A Fidesz-KDNP kétharmados frakciószövetség nem csak jelöli, de meg is választja a maga új köztársasági elnökét. Orbántól jobbra álló, régi harcostárs – ezek a feltételek. Az ellenzék is megtette az ajánlatát, az MSZP Sólyom Lászlót javasolta. És hogy miért ne Sólyom?

"Hogy az MSZP jelölne? Őket idézzem? Lárifári!" (Forrás)

A hétfőn a csúcsról (na jó, csak a Parlament pulpitusáról) távozó Schmitt helyett az MSZP-s Mesterházy Attila Sólyom László volt köztársasági elnököt javasolta. „Egy olyan személyre van szükség, aki valóban kifejezi a nemzet egységét. Érdemes lenne újra jelölniük Sólyom Lászlót, aki képes lenne helyre állítani a megtépázott közt-i elnöki tisztet.” – tudósítottuk hétfőn. Az MSZP Kongresszusa által újraválasztott pártelnök nem érezheti ennyire nyeregben magát, hogy ilyen kijelentésekre ragadtassa el magát! Egyet kell, értsünk a KDNP frakcióvezetőjével, Harrach Péterrel abban, hogy a szocialisták egyszer (háromszor!) már leszavazták Sólyom Lászlót, 2005-ben mind a három fordulóban saját pártjelöltjüket, Szili Katalint támogatták egy független jelölt ellenében. Hajrá, hitelesség!

Most, 2012-ben, Sólyom László visszatérése, de még csak jelölése is a posztra, igazi karakter-öngyilkosság lenne, mind a volt elnök, mind a szocialisták részéről – igaz, utóbbi kevésbé érdekel. A rendszerváltó, volt Ab-elnök és köztársasági elnök szeme láttára tűntette el a kétharmad a fékeket és ellensúlyokat a rendszerből, így nem hinném, hogy akár csak egy pillanatra is elgondolkodna azon Sólyom, hogy műanyag játék katona legyen a Fidesz fürdőkádjának szélén.

Hallani az érveket is Sólyom mellett: visszaküldhetne először megfontolásra az Országgyűlésnek, majd (változatlan formában) tovább az Alkotmánybíróságnak minden egyes törvényt, de a már majdnem kész Fidesz-rendszer nem bénulna meg, csak lelassulna. A törvények folyamatos ide-oda küldözgetésével Sólyom csak a kezdeti időkben ütné meg a média ingerküszöbét, egy idő után már nem lenne hír, hogy „a demokrácia-védő és –féltő Sólyom László köztársasági elnök Don Quijote-ként már megint elküldte az Alkotmánybírósághoz a Fidesz-kétharmad legújabb, lukasenkoi gyöngyszemét.” Az Ab Stumpfostól, Pokolostól, „megfontolná” a dolgot, majd úgy döntene, Közlönybe vele.

Gesztus-értékkel bírna Sólyom újbóli megválasztása, de gesztusokat itt csak határon túlra osztanak, köztársasági elnöknek (is) ún. „bólogatójános” kell. Schmitt ebből a szempontból jó elnök volt. De ha utódja egy kicsit is jobban tisztában lesz a magyar helyesírás szabályaival, ill. a papírjai is rendben lesznek, a Fidesz már nyert. Plusz két év, a Költségvetési Tanáccsal karöltve pedig akár fel is oszlatható majd az Országgyűlés. A Fidesznek nincs szüksége „ellenszélre” a kormányzásban, minden hasonlót kiiktatott már, a készülő Ptk.-t és Btk.-t is alá kell majd írnia valakinek többek között, és az összes sarkalatos törvényt, akár odanéz majd, akár nem.

*

Tisztelt Sólyom László Köztársasági Elnök Úr!

Gondolom, Ön is hallotta, hogy az MSZP-nél felvetődött a neve, mint lehetséges köztársasági elnök. Több okból is azt kell, hogy javasoljam, hogy ne fogadja el a felkérést, ne is vegye komolyan azt. Egyfelől: Schmitt után? Ugyan már! Másrészt: az ön köztársasági elnöki szerepfelfogását, például a kinevezések terén tapasztalható automatizmusát a Fidesz-KDNP kormányszövetség nem tolerálná, az Öntől megszokott aktivizmus pedig inkább hasonlítana – Öntől függetlenül – felesleges és eredménytelen hadakozáshoz, mint valós és sikeres közjogi aktushoz.

Tisztelt Magyar Szocialista Párt, tisztelt Mesterházy Attila pártelnök úr!

Gratulálok újbóli megválasztásához, de kételkedem abban – ha tehetek ilyet –, hogy politikája eredményre vezethet bármikor is a Fidesszel, de lassan a Jobbikkal és az LMP-vel szemben is.

Hétfői parlamenti felszólalása, amikor Sólyom Lászlót javasolta köztársasági elnöknek, a gyurcsányi hiteltelenség korszakát idézte. A felelős ellenzéki politizálás a felelős kijelentéseket is magába kell, hogy foglalja. Önök anno egy pártkatonát, Szili Katalint akartak a köztársaság első emberének látni, a Fidesz most szintén. A gyakorlatban kivetni- és csodálkoznivaló nincs, legfeljebb a személyekben. Ne Sólyom László érintetlenségét és felülemelkedettségét használja ki egy ellenzéki párt ahhoz, hogy megkezdje a felkészülést a 2014-es választásokra.

*

Sólyom László már épített a mi demokráciánkon, nem is keveset, köztársasági elnökként pedig később védte azt. A nyúlon és a fityiszen kívül, Áderen, Szájeren és Kövéren túl, remélem, más is van a kalapban. Minden bizonnyal van, csak épp a bűvészt most Orbán Viktornak hívják, ő húz a kalapból.

Köszönet az érvekért és ellenérvekért tornhill-nek és ptp989-nek!

Lemondott Magyarország köztársasági elnöke. Húzta, ameddig húzhatta, doktori cím nélkül, de legalább a Parlament pulpitusáról távozik a hű, de politikailag bizonytalan pártkatona.

Veszi a kalapját, de a székét itt hagyja

A Lex Schmitt már korábban megágyazott a történetnek, már nem kell kiböjtölni, kiszenvedni senkinek sem (sem államfőnek, sem Országgyűlésnek) a hivatalban eltöltött két évet, anélkül is járnak a kiemelt kedvezményű szolgáltatások.

A távozás körülményei már-már szánalmasak, de legalábbis szórakoztatóak: Schmitt röpköd a világban, meanwhile in South Korea tiszteletbeli egyetemi öregdiákká avatják (az a fránya időeltolódás), és Frankfurtban értesül arról, hogy le kell cserélni az összes okmányát, már nem doktor.

Orbán Viktor szokásos, múlt pénteki MR1-es bejelentkezésében azt mondta: „Az elnök helyzetét az Alkotmány (és nem Alaptörvény?) egyértelműen rendezi: az államfő személye sérthetetlen. A magam részéről tiszteletben tartom ezt a szabályt. Senki más nem dönthet.” Igen, a miniszterelnöknek eddig sem volt, ezután sem lesz beleszólása személyi kérdésekbe. Erre csak egy másik klasszikust tudnánk idézni: „lárifári.” Majd tegnap elmarad egy meghirdetett Lázár-sajtótájékoztató, félbeszakad a frakcióülés, és jön a hír: napirend előtt felszólal Schmitt.

Az egyik SP lemondott, mert a Hegylakó óta tudjuk: csak egy maradhat

Schmitt lemondott, de mi emlékezzünk a szépre, így egy korábbi posztot ideillesztünk inkább.

Schmitt Pál tolla pályázat

A Policity blog és a Köztársasági Elnökének Hivatala (KEH) közős pájázatot hirdet Schmitt Pál, a zemberek emberének még jobb emberré vállása érdekében.

A pájázat rövid leírása: Mint az ismeretes, Schmitt Pál ellen összehangolt lelyárató hadlyárat indult, megpróbálván úgy beállítani őt, mint aki alkalmatlan szerepe betőltésére, mint aki nem tud hejesen írni. A pájázat lényege éppen ezért egy „toll”, egy „korrektor” megtalálása az Elnök Úr mellé, aki minden salytónyilvános eseményen figyel arra, hogy „szeretett vaníliás karikánkat” ne érhesse újabb támadás a hejesírási hibái miatt.

