HTML

Policity

A Policity szerzői itt osztják meg véleményeiket, a csapatra jellemző sokszínűség jegyében.

Hirdetés

Friss topikok

  • maxval bircaman szerkesztő: "Az Együtt részben liberális, részben modern szociáldemokrata párt" Magyarul: semmilyen. Csak egy... (2015.04.21. 16:14) Interjú Szigetvári Viktorral - 1. rész
  • Zka: @zá37úögóq: ha ez normális akkor én hülye vagyok és az is akarok maradni :D De egyébként értem, a... (2015.03.22. 09:19) Adtunk egy esélyt a Chemtrailnek
  • $$$=$$$: alacsony színvonalú újságok divatmajom, önálló gondolkodásra képtelen buta pesti liberális fiatalo... (2015.03.06. 12:41) Nihilista progresszívek?
  • bölcsbagoly: @Menyus Péter: Hát ezt a jobb mivoltságot előbb igazolni illene! Amúgy miért utálnám, elismerem. A... (2014.12.13. 11:35) Szegénység? Megoldott probléma.
  • hosaka: @aki mást mond az hazudik: Orbán úr trafikbotránya a netbotránya táskáját sem vihetné. Láncdohányo... (2014.11.03. 07:19) Az időhúzás művészete. Viszlát netadó?

Blogajánló

Címkék

1968 (1) 2006 (1) 2006 os választás (1) 2012 (1) 2013 (3) 2014 (23) 2014-es választás (10) 2014 es választás (1) 56 os forradalom (1) ab (1) Áder János (1) áder jános (2) ágak (1) akadémia (1) akcióterv (1) aláírásgyűjtés (1) alaptörvény (4) alaptörvény asztala (1) Alföldi (1) alföldi róbert (1) alkotmány (1) alkotmánybíróság (2) alkotmánymódosítás (1) alkotmányos alapjog (1) államadósság (3) államfő (1) állami nyugdíj (1) állampapír (1) állampárt (1) állampolgárok (1) állampolgárság (3) államszocializmus (1) alternatíva (1) alvás (1) angol (1) ángyán józsef (1) antiszemita (1) antiszemitizmus (1) assange (1) átok (1) atom (1) atomerőmű (2) attila (1) ATV (1) az év hülyéi (1) a tanú (1) baja (1) bajai videó (1) bajnai (12) Bajnai (7) bajnai gordon (3) Bajnai Gordon (4) balogh józsef (1) balog zoltán (1) baloldal (19) baloldali összefogás (2) bankszámla (1) barosso (1) Barroso (1) bayer (1) Bayer Zsolt (1) bayer zsolt (1) békekölcsön (1) békemenet (2) békemenet magyarországért (1) belügyminisztérium (1) bencsik andrás (1) benes dekrétumok (1) beruházás (1) betegség (1) bibó szakkollégium (1) bilderberg-csoport (1) bíróságok (1) bírság (1) biztonságpolitika (1) bkv (1) blog (2) blogger (1) blogger; (1) Böjte Csaba (1) bokros lajos (1) borókai gábor (1) börtön (1) bruck gábor (1) brüsszel (3) btk (1) budai gyula (1) budai liberális klub (1) budapest (2) budapest 2014 (1) budapest pride (1) bundestag (1) cdu (1) centrum (1) chapman (1) chemtrail (1) cia (1) cigányság (2) civilizáció (1) csányi (1) csu (1) csúcsminiszter (1) dajcstomi (1) dániel péter (2) dedikált alaptörvény (1) delphoi (1) demokrácia (5) demokrácia deficit (1) demokrata (3) demokratikus deficit (1) demokratikus koalíció (2) demokratikus koalíció platform (2) demokratikus legitimáció (1) demonstráció (2) depolitizált (1) deutsch tamás (2) diagnózis (1) die linke (1) diktatúra (1) dk (18) DK (2) dkp (3) dr. Schmitt Pál (1) dresszkód (1) Dúró Dóra (1) e14 (1) Egyenes beszéd (1) egyéni (1) egyetemfoglalás (2) egyetem tér (1) egyeztetés (2) egypártrendszer (1) egység (1) Együtt (1) Együtt-PM (1) együtt-pm (1) Együtt 2014 (8) együtt 2014 (10) élelmiszer (1) elhatárolódás (1) ellenzék (27) ellenzéki (2) ellenzéki összefogás (2) elmúlt nyolc év (2) elszámoltatás (1) elte (2) elte ájk (1) elvándorlás (1) emigráció (1) emi klub (1) emmi (2) energiapolitika (1) ep-választás (1) érdek (1) erdély (1) érték (1) értelmiség (1) értelmiségi (1) esterházy jános (1) eu (2) európa (1) európai bizottság (1) Európai Egyesült Államok (1) Európai Unió (1) európai unió (2) európa tanács (1) évértékelő (1) facebook (3) falus ferenc (1) fbi (1) felcsút (1) felsőoktatás (6) felsőoktatási (1) felvidék (1) ferenc (3) fiatalok (4) fidesz (23) Fidesz (8) fidesz kdnp (1) fidesz tisztújítás (1) film (1) fitch (1) fitch ratings (1) fodor gábor (1) főpolgármester (2) forradalom (1) fót (1) G. Fodor Gábor (1) g. fodor gábor (1) galaktikus birodalom (1) galamus (1) gál j. zoltán (1) gaudi-nagy tamás (1) gazdaság (5) gazdasági miniszter (1) gazdasági válság (1) gergely (1) guardian (1) gubík lászló (1) gurcsány ferenc (1) gyarmatosítás (1) Gyöngyösi Márton (2) gyöngyöspata (1) gyurcsány (18) Gyurcsány (1) gyurcsány ferenc (14) haha (1) hajléktalan (1) hallgatói hálózat (1) harangozó (1) harrach péter (1) hatalmi (1) hatalom (1) határontúli (2) határon túli (1) házelnök (1) hegemónia (1) helsinki bizottság (1) heti válasz (1) híradó (1) hitelesség (2) hitelminősítők (2) hoffmann rózsa (5) hóhelyzet (1) hollywood (1) höok (2) horn gábor (1) horoszkóp (2) horváth andrás (1) horváth csaba (1) humán csúcsminiszter (1) ideológia (2) ifjúsági kereszténydemokrata szövetség (1) igazságszolgáltatás (1) iksz (1) imázs (1) imf (3) integráció (1) interjú (2) internetadó (1) intézményrendszer (1) jankovics marcell (1) janukovics (1) járai zsigmond (1) jávor (1) jegybank (1) jobbik (11) Jobbik (2) jobbik ifjúsági tagozat (1) jobbik szavazók (2) jobboldal (3) jogászképzés (1) jólét (1) jóri andrás (1) kádár 100 (1) kádár jános (1) Kálmán Olga (1) kampány (16) kampányfilm (2) kampánypénzek (1) kapcsolat.hu (1) kaposvári egyetem (1) karácsony (2) karácsony gergely (2) karantén (1) katasztrófa (1) kdnp (2) kémkedés (1) kérdőív; (1) kerekasztal (1) kerényi (1) kerényi imre (1) keretszámok (2) kétharmad (1) kiábrándultság (1) kínai átok (1) kispártok (1) kivándorlás (3) knézy jenő (1) koalíció (3) kocsis máté (1) köcsöglista (1) költségtérítés (1) költségvetés (3) költségvetés 2012 (1) kommentek (1) kommunikáció (2) kommunizmus (2) koncepciós per (1) konferencia (1) konfliktus (1) kongresszus (2) konszolidáció (1) konzervatív (2) konzervativizmus (2) konzultáció; (1) körkép (1) kormány (2) kormányválság (1) kormányváltás (1) kormányzás (3) korszakváltás (1) kósa (1) kósa lajos (1) Kötcse (1) kötcse (1) kövér (1) kövér lászló (1) középosztály (1) közmédia (1) köznevelés (1) közoktatás (1) közösség (2) közszolga (1) köztársaság (1) köztársasági elnök (6) köztisztviselő (1) közvélemény-kutatás (2) kritikai értelmiség (1) kubatov lista (2) külfold (1) külhoni (1) kultúra (2) kultúrkampf (1) kultúrpolitika (1) kuncze gábor (2) kunhalmi ágnes (1) kuruc.info (1) l. simon lászló (1) lászló (1) lázár jános (4) legyen béke szabadság egyetértés (1) lehallgatási botrány (1) Lehet Más (1) lehet más (1) lehet más a politika (1) leminősítés (1) lemondás (5) lendvai (1) lendvai ildikó (2) lenhardt balázs (1) levél (1) liberális (1) liberálisok (1) liberalizmus (2) lista (1) LMP (6) lmp (9) m1 (1) magánnyugdíj pénztár (1) magántulajdon (1) magyar (1) magyarország (2) magyarország ma (1) magyar csapat (1) magyar foci (1) magyar hajnal (1) Magyar Hírlap (1) magyar rádió (1) magyar televízió (2) magyar válogatott (1) mandátum (1) mandiner (1) mandiner blog (1) manyup (1) martonyi jános (2) matelcsy (1) matolcsy (3) matolcsy györgy (3) medgyessy (1) média (3) médiatörvény (3) megemlékezés (1) meghallgatás (1) megszorítások (1) megújulás (1) merkel (1) mese (1) messiás (1) Mesterházy (1) mesterházy (6) mesterházy attila (15) Mesterházy Attila (1) mezőgazdaság (1) mi6 (1) migráció (2) Milla (1) miniszterelnök (1) miniszterelnök-jelölt (1) miniszterelnökség (1) mnb (1) moddys (1) modernizmus (1) molinó (1) Molnár Tamás (1) molnár zsolt (1) moodys (1) mozgalom (1) mozi (1) mszmp (2) MSZP (6) mszp (29) mszp kongresszus (1) mtva (1) Műegyetem (1) multik (1) munka (1) munkahely (1) munkanélküliség (1) napirend (1) napirend előtti felszólalás (1) nefmi (1) németh szilárd (1) németország (1) német kormány (1) nemzet (2) nemzetgazdaság (1) nemzeti (1) nemzeti hitvallás (1) nemzeti konzultáció (1) nemzeti kulturális alap (1) nemzeti radikális (2) Nemzeti színház (1) nemzeti színház (1) nemzeti ügy (1) nemzeti ünnep (1) Népszava (1) népszavazás (1) NER (1) ner (1) nka (1) nmhh (1) novák előd (3) nsa (2) nyelv (1) nyelvtanulás (1) nyerges (1) nyugdíj (2) nyugdíjasok (1) nyugdíjrendszer (1) oktatás (1) oktatáspolitika (1) október 23 (1) október 23. (2) olajfa (1) önkormányzati választások (2) önvédelem (1) orbán (9) Orbán (1) Orbán-kormány (1) orbán-kormány (1) orbán viktor (17) Orbán Viktor (1) oroszország (1) országos lista (1) országvédelmi terv (1) országvédemi költségvetés (1) összeesküvés (1) összefogás (3) őszöd (3) őszödi beszéd (1) Paks (1) paks (1) Paks-vita (1) Paks 2 (1) pál (1) pálgium (1) palpatine (1) paradigma (1) paradigmaváltás (1) párbeszéd magyarországért (1) parlament (7) párt (2) pártalapítás (1) pártfinanszírozás (1) pártok (1) pártpolitika (1) pártpreferencia (1) pártrendszer (1) pártszakadás (2) pártszavazás (1) perverz koalíció (1) piaci modell (1) piknik (1) plágiumbizottság (1) PM (1) pokorni (1) polgármester választás (1) polgár dóra (1) policity (1) politika (2) politikai elemző (1) politikai gondolkodás (1) politikus (2) politológus (2) program (1) putyin (1) radikális (1) reagálás (1) rektor (1) remény (1) rendelet (1) rendőrség (1) rendszerváltás (5) rendvédelmisek (1) republikon intézet (1) révész máriusz (1) rezsicsökkentés (2) román-magyar (1) roszatom (1) sajtótájékoztató (2) sarkalatos (1) scheiring gábor (1) Schiffer (2) schiffer (3) Schiffer András (1) schiffer andrás (4) schmitt (1) Schmitt Pál (1) schmitt pál (2) second hand (1) seres lászló (1) simicska (1) sirály (1) snowden (1) sólyom lászló (1) soros györgy (1) SP (1) spanyolország (1) spd (1) stadion (1) stadionok (1) standard and poors (1) star wars (1) szabadelvű polgári egyesület (1) szabadság (1) szabadságharc (1) szájer józsef (1) szájkosár; (1) szakály sándor (1) szakértelem (2) szakértői (1) szakpolitika (1) szakszervezet (1) szalai annamária (1) szanyi tibor (2) szarvas koppány bendegúz (1) szavazójog (1) szdsz (3) Szegedi Csanád (1) szegedi csanád (2) szegénység (2) szélbal (1) szélsőjobb (1) személyes adatok (1) személyi kultusz (1) Szentpéteri Nagy Richard (1) szerelem (1) szervilizmus (1) szerzett jog (1) szíjjártó (2) szíjjártó péter (1) szimbolizmus (1) szimpátiatüntetés (2) színház (1) szivola (1) szlovák (1) szlovákia (1) szobordöntés (1) szoci (1) szociális (1) szocialista (2) szocializmus (1) szolidaritás (2) szolidaritási adó (1) tamás (1) táncsics (1) tandíj (3) tárki (1) tarlós istván (2) távközlési adó (1) távozás (2) technokrata (1) telefonadó (1) telefonálás (1) tematizálás (1) terépcsecső (1) the (1) the guardian (1) this is sparta (1) tiltakozás (1) tisztogatás (1) tízszerannyian (1) torgyán józsef (1) törvény (1) törvények (1) trafik (1) tudati forradalom (1) túlzottdeficit-eljárás (1) tüntetés (7) turizmus (1) tusványos (1) twitter (1) ügyészség (1) újévi beszéd (1) ukrajna (1) unortodox (1) usa (1) útelágazódás (1) vadai (1) vadai ágnes (2) vágó gábor (1) válasz (1) választás (4) választási eljárásról törvény (1) választási rendszer (1) választások (7) válság (2) vdsz (1) véderő (1) végtörlesztés (1) vélemény (1) via nova (1) videó (1) videóüzenet (1) Vidnyánszky (1) vidnyánszky attila (1) vikileaks (1) visszaható (1) visszatérés (1) vita (2) vitányi iván (1) vitézy dávid (1) vízió (1) volner jános (1) vonalkód; (1) vona gábor (4) wikileaks (3) win-win (1) wittner mária (1) zászlóbontás (1) zsidó (1) zsolt; (1) Címkefelhő

Felmerült a baloldali, civilek szervezte előválasztás ötlete.

Az előválasztás nem a mindent megoldó dolog. Egy jó miniszterelnök kiválasztására egy előválasztás egy remek megoldás, már csak azért is, mert nagy valószínűséggel olyan lesz a miniszterelnök-jelölt az ellenzéki oldalról – remélhetőleg egységesen, de versenyben eldőlt együttműködésben.

szigetvari-viktor.jpg

Forrás: nyugatmedia.eu

Az előválasztás az egyik megoldás arra, hogy legitimációt szerezzen az oldal, de én sokkal fontosabbnak tartom, hogy milyen politikai víziót tud magából ez a politikai oldal kiizzadni, amiben többek között én is politizálok. Ugyanazt az összefogás-kényszert a választási rendszer valószínűleg ugyanúgy elő fogja állítani, mert a Fidesznek nem érdeke, hogy hozzányúljon. A választókat nem lehet ilyen folyamatpontokkal traktálni, ezt megmutatta a 2014-es választást megelőző időszak, azaz, hogy érdemtelenek a technikai kérdések. Annál ugyanakkor sokkal nagyobb a magyar társadalom és a magyar gazdaság, az alkotmányos válság, semmint hogy ne lenne a Jobbik és a Fidesz demagógiájával szemben egy érdemi kihívás, hogy milyen jövőt lehet Magyarország polgárainak ígérni.

