A külpolitika nem úgy működik, mint a családi konfliktusokról való panaszkodás a szomszéd néninek, akinek elkottyintunk egy kis részletet, majd a mondandónk közepén rájövünk, hogy az indulat miatt csúszott ki a szánkon, és a mondatot már nem fejezhetjük be, mert egyrészt nem lenne korrekt az érintett családtaggal szemben, másfelől lejáratjuk mások előtt magunkat. A szomszéd néni meg néz zavartan. A szereplőket azonosítsa be mindenki kedve szerint

kep.jpg

A szövetség összeköt (fotó: US Embassy Budapest - facebook)

Régi gyermekbetegsége a magyar külpolitikai közgondolkodásnak (már ha létezik ilyen kategória), hogy nem képes megfelelően értékelni a nagyhatalmak helyzetét és viselkedését. Túlságosan hajlamosak vagyunk az egocentrikus megközelítésre. Ha a magyar érdek szemszögéből nézzük például az USA lépéseit, szüntelenül neheztelhetnénk rájuk, gondoljunk csak 1956-ra és Eisenhowerre. Könnyen kimondjuk, hogy az Egyesült Államok fittyet hány az általa szenvedélyesen kommunikált egyetemes értékekre, és érdekei szerint kényére tér el azoktól, ha a helyzet úgy kívánja. Tehát akkor mi miért ne tehetnénk így? Természetesen amerikai részről számos külpolitikai lépés megkérdőjelezhető, de pozíciójukból adódóan ezt nehezen tudnák elkerülni. Számos szituációban egyszerűen nincs helyes lépés. Ezt szélesebb tömegek irányába árnyaltan kommunikálni szinte lehetetlen, így alapos munícióval szolgál ellenfeleinek. Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.

Meglepően hangozhat, de akár még pozitív hozadéka is lehet ennek a szituációnak. Az utóbbi években érezhetően háttérbe szorult a kelet-közép-európai térség az amerikai külügy napirendjén. Ez nem azért történt, mert elhanyagolnának, hanem elsősorban a közelmúlt turbulens eseményei (arab tavasz, Irán, Oroszország, Iszlám Állam, stb.) miatt. Bár többször kerültünk kellemetlen helyzetbe, végeredményében elértük, hogy az USA mostantól kiemeltebb figyelmet fordít országunkra, és nem csak azért, mert a szomszédunkban háború zajlik. Ez bizonyos szituációkban javíthat az alkupozíciónkon, feltéve, hogy kormányunk és a diplomáciánk képes lesz a jelenleginél megfontoltabb és fegyelmezettebb szerepfelfogást magáévá tenni, ellenkező esetben azonban annak az esélye is elveszhet, hogy a belátható jövőben komoly partnerként kezel minket legnagyobb katonai szövetségesünk.

A keleti nyitás politikája szintén nem nóvum. Az Orbán-kormány előtt is intenzív külgazdasági kapcsolatépítés zajlott keleti országokkal, így Oroszországgal és Kínával is. Nehéz nem kommunikációs célú politikai szófordulatként értelmezni, ami ugyanakkor a Nyugattól (EU, USA) való diszkrét távolodás implicit jelentéstartalmával is bírhat, még ha kitalálói ezt nem is szándékoztak hangsúlyozni. Ezen retorika kétélűségét kormánypárti politikusok a nyilvánosság előtt is szóvá tették, valamint az utóbbi időben egyre többen nyilvánulnak meg közülük az amerikai kapcsolat fontosságát hangsúlyozva (pl. Jeszenszky Géza, Németh Zsolt, Gulyás Gergely). Nem segíti a szuverenitásunk ellen a nyugati szövetségeseink által indított támadás egyébként laikus füllel is túlzónak hangzó üzenetének hiteles képviseletét a kormány hazai ténykedése, amely finoman szólva sem elegáns és visszafogott eszközökkel él valós és vélt politikai ellenfeleivel szemben. Egy olyan paranoid politikai klímában, ahol minden héten háborút indít valaki az országunk ellen a kormányzati kommunikáció szerint, a farkast kiáltó fiú történetéhez hasonlóan a közvélemény már nem veszi komolyan a háborút, az üzenet elinflálódott a sok kardcsörgésben. Nehéz következetesnek maradni akkor, amikor egy kormány, amely belpolitikáját szigorúan az általa hivatalosan is deklarált értékek (függetlenül attól, hogy egyetértünk-e velük) alapján alakítja, gyakran nyilvánvalóan a népszerűtlenség kockázatát kívülről ésszerűtlen mértékben is vállalja, majd az országhatár átlépése után mintha ezt el is felejtette volna. Némi eufemizmussal ezt nevezik pragmatikus külpolitikának. A közvélemény azonban nem differenciál aszerint, milyen ügyben milyen mércét használjon a kormányzati retorikával kapcsolatban, ez irreális elvárás lenne a politika részéről, panasznak pedig helye nincs. Ugyanez érvényes diplomáciai és gazdasági partnereinkre is, attól függetlenül, hogy a kormányfő a tőle megszokott unortodox módon felhívta partnerei figyelmét, hogy ne azt figyeljék mit mond, hanem amit tesz. Ingoványos terep.

habskoss.jpgGesztusok (Habsburg Ottó a Lantos-házaspárral és Simonyi Andrással a Kapitóliumban Kossuth Lajos mellszobra előtt, fotó: Simonyi András)

Lehet-e mégis konszolidálni egy ilyen látszólag elvadult, bizalmatlanná vált viszonyt? Igen, lehet, mindig lehet. Varázsformula nincs, a legcélravezetőbb út a visszatérés egy némileg ortodoxabb külpolitikai áramlathoz. A tartós mosolyszünetnek kevés hozadéka van, hiszen megnehezíti a lényegi érdekérvényesítést, amihez fontos lenne inkább tanulmányozni és megérteni Amerikát. Természetesen rengeteg diplomatánk van, aki nagyon alaposan ismeri az Egyesült Államok politikáját, ám alaposan elbizonytalanodhatunk, mikor a kormányzat és holdudvarának köréből heti rendszerességgel meghökkentő gondolatokról lehet értesülni, többek között azoktól a szereplőktől is, akik hazánk tengerentúli érdekképviseletéről is gondoskodni fognak. Tagadhatatlan, hogy az USA a világ valaha volt nagyhatalmaihoz hasonlóan közel sem tökéletes, ám ennek ellenére sem találhatunk náluk megbízhatóbb szövetségest. Érdemes lenne tehát megbékélni a világpolitikai viszonyokkal és realitásokkal, törekedni mások és saját szerepünk józan felmérésére, és ehhez mérten megfontoltabb, következetes és kreatív, mintsem hangos külpolitikával küzdeni kitartóan nemzetközi gazdasági és diplomáciai céljaink megvalósításáért. Sosem késő változtatni, az önkritikára és megbékélésre való hajlam is tud tekintélyt és tiszteletet ébreszteni.

 

Szerző: Kaló Máté (további írások a http://sotu.blog.hu/ -n)

Szólj hozzá!

Általában azt szokták mondani, hogy a lead-be (ebbe a fekete részbe, amit most olvas), valami meghökkentőt/valami vicceset/valami megfogót kell írni, amivel fel lehet kelteni az olvasó érdeklődését. Nos, azt gondolom, hogy jelen esetben maga, egy Hegedűs Zsuzsa idézet is megteszi: „sikerült megállítani és visszafordítani a szegénység újratermelődését”. Igen, ezt, ma, Magyarországon van, aki így gondolja…

       De a dolog persze nem ilyen egyszerű. Hegedűs Zsuzsa ezt saját alapítványa, a 2010. január 21-én nyilvántartásba vett, Minden Gyermek Lakjon Jól Alapítvány (MGYLJ) működése kapcsán fogalmazta meg. A Magyar Narancs egy hosszú elemzésben foglalkozik azzal, hogy milyen működési, elszámolás és egyéb aggályok merültek fel a szervezetet illetően. Így én ezekkel nem is kívánok foglalkozni, tökéletesen össze vannak szedve a fent idézett elemzésben, annál is inkább, mert nem értek ahhoz honnan és mennyiért érdemes csibéket/sertéseket rendelni.