A pájázók: Pájázhat minden 18. életévét betöltött, regisztrált Fidesz-tag, aki tud írni-olvasni, és rendelkezik az összes, eddig meglyelent hejesírási szabájkönyvvel.

A pájázat: A pájamunkának tartalmaznia kell egy rővid, fényképel elátott életrajzot, a párttagságot igazolo dokumentumot, és egy motivációs levelet is. A pájázat leadási határideje április 31-e, éjfél.

A munkáról: A nap 24 órájában a Köztársasági Elnők melet kell szolgálatot teljesíteni, felolvasni neki és gyakorolni vele a hejes-sírást, mert Ő a magyar nyelv védelmére is felesküdött megválasztása alkalmával.

Javadalmazás: korlátlan vaníliás karika fogyasztás; rendszeres ebédek a hegyeshalmi Paprika Csárdában az álamfővel; múzeumok látogatása esetén lehetőséget biztosítunk arra, hogy a vendégkönyvbe írhasson a nyertes pájázó.

A jelentkezéseket a ugyfelkapu@keh.hu címre várjuk!

A(z ál)cikket akkor sem gondoltuk komolyan, most sem, de az idő megszépíti a dolgokat, pár év múlva úgysem fogunk másra emlékezni Schmittből.

A címbeli Pay Pál helyett talán a Pál Paid helytállóbb.

avagy: mi leszek, ha nagy leszek?

Gyerekként sokan arról álmodtak, hogy tűzoltók lesznek, vagy katonák, vagy vadakat terelő juhászok. Akkoriban egyik sem foglalkoztatott: a kukások mozgalmas munkája, a színes ruhák és a nagy autók sokkal jobban lekötöttek. Bérszínvonal szempontjából az utóbbi években ugyan lecsökkent a mellékes keresetek lehetősége, a fizetés mégsem olyan rossz, mint a munka társadalmi presztízse. Ha most lennék óvodás és választhatnék egy álomállást, akkor biztos köztársasági elnök lennék, vagy legalább is a felesége. Kikerülhetetlen lenne, hogy más mellett tegyem le a voksom, hiszen hónapok óta „rólad szólnak a hírek, veled van tele a sajtó…”

Forrás: Kettős Mérce blog

Anyagilag így is, úgy is jól járnék: egy esetleges haláleset után megkapnám a köztisztviselői illetményalap harminckilencszerese (egy havi bér) hatszorosát, a hozzátartozói jogon járó nyugellátás alapját is az előbbi egyhavi összeg képezné, megfelelő színvonalú lakáshasználat mellett, aminek a fenntartását a Köztársasági Elnöki Hivatal állná. Mindezzel semmi gond nincs addig, amíg egy köztiszteletben álló személy tölti be a pozíciót és nem válik méltatlanná, mert lopott, fordított.

De ha már így alakult, akkor nincs mit tenni: az esélyegyenlőség jegyében ne csak lányok lássanak lehetőséget a (halott) köztársasági elnök felesége „állásban”, hanem a fiúknak is legyen lehetősége álmodozni. Mi sem kézenfekvőbb, mint politikai tanácsadónak, vagy főtanácsadónak menni. A KIM sajtóosztálya a fizetésekre és a létszámra vonatkozó korábbi levelemre a következő választ adta:

„A politikai tanácsadó és főtanácsadó a miniszterek és államtitkárok munkáját segítik. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a politikai tanácsadó és főtanácsadó egy munkaköri megnevezés, tehát ezek a munkatársak a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvényben foglaltak szerint kormánytisztviselőként dolgoznak, s nem a honlapon közzétett megbízási szerződéses jogviszonyban.

Mi csak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumra vonatkozóan tudunk adatokkal szolgálni. Itt összesen 25 politikai tanácsadó és főtanácsadó dolgozik. Havi jövedelmük a munkáltató döntése alapján lett megállapítva, de nincs jelentős eltérés a kormánytisztviselői bértáblához képest.”

