HTML

Policity

A Policity szerzői itt osztják meg véleményeiket, a csapatra jellemző sokszínűség jegyében.

Hirdetés

Friss topikok

  • Nem leszünk gyarmat !: Mátéffy Grétát imádom mert nagyon szexi :) (2014.06.21. 12:06) Biztonságpolitika és mozik
  • belekotty: Ezek balfácánok. Vagy gazemberek, mert tudják hogy csak ártanak az országnak hogy vannak. Szerint... (2014.04.25. 09:41) A kihagyott ziccer
  • dr. mesterseges szinezek: @Bogyó 2: " Azaz elítéli Orbán holokausztos álláspontját, csak nem kerít ennek túl nagy feneket." ... (2014.04.11. 17:43) Kálmán Olgáék még mindig nem értik
  • -JzK-: Hiányolom a ballib nyuggerek ekézését, pedig a nyuggerek aktivizálását ők előbb kezdték, és profib... (2014.04.01. 01:28) Nyuggermenet és Nyuggerváltás
  • maxval a gondolkodó birca: Volt már egyszer ilyen. Akkor is győzött s nacionalista-fasiszta puccs, hivatalos nevén narancsfor... (2014.02.22. 16:52) Félelem Ukrajnában

Blogajánló

Címkék

1968 (1) 2006 (1) 2006 os választás (1) 2012 (1) 2013 (3) 2014 (23) 2014-es választás (10) 2014 es választás (1) 56 os forradalom (1) ab (1) áder jános (2) Áder János (1) ágak (1) akadémia (1) akcióterv (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (4) alaptörvény asztala (1) Alföldi (1) alföldi róbert (1) alkotmány (1) alkotmánybíróság (2) alkotmánymódosítás (1) alkotmányos alapjog (1) államadósság (3) államfő (1) állami nyugdíj (1) állampapír (1) állampárt (1) állampolgárok (1) állampolgárság (3) államszocializmus (1) alternatíva (1) alvás (1) angol (1) ángyán józsef (1) antiszemita (1) antiszemitizmus (1) assange (1) átok (1) atom (1) atomerőmű (2) attila (1) ATV (1) az év hülyéi (1) a tanú (1) baja (1) bajai videó (1) bajnai (12) Bajnai (7) bajnai gordon (3) Bajnai Gordon (4) balogh józsef (1) balog zoltán (1) baloldal (19) baloldali összefogás (2) bankszámla (1) barosso (1) Barroso (1) bayer (1) Bayer Zsolt (1) bayer zsolt (1) békekölcsön (1) békemenet (2) békemenet magyarországért (1) belügyminisztérium (1) bencsik andrás (1) benes dekrétumok (1) beruházás (1) betegség (1) bibó szakkollégium (1) bilderberg-csoport (1) bíróságok (1) bírság (1) biztonságpolitika (1) bkv (1) blog (2) blogger (1) blogger; (1) Böjte Csaba (1) bokros lajos (1) borókai gábor (1) börtön (1) bruck gábor (1) brüsszel (3) btk (1) budai gyula (1) budai liberális klub (1) budapest (1) budapest pride (1) bundestag (1) cdu (1) centrum (1) chapman (1) chemtrail (1) cia (1) cigányság (2) civilizáció (1) csányi (1) csu (1) csúcsminiszter (1) dajcstomi (1) dániel péter (2) dedikált alaptörvény (1) delphoi (1) demokrácia (5) demokrácia deficit (1) demokrata (3) demokratikus deficit (1) demokratikus koalíció (2) demokratikus koalíció platform (2) demokratikus legitimáció (1) demonstráció (2) depolitizált (1) deutsch tamás (2) diagnózis (1) die linke (1) diktatúra (1) dk (18) DK (2) dkp (3) dr. Schmitt Pál (1) dresszkód (1) Dúró Dóra (1) e14 (1) Egyenes beszéd (1) egyéni (1) egyetemfoglalás (2) egyetem tér (1) egyeztetés (2) egypártrendszer (1) egység (1) Együtt (1) Együtt-PM (1) együtt-pm (1) Együtt 2014 (8) együtt 2014 (10) élelmiszer (1) elhatárolódás (1) ellenzék (27) ellenzéki (2) ellenzéki összefogás (2) elmúlt nyolc év (2) elszámoltatás (1) elte (2) elte ájk (1) elvándorlás (1) emigráció (1) emi klub (1) emmi (2) energiapolitika (1) ep-választás (1) érdek (1) erdély (1) érték (1) értelmiség (1) értelmiségi (1) esterházy jános (1) eu (2) európa (1) európai bizottság (1) Európai Egyesült Államok (1) Európai Unió (1) európai unió (2) európa tanács (1) évértékelő (1) facebook (3) fbi (1) felcsút (1) felsőoktatás (6) felsőoktatási (1) felvidék (1) ferenc (3) fiatalok (4) fidesz (23) Fidesz (8) fidesz kdnp (1) fidesz tisztújítás (1) film (1) fitch (1) fitch ratings (1) fodor gábor (1) főpolgármester (1) forradalom (1) fót (1) G. Fodor Gábor (1) g. fodor gábor (1) galaktikus birodalom (1) galamus (1) gál j. zoltán (1) gaudi-nagy tamás (1) gazdaság (5) gazdasági miniszter (1) gazdasági válság (1) gergely (1) guardian (1) gubík lászló (1) gurcsány ferenc (1) gyarmatosítás (1) Gyöngyösi Márton (2) gyöngyöspata (1) gyurcsány (18) Gyurcsány (1) gyurcsány ferenc (14) haha (1) hajléktalan (1) hallgatói hálózat (1) harangozó (1) harrach péter (1) hatalmi (1) hatalom (1) határontúli (2) határon túli (1) házelnök (1) hegemónia (1) helsinki bizottság (1) heti válasz (1) híradó (1) hitelesség (2) hitelminősítők (2) hoffmann rózsa (5) hóhelyzet (1) hollywood (1) höok (2) horn gábor (1) horoszkóp (2) horváth andrás (1) horváth csaba (1) humán csúcsminiszter (1) ideológia (2) ifjúsági kereszténydemokrata szövetség (1) igazságszolgáltatás (1) iksz (1) imázs (1) imf (3) integráció (1) interjú (2) intézményrendszer (1) jankovics marcell (1) janukovics (1) járai zsigmond (1) jávor (1) jegybank (1) jobbik (11) Jobbik (2) jobbik ifjúsági tagozat (1) jobbik szavazók (2) jobboldal (3) jogászképzés (1) jólét (1) jóri andrás (1) kádár 100 (1) kádár jános (1) Kálmán Olga (1) kampány (15) kampányfilm (1) kampánypénzek (1) kapcsolat.hu (1) kaposvári egyetem (1) karácsony (2) karácsony gergely (2) karantén (1) katasztrófa (1) kdnp (2) kémkedés (1) kérdőív; (1) kerekasztal (1) kerényi (1) kerényi imre (1) keretszámok (2) kétharmad (1) kiábrándultság (1) kínai átok (1) kispártok (1) kivándorlás (3) knézy jenő (1) koalíció (3) kocsis máté (1) köcsöglista (1) költségtérítés (1) költségvetés (3) költségvetés 2012 (1) kommentek (1) kommunikáció (2) kommunizmus (2) koncepciós per (1) konferencia (1) konfliktus (1) kongresszus (2) konszolidáció (1) konzervatív (2) konzervativizmus (2) konzultáció; (1) körkép (1) kormány (2) kormányválság (1) kormányváltás (1) kormányzás (3) korszakváltás (1) kósa (1) kósa lajos (1) Kötcse (1) kötcse (1) kövér (1) kövér lászló (1) középosztály (1) közmédia (1) köznevelés (1) közoktatás (1) közösség (2) közszolga (1) köztársaság (1) köztársasági elnök (6) köztisztviselő (1) közvélemény-kutatás (2) kritikai értelmiség (1) kubatov lista (2) külfold (1) külhoni (1) kultúra (2) kultúrkampf (1) kultúrpolitika (1) kuncze gábor (2) kuruc.info (1) l. simon lászló (1) lászló (1) lázár jános (4) legyen béke szabadság egyetértés (1) lehallgatási botrány (1) lehet más (1) Lehet Más (1) lehet más a politika (1) leminősítés (1) lemondás (5) lendvai (1) lendvai ildikó (2) lenhardt balázs (1) levél (1) liberális (1) liberálisok (1) liberalizmus (2) lista (1) lmp (9) LMP (6) m1 (1) magánnyugdíj pénztár (1) magántulajdon (1) magyar (1) magyarország (2) magyarország ma (1) magyar csapat (1) magyar foci (1) magyar hajnal (1) Magyar Hírlap (1) magyar rádió (1) magyar televízió (2) magyar válogatott (1) mandátum (1) mandiner (1) mandiner blog (1) manyup (1) martonyi jános (2) matelcsy (1) matolcsy (3) matolcsy györgy (3) medgyessy (1) média (3) médiatörvény (3) megemlékezés (1) meghallgatás (1) megszorítások (1) megújulás (1) merkel (1) mese (1) messiás (1) mesterházy (6) Mesterházy (1) mesterházy attila (15) Mesterházy Attila (1) mezőgazdaság (1) mi6 (1) migráció (2) Milla (1) miniszterelnök (1) miniszterelnök-jelölt (1) miniszterelnökség (1) mnb (1) moddys (1) modernizmus (1) molinó (1) Molnár Tamás (1) molnár zsolt (1) moodys (1) mozgalom (1) mozi (1) mszmp (2) mszp (28) MSZP (6) mszp kongresszus (1) mtva (1) Műegyetem (1) multik (1) munka (1) munkahely (1) munkanélküliség (1) napirend (1) napirend előtti felszólalás (1) nefmi (1) németh szilárd (1) németország (1) német kormány (1) nemzet (2) nemzetgazdaság (1) nemzeti (1) nemzeti hitvallás (1) nemzeti konzultáció (1) nemzeti kulturális alap (1) nemzeti radikális (2) nemzeti színház (1) Nemzeti színház (1) nemzeti ügy (1) nemzeti ünnep (1) Népszava (1) népszavazás (1) NER (1) ner (1) nka (1) nmhh (1) novák előd (3) nsa (2) nyelv (1) nyelvtanulás (1) nyerges (1) nyugdíj (2) nyugdíjasok (1) nyugdíjrendszer (1) oktatás (1) oktatáspolitika (1) október 23 (1) október 23. (2) olajfa (1) önvédelem (1) Orbán (1) orbán (9) Orbán-kormány (1) orbán-kormány (1) orbán viktor (17) oroszország (1) országos lista (1) országvédelmi terv (1) országvédemi költségvetés (1) összeesküvés (1) összefogás (3) őszöd (3) őszödi beszéd (1) Paks (1) paks (1) Paks-vita (1) Paks 2 (1) pál (1) pálgium (1) palpatine (1) paradigma (1) paradigmaváltás (1) párbeszéd magyarországért (1) parlament (7) párt (2) pártalapítás (1) pártfinanszírozás (1) pártok (1) pártpolitika (1) pártpreferencia (1) pártrendszer (1) pártszakadás (2) pártszavazás (1) perverz koalíció (1) piaci modell (1) piknik (1) plágiumbizottság (1) PM (1) pokorni (1) polgármester választás (1) polgár dóra (1) policity (1) politika (2) politikai elemző (1) politikai gondolkodás (1) politikus (2) politológus (2) program (1) putyin (1) radikális (1) reagálás (1) rektor (1) remény (1) rendelet (1) rendőrség (1) rendszerváltás (5) rendvédelmisek (1) republikon intézet (1) révész máriusz (1) rezsicsökkentés (2) román-magyar (1) roszatom (1) sajtótájékoztató (2) sarkalatos (1) scheiring gábor (1) schiffer (3) Schiffer (2) schiffer andrás (4) Schiffer András (1) schmitt (1) schmitt pál (2) Schmitt Pál (1) second hand (1) seres lászló (1) simicska (1) sirály (1) snowden (1) sólyom lászló (1) soros györgy (1) SP (1) spanyolország (1) spd (1) stadion (1) stadionok (1) standard and poors (1) star wars (1) szabadelvű polgári egyesület (1) szabadság (1) szabadságharc (1) szájer józsef (1) szájkosár; (1) szakály sándor (1) szakértelem (2) szakértői (1) szakpolitika (1) szakszervezet (1) szalai annamária (1) szanyi tibor (2) szarvas koppány bendegúz (1) szavazójog (1) szdsz (3) szegedi csanád (2) Szegedi Csanád (1) szegénység (2) szélbal (1) szélsőjobb (1) személyes adatok (1) személyi kultusz (1) Szentpéteri Nagy Richard (1) szerelem (1) szervilizmus (1) szerzett jog (1) szíjjártó (2) szíjjártó péter (1) szimbolizmus (1) szimpátiatüntetés (2) színház (1) szivola (1) szlovák (1) szlovákia (1) szobordöntés (1) szoci (1) szociális (1) szocialista (2) szocializmus (1) szolidaritás (2) szolidaritási adó (1) tamás (1) táncsics (1) tandíj (3) tárki (1) tarlós istván (1) távközlési adó (1) távozás (2) technokrata (1) telefonadó (1) telefonálás (1) tematizálás (1) terépcsecső (1) the (1) the guardian (1) this is sparta (1) tiltakozás (1) tisztogatás (1) tízszerannyian (1) torgyán józsef (1) törvény (1) törvények (1) trafik (1) tudati forradalom (1) túlzottdeficit-eljárás (1) tüntetés (7) turizmus (1) tusványos (1) twitter (1) ügyészség (1) újévi beszéd (1) ukrajna (1) unortodox (1) usa (1) útelágazódás (1) vadai (1) vadai ágnes (2) vágó gábor (1) válasz (1) választás (3) választási eljárásról törvény (1) választási rendszer (1) választások (7) válság (2) vdsz (1) véderő (1) végtörlesztés (1) vélemény (1) via nova (1) videó (1) videóüzenet (1) Vidnyánszky (1) vidnyánszky attila (1) vikileaks (1) visszaható (1) visszatérés (1) vita (2) vitányi iván (1) vitézy dávid (1) vízió (1) volner jános (1) vonalkód; (1) vona gábor (4) wikileaks (3) win-win (1) wittner mária (1) zászlóbontás (1) zsidó (1) zsolt; (1) Címkefelhő

A CIA rossz! - ez volt az egyetlen üzenete annak az egyébként kaotikus és értelmetlen előadásnak, amin felháborodva megfogalmazódott bennem ez a poszt. Én ugyanis inkább azokra a problémákra, témákra koncentrálnék „Titkosszolgálatok a mozivásznon” cím alatt, amik megjelennek a filmekben, de nem csak a titkosszolgálatok világához kötődnek. No meg teszek bele ide-oda némi konteo tartalmat, mert összeesküvés az kell.


nyito.jpg

Hogy jelennek meg a titkosszolgálatok a mozikban?

Három módon ábrázolják általában filmvásznon a különböző titkosszolgálatokat. Ellenségként, a világ megmentőjeként és ellenségként. Az általános ellenségkép kialakításában nagy szerepe van annak, hogy a hírszerző ügynökségek tevékenysége titkos. Emiatt főleg csak akkor derül ki a tevékenységük, ha elszúrtak valamit. Dicsőségükről senkinek sem beszélhetnek, kitüntetéseiket nem viselhetik.

Én személy szerint három megjelenési formát különítenék el a titkosszolgálatok mozis, tévés megjelenésében.

  • Titkosszolgálat, mint sztorieszköz

  • Titkosszolgálatok mint szervezet

  • Biztonságpolitikai problémák

 

Titkosszolgálat, mint sztorieszköz és Titkosszolgálat, mint szervezet

1.jpg

Ezeket a filmeket és sorozatokat nem vizsgálnám mélyebben. Az elsőre van talán a legtöbb példa. Legyen szó a Blacklist-ről, Criminal Minds-ról, Homeland-ről vagy Spygame-ről. Detektív történetek, a jó és a rossz küzdelmét elevenítik fel, a barátságról szólnak. A történetük szempontjából kvázi irreleváns, hogy titkosszolgálatokról van-e bennük szó. Csak így eladhatóbb. Ennek eklatáns példája az X-Files sorozat. 9 évadot és két mozifilmet ért. Az abból kiinduló (spin-off) The Lone Gunmen, pedig 13 részt. Pedig a felépítés nem változott, csak kivették belőle az „FBI titkos aktáit”.

A második csoport sem annyira érdekes a vizsgálatom szempontjából. Ide azokat a filmeket sorolom, amelyek vagy igaz történetek alapján készültek, vagy nyomokban azokat tartalmaznak. Ezek közül a leginkább népszerűek az Argo vagy a Charlie Wilson's War, amelyek a hidegháború mára már nem titkos történeteit dolgozzák fel. Vagy említhetnénk a The Good Shepherd vagy a Zero Dark Thirty című filmet, melyek valóságon alapuló karaktereket és eseményeket helyeznek egy kvázi fiktív történetbe. Ugyanúgy nem foglalkoznék Oliver Stone: JFK című filmjével sem. Persze logikus és jól felépített...és segített megbuktatni a 12 éve fennálló republikánus (és egyben idősebb Bush) vezetést.

Ezek a filmek és sorozatok nyíltan vagy kevésbé nyíltan, de propagandaként jöttek létre. Nem foglalkoznak a valóság kérdéseivel csak az emberek titok iránti vágyát kielégítve kívánnak drága reklámhelyeket eladni, esetleg az ügynökségek marketing költségvetéséből szép összeget leakasztva az ügynökségeket népszerűsíteni. Így vagy úgy.

Biztonságpolitikai témák, avagy lehet ezt jól is csinálni

A James Bond-széria az, ami kicsit mindig az aktuális problémákat feszegette. Ez a brand önállóan is megérne egy posztot, de most csak a „Konteo rovatba” fog bekerülni.

 2.png

A Jack Ryan: Árnyékügynök Tom Clancy művein alapszik. A mester pedig mindig zseniálisan érez rá az aktuális kérdésekre. A művei bár futurisztikusak, nagyon jól reflektálnak a valóságra. A fent nevezett cím nem csak egy afganisztáni veterán/gazdasági elemző (és csinos orvos barátnője) terepen való helytállásáról szól. Az alap történet a gazdasági biztonság kérdéseit feszegeti. Főhősünk ugyanis épp bizonyítékokat próbál szerezni egy orosz oligarchától, aki feltételezhetően be akarja dönteni a dollárt és ezáltal az USA gazdaságát. A CIA persze próbál közbe lépni. A háttérben megbúvó, egyértelmű üzenet szerint, elég egyetlen ember és néhány jó időben indított tranzakció és letérdel a Egyesült Államok gazdasága. Maga a film sugallja, amire persze Jackék nem egészen  jönnek rá, hogy valószínűleg az orosz kormány áll a háttérben. Amire ma közhelyként, de úgy tekintünk, mint egyetlen ember oligarchikus királysága.

