...meg pénz. Ahogy régi történelemtanárom mondta mindig, a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Kormányunk einstandolt 2840 milliárd forintnyi magán-megtakarítást, aztán most azon gondolkodik, hogy az állami nyugdíjrendszer ugyanazon az elven működjön, mint a magánnyugdíj-rendszer.

Egyéni számlák, egyéni befizetések, örökíthetőség. Ezek egyaránt ismérvei a megszüntetett és a készülő nyugdíjrendszernek is. Vagyis az elv olyannyira nem volt rossz, hogy alapja egy következő, az állami rendszernek, csak épp szükség volt pár ezer milliárdra. Hogy mire? Például MOL-pakettre elment 518 milliárd, amit IMF-pénzből fizettünk ki, de megnyugtató volt a hátországi vagyon is. Vagyis: az IMF fizetőképesség-fenntartásra szánt pénzén kiűztük az oroszokat, ex-magán-megtakarításon pedig államadósságot csökkentettünk. Nem önszántunkból, de jól van ez így.

Az egész magánnyugdíjpénztár-ügy bizarrságát az adja, hogy az Alkotmánybíróság holnap kezdi el tárgyalni – kétezer beadvány után – hogy milyen viszonyban áll az einstandolás és a magánvagyon. Azok után, hogy az a pénz már javarészt nincs meg. A kormánytól független AB döntése így nyilván összhangban lesz a már megszületett kormányzati döntéssel.

De folyik még be pénz az államkasszába. Hiába ostorozzuk, kokizzuk és sallerozzuk mi az EU-t, fordítunk hátat nekik és vesszük az irányt Kína felé, az EU-ból visszacsordogáló 35 millió 811 ezer 599 euró biztos jól jön – a helye is meg van: harcolunk az államadósság ellen, esetleg veszünk egy kis horvát INA-részvényt Hernádinak.

A kormány gazdasági tévelygései egy olyan labirintusba vezették az országot, amelyről sokan azt hiszik, és még többen azt terjesztik, hogy gyógyír és csoda a válság után, de valójában csak gúzsbakötés a következő tíz kormány számára.

Persze mindezzel nem is kellene törődnünk, nekünk csak egy dolgunk van: még egy dinnyét venni – a fazekasi tanácsot megfogadva.

A közmédia átalakítása zajlik már két napja – a lehető „legracionálisabb” módszerekkel. A majd 600 kirúgni kíván embert e-mailben vagy telefonon értesítik az időpontról, majd személyesen közlik vele, hogy nincs rá szükség.

A megszorítás szó már régóta kiejthetetlen és leírhatatlan a közmédiumokban, így ez biztos megint egy strukturális átalakítás, egy reform. Többek között elbúcsúzhatunk Luigits Tamástól (MTV; Az Este), Daróczi János (MR; Roma magazin), Érczfalvi András (MR; Napközben), de az MTV-től szinte a komplett Híradós stábot elküldték. Azonban vannak olyanok is, akiket nem küldtek el, de maradásuk is kérdéses. Veiszer Alinda, a Záróra műsorvezetője szolidaritásból egyelőre nem írta alá. Nem rentábilis a magyar közszolgálati médiumok gazdálkodása. De attól sem lesz az, ha a legjobb (például Pulitzer-emlékdíjasokat is) embereket küldik el mind a Rádiótól, mind a köztévéktől. És kik kerülnek a helyükre? Az MTVA igyekszik cáfolni a politikai tisztogatást, mondván: a döntések a közmédia átalakítását szolgálják. S aki a politikai tisztogatást ki meri ejteni a száján, az „az elavult, alacsony presztízsű, átláthatatlanul gazdálkodó közmédia fenntartásában érdekelt” – így az MTVA szóvivője. Vagyis: ellenszegülésnek nincs helye, üdv, Rákosi elvtárs!

De hiába az óriási elbocsátási hullám, sem az MR, sem az MTV hírműsorai nem kommentálják a történteket. A megfélemlítés és a saját képre formázás elérte a célját. Csak az jut el a célközönséghez, ami előtte átment az MTVA és a kormány szűrőjén. És ez a szűrő a közösségi oldalakon is mozgósította embereit, a Facebbokon 182 ember hallgatja és nézi a közmédiát – egyetért annak átalakításával. A „rajongók” legtöbbje még mindig a 2006 őszi események szálkáját kapargatja a szemében, és mindenkit elküldene, aki az elmúlt nyolc évben megszólalt a rádióban, vagy látható volt a képernyőn. Többen örülnek, hogy „végre repül a bolsevik maffia a közmédiából”.

Az ellentábor, az elbocsátások ellen szót emelők is megjelentek a közösségi oldalakon, ők kicsit többen vannak, több mint kétezren. Ők szolidaritást vállalnak az elbocsátottakkal. Sajnos ennél többet senki nem tud tenni.

A Kultúrház c. műsor stábjának kirúgása után a parlamenti adások szerkesztőinek is felmondtak. Először: nem kell ide kultúrház, megteszi a kultúrkampf? Másodszor: a parlamenti adásokat előbb átnézi a Fidesz, aztán majd láthatják a zemberek is?

A közmédia retteg, viszont vannak olyan TV- ill, rádióadók, amelyek abban reménykednek, hogy a tisztogatás után nőhet a saját nézettségük Ilyen például a kormány-nyaló ECHO TV és Hír TV. Megjegyzem: az elszámoltatási hírekben élen járó Hír TV nem számolt be az elbocsátásokról, lehetséges, hogy nem kapott rá engedélyt „fentről”. Az előbbi adók gazdaságosságáról nincs tudomásunk, de reklámbevételekben biztos nem dúskálnak. Igaz, nézettségben sem, de legalább nem szegülnek ellen. És a kormánypártoknál ez az elsődleges szempont. De a Lánchíd Rádió sincs félnivalója, igaz hallgatója se sok.

A Policity blogja értetlenül áll az átalakítások mikéntje és hogyanja előtt. Ez érthetetlen és felfoghatatlan tisztogatás, semmi egyéb. Mert milyen management az, amelyik azt gondolja, hogyha leépíti a gazdaságtalanul működő cégét, attól gazdaságosabb és jobb lesz a szolgáltatás?!

A mai napon egy igen érdekes esemény történt az egyik hazai napilap hosszú idő óta íródó történetében. A Népszabadság vezércikkben foglalkozott Hernádi Zsolt MOL vezérigazgató kiadatási kérelmével, melyet Horvátország kezdeményezett. A dolog pikantériája, hogy a lap nagy valószínűséggel valótlant állított.

A 2000-es évek során a Népszabadság példányszáma folyamatos csökkenésben volt, ennek mértéke az utóbbi időben egyre gyorsuló ütemet mutatott. A lap többségi tulajdonosa a Ringier kiadó, mely 70,4%-os tulajdonrésszel rendelkezik az újságban. A kiadó régóta próbálkozik a lap példányszámának felfuttatásával.

A kezdeti probálkozások kimerültek a lap arculatának megváltoztatásában. Ezek a változások a legtöbbször tényleg indokoltak voltak, a nyugat-európai, hasonló napilapok változásait követték le. Ezen arculatmódosítások mellett csökkentették az oldalszámot illetve sok újságírót bocsátottak el a laptól. Az újság tartalmához azonban alapvetően nem nyúltak, bár egyes pletykák arról terjengtek, hogy a Ringier egyre inkább arra sarkallta a szerkesztőket, hogy a lap tartalmilag mozduljon el a bulvár irányába. Az eladási adatok nem javultak, a Népszabadság pedig veszteséges volt a Ringier számára, ezért többször próbálkoztak a lap eladásával, ez azonban nem sikerült.

Valószínűleg ezt a helyzetet elégelhette meg a főtulajdonos kiadó, amikor június 20-án menesztették a Népszabadság akkori főszerkesztőjét, Vörös T. Károlyt. Az Index információi szerint a Ringier már a szerkesztőség feje fölött nevezett ki új, megbízott főszerkesztőt és a végleges döntésnél sem kell majd figyelembe venniük a dolgozók akaratát. Az új főszerkesztő kinevezéséig az addigi főszerkesztő-helyettes, Tóth Levente vezeti a lapot.

A Ringier kezdeményezte, hogy a Népszabadság költözzön össze a kiadó többi újságának szerkesztőségével egy épületbe, költséghatékonysági okokból. Az összeköltözéssel a Népszabadság dolgozói nem értenek egyet, valószínűleg a korábbi főszerkesztő távozásában is közrejátszhatott az ez elleni tiltakozás. Az említett épületben van többek között a legnagyobb hazai bulvárlap, a Blikk szerkesztősége is. A bulvárlapok köztudottan a címlappal „adják el” magukat. A Blikk főszerkesztő-helyettesének véleménye szerint a bulvárlap sikere a címlapon áll vagy bukik, a jó címlap 10%-al képes egy adott napon megdobni az eladásokat. Tudjuk, hogy a bulvárlapok nem riadnak vissza a valótlan tényekkel nem teljes mértékben alátámasztott állításoktól, hiszen a későbbi esetleges peres eljárások évekig elhúzódhatnak és végkimenetelt soha nem lehet megjósolni.

Az Index információi szerint a Népszabadság információi hibásak voltak a mai napon megjelent vezércikkben: „Horvátország nem kérte Hernádi Zsolt Mol-vezér kiadatását, közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkársága, és a horvát ügyészség, cáfolva a Népszabadság értesülését.” Amennyiben a Népszabadság ma megjelent példányának vezércikkében tudatosan állított valótlant, azzal nagyon sok olvasójának szemében leírta magát hitelesség szempontjából. Ez a reputációvesztés pedig hosszú távon valószínűleg végleg a süllyesztőbe taszíthatja az amúgy sem szárnyaló napilapot.

Bloggerek, kommentelők és fórumozók! Termelők és fogyasztók! Az új médiatörvény paradicsomi állapotokat idéz elő a szerkeszthetetlen internetes tartalmakat illetően. Vagy nem.

A szétkokizott-szétsallerozott EU-elnökségünknek vége, és rögtön szankcionálhat a Médiahatóság. Biztosan csak a mindenhol és mindenben összeesküvést sejtető és minden sarkon Mussolinit, Kádárt és Lukasenkót látó szkeptikusok látják az összefüggést a soros elnökség vége és a büntethetőség/bírságolhatóság kezdete között, de tény: Koltay András elkezdte nyugtatni az emberek, akkor, amikor még szinte semmi nem történt. Leszámítva egy, a megszűnés szélén álló Népszavás cikket és az odaérkező kommentet.

Viszont nem lesz könnyű dolga Szalai Annamáriának és csapatának a szájkosár feltételét illetően. Így ez a bejegyzés inkább segítő szándékú és jellegű.

Egy jól működő gépezetnek is szüksége van egy olyan üzenetnek, ami pozitív kicsengésű, legyen bármilyen nemes is a cél.

Tisztelt Szalai Annamária!

Bátorkodtam kitalálni egy jól csengő, lényegre törő és mindent kifejtő, mindenre kiterjedő szlogent a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság számára:

NMHH – A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk

Ez egy olyan (forradalmi) jelmondat, ami nem takargat, de mégis sejtet. A jelmondat kiötlője szerzeményét kész a nemzet szolgálatába állítani – mert ez így hazafias!

Kommentekben (amiket nem fogunk kimoderálni) várjuk az NMHH jelentkezését a jelmondat jogtiszta átadás-átvételét illetően.

További eredményes munkát kíván a Szerző!

u.i.: kommentelés esetén már megjelent egy figyelmeztető felhívás a blogokon: „Kommentek: A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.” Aldous Huxley: Szép új világ.

A tisztújító kongresszust ne nevezzük tisztújításnak, esetleg tisztrégítés. De ilyen szó nincs, ugye Pali bácsi? Egy null-hírértékű kirakatesemény, de legalább minden országos médiában „lejött”.

Egyedüli jelöltként szállt ringbe mind Orbán, mind a négy alelnök. Egy demokratikus párt demokratikus versenye ez, ahol mindezek ellenére senkinek sem volt elég mersze elindulni a regnáló vezetők ellen. Egy esetleges Orbán-ellenjelöltnek viszont biztos kinézett volna egy nagyköveti poszt Vietnámba. Egy demokratikus párt demokratikus versenye ez.

Az EP-ből, aminek ugye „adtunk néhány kokit” és „leesett néhány saller” is, hazajött dajcstomi levezetni a Kongresszust. Mert olyan nincs, hogy neki ne legyen (mellék)szerepe!

A jelölés meg volt, a kitelepült kolbászsütők is megtermelték az átlagos napi profit többszörösét – zajlik a szavazás. Demján és Andy Vajna között ott kuporog Orbán Viktor. Tenyere izzad, a lába izgatottan remeg. „Vajon én leszek a pártelnök megint? Vagy Lázár Jani egyéni képviselői indítványban megpucssol? Hisz’ ott van a tarsolyában a marsallbot.” De nem. Az 1468/1472 nem olyan rossz arány. De Orbán nem lehet nyugodt, sőt: ettől a naptól kezdve egyetlen egy nyugodt éjszakája sem lehet. Ki az a négy ember, aki ki merte húzni az egyetlen nevet, Orbán Viktor nevét a szavazólapról. De őket, a renitenseket is meg lehet érteni: még mindig forradalmi hangulatban égtek. Megláttak egy szavazófülkét, bementek és mind az öt lapra behúztak egy X-et. Csak épp vesztükre Orbán, Pelczné, Varga, Kósa és Pokorni lett kiikszelve.

A szavazás végeredményének kihirdetése után már kisimultan szólalt fel Orbán. Szerinte az elmúlt tíz évben is ugyanezt szajkózta a Fidesz, csak akkor még ezt a választók nem díjazták kétharmaddal. A magyar szavazó 2010-re felnőtt a Fideszhez, és bumm, így lett a kétharmad.

Igazi kádári színjáték volt ez a tisztújítás – hallottam délután. Egy színjátékhoz bábok is kellenek, ott volt a Millenárison mind az 1472. A nézők pedig mi vagyunk, mi, akik elolvashattuk az összes magyar médium vezető hírét: Orbán Viktor a Fidesz elnöke. Hurrá!

A bábjáték-komikumnak csak egyféle kimenetele lehet, és ezt el is árulta az új elnök: „ha végigcsináljuk, egyszer csak elkezd összeállni a kép, és a végén az fog kikerekedni belőle, amire mindig is vágytunk: egy olyan erős és büszke ország, ahol minden ember megtalálja az otthonát és boldogulását, ahol képesek jó életet teremteni maguknak a magyarok. Azt soha nem mondtam, most sem mondom, hogy könnyű lesz, néhány nap alatt célba érünk, de azt igenis mondom, hogy sikerülni fog”.

A párt következő tisztújító kongresszusa 2013-ban lesz. Egyes angol fogadóirodákban már most lehet fogadni a következő elnök személyére. Az Orbánra tett 1 fontból csinálhatunk 1 fontot és 1 pennyt. És a nyereség mehet az államadósság-csökkentő alapba.