“Nincs valódi konzervatív párt a közép-európai országokban, mert a konzervativizmus elitista ideológia, a köré csoportosuló pártok is elitpártok, és kevés párt engedheti meg magának, hogy csak az elit támogatására támaszkodjon.”
Így vélekedtek a Limes folyóirat Konzervativizmus 1989 után Közép-Európában című tematikus számát bemutató beszélgetés résztvevői. Hamberger Judit, az MKI főmunkatársa három eszme alapján minősített konzervatívnak pártokat: nemzeti, keresztény és polgári. Értékalapú definíciójuk alapján kirajzolódik a “tisztán” konzervatív politika karaktere.
Az “igazi konzervativizmust” keresni azonban olyan, mint a szelet kergetni. A konzervativizmust mint ideológiát, állandó, konkrét, programszerű pontokban összefoglalható zárt rendszerként szemlélik. A konzervativizmus, amelynek esetén szerintünk félrevezető az ideológia kifejezés használata, nem zárható ilyen keretek közé. Sokkal inkább egy meglehetősen innovatív gondolkodásmódról van szó. A kérdés ezek után az, hogy mitől is lesz egy politikus, vagy egy párt konzervatív.
Úgy látjuk, hogy e jelzők megfogalmazói (“elitista”, “nemzeti”, “keresztény”, “polgári”) egy meglehetősen elterjedt hibát követnek el a konzervativizmus meghatározásakor, ugyanis végső soron egyfajta konzervatív krédót próbálnak felvázolni (pl. a ténylegesen felkutatható, hozzávetőleg megállapítható kommunista krédóhoz hasonlóan), azaz progresszív szemüvegen keresztül próbálnak megérteni egy gondolkodásmódot, melyet saját gondolati térképük elemeivel látnak el. A nemzeti, polgári fogalmak nem utópikus, elérendő végső értékcélok a konzervatívok számára, melyekben megtestesül a “földi mennyország”. Ezek képviselete, különböző mértékű felvállalása inkább értékeszközt jelent a megfelelő politikához. E különbség figyelmen kívül hagyásával könnyen keverhető a kommunitarizmussal vagy nacionalizmussal, és ezen megközelítés alapján mondják mások: “nem is igazi konzervativizmusról” van szó. Ezek az értékek fontosak ugyan, de a körülmények inkább befolyásolják a ideológia kialakulását.
Ennek megfelelően amikor a konzervatív politikai erőket próbáljuk leírni, nem célravezető, ha a vizsgálatot egy értéklista meghatározásával kezdjük. Az “igazi konzervativizmust” ugyanis a politika gyakorlatában nem csupán Kelet-Közép-Európában, de a világon sehol nem fogjuk megtalálni, legfeljebb ha kiválasztunk egy “mintaadó” konzervativizmust.
A kérdést megközelíthetjük másfelől is: miért nevezi magát egy párt konzervatívnak, vagy miért nevezik így mások, illetve elfogadottá válik-e az ilyen megnevezés. Hazánkban a legtöbben, ha konzervatív pártot kellene megnevezni, nagy valószínűséggel a Fideszt vagy KDNP-t említenék, ha konzervatív politikust, minden bizonnyal valamelyik kormánypárti vezéregyéniséget, miközben az ellenérvek után sem kéne sokáig kutatni az ilyen besorolásokkal szemben.
A konzervatív gondolkodásmódot tehát nem lehet lehatárolt célokkal definiálni, ugyanis mindig adott körülményekre reagál, és nem pedig egy kitűzött végső célnak rendeli alá a politika és közélet kérdéseit. Vizsgálatakor célszerű a problémákra adott válaszokból kiindulni, mivel sajátos gondolkodásmódja alapján igyekszik azokat megoldani. Tervei a körülményektől függően változhatnak, nem dogmatikusak. Ezért nem beszélhetünk érték karakterisztika alapján univerzálisan “igazi konzervativizmusról”, hiszen a történelmi példákból és válaszokból is világosan látszik, hogy minden közösség saját maga alakítja konzervativizmusát.
Természetesen egy blogbejegyzés nem elég ahhoz, hogy körbejárjuk a térség országait, de a cél nem is ez. Csupán szerettünk volna rávilágítani arra a zsákutcára, amelybe napjainkban oly sokan tévednek be a konzervativizmus, a konzervatív pártok és politikusok leírásakor. Emellett pedig feltenni a kérdést: hogyan lehet konzervatív értékeket találni a mindenkori politikai feltételek között?
Szerzőtárs: FlickL
