Ebben a rövidke blogbejegyzésben nem kívánom a világot megváltani, sőt kritizálni se szeretném a kormány által a többségi társadalom igényeit hűen tükrözőnek tartott új közoktatási törvényt (pedig nem kizárt, hogy lehetne: akár a szülőket, akár az oktatókat, akár a diákokat érintően), csupán annyit szeretnék mondani: kikérem magamnak!

(forrás: fn.hir24.hu)

Kikérem magamnak az összes olyan tanító és tanár nevében, aki eddig sem keresztrejtvényt fejtett, vagy kollégáival trécselt a munkaidejében, hanem a gyerekekkel játszott, beszélgetett ne adj’ Isten „vonzó, színes programokat” szervezett nekik!

Hogy miről van szó?
Az Emmi (Emberi Erőforrások Minisztériuma) szerint az iskolák ettől a tanévtől, az új köznevelési törvénynek köszönhetően délután „vonzó, színes programokat szerveznek, ilyenkor jut idő a felzárkóztatásra, tehetséggondozásra, sportolásra, szakkörökre, múzeumlátogatásra. Azt majd a gyakorlat dönti el, hogy mindez miben fog különbözni az unalmas napközitől, amikor a gyerekek kimennek egy kicsit focizni, aztán csendben bent kell ülni a teremben házit írni, hogy közben a tanár tudjon keresztrejtvényt fejteni vagy a folyosón beszélgetni, délután pedig kapnak egy kefirt meg egy száraz kenyeret.” (forrás)

Kérdezhetném egy nagyon rossz szóviccel, hogy hát e’mmi? De kicsit komolyabban, hogy is van ez? Egy cigány lop, akkor minden cigány lop? Egy politikus korrupt, akkor minden politikus korrupt? Hova jutunk így?

A fenti –szerintem folyamatosan jelenlévő –igencsak redundáns üzenet mellett a legaggályosabb, hogy Hoffmann Rózsa (vagy az Emmi-től bárki) elmulasztott legalább annyit hozzátenni, hogy „tisztelet a kivételnek”. Hiszen mégiscsak az ő nevével fémjelzett cikkben (online és nyomtatott megjelenése volt a fent idézett szakasznak) jelentek meg ezek a gondolatok és a hozzá is erősen köthető Emmi „szájába adták” ezeket a mondatokat. Pedig ha valakinek, akkor az ország egyik vezetőjének, a közoktatási államtitkár, aki nem mellesleg kereszténydemokrata, és nem elhanyagolhatóan az erkölcsös oktatásért vívott harc egyik szószólójának tekinthető, a korrektség jegyében annyit meg kellett volna tenni, hogy hozzáteszi „persze azért nem mindenki” –szerintem.

Utóirat: A Parlamentben keresztrejtvényfejtés, újságolvasás és alvás helyett tessék Bibliát olvasni (ha már KDNP…), mert abban van ám olyan, hogy „Nolite iudicare, ut non iudicemini” /Ne ítélj, hogy ne ítéltess!/ (Máté 7:1). (Igen, ilyen az, amikor pár ember alkalmatlansága, renitenciája miatt egy kalap alá véve az összes szakmabelit, nyilvánvalóan nem mindenkire vonatkoztatható általánosításon alapuló primitív blődséget sütnek rá…)