            Azt is szeretném leszögezni, hogy minden forint, amit a szegénység elleni küzdelemre fordít, bárki ebben az országban, üdvözítendő és dicséretes. Ha valakinek van 300 forintja, aminek a sorsáról szabadon rendelkezhet, és ő abból 100 forintot ellop, de a fennmaradó 200-at a szegényekre költi, akkor az is több mint a semmi. Hiszen–ahogy a régi vicc tartja –Lenin elvtárs akár a gyerekek közé is lövethetett volna. De amit az előző mondatommal jeleztem, azt nem gondolom viccnek, ha ma valaki a magyar valóságban ellopható x összegből csak egy bizonyos hányadot lop el, és a fennmaradód a szegényeknek adja, akkor már többet tett, mint sokan mások. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Hegedűs Zsuzsa, vagy az ő alapítványa lopna, csak hát biztos van olyan, hogy valaki lop. Az ilyenek kiszűrésére lenne jó, ha egy olyan kényes területen működő alapítvány, mint a MGYLJ, különösen odafigyelne az átlátható működésre, hiszen a komplett társadalom bizalmával játszik, nem utolsó sorban több százmillió forint sorsáról dönt.

            Ha 2014 decemberének Magyarországán valaki mégis úgy gondolja, hogy a szegénység újratermelődése nem hogy megállt, egyenesen visszafordult, na az vérlázító és felháborító. Nézzük meg, a napokban többször emlegetett EUROSTAT adatokat! E szerint ugyanis Magyarország az EU azon 5 országa közé tartozik –Bulgáriával, Romániával, Görögországgal, és Lettországgal –ahol a lakosság több mint egyharmada veszélyben van a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés vonatkozásában. Ez nem jelent mást, mint hogy 3,3 millió szegény országa lettünk, vagyis ennyi ember él kevesebb, mint havi 65 000 forintból. Különösen a gyerekek ijesztően nagy része számít súlyosan nélkülözőnek, vagy fenyegeti az elszegényedés. Tudom, a miniszterelnök is elmondta –KSH adatokra hivatkozva –s „a szegények száma Magyarországon nem nő, hanem csökken”. A portfoli.hu elemzése azonban, nem egészen ugyanezt olvassa ki, a 2014.november 26-án megjelent KSH jelentésből sem, nem beszélve a korábban idézett EUROSTAT adatokról, amelyek szintén mást mutatnak. Hiszen „azok száma, akiket mind a három szegénységi dimenzió együttesen sújtott 461 ezer főt tett ki, ami 18 ezer fővel több, mint a megelőző évben”. Igaz szerintük „a teljes lakosság 31,1%-át, azaz 3 millió 44 ezer embert érintett a relatív jövedelmi szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának legalább egy dimenziója, ami 2,4 százalékponttal, azaz 241 ezer fővel alacsonyabb a 2012. évinél”.

Kedves Hegedűs Zsuzsa, nyilván nem nekem kell felhívnom a figyelmét arra a tényre, miszerint az, hogy „egyre kevesebb család jelentkezik vetőmagokért és háztáji állatokért”, nem egyenlő azzal, hogy sikerült megállítani, sőt egyenesen visszafordítani a szegénységet hazánkban…

      Nagyon könnyű lenne beleállni abba az érvelésbe, hogy na de a stadionok…, na de a korrupció…, na de a drága magánutak, közpénzből…, na de a több szempontból is aggályos drogtesztek finanszírozása…, mind-mind milliárdokért persze, de ezt most nem szeretném megtenni, mert túl kézenfekvő. Mint ahogy azt sem szeretném idecitálni, hogy Önök hogy tudnak aludni, Önöknek, nincs lelkiismeretük, nem szégyellik magukat stb., mert ezzel kezdtem, ez az én értelmezési keretemen kívül esik, de talán elgondolkodtató, hogy ma Magyarországon hány emberben merülnek fel hasonló kérdések. Mert hiszem azt –és ennyi pátosz engedtessék meg nekem –hogy az igazi hősök nem Önök között vannak. Nem a tanácsadók és nem a megélhetési politikusok között. Hanem azok között az emberek között, akik ilyen körülmények ellenére is még mindig gyermeket szülnek és nevelnek ebben az országban, ahol olyan emberek vannak vezető pozícióban, és döntenek a „köznapi” hősök sorsáról, amilyenek. Akik annak láttán, hogy a saját –jól, vagy rosszul, jelentős részben állami cégek adományaiból, abszolút nem transzparens módon működő –alapítványukhoz kevesebben fordulnak segítségért, arra következtetésre jutnak, hogy ’ja, akkor csökken szegénység’. Ez azon felül, hogy szembe megy minden ténnyel, és egészen egyszerűen nem igaz, még egyszer mondanám: vérlázító és felháborító!

Mivel tegnap óta a NER egy másik jeles és fényesen ragyogó, a nemzet kikötőjében oly világosan utat mutató világítótoronyként magasodó vátesztől tudjuk: „a "totális félreértés" nem hiba, hanem nézőpont, a politikai hadviselés nézőpontja”, így én nyilván egy félreértésen alapulva, de akkor most kifejtettem a nézőpontom.

Címlapkép:

81 komment

 Orbán Viktor jött, látott és győzött, az internetadó ment. Vagy mégsem?

ov 180 perc1.jpg

 

A miniszterelnök péntek reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában adott interjút, melyből több jel is arra utal, hogy az internetadó néven elhíresült távközlési adó kiterjesztése korántsem került le a politikai napirendről, bevezetését csak elhalasztották. Sőt, szavaiból arra következtethetünk, hogy a 2016-os költségvetésben akár már meg is jelenhet az új adójárulék. Hogy ez fog e történni, nem tudom a választ, de a jelek egyelőre egy irányba mutatnak.

Orbán rendkívüli tehetsége ismét megmutatkozott, úgy vonta vissza az internetadót, hogy azt tulajdonképpen nem vonta vissza:

Először is a miniszterelnök az interjú egésze alatt ügyelt arra, hogy ne tegyen egyértelmű állásfoglalást az új adó sorsával kapcsolatban, így annak egy későbbi bevezetése alkalmával nem támadható pálfordulással, hazugsággal.
Ötször hangzott el pár percen belül az „ilyen körülmények között nem lehet bevezetni”, ma”/„most"/ebben a formában nem lehet bevezetni” kifejezések. Az egyértelmű cáfolat tehát elmaradt, amely komoly utalás a jövőt illetően.

A miniszterelnök helyzetértékelése az adó kiterjesztésével kapcsolatban:

Riporter: - „Tehát akkor jön egy költségvetési módosító indítvány és ezt kihúzzák egy az egyben?
Orbán Viktor: Ennél bonyolultabb a helyzet, mert, ahogy ön is mondja, biztos van oka annak, hogy egy távközlési adókiterjesztés technikai indítványa az emberek fejében internetadóvá vált. Ennek szerintem az az oka, hogy az internettel kapcsolatban van egy halom rendezetlen képzet.”

Orbán a problémát abban látja, hogy a választók nem jól érzékelték a kormány szándékát, nem alapjaiban rossz tehát az adó ötlete, csak elbeszélnek egymás mellett a felek. Rosszul dekódolták a kormányzati szándékot. Az egyik ilyen félreértés az adóalany személyében van, hiszen a távközlési vállalatok fizetnek, azt az emberekre nem lehetne majd áthárítani.
Ebben az értelmezésben pedig benne rejlik a megoldás: „Helyre kell állítani az ésszerű vita alapjait.”
Ami egyben azt is jelenti, át kell szervezni az internetadó kommunikációját, meg kell határozni azokat az egységes gondolatmankókat, amelyek segítenek értelmezni a kormány „valós” szándékait.

