Január utolsó vasárnapján úgy döntöttek az LMP Párbeszéd Magyarországért platformjának tagjai, hogy elhagyják a pártot, miután novembert követően másodszor is alulmaradtak a kongresszusi szavazáson, mely az Együtt 2014-gyel való együttműködésről döntött.
Az LMP tagságnak most és novemberben is azonos kérdésben kellett döntést hoznia: önállóan, új alternatívát nyújtva vágnak neki a 2014-es választási kampánynak vagy csatlakoznak a szerveződő ellenzéki összefogáshoz. Mind a két alkalommal az előbbi, Schiffer András nevéhez köthető vonal győzedelmeskedett. Az első kongresszus után az alulmaradt összefogás-pártiak a Párbeszéd Magyarországért platform létrehozása mellett döntöttek. Már ekkor sokan sejtették, hogy a pártszakadás bármelyik pillanatban bekövetkezhet, azonban ez akkor még nem történt meg. A január 26-ai kongresszuson ismét Schifferék győztek Jávorékkal szemben, így másnap a platform az LMP-ből való kilépés mellett döntött.
A kép forrása: lehetmas.hu
A birtokunkba jutott, Karácsony Gergely által írt stratégia (Javaslatok az LMP politikai stratégiájának megalkotásához) alapján világosan látszik, hogy a pártvezetés tisztán érezte: valamilyen döntést hoznia kell, a langyos vízben való lavírozás, a határozatlanság nem működhet hosszútávon. Az egyik legtöbbet hangoztatott kritika az LMP-vel szemben az volt, hogy képtelenek saját maguk meghatározására. Karácsony szerint ezt nem csak elemzők, hanem a párt szimpatizánsai is így gondolják, ez a helyzet pedig szavazatvesztéssel is járhat. Ennek 2012 során egyre világosabb jelei voltak; a frissen, dinamikusan felbukkanó ellenzéki alternatívák (elsősorban az Együtt 2014) néhány százaléknyi csökkenést eredményeztek, azaz a közvélemény-kutatások az LMP gyengülését mutatták. Annak ellenére tehát, hogy a párt ügyesen választott témákat - elég csak az oligarchaügyre, vagy a földkérdésre gondolni - őszre elfogyott a lendület. Bajnaiék felbukkanása, 10 százalék környéki párttá emelkedése és az MSZP néhány százalékos erősödése az LMP támogatóinak egy részét is elbizonytalanította. Dönteni kellett, hogy merre tovább, mert a bizonytalanság előre kódolta volna, hogy az új választási rendszerben, 2014-ben az LMP szinte biztosan nem jut be a Parlamentbe, ami minimum kudarc négy év országgyűlési munka után.
A Karácsony-stratégia szerint három út van az LMP előtt: zöldpárt, centrumpozíció és az új baloldali párt.
Ha a két kongresszusi irányvonalhoz kellene kötni, akkor Schifferék a centrumpozícióra pályáznak. Eszerint az LMP középen, mindkét tömbtől egyenlő távolságra helyezkedik el, a kommunikációra nyitott. Karácsonyék a kilépéssel egy új baloldali párt mellett döntöttek, nem középen helyezkednek el. Fő céljuk az Orbán-kormány leváltása, a jobboldaltól pedig távolabb állnak, mint Schifferék. Az önálló zöld párti státusz minden bizonnyal azért nem volt túl népszerű, mert a tagság érezte, hogy a zöld politika a mai Magyarországon nem elegendő egy stabil, parlamentbe jutást biztosító tábor megszerzéséhez.
Nézzük kicsit bővebben a két stratégiát, azok előnyeit, buktatóit! Természetesen mindkét fél a kormányváltást szeretné elérni, egy új politikai kultúra meghonosítása a cél, azonban az elképzeléseik az odavezető útról eltérőek. A centrumpozíció elfoglalása mindig szép álom az erősödni kívánó politikai erők számára, azonban ez gyakran kudarccal végződik. Legutóbb Bajnai Gordon, az Együtt 2014 fő alakja beszélt a politikai közép meghódításáról tavaly ősszel, a lendületes indulás azonban kifulladni látszik. Az ellenzéki erők tárgyalásait már az MSZP vezeti, Bajnaiék közvélemény-kutatók által mért támogatottsága is visszaesett. Valószínű, hogy az E14-nek nem lesz más esélye, mint hogy beálljon a szocialisták mögé. Az LMP helyzete semmivel sem egyszerűbb, főleg úgy, hogy nincs hosszú idő után visszatérő, sokak által messiásként tisztelt politikusuk.
A középen való pozíciófoglalás két opció együttes megvalósításával lehetséges. Az egyik a gyors, világos önmeghatározás, aminek alapja kell hogy legyen, hogy egyenlő távolságot tartanak mindkét oldaltól. Másodsorban pedig látványos akció lenne egy-két egykor jobboldali politikust maguk mellé húzni - Bajnaiék ezzel kampányoltak októberben és novemberben, de nekik ez nem sikerült. Schiffer sokkal pozitívabb, szimpatikusabb szereplő a jobboldali közvélemény számára, így az LMP-nek erre nagyobb az esélye, viszont a feladat továbbra is nehéznek tűnik. Ha ez nem sikerül, a közép meghódítása kudarccal jár, a parlamentbe jutás kivitelezhetetlenné válik.
A Karácsony Gergely - Jávor Benedek - Szabó Tímea fémjelezte irányvonal helyzete legalább ilyen nehéznek tűnik. Egyrészt oda akarnak betörni, ahol már jelenleg is vagy egy tucat komoly és komolytalan párt foglalt pozíciót. Az egykori ismert LMP-s nevek azonban előnyt jelenthetnek. Kuncze Gábor vagy Fodor Gábor önállóan szervezkedik, a platformisták azonban több mint százan vannak.
Ott van viszont az MSZP, akik az elmúlt hónapokban erősödni tudtak, az ellenzéki tárgyalások vezetését átvették, Bajnaiékat ügyesen szorongatják. Karácsonyék is csak a szocialistákhoz viszonyítva tudják meghatározni magukat: vagy tárgyalnak velük, ezzel kockára téve tisztaságukat, hitelességüket, vagy egy új baloldali kultúra meghatározását vállalják magukra az MSZP-vel szemben, bűnbakká válva ezzel, mondván miattuk nem tud elég erős lenni az összefogás. Karácsonyék viselkedése az elmúlt hetekben azt mutatja, hogy inkább az előbbi mellett döntenek: vállalják a tárgyalásokat, bíznak abban, hogy az összefogáson belül is meg tudják őrizni karakterüket. Az LMP-s pártstratégia az új balos párt lényegének a baloldal újrafogalmazását nevezi meg, ez azonban kínkeservesen nehezen fog menni az ellenzéki kerekasztal körül.
A leglátványosabb különbség tehát, hogy a szakadás utáni LMP középen álló alternatíva akar lenni, a frissen létrejött pártnak a fő célja pedig az Orbán-kormány leváltása. Nagyon sok a buktató mindkét esetben, a sikerességük esetleges, azonban így, hogy végre van döntés és megtörtént a szakadás, mindenki tiszta lappal indulhat. A régi, konfliktusos LMP-nek a felfelé emelkedésre nem sok esélye volt. így viszont az esély adott.