3.jpg

Az aktuális moszkvai vezetőknél ugyanakkor „veszélyesebbek” a régi szovjet patronáltak. A NCIS: Los Angeles sorozatban rendszeresen kerülnek elő volt KGB-ügynökök. Az aktualitásuk bemutatása kettős. Ahogy a Salt ügynök című filmben is, bemutatkozik a hosszú távra berendezkedett orosz ügynökök utóélete. Az előbbiben feltűnnek bűnözőkként, utóbbiban pedig megmaradnak potenciális merénylőként. Ugyanakkora problémát jelentenek az elfeledett és elhagyott ügynökök, akik a korábbi kapcsolataik révén hozzájutottak sugárzó és biológiai fegyverekhez és ezeket szeretnék eladni. A non-proliferáció, azaz a tömegpusztító fegyverek és előállításukhoz szükséges eszközök kereskedelmének megakadályozása, komoly feladatot ró a titkosszolgálatokra. A technológia fejlődésével és a tudás globalizációjával egyre nehezebb ellenőrizni ezt a területet. Továbbá az is nehezíti a titkosszolgálatok dolgát, hogy az egyre kaotikusabbnak ható nemzetközi viszonyrendszerben megnőtt azon állami szereplőknek a száma, melyeknek szándékában áll tömegpusztító fegyverek beszerzése vagy fejlesztése.

4.jpg

 

Mikor napi szinten hallunk híreket az orosz gázvezeték elzárásáról, akkor a közbeszédbe is bekerül az energiabiztonság kérdésköre. Ez a téma akkor kapott igazi nagyszabású mozit, amikor itthon főleg a délszláv háborúval voltunk elfoglalva. A James Bond-széria A világ nem elég című része már pedzegette a keleti irányból érkező olajfüggőség és a korlátozott szállítási lehetőségek okozta problémákat. Ott az egyik (!) olajvezeték tulajdonosa akarta meghiúsítani a másik olajvezeték megépülését. A film három évvel előzte meg a Nabucco nyugati bővítésének bejelentését és a Déli Áramlat szerződésének aláírását. A fő problémát már akkor is abban látták, hogy egyetlen, nem állami szereplő kezébe kerül a fő energiahordó transzportja.

Egy apró megjegyzést tennék itt. Az nem teljesen reális scenario, hogy egyszer csak elzárják a gázcsapot az oroszok és onnantól jól a markukba nevetnek, a nyugati vég iparai pedig leállnak. Persze a kiesés számunkra komoly veszteségeket okozna, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez hatalmas kieső bevétel lenne az orosz fél számára is. Ráadásul a kőolaj és a földgáz mezőket a feltárást követően nem igazán lehet lezárni. Maximum a nyomás miatt kiáramló nyersanyagot lehet „hagyni elégni a...”. Amellett az orosz-kínai nyersanyag megállapodás is kései, ha azzal akarják fenyegetni a nyugatot, hogy majd ők belapátolják a pénzt az európaiak helyett. Ugyanis jelenleg egyetlen tranzit vezeték működik a két ország között és lehet bármekkora potenciál is a kínai munkásokban, nehéz újabbat építeni.

5.jpg

 

Aktualitása van, illetve volt, még az NSA lehallgatási botrányának. Úgy gondolom, hogy az Amerika Kapitány – A tél katonája erre a kérdéskörre reflektál. A globális megfigyelés és az adatok kiértékelése gyakorlatilag már végbe ment. Erről szólt a botrány. A filmben, a Hydra, azonban a megszerzett adatok alapján le akarta vadászni a szervezetére veszélyt jelentő személyeket. Persze a jó győz és az ördögi terv nem valósult meg. Ugyanakkor felmerül egy morális kérdés. Ha a „jófiúk” előre be tudják azonosítani a terrorcselekményre való hajlamot valakiben bármilyen életkorban, akkor eliminálhatják-e ezzel megelőzve a feltételezhető gyilkos cselekményét vagy emberileg nem megalapozott egy ilyesfajta prevenció?

Akad még egy, nem egészen, de részben kapcsolódó film, azaz inkább filmrészlet. Nagyon kell figyelni és talán belemagyarázni, de a Z világháború című filmben, a bebörtönzött ex-CIA ügynök levezeti a különböző nemzetek reakcióit, legalábbis azokét akiket nem látunk egyébként a vásznon. Az USA visszavonul és ellentámadásra készül. A britek bezárkóznak és kivárnak. Az indiaik nem bántanak senkit. Izrael falat épít. Észak-Koreában mindenkinek kihúzzák a fogát, akiét nem tudták időben, azt legéppuskázzák. Erősen sarkított, de szerintem találóan jellemzi az egyes országok hozzáállását a nemzetközi fenyegetésekhez.

Nem minden „szolgálati tevékenység” ami annak tűnik

Napjainkban, a költséghatékonyság nevében, egyre gyakoribbak a „kiszervezések”, nem csak az üzleti szférában, de az állami területeken is. Ez alól nem képeznek kivételt a titkosszolgálati tevékenységek sem. Ahogy léteznek katonai (rész)feladatokra szakosodott magáncégek mint mondjuk a Blackwater volt, ugyanúgy léteznek ilyen vállalkozások, kémkedésre szakosodva. A filmekben ezek általában szorosan együttműködnek aktív vagy volt titkosszolgákkal, gyakran állami szereplőkhöz közeli személyekkel. Ezért gyakran összemossuk őket az állami titkosszolgálatokkal. Az NCIS című sorozatban is előkerül az erre szakosodott magánvállalat. Nem kap ekkora hangsúlyt, de az Orvlövész című filmben pont egy ilyen cég emberei borítják fel Mark Wahlberg (a.k.a. Marky Mark életét. Mondhatjuk, hogy „klasszikus CIA módszerekkel” dolgoznak, de valójában nem azok. Csak egy szenátor által szerződtetett vállalkozó alkalmazottjai. Már-már konteo, de még nem!

És még mindig nem konteo, de már közeledünk hozzá. Van még egy film, amit mindenképpen meg kell említenünk. Az Amikor a farok csóválja című alkotás azt mutatja be, hogy egy elképzelt helyzetben, hogyan terelik el a közvélemény figyelmét az elnök szexbotrányáról a választásokat megelőzően. A megoldást egy Délszláv-konfliktus jelenti, ami nem történik meg, de a média attól lesz hangos. A terv sok zökkenővel ugyan, de működőképesnek bizonyul. Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, a titkosszolgálatok irányítanak egy-egy ilyen komolyabb elterelő kampányt. A film viszont pont azt mutatja meg, hogy az amerikai politikai struktúrában ezt kvázi civilek is véghez tudják vinni, kisebb fajta állami segítséggel.

A film érdekessége, hogy a „nagy premier” 1998 január 9-én volt, Bill Clinton amerikai elnök Lewinsky-ügye '98 január 21-én robbant, a Délszláv háborúba az USA légiereje pedig ugyanezen év márciusában avatkozott be.  

Konteótájm

Csak azért, hogy ne menjünk el összeesküvés nélkül egy ilyen témakörnél. Bár az elején azt mondtam, hogy nem részletezem őket, de újra James Bond következik, méghozzá a Quantum of Solace. A filmből ugyanis hiányzik öt perc, ahol a főgonosz elmagyarázza Bond parancsnoknak, hogy hogyan is akarják megszerezni Bolívia vízkészletét. Az összeesküvésbe belekeverednek a nagy nemzetek háttéremberei...

6.jpg

 

...és jött a Skyfall ahol eltűnt a sztori. Nem folytatták. Vajon a titkosszolgálatok vagy egyéb állami szereplők szóltak a producereknek, hogy ne feszegessék a vízkészletek cseles megszerzésének lehetőségeit és témáját?...talán sose nem tudjuk meg. TÁDÁDÁDÁÁÁÁÁM!

This is the end

Próbáltam összeszedni azokat a biztonságpolitikai kérdéseket, amelyek igazán relevánsak lehetnek a titkosszolgálatok szempontjából és jól kiolvashatóak az egyes filmekből. A gyűjtés nem teljes, illetve egyes példákhoz még több filmet lehetett volna csatolni. Úgy is, hogy jobban kidomborítom a „gonosz” USA szerepét. Azonban a cél nem ez, sőt én naivan azt feltételezem, hogy olykor a forgatókönyv írók is inkább elgondolkodtatni, figyelem felhívni akarnak és nem elborzasztani. Ezzel párhuzamban zárnám a poszt érdemi részét, a honi hírszerzés weboldaláról származó idézettel: "Nem minden zajlik titokban, ami törvénytelen, és nem minden törvénytelen, ami titkos."

Mennyi 3 betűs!?

Amerika imádja a 3 betűs szervezeteit. Ezért jó sokat hoztak létre belőle. Ezek jelentős része használ titkosszolgálati módszereket (titkos adatgyűjtés, fedett tevékenység...) a tevékenységük során. De mindenki más is rövidíti a titkosszolgálataikat és azokat megnevezéseket, amelyek a popkultúra részévé váltak, szívesen használják fel marketing célokra az egyes ügynökségek.

A teljesség igénye nélkül:

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK

CIA: Ez a „Központi Hírszerző Ügynökség”. A külföldre dolgozó szervezet, ami a patás ördög a demokrata gondolkodók és mindenki számára, ahol tevékenykednek. Elnököket merényelnek meg, titkos információkat lopnak és szakadárokat képeznek ki. Meg mindent csinál amivel érdeket érvényesít.

FBI: Ez a „Szövetségi Nyomozó Iroda”. A belföldön dolgozó titkosszolgálat. Már egy fokkal jobb fiú. Üldözi a kémeket, terroristákat, pedofilokat, szervezetbűnözői köröket és mindazokat, akiket más nem tud technikai vagy jogi okokból szövetségi szinten.

NSA/CSS: „Nemzeti Biztonsági Szolgálat/Központi Biztonsági Szolgálat”. Ők hallgatták le a fél világot. Ők gyűjtik be az elektronikus levelezéseket, a nemzetközi telefonhívásokat és úgy általában minden elérhető adatot. Ezen kívül elemezit is és felügyelik a nemzetbiztonsági szempontból fontos ügynökségek, hivatalok elektronikus védelmét, rejtjelezését. [Snowden is innen ment orosz nyugdíjba.]

USSS: Az „Egyesült Államok Titkos Szolgálatának” feladata elsősorban az USA elnökének és alelnökének, valamint a dollár [az állam pénzügyi rendszerének] védelme. Pénzhamisítókat fognak.

Homeland Security: Na, ez nem egy szervezet. Több mint egy tucat ügynökséget és szervezetet összefogó „ernyőszervezet”.

Persze van még pár szövetségi ügynökség (ATF, DEA), meg ezer meg egy helyi szervezet. De ezek most nem érdekesek.

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

MI6: Valójában „Titkos Hírszerző Ügynökség”, de ne bonyolítsuk meg túlságosan. Ők azok akik külföldön tevékenykednek. Például James Bond is a SIS kötelékébe tartozik. (Nem összekeverendő az ISIS-el, ahol Sterling Archer dolgozik. :)...és azzal a másik ISIS-el, akik meg épp városokat foglalnak el Irakban)

MI5: Valójában „A Titkos Szolgálat”. Na ők dolgoznak belföldi titkosszolgálatként.

OROSZ FÖDERÁCIÓ

KGB: „Állambiztonsági Bizottság” néven futott a Szovjetunió hírszerző ügynöksége, amely magába foglalta a hírszerzést és az elhárítást is.

FSB: Ez a nagyon rövid nevű, „Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata”. Ők hivatalosan belföldön tevékenykednek, de gyakran hivatkoznak rájuk filmekben, ha az orosz titkosszolgálat kerül szóba.

SVR: A „Külföldi Hírszerző Szolgálat” feladata kb az, mint az amerikai CIA-nak. Csak kevésbé ismert, mert még mindig KGB-ként tekint a közvélemény a két különvált titkosszolgálatra. Mondjuk ott, ahol egy ex-KGB alezredes az elnök, ezen meg sem lepődök.

MAGYAROSZÁG

AH: Az Alkotmányvédelmi Hivatal, feladata az országon belüli titkosszolgálati feladatok ellátása. Ezek annyira titkos feladatok, hogy pontosan le vannak írva az 1995. CXXV-ös törvényben.

IH: Nah, ők azok a külföldi „támadásoktól” védenek, nemzetközi szinten segítik a szövetséges hírszerzőket és feladataik szintén megtalálhatóak abban a bizonyos 1995-ös törvényben.

NBSZ: Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Tőlük rendelik meg a titkosszolgálati eszközöket, a hazai rendvédelmi és biztonsági szervek.

Nemzeti Hálózatbiztonsági Központ: Ők csak azért kerültek ide, mert szerepeltek a Hacktion című sorozatban. A valóságban kevésbé misztikusak, de tökre léteznek.

Címkék: film mozi cia fbi nsa biztonságpolitika kémkedés mi6

5 komment

Elkészül: Debrecen, Ferencváros, Felcsút.
Felkészül: Szombathely, Pécs, Zalaegerszeg, Kecskemét, Diósgyőr, Kispest, MTK, Vasas.

10259371_809340062428413_153757936_n.jpg

A II. Orbán-kormány végéhez közeledve lassan a stadionépítések első nagy etapja is lezárul. Óraműpontossággal, ellentmondást nem tűrően, pontosan úgy, mint szinte bármi más, amibe a kormányzat beleállt a mögöttünk álló négy évben.

Ha volt kérdés, ami még a Fidesz törzstáborát is erősen megosztotta, akkor ez – a trafikmizériához és a paksi atomerőmű-bővítéshez hasonlóan – biztosan az egyik ilyen volt. Ennek dacára ma már kijelenthetjük: a kezdeti hőbörgést követően az új arénák felépítésének első szakaszát különösebb ellenállás nélkül sikerült átvinni a társadalom immunrendszerén.

A kormányváltó „erőknek” úgy tűnik, fogalmuk sincs róla, mekkora ziccert is hagytak ki.

Futballnyelven szólva, ez az a fajta helyzet volt, amikor az ember egyedül, védőktől mit sem zavartatva, a félpályáról vezetheti kapura a labdát – és még a kapu is tök üres. Egy esetleges gól a győzelemhez persze önmagában nyilvánvalóan kevés lett volna, de, hogy a találat után szorosabban alakul a négyévente rendezett, választásnak hívott meccs, az szinte egészen biztos. Helyette meg lett ugye kiütés, a második félidőben már-már örömfocival, ollézó közönséggel.

Hogy konkrétak legyünk: az impotens, egymást marcangoló baloldali társulatok egyszerűen képtelenek voltak bármit is kezdeni az ölükbe hulló lehetőséggel. Néhány, szóra sem érdemes, elképesztően hitvány kivitelezésű óriásplakáton és Szanyi kapitány időről időre elkövetett, mélyről feltörő, sütőrumízű Facebook-bejegyzésein kívül semmi sem utalt arra, hogy akár csak egyetlen olyan józan baloldali politikus is akadna, akibe belenyílalt volna a felismerés: a stadionkérdés a kampány vezérmotívuma lehetne. Így hát mondani sem kell, nem lett az.

Pedig a magyar futball főszereplői és a kormányzat ebben a kérdésben aztán tényleg mindent megtettek az ellenzék sikere érdekében. A politikai hatalom részéről a stadionépítésekkel kapcsolatban valami olyasmi volt tapasztalható, ami az elmúlt négy év Fidesz-kormányzását abszolút nem jellemezte. Ez pedig a racionalitás hiánya. A II. Orbán-kormány már-már kínosan ügyelt arra, hogy a döntései mögött ott álljon egy hatalompolitikailag tökéletesen átgondolt cselekvési terv. Ez nagyjából úgy nézett ki, hogy a kormány felkeltett egy igényt, például a – valóban – túl magas rezsiköltségek ellen, majd megoldásként ezt az igényt kielégítette. A stadionok kapcsán ez valahogy elmaradt. A miértre az egyetlen kézenfekvő magyarázat kizárólag az lehet, hogy a szenvedély ebben az ügyben egész egyszerűen felülkerekedett a racionalitáson. A focival kapcsolatos döntések nem a politikai logika, hanem Orbán Viktor személyes elkötelezettsége nyomán születnek. Tegye fel a kezét, aki hallott bármilyen épkézláb, központilag kommunikált magyarázatot az építkezésekre! Azért épülnek, mert csak. Pont. Erzsi néni meg valahogy nem érti, hogy a piaccal szemben miért nő ki a földből egy húszezres stadion, ahelyett, hogy inkább hozná már a postás azt a jól megérdemelt tizennegyedik havi nyugdíjat.

Tegyük fel, hogy valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ezek a politikai hibák még nem bizonyultak elégnek az ellenzéki kampánystratégák megvilágosodáshoz. Nos, hihetetlen, de a baloldal számára még az is összejött, hogy a magyar labdarúgás újabb, hosszú ideje nem látott dicsőséges periódusa is éppen a választást megelőző félévre essen. Sajnálatos tény, hogy a honi futballklubok 2013-ban minden eddigi teljesítményüket alulmúlóan, történetük leggyengébb nemzetközi szereplését zárták az európai kupaporondon – írd és mondd: egyetlen csapatunk sem érte meg a nyár végét. Oké, a hazai klubfutballt körülölelő általános érdektelenségből fakadóan érthető, hogy ez az újabb mélypont viszonylag kevesek lelkét érintette meg. Ám szeptemberben jött az a bizonyos bukaresti 0-3, majd rá egy hónapra az igazi sokk, az amszterdami 1-8. A helyzetet egyszerűen nem lehet elég drámain lefesteni. A válogatottnak hála a hollandiai katasztrófa után tízmillió ember ábrándult ki újfent a sportág Kárpát-medencében játszott egyedi változatából. Az az emészthetetlen gyűlölet, ami a meccset követő hetekben a magyar futballt övezte, gyakorlatilag leírhatatlan. Dzsudzsákékat gyalázta az óvónő, a kisnyugdíjas, az egyetemi tanár, az újságárus.  