Erre szerintem van idő és lehet erre személyiséget is felépíteni. Nekünk ebben az Együttként egy dolgunk van: mint tán a legújabb ellenzéki párt, a politikai identitásunkat most kell megerősítenünk és a saját választóink számára világossá tenni, miért érdemes ránk szavazni. Fel kell készülnünk arra, hogy ha olyan helyzetbe kerül az ellenzéki oldal, amely nem érdemes arra, hogy összefogjunk és együttműködjünk, akkor önállóan méretődjünk meg és a választóiunk tudják, hogy miért ránk kéne bízni a szavazatukat és nem az LMP-re vagy az ellenzéki összefogásra.

Másik oldalról: ha meg van olyan helyzet, amiben érdemes beszállni és érdemes megméretődni egyéni jelöltetekkel vagy miniszterelnök-jelölttel, abban nekünk javaslattal kell rendelkezni és akkor viszont el kell fogadni azt a helyzetet, ami előáll. Most ez még korai volna, meg kell erősödnünk, és az Együttnek most az az érdeke, hogy a korrupcióról, a korrupcióellenes küzdelemről, és mellette szókimondó, antipopulista politikáról beszéljen, ami szerintem a mi karakterünk.

 

Ezen az előválasztáson részt vehet Ön szerint Gyurcsány Ferenc? Felmerült, hogy ne indulhassanak az előválasztáson olyan politikusok, akiknek már volt kormányzati pozíciójuk.

Én azt gondolom, hogy a politikában minden olyan dolog, ami ügyrendi, és már a versenykiírásban személyi kérdéseket vagy netán értékrendi kérdéseket akar eldönteni, az rossz megoldás, mert a politikus nem gyáva, hanem bátor. Tessék akkor megverni Gyurcsány Ferencet, és szerintem Gyurcsány Ferencet meg lehet verni, mint miniszterelnök-jelöltet egy előválasztásban. Ha ő egyáltalán ambicionálja – ebben egyáltalán nem vagyok biztos, ennél reálisabb helyzetértékeléssel bíró embernek ismerem őt.

Ugyanakkor az én demokratikus felfogásommal ellentétes, hogy ilyen szabályokat definiáljunk – mert mégsem a hitleri Németországgal kell diszkontiunitást vállalni. Lehetnek értékrendi viták, lehetnek erkölcsi és megalapozott politikai kritikák a 2010 előtti időszakot illetően. Ebben az Együtt azt vallja, hogy – bár sok érték volt a 2010 előtti időszakban, és nem lehet a 25 évet egy leegyszerűsítő kritikával illetni – nem lehet oda visszatérni, mert sem a választók nem ezt várják, sem pedig a magyar nemzeti érdek nem ezzel azonos. Ha Gyurcsány Ferenc elindul az előválasztáson, akkor meg kell verni, és aki nem képes Gyurcsány Ferencet megverni egy előválasztáson, az nem lesz képes Orbán Viktort sem.

 

A személyes viszonya milyen Gyurcsány Ferenccel?

A személyes rendezett. Vele négyszemközt szerintem félévente egyszer beszélünk hosszabban. Politizálunk, nyilván. Elmondjuk a saját oldalunk álláspontját és persze alkalomadtán találkozunk tárgyalásokon. A mi barátságunk sosem volt egy összejárós barátság., viszont azt meg sem letagadni nem tudom, sem nem akarom, hogy közöttünk van egy olyan múltbeli dolog, főleg, hogy a kampányfőnöke voltam és együtt dolgoztunk, hogy azt hiszem mind a ketten életünk végéig fogunk tartozni egymásnak emberi értelemben. Annál meg sokkal nagyobb baj van ebben az országban, hogy ezt kidobjuk, azzal együtt, hogy én nyilatkozataimban is kritizálom, ha véletlenül Vona Gáborral együtt nem megy be a Parlamentbe egy kétharmados törvényt leszavazni.

 

A korrupcióellenes fellépés mennyire Juhász Péter személyének az építése, és mennyire az Együttnek? Mennyire tudják az emberek korrupcióellenes megmozdulásokat az Együtthöz kötni, ha más pártokkal és civilekkel közösen lépnek fel az ügyben?

Jogos a kérdés. Úgy gondolom, ha Juhász Pétert egy politikai párthoz kötik, akkor az Együtthöz. Ugyanakkor nekünk a saját párttagjaink, a saját szavazóink, aktivistáink is azt mondják, hogy ha van értelme együttműködni, akkor nyugodtan működjünk együtt egy jó cél érdekében másokkal. De például a V. kerületben okunk volt nem együtt tüntetni a helyi MSZP-s szervezettel Rogán Antalék ellen, mert ott az MSZP-s képviselők a múltban követtek el olyan hibákat, amivel – mondjuk úgy – egyelőre nem alakítottak ki kellően kritikus, vagy önkritikus viszonyt.

De egy országos tüntetési sorozatban, például Márton Roland székesfehérvári önkormányzati képviselővel – aki az MSZP elnökségi tagja – semmi okunk nem együttműködni, mivel ő egy tisztességes fiatal politikus. Vagy Szegeden miért ne lehetne a Fideszes trafikbotrányok ellen közösen tüntetni? Tehát ebben mi nem az LMP útját szeretnénk járni, hogy keressük mindig azt az egy indokot, ami miatt ellépünk az ilyen ügyektől. Juhász Péter, aki a Milla Egyesületből lett az Együtt meghatározó arca és az egyik fő ügyünknek a szószólója. Ha ő azt tudja mondani, hogy ő DK-sokkal szívesen dolgozik együtt egy tüntetés szervezésében, akkor szerintem azt mindenkinek meg kell érteni, hogy ez nem a Juhász Péter felőrlődését jelenti a magyar belpolitika mocsarában, hanem azt, hogy vannak ügyek, amiben érdemes együttműködni és ezek a közös célok összekötnek.

szigetvari.jpg

Forrás: nol.hu

 Megnövekedett a személyes médiamegjelenése, akár ha csak az RTL Híradót nézzük. Mennyire tudják a nézők az ön személyét az Együtthöz kötni, nem hiszik-e, hogy egy politikai elemző beszél?

Egyrészt én úgy akarnék az Együtt elnöke lenni, hogy egy politikai közösséget vezetek, mert nekem nincsenek miniszterelnöki ambícióim. Másrészt vannak dolgok amikben hibáztam és emiatt joggal van kétség egyes értelmiségiekben engem illetően, ugyanakkor vannak dolgok, amikben tudom, hogy nem hibáztam, de annál lojálisabb vagyok akár Bajnai Gordonhoz, akár a korábbi világhoz, amiben együttműködtünk a 2014-es választásokat megelőzően, mintsem hogy én ezt a nyilvánosságban kiteregessem. Nekem egy feladatom van ebben az évben, hogy a személyes imázsomat bemutassam. Mert hogy valójában mit gondolok a világról, arról sosem tudtam beszélni, mert mindig vagy Bajnai Gordon másodbeszélője voltam.

Ezt is valakinek el kell végezni és ez nyilvánvalóan nem segíti azt, hogy rám családos édesanyák és nyugdíjas nagymamák boldog szellemben gondoljanak, mint egy kedves, mosolygós politikusra. Ebben nekem van dolgom, miközben nem hiszek abban, hogy csak mosolygós, kedves politikusnak van sikerre esélye az országban. Ezzel együtt nekem ez feladat és erre a pozíció, amiben vagyok lehetőséget ad, hogy egyrészt névismertséget növeljen, hiszen valószínűleg még nem vagyok annyira ismert. Másrészt segít abban, hogy ezt az egyenes, szókimondó politikát, amit mi képviselünk akár a korrupcióellenes ügyben, akár másban, megjelenítsem. Az Együtt elnökeként, az belül és kívül is vitathatatlan, hogy ma ezt a közösséget én tudom egyben tartani, ugyanakkor egy másodpercig nem fogok ragaszkodni ehhez a székhez, ha azt látom, hogy az Együtt növekedését az gátolja, hogy én valóban nem az az alkat vagyok, aki egy milliós tüntetés élén üvöltve beszédet mond. Ugyanakkor vannak pártvezetői alkatok és én az Együttre mint csapatra tekintek. Juhász Pétertől Pápa Leventén át, Szelényi Zsuzsáig mi mind azért vagyunk itt, mert lehetne más életünk, de nem szeretnénk ilyen országban élni, és ezért politizálni szeretnénk. Ez nagyon sok Együttes politikusra jellemző. Nekem az a feladatom, hogy az, hogy én gondolok valamit a világról és annak van relevanciája, azt egy év alatt egy szélesebb közeggel elhitessem.

Mindennél fontosabb a magyar politikában egy karizmatikus vezető? Karizmatikus vezetőnek vagy szürke eminenciásnak tartja magát?

Elég határozott meggyőződéssel hiszek abban, hogy helyes elképzelésem van egy jobb világról, egy békésebb, gyarapodó Magyarországról. Az elkövetkező éveben mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy egyre többen ismerjék meg azt a szenvedélyt, ami engem a politikában mozgat. Mert végtelenül elszomorít, hogy manapság senkit sem érdekel, hogy a másik ember mit gondol milyen víziója van, holott a politika és a vezetés éppen erről szól.

Nyilvánvalóan nekem van egy racionális énem, ami a gondolkodásom struktúrájából fakad. Nem vagyok egy Barack Obamával vegyes Tony Blair, nem is akarok lenni, mert nem az a karakterű személyiség vagyok. Jó lenne, ha egyszer Magyarországon olyan miniszterelnök és olyan kormányzati vezetők lennének, akiknek megengedtetik, hogy ne legyenek karizmatikusak. Az európai politikában, például ha Angela Merkelt, vagy néhány sikeres skandináv miniszterelnököt megnézünk, nem feltétlenül a karizmával korrelálódik a sikeresség, miközben nem azt mondom, hogy karizmatikus vezetők néha ne lennének sikeresek. De mondjuk Sarkozynek a kudarca, felveti, hogy mire jutott a karizmájával. Azt tudom mondani, hogy a karizma mellé a nagy egó is jár, és a nagy egóval meg nehéz politizálni.

Ma Magyarországon van egy karzima-fétise a politikának, ami egy tünet, ugyanúgy a magyar politika és a nem jobbikos ellenzéki világ válságtünete. A karizmát egy pótlásnak tekintik, mint az ablakot a helyére beragasztó purhabot: ha nem is tudjuk pontosan mi kell oda, akkor bután és a szavazókat lenéző módon követelik sokan: legyen karizmatikus, az mindent megold!

Azt gondolom, hogy a karizma-fétise a baloldali értelmiségnek részben abból fakad, hogy félnek megválaszolni a magyar nemzet előtt álló kihívásokat, amelyekre demokrata választ kell adni. A Jobbik cigányozástól populizmusig húzódó ívében lehet könnyű válaszokat adni, de az azért van, mert gyáva válaszok valójában. Szerintem demokrata, piacgazdaság párti, erősebb és fenntartható jóléti államot akaró,versenyben gondolkodó, az Európai Unió szabályait elfogadó és nem kijátszani akaró válaszokat adni a magyaroknak 2015-ben nem egy egyszerű válasz. Ha valaki majd ezt megválaszolja, annak karizma sem fog kelleni, hogy választást nyerjen

 

Az interjút készítették: Papp Gergő, Maller Károly

Szólj hozzá!

A véleménynyilvánítás szabadsága fontos alapjog, de azért mindennek van határa. Erőszakot alkalmazni egy, a munkáját végző emberen csak azért, mert nem egyezik vele a véleményünk, nagyon nem úri dolog. Milyen világ lenne, ha mindenki kirángatná a sarki CBA csemegepultjából a hentest, amikor olyan csirkemell sonkát szeretne eladni, ami esetleg a vevőnek nem tetszik? Ez az állítás minden esetben megállja a helyét: elítélendő, ha valaki egy műsorvezető elagyabugyálásával fejezi ki, hogy nem ért egyet az adott hírcsatorna szerkesztési elveivel.

20150414borsa-miklos-epulet-musorvezeto-studio-720x340.jpg

Forrás: Hírkút.hu

Április 14-én este minden online hírportál átvette a hírt, miszerint Balatonfüreden bántalmazták a megújult M1 aktuális csatorna egyik műsorvezetőjét, miután megbizonyosodtak róla, hogy a közszolgálati csatorna munkatársáról van szó. A cselekedet megítélésénél szerintem fontos, hogy eszünkbe jusson a fent említett csemegepultos példa. A további felelősségre vonás már a rendészeti és igazságszolgáltatási szervek hatáskörébe tartozik.

Ami miatt nem lehet ennyiben hagyni ezt a témát, az a következő: amikor rátámadtak a műsorvezetőre azt kiabálták, hogy „most hazudj!” Ide jutott az állami hírcsatorna megítélése. A közszolgálati médiának alapvető feladata (lenne) – legyen szó televízió csatornáról, esetleg rádióadóról - a pártatlan tájékoztatás és az egész országot lefedő ingyenes szolgáltatás. Újságírókat és riportereket a nagyvilágban és kishazánkban is az elfogultság miatt szoktak megkergetni, megdobálni és rosszabb esetben megverni. Az értéksemleges hírközlés mindenki számára kincs kellene, hogy legyen. Egy olyan műfaj, ami a fogyasztóra bízza a csatorna által tálalt eseményeket megítélését. Az objektív híradás megengedi, hogy olyan szemüvegen keresztül nézzünk egy tényre, amilyenen szeretnénk. Nem ítélkezik, csak közöl és utána békén hagy.

adar_sic_janos.jpg

Forrás:magyarnarancs.hu

A műsorvezető bántalmazása arra világít rá, hogy valami nagyon félrecsúszhatott a közmédiában. Lehet, hogy az emberek, a médiát fogyasztók, akiknek ténylegesen szól a televízió műsora úgy gondolják, hogy nem független a híradás? Esetleg úgy vélik, hogy a közszolgálatiság csorbát szenvedett a március 15-én induló M1 aktuális hírcsatornán? Úgy tűnik, hogy az állami televíziót nézők azt tapasztalják, hogy a hírek tálalása, azok szelekciója nem értéksemleges, a tévé megpróbál befolyásolni, ferdíteni. Az márciusi indulás óta sokszor lehetett hallani, hogy az új M1 nem feltétlenül pontosan idézi a nézettségi adatokat – erről több művészi paródia is született, amik gyorsan bejárták a világhálót és nevetségessé tették, elhiteltelenítették a közmédiát. Sokaknak nem tetszik, hogy a közmédia pártmédiává alakult az elmúlt időben, sem az, hogy az MTVA átalakítására 80 milliárd forintot költ az állam.

Könnyű lenne demagógnak lenni és kiszámolni, hány lélegeztető gépet lehetett volna ebből a pénzből vásárolni vagy, hogy a magyar családok és a keményen dolgozó rezsidémon… de ezt meghagyom a hozzáértőknek. Ami fontos, hogy az ellenzéki média által közröhej tárgyává tett állami televízióval kapcsolatos nemtetszés kifejezésének egy új állomásához érkeztünk: nemcsak elkapcsolnak az emberek az általuk kifogásolt csatornáról, hanem már tettlegességig is fajult az M1 megújulása.

Szólj hozzá!

Mindig a politika körül képzelte el a jövőjét?

Gyakorlatilag kamaszkorom óta politológus akartam lenni; amikor megjelent a rendszerváltás után a politikatudomány, mint műfaj – a szüleim pedig állandóan újságot olvastak, amiket aztán én is elolvastam –, jött egy természetes érdeklődés is a politológia iránt. A rendszerváltás éveiben fiatal voltam, a gimnáziumba való szóbeli felvételin pedig a román parlamenti választásokról beszéltem a Piarista Gimnázium igazgatójának. Ezt már akkor is tudtam – és nem azért, mert a szüleim bemagoltatták velem előtte a Magyar Nemzetet és a Népszabadságot.

szigetvari_viktor.jpg

Parlamenten kívüliként vezeti az Együttet. Nem okoz ez semmilyen nehézséget?

Egyáltalán nem; egy kis párt vagyunk, amely meg kíván erősödni, és úgy tudunk szélesebb felületet kínálni a médiának, ha több különböző székben több különböző ember ül. Én – úgy, hogy nem vagyok országgyűlési képviselő –, egyáltalán nem mondhatom, hogy ha a nyilvánosság felé mondanivalón van, az ne tudna megjelenni, és szerintem a szintén nem képviselő Juhász Péter kollégám sem panaszkodhat. Egyszerűen több beszélő felépítését teszi lehetővé, ha ezt a frontot széthúzzuk. Akkor lenne okom ezen érdemben elgondolkodni, ha frakciója is lehetne a pártnak; akkor nyilvánvalóan a napirend előtti felszólalásokban vagy az azonnali kérdésekben több lehetőségünk lenne, azokban a vitákban valószínűleg volna helyem megjelenni.

 

Az 1 százalékos támogatottság, amit mostanában mértek, mennyire reális?

Úgy gondolom, a mi reális társadalmi támogatottságunk 3-4 százalék körül van, ugyanakkor mi gyakorlatilag mindent elvesztettünk abból, amire a politikai identitásunkat építettük a 2014-es választást megelőző szakaszban: Bajnai Gordont és az Összefogás gondolatát is – és közben mégis létrejött egy politikai közösség, amely az ország kétharmadán jelen van, van párezer szimpatizánsa aki aktívan dolgozik. Ez a négyéves parlamenti ciklus jelölte ki a feladatot arra, hogy Juhász Péterrel és másokkal együtt egy bizonyos dolgokban karakteres politikai közösséget mutassunk be. Félévről-félévre kell előrébb lépnünk, akár a szervezet megerősítésében, akár a karakterünkben. Nagyon határozottan hiszek abban, hogy nekünk a legnagyobb az ellenzéki oldalon a növekedési potenciálunk.

 

Bajnai figyelemmel kíséri még a magyar belpolitikát, tartja a kapcsolatot az Együttel?

Bajnai Gordon nem várja el a tájékoztatást, de beszélünk. Nem vesz részt a politikánk formálásában, de amiről kell, arról tud. Nem is szól bele, mert tudja, hogy visszás is volna, ha bele akarna szólni. Az a kormányzás, amelyet Bajnai Gordon megvalósított, szerintem a rendszerváltás legnyugodtabb szűk egy éve volt kormányzati szempontból. Én büszke vagyok, hogy ebben részt vettem, és innentől jön a probléma is: ezért kell kellően körültekintően kritizálni mindazt, ami 2010 előtt történt, mert biztos, hogy a Bajnai kormány gyakorlatában is van mit kritizálni, de kormányzati minőség szempontjából, a nemzeti érdek követése szempontjából nincs oka panasza annak, aki a Bajnai-kormányban találja meg a legjobb kormányt az elmúlt évtizedekben. Az Együtt e tekintetben a Bajnai Gordon által alapított párt marad mindig.

 

Egy részben liberális párt hogyan tudja megszólítani a vidéki szavazókat, a Fidesszel és a Jobbikkal szemben?

Az Együtt részben liberális, részben modern szociáldemokrata párt, bár az értékrendi kérdések Magyarországon nagyon bonyolulttá váltak már jó pár éve. A szó angolszász értelmében fiskális ügyekben elég konzervatívok vagyunk; nem értékkonzervatívok, hanem egyszerűen szeretünk csak arra pénzt költeni az adófizetők pénzéből, amire van, vagy ami fenntarthatóan finanszírozható államadósságból. Ez másokra nem feltétlen jellemző.

Pontosan tudjuk, hogy a kis falvaknak a vidéke nem az, amelyik a mi politikánkért – mondjuk így – rajong. Ez teljesen természetes. Viszont ahol gyengülő középosztály vagy magyar értelemben vett, még magát valamennyire tartó középosztály van, ott igenis vannak olyan emberek, akik értékrendi értelemben erre a valamennyire liberális, valamennyire polgári, valamennyire modern szociáldemokrata világra nyitottak. Azt, hogy ők esetleg ma nem találják meg akár bennünk a megfelelő alternatívát, annak az oka részben bennünk keresendő, részben a 2014-es összefogás kudarcában, és részben pedig abban, hogy az elmúlt másfél évtizedben annyi minden történt ezekkel a választókkal, hiszen ők szavaztak valószínűleg Fideszre többször, Gyurcsány Ferencre is (még ha nem is vallják be), az LMP-re, és legyünk őszinték, egyes csoportok még akár a Jobbikra is szavazgathattak az utóbbi időben.

 

Taktikai jellegű volt a szakítás a Párbeszéd Magyarországért párttal? Mindenképp újra összeállnak 2018-ra, vagy ez még nem lefutott kérdés?

A szétválás a PM döntése volt, az Együtt ezt nem kezdeményezte és nem támogatta, mi egy, a választásokra közös programot és közös jelölteket állító politikai pártszövetségnél lazább szövetséget javasoltunk a ciklus meghatározó idejére, amely mégis szövetségi forma, és amelyben – mint az Osztrák-Magyar Monarchiában – vannak területek, amelyeket közösen csinálunk, és vannak területek, amelyekben eltérően politizálunk. A PM – számomra tiszteletre méltó módon – messze elkerülve az irreálisan antikapitalista túlzásait az LMP-nek, egy tisztességes baloldali, kapitalizmuskritikus politikát képvisel, innovativitásra törekvő szociálpolitikai- és egyéb megoldásokkal, amelyekből személyesen én sokat tanultam – ezért hittem, hiszek az együttműködésünk fontosságában.

Vannak, amikben nem értettünk egyet, például Erőss Gábor a Demokratikus Kerekasztal (DEKA) alakuló ülésén azt mondta, hogy ők a NATO-tagságot is problematikusnak látják – mi ezt nyilván nem tudnánk elfogadni egy pártközösségen belül. De szerintem azok a fajta politikai véleménykülönbségek, amelyek ma megvannak a PM és az Együtt közt, egy pártszövetségben is képviselhetőek lettek volna. E tekintetben ennek a politikai közösségnek valamilyen szövetségi formában 2018-ban is együtt van a helye szerintem.

 

Rontott a két párt viszonyán, hogy Karácsony Gergely nem az Együttből választott alpolgármestert Zuglóban?

Ebből volt gond, de a kérdést a Magyar Nemzet kicsit túldimenzionálta – ezt azóta Karácsony Gergellyel rendeztük. Én minden szempontból abban vagyok érdekelt – személyesen is Karácsony Gergely barátjának mondom magam –, hogy sikeres zuglói polgármester legyen, mert Zugló egy évtizedes válsággal és politikai korrupcióval sújtott kerület, amely politikai korrupcióban a szocialista és a fideszes oldal is vastagon részt vállalt. Nehéz küzdelem, hiszen a testületben ezen két erőnek meghatározó szava van, de én bízom a sikerben, és minden (távolról követő) politikai támogatást megadok Karácsony Gergelynek ahhoz, hogy ez menjen. Szerintem jó irányba indult el a kerületben.

 

Milyen a viszony a Szolidaritással?

Ha jogi értelemben nézzük, ugye van egy Szolidaritás egyesület, amelynek tavaly nyár óta nincs együttműködési megállapodása az Együttel, mert tavaly nyáron Kónya Péter azt jelentette ki – egyébként a saját egyesületének tagságával szemben –, hogy önálló pártalakításra készülnek. Amikor én ez ellen, mint az Együtt akkor frissen megválasztott társelnöke a nyilvánosságban is és a párton belül is felléptem, az azért történt, mert tele volt a postaládám egy óra alatt azzal, hogy ezt tegyem meg – egyébként több mint fele részben a Szolidaritásból a pártunkba jövő emberektől.

Emellett, és ez a fontosabb része a válasznak, és ezt a nyilvánosság kevésbé érti, hogy az Együtt egy új párt, amely a semmiből jött létre. A rendszerváltás óta a semmiből, ennyi idő alatt talán egyedül az LMP jött létre, és hosszú ideig küzdött is azzal, hogy hogyan tud megmaradni. Az Együtt e tekintetben marad egy egységes párt, a tagjainak 30%-a a Szolidaritás mozgalomból jön. A Szolidaritás a nyilvánosságban mindig ez a leegyszerűsítetten a munkás-érdekképviselet felől jövő párt. Szerintem ez nagyon fontos dolog, mert a rendszerváltás óta nem szélsőjobboldali, és-viszont-sőt demokratikus politikai képviselete ezeknek a választóknak nem jelent meg.Ezt tartom a Szolidaritás mozgalom legnagyobb értékének, hogy egyszerű emberek, – a szó semennyire sem pejoratív értelmében – proli származású emberek is újra bejöttek a politikába.

Egy másik része a Szolidaritásnak a Fidesz által ostoba módon megalázott, szerzett jogaitól megfosztott rendőröknek az ügye, akiknek lehet, hogy vissza kellett volna venni a privilégiumaikból, de nem alkotmányellenes módon.

És van egy harmadik harmad, amit pedig el szoktak felejteni a Szolidaritás kapcsán: ők alapvetően értelmiségi bázisról jövő közösség. És ez a három csoport– leginkább a rendvédelmisek kivételével – ma már boldogan vannak bent a pártunkban, és vesznek részt a belső vitákban, testületekben. Azt, hogy a vezetőik elmentek, nem a szervezettel való szakítást jelentette, hanem Kónya Péter és Székely Sándor személyes ambícióját, amellyel szerintem a saját közösségükön belüli támogatóik érdekeivel szemben is cselekedtek. De a párton belül nincsen Szolidaritás-kérdés, mert rengeteg ember van tőlük is, aki nagyon megbecsült tagja a közösségnek.

 

1 komment

Pénteken este az ATV Egyenes Beszéd című műsora a csatorna szerint történelmi jelentőségű vitának adott felületet, amely kijelentés annyiban igaz, hogy a mostani vitára hosszas huzavonát és több éves szünetet követően került sor.

http://www.atv.hu/thumbnail/481x270/5/68/71000.jpg

Forrás: atv.hu

Veszprém megye 3. számú választókerület legnagyobb társadalmi bázissal rendelkező pártjainak képviselőjelöltjei csaptak össze a bizonytalan választók megnyerése érdekében. A műsorban Fenyvesi Zoltán, a Fidesz, Pad Ferenc, az MSZP - DK közös jelöltje, valamint Rig Lajos, a Jobbiktól beszélgettek és értettek nagyban egyet a negatív kampányról, a foglalkoztatás- és egészségügy politika fejlesztésének szükségességéről, és úgy általában mindenről, ezért az esemény vitának kevésbé volt nevezhető.

Felmerül a kérdés, hogy az LMP jelöltjét miért nem hívták meg az eseményre. A válaszhoz látnunk kell, hogy a Lehet Más a Politika vidéki beágyazottsága rendkívül alacsony, támogatottsága az országos átlaghoz képest is kisebb, ráadásul az előző időközi választáson (Veszprém 1. sz. körzet) a vidéki választókerület 36 szavazóköréből 18-ban az 5. vagy még rosszabb helyre szorult. Ilyen feltételek, valamint az adás rövidsége miatt (35 perc) teljesen felesleges volt egy esélytelen negyedik jelöltet is leültetni az asztalhoz.

A megváltozott politikai tér:

A Fidesz eddig elzárkózott a nyilvános vitáktól, mivel nem állt érdekében egy számára nehezen kalkulálható, kétséges kimenetelű versenyben való részvétel. A kormánypárt számára nagyobb kockázatot tartogatott egy esetleges rossz szereplés, ellenben egy a szavazók által jónak ítélt teljesítmény magas támogatottságukat érdemben nem növelte volna. A politikai logika (mennyi szavazatot hoz vagy visz) által kijelölt egyetlen ésszerű stratégiát követték tehát éveken keresztül az ilyen jellegű konfliktusok kerülésével.

Azonban a politikai tér jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt lassan fél évben. A Fidesz-KDNP „rossz” politizálásának köszönhetően elvesztette társadalmi támogatottságának jelentős részét, így már nem teheti meg, hogy nem veszi fel a kesztyűt és nem áll ki ellenfeleivel megmérkőzni. Ráadásul Veszprém 3. körzete háromosztatú: Tapolcán a Jobbik, Sümegen a Fidesz, Ajkán pedig a baloldal erős, ezért a győzelemhez elengedhetetlen lesz minden egyes szavazat begyűjtése.

Megjelenés:

A jelöltek a média-marketing politizálásnak megfelelően elegánsan, öltönyben, nyakkendőben léptek a nyilvánosság elé. Két apró különbség volt csak megfigyelhető: a fideszes és MSZP-s képviselők világos, míg jobbikos társuk sötét ingben jelent meg, valamint Pad Ferenc zakóján egy magyar-EU zászlót formázó kitűző kapott helyet.

A témák:

Összesen nyolc, egymástól jól elkülöníthető szakaszra bontható a beszélgetés. Volt szó a negatív kampányról, választói magatartásról, foglalkoztatáspolitikáról, kórházról, a jelöltek esélyéről, a helyi és pártérdek ellentétéről. Ahogy már említettem, a három jelölt kínosan ügyelt arra, hogy a választók által fontosnak tartott ügyekben a többségi társadalom álláspontját képviseljék, így fordulhatott elő, hogy mindenki egyetértett mindenkivel. Ez a stratégia alkalmat adott Padnak és Fenyvesinek, hogy a jobbikos jelölt által birtokolt kórház-ügyet a sajátjaként is azonosítsa, így üzenve a választóknak, hogy figyelnek rájuk, számukra is fontos a megye egészségügyének helyreállítása.

Kommunikáció:

 

1.  

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

Összesen (másodperc)

Rig Lajos

57

160

-

72

-

172

31

48

540

Fenyvesi Zoltán

29

84

107

51

57

170

46

62

606

Pad Ferenc

66

103

-

75

-

276

43

54

617

 

A táblázat az egyes témákban való megszólalások kumulált időtartamát mutatja jelöltenkénti lebontásban. Tehát azt, hogy a képviselők hány másodpercet beszéltek egy témával kapcsolatban összesen. Ez azt is jelenti, hogy többször is felszólalhattak blokkokon belül.
A táblázatból azonnal feltűnik, hogy a fideszes jelölt komoly előnyben volt, mivel két alkalommal a műsorvezetőtől „saját” kérdést kapott, abban ellenfelei nem szólalhattak meg. Ennek ellenére nem ő, hanem Pad Ferenc beszélt a legtöbbet, összesen 617 másodpercet.
Amennyiben nem vesszük figyelembe a 3., 5. kérdéseket (az összehasonlíthatóság érdekében), Fenyvesi Zoltán csupán 442 másodpercet beszélt, ami másfél perccel kevesebb a többiekhez képest. Ha ebben a dimenzióban vizsgálódunk (tehát a két kérdéshez tartozó Fenyvesi felszólalást nem vesszük számításba), a komoly különbségek okait a jelöltek kommunikációs szintjeiben tapasztalható eltérésben kell keresnünk.
Pad Ferenc sokkal lassabban beszélt társaihoz viszonyítva, nehezebben fejezte ki magát, volt, hogy összezavarodott. Ezzel szemben ki kell emelni Fenyvesit, aki szinte hadart, viszont az érthetőségén ez cseppet sem érződött, ami a felkészültségének és kommunikációs képességeinek magas szintjéről tanúskodik. Ez azt is magával vonta, hogy Fenyvesi és Rig egységnyi idő alatt sokkal több információt tudtak átadni, mivel beszédük folyamatos, jól és könnyen érthető volt, ellentétben Padéval.

A beszéd a politikus egyik legfontosabb eszköze üzeneteinek célba juttatásához, ezzel árulja el magáról a legtöbbet választói számára. Amennyiben az nem folyamatos, nem könnyen értelmezhető, akkor személyét és az átadott üzenetet is hiteltelenítheti. Pad Ferenc ebből a szempontból nem volt jó választása a MSZP-DK kettősnek, jelöltjük nem képernyőképes. Rosszul fejezi ki magát, beszédhibával küzd, könnyen összezavarható, ráadásul tapasztalatlan a politikai életben. Elkövette az egyik legnagyobb hibát, amit politikus elkövethet, nem tudott reagálni egy felvetésre. A műsorvezető neki szegezte, hogy álláshalmozóként támadják, amire Padnak nem volt válasza, így felkészületlenségéről árulkodott.

Összegzés:

Kijelenthető, nemhogy médiatörténeti nem volt, de vitát, érvek ütköztetését is csak nyomokban tartalmazott az ATV műsora. Ha hozzávesszük a szervezés körüli problémákat (Fenyvesi először lemondta) valamint a műsor kétséges célba érését, nevezetesen, hogy végül hány veszprémi szavazóhoz jutott el, - hiszen egy politikai vita akkor releváns, ha azt nézik is - kijelenthető, hogy nem teljesült az alapvető cél, a bizonytalan szavazók meggyőzése. Nagyobb volt az esemény füstje, mint a lángja.
Pad Ferenc nem szerepelt jól annak ellenére, hogy ő beszélt a leghosszabban, Rig Lajos nem tudott újat mondani, Fenyvesi pedig mondandójában képtelen volt megkülönböztetni magát többi társától.

Szólj hozzá!

A politikai újságírásnak olyan új szereplői tűntek fel a horizonton, amelyek mind tartalmukat, mind stílusukat tekintve egy új jelenségét alkották meg a magyar médiapiacnak. A 444-et és a Cinket a „progresszív” újságírás hazai úttörőinek tartják, míg ők maguk elutasítják ezt a jelzőt. Ennél a kérdésnél viszont fontosabb a hatásuk értékelése a politikai diskurzusra. Egészen sajátos módon beszélnek a politikáról, ami szimpátiát és ellenérzéseket is kiváltott egyszerre. Hol értékrombolónak, hol függetlennek tekintik őket. Szokatlan szerepfelfogásuk áll az írásom középpontjában.

 censorship_cink.jpgForrás: cink.hu

Mindenekelőtt szükséges a jelenség meghatározása: Ha megfigyeljük a média politikai terét, hasonlóan a pártküzdelmekhez, kialakultak a jobb- és baloldali pólusok, amelynek szereplői beállnak az oldalak magyarországi képviselői mögé, úgymond „értékalapon”. 2010 után azonban, egy új generáció tört be a köztudatba, akik felkarolták a politikai állóháborúban részt venni nem kívánó, amúgy népes tömegeket (hasonlóan a korábbi Indexhez).

A spanyol eredetű „gerilla” szó jelentése szabadcsapat: olyan partizán egységek, amelyek nem tartoznak a hadsereg kötelékeibe, saját megfontolásból harcolnak az általuk kitűzött célok érdekében. Harcmodoruk a mozgékonyságra és a rajtaütésekre épül.

Látható valami fajta relevancia a két jelenség között, és érdemes is így megközelíteni az új politikai újságírást. A médiának van egy bináris értelmezése a politikára: vagy a kormánypártot támogatja, vagy az ellenzéket. A két alternatíva mellett állva a hagyományos sajtó a működésével, a „reflektorfény” irányításával befolyásolja a politikai küzdelmeket, kiszolgálván a mögötte álló politikai oldalak érdekeit. Tehát valamilyen politikai preferencia mentén strukturálja és tematizálja a politikai diskurzust, illetve közvetíti az egyik oldal „igazságait”. A 444 és a Cink megalakulásával viszont létrejöttek azok a „szabadcsapatok”, amelyeknek a politikai értékvállalása nem köthető egyik meglévő pártalternatívához sem. Ebbe a pártpolitikailag konstruált médiatérbe a „független változó” szerepét betöltve, ott csattan a kritika ostora, ahol a „független objektivitás” megkívánja (természetesen a függetlenség, nem az értékbeli, hanem a pártoktól való függetlenséget jelenti). Mozgékony és rajtaütésszerű harcmodoruk fellazítja a kétdimenziós politikai újságírást.

Általában a legtöbbször megfogalmazott kritika a gerilla-újságírással kapcsolatban az, hogy valójában nehéz eldönteni, hogy amit és ahogy írnak az konstruktív-e és segíti-e az értékalapú politizálást, vagy inkább rombolja-e a politikai közéletet. Sokszor nihilistának bélyegzik azt a mindennel szemben gunyoros és ironikus stílust, amit a gerilla-média felvesz. Úgy tűnhet, hogy úgy politizálnak, hogy mindeközben elválasztják magukat a politikától. Ez a fajta szerepfelfogás az, amiért a közvélemény hullámai csapkodnak a 444 és a Cink körül.

Először nézzük meg a vita szereplőinek vélekedéseit:

G. Fodor Gábor:

Az erkölcsi elmezavar – a Pallas Nagylexikon szerint – az a kórkép, melynek legfőbb sajátsága az etikai és morális irányban mutatkozó kedélyi elfajulás. A betegség súlyosbodásával beáll a teljes tudatzavar. Ez a magyarázata, hogy éppen az értékvesztés sajtómunkásai állnak elő morális vádakkal. Éppen azok, akik semmiben sem hisznek, semmit sem vallanak, sehová sem tartoznak. De akik senkik, sehonnan se jönnek és sehová se tartanak, azok hogyan is mondhatnának bármit is, aminek jelentősége volna? A Magyar Jeti Zrt. gyökértelen sajtómunkása csupán egy agent provocateur. Egy dolgot akar csak: provokálni. Erről és nem többről szól ma a progresszív újságírás.”

G. Fodor Gábor szerint az, hogy a „progresszív” média sehonnan „se jött, és sehová se tart” egy olyan állapothoz vezet, amit erkölcsi elfajulásnak lehet nevezni. Az ő szemléletében a 444, vagy a Cink nem lehetne szereplője a magyar politikai újságírásnak, hiszen az értéknélkülisége destruktív hatással van a politikai közélet minőségére. A provokáció említésével pedig valószínűleg a gerilla-újságok ő általa valós elemének vélt politikatagadás által gerjesztett néplázító hullámokra akar utalni.

A másik oldalról Szily László és Uj Péter mondja el a véleményét, hogy szerintük meddig terjed egy újság szerepe az értékmeghatározás terén, illetve arról is, hogy ők mit gondolnak cinizmusnak és nihilizmusnak:

Szily László:

„Mindenkinek más lehet a motivációja, nekünk az, hogy én beszűkültnek és értelmetlennek tartom, ha valaki értékelvűen ír újságot, vagy valamit akar vele, azon kívűl, hogy jó sztorikat hoz le, hogy szórakoztasson, informáljon. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez minden esetben rossz eredménnyel jár. Magyarországon azzal az eredménnyel jár, hogy valamelyik párt mögé egy idő után úgyis besorol, aki értékelvű. Elvileg lehetne értékvállalással újságot írni függetlenként, elvileg. Nyilván olyan szempontból nekünk is van értékválasztásunk, hogy ez egy liberális összetételű szerkesztőség összességében, akkor is, ha nyilván nem támogat semmilyen liberális erőt, meg nem fog mindenféle elvekről cikkeket írni, de a felfogásában liberális. Ezen túl szerintem minden veszélyes és kontra-produktív.”

A kontra-produktív jelző elgondolkodtató, és talán az elemelkedett bölcsesség szól belőle. Az értékelvűségnek is van egy határa: egy bizonyos szinten túl az érték kimondásán nagyobb lesz a hangsúly, mint azon, hogy annak valós tartalma is legyen.

