2015. március 17-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak Izraelben azt követően, hogy a kormányfő, Benjamin Netanjahu kizárta a koalícióból a vele együtt kormányzó Hatnuah pártot, így a parlament (Kenesszet) múlt év decemberében feloszlatta önmagát. Izraelben tisztán arányos, listás választási rendszer működik. Ennek következményeként a 120 fős Knesszetben, a Magyarországon megszokotthoz képest, sokkal több (legalább 10) párt található, melyek közül az utóbbi időben a többség hasonló méretű. Az alakíthat kormányt, aki megszerzi az abszolút többséget, azaz minimum 61 képviselő támogatását tudhatja magáénak. Azonban Izrael fennállása óta egy párt maximum 56 helyet szerzett a Knesszetben, a kormányzáshoz koalícióra van szükség.
Netanjahu 2009 óta miniszterelnök (korábban 1996-1999 között is az volt) a jobboldali Likud párt élén. Hivatali ideje alatt a létfenntartás költsége nőtt, feszültek az arab, palesztin kisebbségek és a zsidók közötti ellentétek, valamint az utóbbi időben jelentős nemzetközi vitát keltettek a Gaza elleni katonai támadások . Az akciók izraeli életeket is követeltek. Ennek következményeképp Netanjahu népszerűsége csökkent, és lehetségesnek tűnt, hogy a Munkapárt és a Hatnuah fúziójából előállt balközép Cionista Unió sikerrel szerzi meg a legtöbb szavazatot a választáson. A legvalószínűbb alternatíva, a pártrendszer jellegzetességéből adódóan mégis egy újabb Netanjahu-kormány volt, hiszen a Likud koalíciós potenciálja a jobbközép és a vallásos zsidó pártok támogatásával nagyobb, mint a Cionista Uniónak. A baloldali koalíció esélyét az is rontotta, hogy a kezdetben közeledő, arab pártokat tömörítő Közös Lista végül visszavonta támogatását. Az előzetes adatok szerint megvolt az esélye, hogy a baloldal győzzön, de azt is lehetett tudni, hogy az izraeli politika kiszámíthatatlansága miatt ez korán sem biztos.
A választás eredménye nem várt győzelmet hozott a Likudnak, mely 30 helyet tudott szerezni a Knesszetben, ezzel szemben a Cionista Uniónak csak 24 képviselői hely jutott. Így valószínűleg Netanjahu vezetésével alakulhat új kormány, hiszen a potenciális koalíciós partner Likud, Kulanu, A Zsidó Otthon, Shas, Egyesült Tóra Judaizmus (UTJ), és Hazánk Izrael[1] összesen 67 helyet birtokolnak. Sőt, mivel a Likud győzelme ekkora arányú, a szövetséges pártok a leendő kormányban várhatóan kisebb befolyásra tehetnek szert. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Netanjahu egyoldalúan irányítana, hiszen több poszt kérdésében vita bontakozott ki. Ennek kezelésére az új kormány leendő vezetője a miniszterek számát 18-ról 22-re emelné, ám a Hazánk Izrael és a Shas ezt ellenzi. Bár jelenleg úgy tűnik, hogy a kormány megalakul, az izraeli politikában (mint már azt a választási eredmény példáján is láttuk) semmi sem biztos.
Forrás: http://citizen.co.za
Benjamin Netanjahu mindent megtett, hogy megnyerje ezt a választást. Ennek érdekében igen feltűnően használta ki a palesztin-zsidó ellentétet. A kormányfő a kampány előtt még az úgynevezett „két állam megoldást” támogatta, mely egy új palesztin állam létrehozását tervezte az Izrael által elfoglalt, a Jordán nyugati partján fekvő területek egy részén. Közvetlenül a választás előtt viszont már úgy nyilatkozott, hogy amíg ő vezeti az országot nem lesz palesztin állam. Erre válaszul igen kemény bírálatokat kapott a nemzetközi közösségtől, többek között az Egyesült Államok kormányától. Amerika szerepe e témában azért számít kulcskérdésnek, mert egyedül az USA vétózza meg az ENSZ BT-ben az Izraellel szembeni emberi jogok betartásával kapcsolatos beavatkozásokat. E támogatás hiányában a kifogásolt problémák – például a Gázai övezetben uralkodó állapotok – napirendre kerülhetnének az ENSZ-ben. Erre válaszul Netanjahu visszatáncolt, és úgy nyilatkozott: ő szeretné, de jelen körülmények között kivitelezhetetlen a „kétállamos megoldás”. A Likud vezetőjének amerikai kapcsolatai amúgy is felemásak. A republikánusok imádják, a demokraták és az Obama-adminisztráció viszont épp ellenkezőleg. Az utóbbi időszakban nem is igyekezett ezt megváltoztatni, hiszen vállalta a republikánusok által kínált fellépési lehetőséget, és közvetlenül a választások előtt tarthatott beszédet a Kongresszusban. Mindezzel bizonyíthatta a választóknak, hogy vannak barátai Amerikában, és hogy velük karöltve kész keményen fellépni a Közel-Kelet biztonságáért. A palesztin állam-ellenes taktikájával pedig valószínűleg megnyerte a nacionalista szavazók egy részét.
Még a választás napjára is a győzelemért dolgozott a veterán politikus. Netanjahu a facebook oldalán figyelmeztette szavazóit, hogy az arabokat busszal viszik a szavazóhelyekre, és hogy a bejegyzés időpontjáig a múlt évi adatokhoz képest háromszor annyi arab ment szavazni (ez délelőtt 11 órakor történt, és az arab választópolgárok 3 helyett 9 százalékát jelentette). A párelnök szerint amerikai nem állami szervezetek (NGO-k) voltak a szállítók, és az arabokat a palesztin vezetés bátorította szavazni. Ezért minden támogatóra nagy a szükség, mert a „jobboldali kormány bajban van”. A lehető legnagyobb mobilizációs hatás elérése érdekében a Likud még SMS-t is küldött választóinak hasonló tartalommal.
Rengeteg politikai munka, tudás és tervezés. Ez kellett ahhoz, hogy Benjamin Netanjahu megnyerje a választást. A megosztás ősi technikáját alkalmazva Netanjahu jól kihasználta helyzetét és tapasztalatait. Sikerült elérnie, hogy az őt támogató oldalra mindig egy kicsit többen kerüljenek. Olyan határozottsággal lépett fel a kampány alatt, amit ellenfelei nem tudtak ilyen meggyőzően utánozni. Viszont kérdéses, hogy a jövőben ezen megosztó döntéseknek milyen következménye lehet. A leendő újraválasztott kormányfő nemhogy feloldotta volna hazája konfliktusait, hanem ellenkezőleg: még jobban feltüzelte őket. Formálisan még nem alakult új kormány Izraelben, de a feladatok egyre sűrűsödnek, az összetűzésekben bővelkedő Közel-keleten. Korántsem biztos, hogy „Izrael” szempontjából előnyös lesz ez a választás. Egy határozott vezetőt kívántak, határozott válaszokkal. Megkapták. Kérdés, hogy ezek a határozott szavak megoldásnak bizonyulnak-e, vagy tartalmukat tekintve üresek, és csak a káoszba vezetnek.
[1] saját fordítás