A kérdés már csak az: mi a jelentős eltérés? (Félreértés ne essék: itt sem a szükséges és megfelelő szakemberek szaktudásának megfizetésével van a gond.) Ha a harminckilencszeres illetményalaphoz képest nem jelentős, nagy valószínűséggel, azzal bárki kibékülne.

Az LMP aláírásgyűjtésbe kezdett és mi kíváncsiak voltunk, hogyan csinálják. Eleinte izgatottan közelítettünk a barátságosnak tűnő standok felé, de valami félresiklott.

Itt már csak a mosómedve segíthet?

Az első helyen, ahol odamentünk a zöld pulthoz a következő jelenet játszódott le: 

Én: Szia! A Policity.hu-tól vagyok. Lenne néhány kérdésem.

Ő: Jó, rendben. (ha naiv lennék, akkor azt hinném, hogy tudta, hogy miről beszélek, de sajnos biztos vagyok benne, hogy halványzöld – csak az LMP miatt – ibolyája sincs a Policity-ről, ő baja...)

Én: A legutóbbi adatok szerint hány aláírás gyűlt össze?

Ő: Nem tudom, semmi közöm nincs a dologhoz!

Én: Értem. És Te aláírtad már?

Ő: Nem.

Én: És alá fogod írni?

Ő: Nem.

Én: Megkérdezhetem, hogy mennyi pénzt kapsz azért, hogy itt dolgozol?

Ő: 500ft/óra.

Én: Rendben, köszi! 

Mielőtt még azon kezdenétek morfondírozni, hogy miért nem kérdeztem ennél frappánsabbakat, elmondom. Azért, mert a srácon nagyon, de nagyon érződött, hogy semmi kedve sincs a dologhoz, csak az 500 forint per óra a lényeg. Mert nem ahhoz nem volt kedve, hogy nekem válaszoljon, hanem úgy en bloc az egész munkához. 

A következő standhoz is még hasonló lelkesedéssel mentünk, mint az elsőhöz. Kiderült, ez is hiú remény volt. Itt már a jól bevált bemutatkozásra és kérdésre is csak annyit kaptunk: „nem nyilatkozhatok, sajnálom”. A következő helyen szintén. Ugyanígy, csak még negatívabban. Már ha lehet fokozni a hatást... Már elvesztettük a lelkesedésünket és a kedvünket az újabb és újabb csalódások miatt, de mégis úgy gondoltuk, teszünk még egy utolsó kísérletet, hátha. Amikor viszont feljöttünk a metróból és megláttunk egy, a standon hatalmas szendvicset faló és azt az aláírásgyűjtő ívekre morzsáló „önkéntest” (értsd: diákmunkást), úgy voltunk vele, hogy egy ilyen élményt már végképp nem szeretnénk a nap végére. 

Azon gondolkoztam el hazafelé menet, hogy vajon, ha egy olyan lelkes fiatal/idős/bármilyen korú ember úgy gondolja, hogy szignálja ezt az ívet és meglát egy ilyen attitűdökkel rendelkező diákot, akkor vajon aláírná-e? Mert bár annak, aki ezt valóban szívügyének érzi, ez nem lehet akadály, de mi van a bizonytalanokkal? Az olyanokkal, akiket már a 20 méterről látható negatív hozzáállás is taszít(hat)? Lehet, hogy nem diákmunkásokkal kellene elvégeztetni ezt a munkát, vagy legalább valamilyen gyorstalpalót kellene biztosítani számukra, értsd: „ne könyökölj az asztalra!” „ne légy bunkó!” „ne egyél úgy, hogy az egész aluljáró rád, és ne arra figyeljen, amiért te tulajdonképpen a fizetésedet kapod!” 

Vajon az LMP-sek ezt látják?

Tegnap egyik fotósunk lekapta, amint Mesterházy Attila az igazán szoci szociknak Népszavára osztogat autogramot…

Munkában az elnök
(Fotó: Policity)

Mégis éreztem, hogy valami még hiányzik innen. Aztán egyszer csak rájöttem: Horváth Csaba, amint kézrátétellel BKV bérleteket változtat örökössé, vagy ingyenessé, íme: