Az LMP új videóban figyelmeztet arra, hogy nincs kolbászból az orbáni kerítés. Amit ma csinál a kormány; na „nem erről volt szó” a választások előtt. De ehhez, hogy erre rájöjjünk, nem hiszem, hogy szükségünk lett volna egy alig három és fél perces videóra. Reklámnak kevés, újdonságereje nulla.
A magyar politika folyton kongó hasú, de legalább átlátszó malacperselyétől most nem telt óriásplakátra, mint anno az új adórendszer és a magán-nyugdíjpénztári pénzek einstandolása idején. Richard Field elzárhatta a pénzcsapot, mert még szórólapokra sem futotta, be kell érnünk egy bariton hangú alámondóval és egy 4 éves értelmi szintjén álló rajzolóval, meg egy kis matekórával. Létezik még laptop-matrica is, de abból csak tizenötöt nyomtattak (szigorúan önköltségen, persze!), viszont a frakció a legkisebb egységet sem mutatja a külvilág felé, így a matricát sem ragasztotta fel minden képviselőjük.
Akkor miről volt és miről van szó?
Az LMP egy négykulcsos (!) adórendszer bevezetését szerette volna, amely biztosítja, „hogy minden jövedelmi kategóriában 20-30%-kal csökkenjen az elvonási szint”. Gazdasági elképzeléseiket az „ökoszociális piacgazdaság” jelszóval aposztrofálták, viszont az idézett szöveg inkább a „szavazatvonzó ígéretlicit netovábbja” kategóriát erősíti. Az egykulcsos adórendszerrel nincs baj, a térség sok országában működik. De ez a magyar lakat speciális, a kulcs pedig rossz ember kezében van. Így fordulhatott elő, hogy legalább ugyanakkora mértékben számít az, hogy kinek hány és milyen korú gyermeke van, mint az, hogy mennyit is keres.
Az LMP „zöld munkahelyteremtő beruházásokról” beszélt programjában, ez sem ott, sem azóta nem derült ki, hogy mit takar. