Erre szokta mondani egyik ismerősöm, hogy „máma még nevetsz, de holnap má’ nem!” Vasárnap az m1-en, hétfőn az m2-n tartott továbbképzést Orbán Viktor. Továbbképzett minket, elsősorban gazdaságilag és európai integrációtanilag.
Szombaton elég nagy volt a jövés-menés Orbán irodájában, Betlent Matolcsy váltotta, majd Fellegi. Fellegi tárca nélküliként távozott, Matolcsynak még van.
Az EU-csúcsról hazatérő miniszterelnök az euroválságról, az eurozóna válságáról azt mondta – lefordítva –, hogy az eurot használó országok oldják meg a problémát, Magyarországot hagyják ki ebből, mi nem fizetünk. (De, ha majd nem lesz válság, szívesen csatlakoznánk a közös valutát használó országokhoz.) Nyilván, azért nem, mert nincs pénzünk. Talán épp ezért fordultunk az IMF-hez és az EU-hoz – pénzügyi – segítségért. Hát hogy segítenénk, ha mi is segítségre szorulunk?
„Magyarországból Közép-Európa, majd Európa legversenyképesebb államát építsük fel.” Ez a cél. És ehhez tárul a 0,5%-os gazdasági növekedés, „de ez a felső határ”. Az elrugaszkodás évében fél százalékot rugaszkodunk. Nem pannon puma, olyan már nincs, de nem is gyorsnaszád! Inkább ilyen ad hoc gazdasági manőverezés.
Megtudtuk, hogy hogyan működik a Valutaalap, de a lényeg: mi nem fogunk fizetni. „Talán emlékszik még rá, hogy 2009-ben, még az előző kormány idején, összeomlott Magyarország.” Hát én nem emlékszem rá. Arra emlékszem, hogy az IMF-hez fordultunk, de összeomlásra, arra nem.
„A különbség az, hogy nem napsütésben kell végrehajtanunk az előző időszak hibáinak kijavítását, hanem kell esernyő, és úgy látom, kell viharkabát is.” Nekem tetszik ez a viharkabátos hasonlat, mert Columbo nyomozó jut róla az eszembe. Neki a feleségét nem láttuk sose, Orbánnak meg az eredményeit.
„Teljes nyugalommal mondhatom azt Magyarország polgárainak, hogy nincs mitől tartaniuk. Magyarország meg fog állni a lábán, és el fogjuk érni a kitűzött céljainkat.” Egyik mondatában válságról beszél Orbán, a másikban megnyugtat. Ezzel a zárómondattal a háta mögött szólalt fel hétfőn a Parlamentben.
A köztévé után Orbán a Parlamentben is felszólalt – napirend előtt.
„Alkotmányos szokásainknak megfelelően” tájékoztat minket Orbán, konzervatív kormányunk van. Mint az iskolapadban: vegyék elő a kézhez kapott dokumentumokat. „És most olvassuk fel hangosan, Peti, kezdd el!”
Az euroövezetben növekedtek a pénzügyi feszültségek, ami azt jelenti, hogy a felvett hiteleket nem lesznek képesek visszafizetni az országok – magyaráz a Tanár Úr. Ha a hitelezők nem kapják vissza a pénzünket, akkor nem adnak kölcsön. Ennyire egyszerű ez.
Aztán lapozunk egyet.
Matolcsy maximális áhítattal nézi miniszterelnökét a pulpituson, „én sem beszélhetnék nagyobb szóképekben” – gondolja. A brit javaslatot amúgy megfontolandónak tartja Orbán. „Az eurozóna tagjai elszánták magukat arra, hogy költségvetési- gazdasági- és politikai uniót hozzanak létre.” Mi nem adjuk, nem adhatjuk fel nemzeti szuverenitásunkat!
A dokumentum legvégére lapoztunk.
A Parlament megvitatja a kérdést, a kétharmad tapsol.
Mi történik körülöttünk? Mik a céljaink? Mit teszünk ezért? Kérdez, majd válaszol is a miniszterelnök.
Az első és legfontosabb szabály a hüvelykujj szabály: „nekünk a saját magunk, nem mások fejével kell gondolkodnunk, a saját érdekeinket kell szem előtt tartanunk”. De ebben hol és mi a hüvelykujj? Nem tudom, nem vagyok benne biztos, hogy most szabadságharc van, vagy megtámadták Magyarországot, de megtudhattuk, hogy egyszerre két küzdelemben is részt veszünk: a múlt (elmúltnyolcév) hibáit kell kijavítani; Európa meg harcban áll az euroval. De ez utóbbi nem Magyarország válsága, igaz „fájdalmasan érint minket is”. Most akkor mi van?
Az eszközeinket a viharhoz kell igazítanunk. Ezt biztos Harrachtól kölcsönözte, mert van benne időjárásos hasonlat, de a mondatnak nincs értelme.
Célunk: a győztesekhez akarunk tartozni, Európa legversenyképesebb országa akarunk lenni. Ez nem kérdés, ez cél, ez vállalás. Megint tapsol a kétharmad.
Év vége felé mindig szeret nosztalgiázni az ember. 2002-ben alig volt nagyobb 50%-nál államadósság, 6%-os volt a munkanélküliség. „Üljünk bele az időgépbe, Gyuri!” A másik cél a középosztály megerősítése, egy alulról nyitott középosztály megteremtése, de felülről legyen zárt, hát nehogy már ezek felfejlődjenek hozzánk!
„Magyarország ma megáll a saját lábán!” Ma ennek kell örülnünk, talán így kívánt nekünk kellemes ünnepeket a miniszterelnök.
Hullámverés és kormányos is szóba került a beszédben – tényleg Harrach volt a mai beszéd ihletője. „Helyes volt, hogy országvédelmi költségvetést készítettünk, de ezt most ki kell egészítenünk.”
A gazdasági növekedés miatt (ami kőkemény fél százalék lesz) Új Növekedési Akciótervet eszel majd ki Matolcsy, és ezt nem a kétharmad tapsolta meg.
A feladat világos, az akadályok jól láthatóak, céljaink elérhetőek.
Szorgos népünk meg győzni fog!
