„Háborús bűnös Szlovákiában (Gróf Esterházy János – B.M.), háborús bűnös az Egyesült Államokban, háborús bűnös a világ minden jogtisztelő államában, csupán az Orbán-rezsim és néhány jobboldali lengyel csoport nem tartja annak.”

                                         (forrás: ujszo.com)

Olyannyira mainstream már a kormány tagjainak vagy munkájának a bírálása, hogy kezdetben magam is egy olyan cikk megírását terveztem, ahol a nem régiben kitüntetett Széles Gábor erősen kormánypárti vállalkozó (rész-) tulajdonában lévő VT Transman és a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) összefonódásáról értekeztem volna pár soron keresztül.

De ekkor a kezembe került a Galamus csoport által publikált legújabb Lázár György írás. Félreértés ne essék, Széles Gáborról is majd megírom a cikket, de ez a halottgyalázás előhozott belőlem néhány alapvető reflexet. Miután elolvastam a cikket, gyorsan felmentem a Wikipediára, hogy megnézzem, hogy a legkönnyebben hozzáférhető tudástár szerint is úgy ábrázolják, ahogy „hősünk” lefestette. Ezzel persze nem azt állítom, hogy a Wikipedia mindig 100%-ban megbízható lenne, de annyi bizonyos, hogy információt onnan a legkönnyebb meríteni. A magyar nyelvű oldalon Eszterházy Jánost méltató sorok olvashatóak, illetve az, hogy a mai napig nem sikerült rehabilitálni a felvidéki politikust.

Na jó, joggal állíthatjuk, hogy a Wikipedia manipulálható, főleg a magyar nyelvű változat, mert azt könnyebb átírni és hosszabb ideig háborítatlanul hagyni, mint az angolt, amit mégis több ember szerkeszt. Belenéztem az angol nyelvű szövegbe is:

„He was the only member of the Slovak Parliament in 1942 who voted against expelling the Jews setting an example which few dared to follow in the parts of Europe controlled by Adolf Hitler's Germany.”

Nem kevesebbet állít, mint, hogy Esterházy János volt az egyetlen tagja a Szlovák Parlamentnek 1942-ben, aki a zsidók deportálása ellen (…). Kiragadott mondat”, olvassuk tovább:

„János Esterházy helped hundreds of Jews, Czechs, Slovaks and Poles in 1944 to escape persecution. He was detained by the Nazis, harassed by the Gestapo (…)”

Zsidók, csehek, szlovákok és lengyelek százainak segített a szökésben 1944-ben az üldöztetés elől. A nácik őrizetbe vették és a Gestapo zaklatta.

A cikk kiemeli, hogy egyes szlovák történészek ezzel nem értenek egyet, magyar kémnek tekintik, s szerintük revíziós célokat szolgált Esterházy János. Ugyan magam is történész vagyok, de a kérdéssel külön nem foglalkoztam, nem ástam magam bele levéltári forrásokba, így csak az egyetemen szerzett tudásom alapján a kém múlt meglehetősen sok kérdőjelet vet fel.

Annyi bizonyos mindenesetre, hogy Esterházy János elítélése a háború után jól illeszkedett az új Csehszlovák állam kollektív bűnösség elvéhez, illetve ezen belül is a magyarok megbélyegzéséhez. Szimbolikus jelentéssel is (!) bír, hogy a mai napig nem helyezték hatályon kívül a magyar és német származású csehszlovák állampolgárokat jog és tulajdonfosztó Benes-dekrétumokat. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy azért nem bűnös Esterházy, mert a csehek és a szlovákok finoman szólva is jogsértően viselkedtek és viselkednek a mai napig, hanem azt, hogy a rehabilitálása felvetné a dekrétumok hatályon kívül helyezését; ezt pedig ugye nem szeretnék, mert akkor az a 3-4 millió ember leszármazottja, akit csak úgy kiraktak Csehszlovákiából 2,5 kg-os csomagokkal, esetleg kárpótlást kérne.

Eléggé elrugaszkodtam a kiinduló ponttól, de lehet, hogy Lázár György nem is érdemli meg, hogy hosszabban foglalkozzam az írásával, ami nem más, mint gyűlöletbeszéd egy olyan (halott) ember ellen, aki – nem csak a Wikipedia szerint – több száz embert mentett meg származásától függetlenül, s ezért cserébe börtönt, megaláztatást és besározást kapott. Ebbe magyarországi pártpolitikát belekeverni ilyen módon nem csak felesleges, de undorító is.

Wass Albertet nem szeretem, az irodalmát sem, de ez most nem érdekes, mert ez szubjektív, de Esterházy-t hozzá hasonlítani hatalmas tájékozatlanságról vall, ami (bár csak ez lenne) ha jól olvastam pont szembe megy a Galamus csoport által kitűzöttekkel:

„Honlapunk a józan, a tényeket felkutató és figyelembe vevő, alapos, körültekintő, végiggondolt, minden esetben érvekkel alátámasztott, mérsékelt hangvételű – de nem okvetlenül szenvedélymentes – reflexióknak, elemzéseknek és tényközléseknek akar nyilvánosságot biztosítani.”

Márai Sándor jobb hasonlat volna, sajnálom, hogy ennyire futotta.