2013 októberére odáig jutottunk, hogy az emberek, adóforintjaikból alighanem lódarázstenyésztésre is előbb utaltak volna ki milliárdokat, minthogy akár egyetlen fillért is új stadionok megépítésére költsenek. Innen talán már nem kell Ron Werber-i magasságokba emelkedni ahhoz, hogy kirajzolódjon a folytatás a választási siker érdekében személyes sérelmeiket félretevő baloldali szereplőkről, akik a kormányzati kommunikáció hibáit, valamint a futball kapcsán kialakult negatív közhangulatot felismerve és kihasználva a stadionkérdést közös kampányuk egyik vezérelemévé teszik. Ennyit a fikcióról. A valóságban lett egy minden szempontból kínos és szánalmas balliberális összekapaszkodás, melynek tagjai két héttel a választások előtt még a saját nevükben sem voltak biztosak. A koncon való belső marakodás közben éppen csak kampánnyal felejtettek el előrukkolni a „szövetségesek”, így nem csoda, hogy a baloldali kutyakomédiának 2010 után 2014-ben is egy igen nehezen magyarázható, megalázó választási vereség lett a vége. Így aztán hiába volt országos hőbörgés, hiába volt szinte általános közmegegyezés a stadionok megépítése ellen. Nem akadt olyan politikai erő, aki a többségi álláspontot képes lett volna felvállalni, ennek nyomán a kérdés kapcsán tapasztalható társadalmi ellenállás sem konvertálódott át szavazatokba.

Úgy áll a dolog, hogy Debrecen, Felcsút és Ferencváros még csak az első etap volt, hamarosan jönnek szépen sorban a többiek is. Lesznek itt még bőven elkerekedő szemek, meglepett arcok – Szombathelyen, Pécsen, az angyalföldi lakótelepek környékén.

Arról nem is beszélve, hogy egyelőre homályba vész az a titokzatos szurkolói tömeg, akik a megnyitóünnepség csillogásának elmúlta után minden második héten megtöltik majd a fejér megyei Pancho Arénát. Kommunikációs stratéga legyen a talpán, aki a hipermodern stadionok üresen kongó látványára majd valamiféle vállalható magyarázattal tud előállni. Racionálisan nézve akár azt is mondhatnánk, hogy lehetnek még ebből meleg helyzetei a III. Orbán kormánynak.

De aztán észrevesszük, hogy kik is állnak a szemközti térfélen. És rájövünk, hogy csak a képzeletünk játszott velünk egy pillanatra.

A helyzetből nem lett gól, a stadionellenes közhangulatból nem lettek szavazatok.  

A baloldal kihagyta a ziccert és elvesztette a meccset. Méghozzá tette mindezt olyan gyatra teljesítménnyel, olyan amatőr módon, hogy azt „profiktól”, ezen a szinten elképzelni sem lehetne különbül. A futball szabályai szerint itt következne az a rész, amikor a közönség a bús fenébe zavarja szét az egész aranylábú társulatot.

A politika szabályai másképpen működnek.

Azt már mindenki maga döntse el, hogy melyik az igazságosabb „játék”…

Címkék: fidesz ellenzék 2014 stadionok orbán-kormány

3 komment

Sosem ballibeztem. Azt gondoltam, ez a szitokszóvá vált kifejezés az „érvelés” legalja, és csak a baloldaliak és liberálisok összemosására és az ellenük való indulatok szítására jó. 


Tegnapig. 

 

Tegnap este Kálmán Olga meggyőzött, hogy mégiscsak jelent valamit, és érdemes is használni. Rájuk. Ugye milyen rosszul hangzik? Pedig én aztán tényleg nem akarnám részekre osztani az országot, hazára-nemhazára, ballibekre-konzikra-akárkikre. És mégis, csak kikényszerítették, csak megbélyegeztetik magukat, minden igyekezetem ellenére. Ugyanis vannak ők, meg értelmiségi haverjaik, akik úgy gondolják, meghatározhatják, hogy a magyar baloldalnak mit kellene gondolnia az ellenzéki összefogásról, vagy a német megszállási emlékműről. Meg vannak a józan emberek.

 Képernyőfotó 2014-04-09 - 3.25.19.png

Előbbit tegnap az Egyenes beszédben Kálmán Olga képviselte, utóbbit Schiffer András. Kálmán ugyanis nem tudta feldolgozni, hogy attól, hogy egy ellenzéki politikus nem osztja az ATV és a Népszabadság által favorizált baloldali ellenzék véleményét, még nem lesz sem Fideszes, sem Jobbikos, sem náci, sem fasiszta. A videó kötelező anyag, még kordokumentum is lehet belőle az egykori magyar baloldal múzeumában pár évtized múlva.

  (Különösebb bajom egyébként sosem volt Olgával, kicsit túljátssza a szerepét, de úgy érzékeltem, hogy alapvetően jól odakérdez a balos politikusoknak is, és hasznos válaszokat kényszerít ki. Persze a kiegyensúlyozottságtól messze van, de a HírTV-s/köztévés kollégáihoz képest még annak is tűnhetett. Jó, mondjuk az meg nem túl magas mérce, de ez a poszt nem erről szól.)

A beszélgetés témája a német megszállási emlékmű volt, ennek kapcsán akarta Schifferre rákényszeríteni saját véleményét a műsorvezető, ami nagyjából annyi, hogy háborodjunk fel, folytassuk tovább a kommunisták és fasiszták évszázados harcát, hagyjuk most a közélet tisztaságát, ez a szent ügy fontosabb, ezt még oldjuk meg, aztán lehet progressziválni, előre tekinteni, meg Nyugatra, mindegy. Lényeg, hogy most még ne, ne engedjen az okos, no pasarán, még ezt az utolsó csatát meg kell vívni, mert nekünk van igazunk. Mert csak.

 

Hát, sajnos nem az számít, hogy kinek van igaza. A Békemenet rezsiharcosainak és az Összeomlás nyuggerkommandójának örökös harca, a komcsizás-fasisztázás, a párbeszéd kizárása az, ami a magyar közéletet egyre nagyobb mélységbe löki, a Jobbik támogatottságát pedig az egekbe.

Ezt kéne észrevenni, nem pedig rátolni minden új szereplőt a baloldalon a DK-ra meg a Liberálisok-zászlókra, hogy közösen szíthassák az indulatokat a társadalomban. Ha valakik végre felismerik, hogy csak úgy lesz bármiféle haladás, ha nem a napi gumicsontokkal foglalkozunk, hanem valóban súlyos problémákkal és távlati célokkal, azokat nem kellene ilyen rendkívül kicsinyes módon támadni. Amit Kálmán Olga tegnap az Egyenes beszédben művelt, az nagyon jól mutatta meg, hogy miért tart ott a baloldal (meg amúgy az ország is), ahol. Egészen elképesztő, ahogy a műsorvezető azzal próbálja hitelteleníteni az LMP-s politikus mondanivalóját, hogy szerinte „feszült és mérges”. Arra pedig már jelzők sincsenek, ahogy a zsidó felmenői deportálásáról beszélő Schiffert próbálja összemosni a Jobbikkal, mert szerinte egy platformra került velük a német megszállás ügyében. 

 

Ballibek...

Címkék: Schiffer András ATV Kálmán Olga Egyenes beszéd

85 komment

Az alábbi képek remekül összefoglalják, mi is a baj a magyar közélettel. Míg a fiatalok apolitikussá válnak, addig százezerszámra vonulnak fel a rezsijüket, vagy épp a nyugdíjukat féltő idősek. A kádári kisember végre igazán nagynak érezheti magát. Békemenet, vagy Kormányváltó nagygyűlés, oly mindegy: lényeg az önálló gondolkodás hiánya. 

 

békemenet2.png

kormanyvaltas2.png

bekemenet_kep1.jpg

kormanyvaltas8.png

békemenet4.png

kormanyvaltas_kep1.jpg

békemenet3.png

kormanyvaltas_kep2.jpg

békemenet 5.png

kormanyvaltas_kep3.jpg

bekemenet_kep3.jpg

kormanyvaltas5.png

kormanyvaltas4.png

kormanyvaltas3.png

bekemenet_kep4.jpg

kormanyvaltas1.png

bekemenet_kep5.jpg

bekemenet_kep6.jpg

(Fotók: 444.hu, indexvideo)

6 komment · 1 trackback

Simon-ügy, Őszöd, Zuschlag – és megint Simon-ügy. Minden hétre jut valami új vagy valami újrahangolt botrány. Még sincs új a nap alatt, lényegében ugyanolyan ügyek kerülnek elő, és ugyanolyan helyzetek teremtődnek, mint 2010-ben.

(forrás: 444)

Az Összefogás/Kormányváltás ugyanúgy most sem tudja a saját kérdé­seit előtérbe helyezni, nem jut rá idő, nem kap teret most sem, és szinte állandó válaszkényszerben van. Továbbra is a kormánypártok kezdeményeznek. Ahhoz, hogy az ellenzék ezt kiragadja a kezükből, kellene valami katarzis. Egy olyan hajrára lenne szükség, mint amikor egy bokszoló a pontozóknál vereségre áll, de egy horoggal az utolsó pillanatban kiüti ellenfelét. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen ütést tudjon bevinni, nagy energia és éles látás szükséges.

Meg kellene találni azt a rést, ahol még lehet esélye a baloldali ellenzéknek. Hosszú taktikázásra és magyarázásra már biztosan nincs idő. Most az egyik témáról a másikra ugrál, hátha valamelyik betalál. Anélkül, hogy módszeresen felépítette volna a védekezését, és abból az ellentámadását, energiáját vagy a magyarázkodásra, vagy egy-egy alkalom adta ügy átértelmezésére fecsérli. A sarokba szorított bokszoló vészes kapkodásával együtt jár, hogy minden, elsőre nagy lehetőségnek tűnő alkalom a megoldás illúzióját kelti. Mint aki az ismeretlen, sötét szobában minden bútoron a villanykapcsolót keresi. Így történhetett, hogy a párt beleszaladt a bajai videoügybe, vagy az, hogy az ukrán helyzet is kampánytémává válhatott.

A zavarodottságot és az éleslátás hiá­nyát jelzi, hogy az ellenzéki szövetség közös elnevezése milyen rögös utat járt be. Természetesen minden kormányzati tevékenységet valamilyen ellenzéki kritikával igyekeznek kísérni, de ezek a narratívák eseti jelle­gűek, nincs egységesen kialakított válaszuk a körülöttük zajló eseményekre. A „mutyi” az, amit minden ügyhöz kapcsolnának, de hogyan is működne ez a kampánybélyeg, ha ehhez a fogalomhoz ugyanúgy kötődik a baloldali pártszéf, a nejlonszatyor és az osztrák bankszámla. A ring sarkába szoruló sportoló pedig, ha csak a védekezésre tud koncentrálni, nem lát, sötétben marad, legfeljebb tapogatózik, keresi a témát, ami a kampányban még megmentheti. Ezt a sötétséget egyrészt a megújulás kudarca okozza, illetve a leküzdetlen morális válság, ami voltaképp mérsékli az ellenfélre szórt „haveri körök” és a mutyivádak szenzációját. Másrészt erre a válságra építkezhet a kormánypárti kampány is, ha folyamatosan a ring sarkában képes tartani ellenfelét, amiben pedig benne van a kiütés kockázata is. Az elmúlt hetekben felpörgő botrányokra, illetve ezeknek az erkölcsi ütéseknek a pontos időzítésére és irányára nem lehetett előre felkészülni. Ráadásul abból, ahogy az ügyek követik egymást, számítani lehet még további botrányok kipattanására is. A baloldali szövetség pedig nem tudja saját eseti stratégiáját alkalmazni addig, amíg folyton válságkommunikációra és védekezésre kényszerül.

Mesterházy Attila az ígérte, az utolsó menetre nemcsak kijönnek a szorító sarkából az MSZP megújulásával, de a meccset is megnyerik. Ehhez képest Baja után újra szerepet kapott a „vének tanácsa”, az együttműködésbe pedig bevonták a régi-új arcokat. Ráadásul csak a választás előtt három hónappal érkeztek el arra a pontra, hogy a szövetségesek ne egymással foglalkozzanak, hanem végre szervezetileg is együtt szálljanak szembe a Fidesszel. Az Összefogásból lett Kormányváltás helyzete azért tűnik reménytelennek, mert nem lát igazi megoldást a mérkőzés megfordítására.

(első közlés)

Címkék: kampány mszp választások összefogás ellenzék 2014 kormányváltás mesterházy attila

Szólj hozzá!