Uj Péter:

„Mindenki döntse el, hogy az a cinizmus-e, hogy ha az ember indulatosan kikel a tolvajok ellen, vagy az, hogy ha milliárdokat lop. Miközben pedig lopnak, tolnak egy teljesen átlátszó és primitív ideológiai maszlagot. Ezek cinikusnak bélyegzik azt, akit ellenfélnek nem tudnak, mivel láthatóan nem azok, hiszen nem veszünk részt a politikai adok-kapokban. És akkor itt van ez a G. Fodor is, akik mögöttük bokáznak végig. Még 2010 előtt tökéletesen egyetértettek azokkal az elvekkel, amiket ma magukból kikelve elutasítanak. Nem ez az elvtelenség? Ami az egészet legjobban elmondja amúgy, az az orosz sztori. Hihetetlen, hogy milyen pólusváltáson ment keresztül az egész jobbos garnitúra. Néha már az az érzésem, hogy az Orbán direkt forgatja őket. 2008-ban még atlantista manifesztókat írtak, ma meg már kihátrálnak mindenből. A G. Fodor is. Na és akkor ki a cinikus?”

Uj Péter a 444-et ért G. Fodor Gábor kritikára helyezte a hangsúlyt, de a markáns megszólalásból így is jó ki lehet szőni, hogy ha az értékelvűség konkrét politikai állásfoglalást is magában hordoz, akkor annak könnyen az lehet a vége, hogy pár éven belül épp régi önmagunk kerül kritikánk célkeresztjébe.

 

Forrás: lifeposters.org

 

Értékekről nem vitatkozom, ugyanis nem látom értelmét. Ha van is az ilyen vitáknak célja, az éppen az, hogy ne lehessen egyik oldal „igazságát” se megtorpedózni, hiszen az érték a másik értékét nem gyengíti, sőt kölcsönösen felerősíti. Tökéletes eszköz a pozíció stabilizálására, a közvélemény kötélen rángatására. Mielőtt én is beleesnék a nihilizmus csapdájába gyorsan tisztázom az álláspontom: fontos és magyarázó erejűnek tartom a társadalmi lény(ek) értékrend alapú önmeghatározását. Egy hatalmi vagy piaci termék esetén viszont hiba lenne a morálnak tulajdonítani a tetteket és a szerepeket. Lehet része egy politikai vagy sajtószervezetnek a közös értékmeghatározás, de korántsem ez a vezérerő. A progresszív újságírás körül felmerülő vitákat éppen ezért nem ilyen oldalról szeretném megközelíteni. Sőt a célom az, hogy lebontsam ezt a fiktív „ideológiai harc” szimbolikát. Valójában ez a vita nem az értékekről szól…

Az újságírás is ki van téve a piaci és hatalmi mechanizmusoknak, sőt ezeknek van igazán. Itt a fizetőeszköz a kereslet, az olvasói szimpátia, így ilyen értelemben céljuk gazdasági és hatalmi jellegű, politikai önmeghatározásukat pedig nem az elvek, hanem éppen a kereslet határozza meg. A médiabirodalom építés egészséges modellje a piaci és hatalmi lyukak betöltése. Igazodni a politika folyamához, figyelni a társadalom politikai közérzetét, és ott elhelyezkedni, ahol a „profitmaximalizálás” biztosított. Naivitás lenne azt hinni, hogy a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet politikai identitásának meghatározása az értékmegfeleltetésen alapult volna. Félreértés ne essék, ezzel nem akarom álságosnak bélyegezni az egész magyar sajtót, azonban, úgy vélem az arculat kiépítése csak egy következmény és nem vezérerő volt. A valós ok-okozati mechanizmus máshogy néz ki. Az ok egy társadalmi bázisra való rátelepedés lehetősége volt: a Magyar Nemzeté a jobboldali, konzervatív-polgári értékrendű, politikailag tájékozott lakosság megszólítása, míg a Népszabadságé a baloldali, szociálliberális középosztály és értelmiséget reprezentáló emberek begyűjtése volt. Itt keletkeztek betöltendő piaci és hatalmi lyukak, mivel a rendszerváltás demokratizálódásának következtében ez a két tábor különböztette meg magát egymástól, adván a lehetőséget, hogy az orgánumok „két zászló” alatt megosszák a politikailag aktív lakosságot. A siker kulcsa a politikai folyamatok követése, és azoknak a társadalmi lecsapódásának a kihasználása volt. Az okozat pedig a politikai értékek mentén szelektált szerkesztőség kialakítása volt, hogy meg tudják találni azt a hangot, amivel érdekeiket biztosítani tudják. Tehát, ki lehet mondani, hogy az értékválasztás valós, de nem elsődleges. Inkább marketing célzatú, mint morális eredetű.

Gondoljuk csak tovább: ha a politikát is csak az elvek és az értékek harcaként értelmezzük, akkor könnyen pofon vág minket a valóság. Ezt úgy érzem a mai, 2015-ben író G. Fodor Gábornak nem kell már magyarázni. Épp pár napja rántotta le a leplet az ő számára értékadó politikai formációról. Azzal, hogy elismerte, hogy a „polgári Magyarország” csak egy politikai termék volt igazából saját kritikájának a csapdájába esett. Márpedig ha G. Fodor Gábor elismeri, hogy a hatalmi érdek a „pillanat uralása” és az értékrend csak egy „termék”, akkor miért várja el a 444-től vagy éppen a Cinktől, hogy beálljanak az elveket csak köpönyegként használó pártok mögé? Miért kéne tovább vinniük a hatalmi érdekek „árnyékolását”? Nem kéne, ez az én válaszom, sőt az újságírás épp a saját filozófiai mércéjének felel meg azzal, hogy ha a valóságot a lehető legpontosabban próbálja rekonstruálni. Az a tény, hogy a 444 vagy a Cink nem fogadja el a politika „rózsaszín” valóságát az csak a választópolgárok hatékonyabb tájékoztatásához vezet, ami talán egy kevésbé manipulált politikai állásfoglalást eredményez.

Az előbbi ok-okozati mechanizmust felvázolva már könnyebben meghatározhatjuk a 444 és a Cink jelenségét: kihasználták az adott politikai konstellációt. A piaci és hatalmi lyuk (habár itt a hatalminak a mögöttes politikai erő hiánya miatt nincs jelentősége) egy olyan társadalmi csoport körül keletkezett, amely pont a pártosságtól mentes újságírásra vágyott. A néha apolitikus, néha cinikusnak tűnő tartalmak pedig nem nevezhetőek nihilizmusnak az előbb leírtak alapján. A médiapiaci érdekek így kívánták, ugyanúgy ahogy korábban a jobb-baloldali felosztást is megkívánták. És persze ez sem jelenti azt, hogy a két újság szerkesztősége elvtelen lenne. Egyszerűen esetükben nem releváns, hogy írásaikat kizárólagosan az értékrendjük alapján alkossák meg.

Szerintem G. Fodor Gábor kritikája mögött a valós motiváció a félelem volt. A felszín alatt nem a morális érzületét sértette a 444, hanem őt is csak a puszta hatalmi érdekei vezérelték. Az ő és a jobboldal média érdekeire is veszélyes egy olyan progresszív média feltűnése, ami jobban alkalmazkodik a politikai közérzethez, tehát nagyobb keresletre tud választ adni, így elveszi a jobboldali sajtó elől a mozgásteret. G. Fodor Gábor egy párt stratégája, a 444 és a Cink pedig a pártjával szövetséges média érdekszféráját sérti. Ennek politikai következményei is lehetnek.

Ez a vita nem az értékekről, hanem a média és a politika közös érdekeiről szól. A 444 érdeke pedig épp az, hogy ne legyen egy párttal sem közös érdeke. Ebben áll a nagy „nihilizmusuk”…

Hogy a 444 vagy a Cink rombolják-e a politikai közélet minőségét? Kétlem. Beszűkült látásmód azt vallani, hogy politikai érték csak az lehet, ami valamilyen párthoz fűződik. Ez egyrészről lebecsüli az állampolgárik politikai „én” képét és kompetenciáit, másrészről pedig a politikát csak és kizárólag a pártok küzdelmén keresztül látja. Én úgy látom, hogy a progresszívek csak jót tesznek a politikai kultúrának. A komment-társadalom részben helyettesíti a hiányzó vitakultúrát, a felhasználói aktivitás pedig politikai tájékozottságot tükröz. Vannak hibái a rendszernek, vannak negatívumai, de összességében jól működik ez a politikai fórum. Ehhez pedig nem kellenek pártok, akármennyire is tiltakozik az ellentábor.

 

2 komment