Miközben az „álamfő” a magyar nyelv elé emelte rozsdaette védőpajzsát, addig a szocialisták először végighallgatták, mert végig kellett Gyurcsány vádaskodásait, majd hátraarcra szólították fel a volt miniszterelnököt.
A szocialisták volt miniszterelnöke nekiment Lamperth Mónikának, Szekeresnek, Puchnak, Baja Ferencnek és még a dezertált Szilibe is belerúgott. Végezetül a regnáló pártelnököt, Mesterházyt sem kímélte, miután az nem szivárogtatta ki a kiszivárogtatók nevét. Mindezt miért? Azért, hogy aztán szembeköpjék a többséghez tartozni kívánok, miután arra kérik Gyurcsányt, hogy vonja vissza a partszavazási kezdeményezését az általa vezetett Demokratikus Koalíció Platform.
Mára viszont kiderült, hogy mi (legalábbis én mint átlagember) megint rosszul láttunk mindent. Nem a személyeskedés és a vagdalkozás volt a fő motívum a kongresszuson, az lényegtelen, hogy az MSZP erős (relatíve erős) emberei egymásnak mentek, mert Mesterházy Attila megmondta, hogy „az Orbán-rendszerrel szemben erős baloldali néppárt” lett az MSZP, ők ezt kínálják az embereknek. De mégsem lett „az MSZP balra forduló, ortodox szocialista párt” Gyurcsány szerint. Mi az MSZP? Nem ortodox szocialista, hanem baloldali néppárt. Ez nyilván egy új politológiai terminológia, aminek kibontására a szocialistáknak kevesebb, mint három évük van – ha és amennyiben Mesterházy is és Gyurcsány is marad a „helyén”.
Ez a mostani kongresszus semmire nem volt jó. A hezitálókat nem állította a párt mellé, a kitartó balos szavazók viszont nem lettek eltántorítva – és ez jó hír számba is mehet. Gyurcsány nem alapít új pártot egyelőre, viszont nem is zárták ki. Nem történt egyéb, mint hogy az elviekben szerdára kiírt szavazásig Gyurcsánynak még marad ideje gondolkodni. Szembemegy azzal a párttal, amely miniszterelnököt csinált belőle, vagy ott hagyja azokat, akiknek a színeiben kullogni volt kényszerült – hogy átmenetileg vagy sem, az is hamarosan kiderül.
„Nagyot léptünk előre szombaton a valódi egység irányába is.” – így a jelenlegi pártelnök. És ezt még talán ő maga sem hiszi el. De a szkeptikusok (nevezzük így a szocialista pártot figyelő embertömegeket) legalább jót derülnek rajta, ugyanúgy, mint a visszamenőleges hatályú törvénykezéssel szembeni népszavazási kezdeményezésén.
„Arról, hogy az MSZP olyan irányba változzon, amit mi szeretnénk, nem fogunk lemondani.” Ez a gyurcsányi mondat viszont már sokkal kevésbé hat az egység irányába, ez inkább kiskakasokról és még kisebb szemétdombokról szól. Gyurcsány párbaja ez Mesterházyval, a választók kegyeiért. De talán a sorrend rosszul lett felállítva. Először tudjuk meg, hogy megéri-e harcolni a választótömegek kegyeiért; egyáltalán tömegről beszélünk-e? Lehet, hogy tényleg néppártnyian vannak, de lehet, hogy a biológia mellett a belharcok is apasztják a „tömegeket”.