Nemzeti Konzultáció, „a politikai helyzetek megoldására”

A miniszterelnök kijelentette, hogy a jövőben sem szakmai, hanem politikai természetű vitát kívánnak majd folytatni. Ennek egyik eleme lehet, hogy társadalmi támogatottságot, tömeget sorakoztasson fel az internetadó mögé, így nyerve – nem először - legitimációt az ügynek. Erre hivatott a Nemzeti Konzultáció intézménye. A szakmai-gazdasági természetű érveknek tehát a későbbiekben sem lesz terük.
Lássuk be, több milliárdért Nemzeti Konzultációt elveszett, elengedett, leállított ügyek mögé nem szokás szervezni.

(Az internetre közben kikerült egy tervezet (?) a Nemzeti Konzultáció lehetséges kérdőívéről, ami feltehetőleg csak egy rosszul sikerült vicc, ellenben a manipulatív kérdezés magasiskoláját üdvözölhetnénk)

 „Két nagy kérdéskörben fogunk indítani egy Nemzeti Konzultációt, ez nem is lesz egy rövid konzultáció. Valószínűleg hosszú ideig fog tartani és ha a végén az emberekkel közösen jutunk valamire, akkor az lesz a megoldás. Szerintem a következő év félévének a végére várható."

Halogatás, játék az idővel. Amennyiben célt ér a kommunikáció - lesz rá nyolc hónapja - és érzékelhető lesz a netadó mögötti állampolgári támogatottság (lásd bankadó, távközlési adó) akkor az gond nélkül bekerülhet akár a 2016-os költségvetési törvénybe. Az utolsó pillanatig lebegtethető így a tervezet. A cselekvés lehetősége, amit a tüntetés ideiglenesen kicsavart a kormány kezéből, visszakerült hozzá.

Orbán a problémát átmenetileg feloldotta, a megoldását későbbre halasztotta.
Időt nyert az adó körüli kommunikáció újraszervezéséhez, és lélegzethez juttatta megtépázott csapatát. Látható, hogy az általában jól működő marketinggépezet működésébe hiba csúszott, a több frontos „háborút” nem képes eredményesen vinni, a növekvő nyomás alatt tulajdonképpen megroppant. Internetadó, kitiltási botrány, korrupció, civil szervezetek: csak néhány ügy, amiben egymásnak ellentétes nyilatkozatok láttak napvilágot a hetekben. Most esély nyílik a sorok rendezésére.

„A vita nem oldódik meg, a vita értelmes mederbe terelődik.”

Politikai Racionalitás:

„Ha viszont nem lépnek, nem vonják vissza, meghagyják az ellenfeleiknek azt a számukra rettenetesen értékes szimbólumot, amelyre - mint azt ma is láthattuk - fel lehet építeni a tiltakozás teljes arzenálját, s amelyet használva az ellenzékiség meglepően új formáit és szereplőit lehet megmutatni.” (Török Gábor)

A miniszterelnök zsenialitása ebben rejlik: cselekvés. Most, a már jól ismert jó zsaru - rossz zsaru technikáját vetették be. Nem először, és nem is utoljára látjuk a jó rendőr képében, aki jön, lát, győz, megoldja a konfliktusokat. Ami az akciófilmekben tökéletesen működik, egy az egyben interpretálható, átültethető a politika világába is. (És most tekintsünk el attól, hogy a filmekben ez egy megtévesztésre használt trükk, mely a figyelem elterelésével a bizalomba férkőzéssel játssza ki a gyanúsított éberségét)

Lássuk azonban, hogy olyan, előre nem kalkulálhatóan soktényezős folyamatról beszélünk, amiben a végső szót, így vagy úgy, de a nép fogja kimondani. Ha politikailag nem éri meg (többet visz, mint hoz) bevezetni, nem lesz netadó. Azonban ne lepődjünk meg, ha 2015 közepén a távközlési adó kiterjesztése ismét napirendre kerül.

 

Címkék: internetadó Orbán Viktor

14 komment

Egy valamit nem lehet elvitatni a Kunhalmi Ágnes féle MSZP-s kampányvideótól.
Hatásos.

kunhalmi.jpg

Nézi az ember, és közben érzi, ahogy darabokban ég le az arcáról a bőr. A tízedik másodpercben kezdi magát szégyellni, a felénél már legszívesebben valahol az asztal alatt bujdokolna. Az első megszólalás végén aztán teljesen világossá válik, hogy ezzel a förtelemmel ismét csak magukat vágták pofán a szocik, így hát okkal merülhet fel a gondolat, hogy ezt a szennyet bizony kár volt elkészíteni. Hiszen annyi hasznosabb dologgal el lehetett volna tölteni azt a huszonöt percet, ami alatt ezt a valamit olyan nagy lelkesen összegányolták. Az operatőr például ebédelhetett volna egy jót, de főleg gyorsat. Vagy összegereblyézhette volna az avart a kertben. A lényeg, hogy a videokamera ki lett volna kapcsolva, így addig sem merült volna az akkumulátora.
Ami viszont biztos, hogy az internet még ma is egy szebb, boldogabb hely lenne. Olyan amilyennek egykoron, ennek a videónak a megszületése előtt ismerte a világ.

Aztán az ember felocsúdik az első sokkból, és ott folytatná napi tevékenységét, ahol pár perccel ezelőtt abbahagyta. De nem megy, egyszerűen nem megy. Elgondolkodik, hogy miért is érzi magát olyan kínosan. Furcsa érzés fogja el. Mintha valahogy neki is köze lenne ehhez az egész abszurdumhoz. Az nem lehet – gondolja. De csak nem hagyja nyugodni valami. A videó végén felvillan egy logó. Gazdáival kapcsolatban a szavazóképes állampolgárnak kínos gondolatai támadnak. Tizenkét éven keresztül bizony ezek kormányozták ezt az országot. 

Ezek kormányozták ezt az országot. És csak emésztgeti. Émelyeg.
A gondviselésnek hála ma már nem kormányoznak. Semmit se. Ma már csak „mentik a menthetőt” a süllyedő hajóról. Teszik mindezt hatéves gyerekek fejére állva, diktatúrát kiáltva, az „utolsó esély” jogán.

Feltételezhető, hogy – a különös módon egyre inkább Lendvai Ildikóra hasonlító – Kunhalmi Ágnes tudatában van annak, amivel talán még egy hatéves gyerek is pontosan tisztában van.
A Margitszigeten nem lesz Orbán Viktor atomerőmű.
Semjén Zsoltnak nem lesz lovas szobra a Mészáros Lőrincről elnevezett téren.
Schmitt Pál nevét nem fogja múzeum viselni – vagy, ha egyszer mégis, akkor azt, mint kétszeres olimpiai bajnok sportoló fogja kiérdemelni.

Hatéves gyerekek szájába adni politikai böszmeségeket, szemenszedett hazugságokat, igazán derék dolog. Olyan nyugatos, liberális, demokrata dolog.
Ide jutott mára a szociáldemokrata eszme hazai képviselete. Vajon mit mondana Kéthly Anna, ha találkozhatna a „szellemi örökössel”, Kunhalmi Ágnessel?
Úgy sejtem, először elmagyarázná neki, mi is az a diktatúra. Ő ugyanis valóban kénytelen volt egy életen át megszenvedni azt. Aztán azt is elmagyarázná neki, hogy miért nem egyeztethető össze a szociáldemokrata eszme a hatéves gyerekek szellemi kényszermunkájával.
De Kéthly Anna szóhoz sem jut.
Kár, hogy nincs itt.

Ma amúgy kíváncsi kedvében van az ember, kérdezne hát még egyet-mást.
Mondjuk a szülőtől.
Hogy mit érzett, amikor megengedte, hogy a gyerekét ilyen ostobaságba belerángassák?
A kampánystratégától.
Hogy miféle aljas húzás egy kisgyereket (aki láthatóan nem érti, hogy uzsonnaidőben miért kérdezgetik a Margitszigetre hetes busszal járó Semjén Pál bácsiról) Marionett bábu módjára cibálni huszonöt szavazat elnyerésére ácsingózva?

És végül Kunhalmi Ágnestől, hármat is.
Vajon el tudja képzelni azt, hogy harminc év múlva az a szerencsétlen gyerek megkérdezi Öntől vagy bármelyik jelenlegi párttársától: miért nem áll meg a hetes busz a Mészáros Lőrinc téren?
Vagy esetleg azt kérdezi: mégis miért kellett neki hatévesen ahhoz asszisztálni, hogy az MSZP belehazudjon több millió ember arcába?
Vagy egyszerűen csak azt a kérdést teszi fel:
Maguk tényleg ennyire?

Választ erre nem vár, nem kisgyerek már, tudja azt magától is.


 

 

Címkék: kampány választás mszp önkormányzati választások kampányfilm kunhalmi ágnes

22 komment · 1 trackback

Augusztus végén Kósa Lajos azt mondta, hogy Falus Ferenc már akkor elvesztette a budapesti főpolgármester-választást, amikor még a kampány sem kezdődött el.

10717657_903669659662119_184789514_n.jpg

Kósa úr nagyot tévedett. A helyzet úgy áll, hogy balliberális szempontból ennél sokkal rosszabbnak tetszik a csillagok állása.

A kínai álmoskönyvek szerint nem jó jel főpolgármester-választáson elindítani egy kecskét.

A kínai álmoskönyvek szerint nem jó jel főpolgármester-választáson elindítani egy csecsemőt.

A kínai álmoskönyvek szerint nem jó jel főpolgármester-választáson elindítani a szomszéd sorházból a Hentes Pista bácsi géplakatos unokaöccsét.

Tarlós István a négy éves regnálása alatt átadott, az elődje által húsz éven át be nem fejezett 4-es metró egyik állomásán ismerteti a következő öt éves főpolgármesteri ciklusra vonatkozó programját.  

Falus Ferenc leönti (leönteti) magát egy vödör hidegvízzel, miközben két méterrel előtte egy riadt óvodáskorú sikítófrászt kap.

10714789_903670142995404_762828611_n.jpg

 

Tarlós István az idén nyáron átadott új ferencvárosi stadionban rendezett sajtótájékoztatón bejelenti, hogy a fővárosi nagyberuházások a következő öt év során is folytatódni fognak.

Falus Ferenc bevallja, hogy tulajdonképpen annyi esze van, mint egy lónak.

Tarlós István…

Falus Ferenc elárulja, hogy egy lóval szokott nyaralni menni.

Tarlós István kér egy kávét.

Kósa úr nagyot tévedett.

2014-ben csak technikai értelemben véve lesz főpolgármester-választás. Gyakorlatilag meg nem lesz. Egy valami a napnál is világosabban látszik: Falus Ferenc arra is kevés, hogy tiszta lelkiismerettel nemet lehessen rá mondani.  

Nincs választás. Azért nincsen, mert a balliberális oldal – már nem először  hülyének nézi a budapestieket. Falus Ferenc egy nemhez kevés.

 

Pironkodva adom elő szerény kérésem:

Tisztelt budapesti baloldal!

Vegyék komolyan a főpolgármester-választást!

Ugyan, tessenek már kiállítani egy olyan embert, akire ez a város szégyenkezés nélkül tud nemet mondani!

(Update: a legfrissebb nem hivatalos hírek szerint Falus Ferenc visszalép Bokros Lajos javára. Mi megmondtuk, ugye?)

Címkék: budapest önkormányzati választások tarlós istván főpolgármester falus ferenc budapest 2014

12 komment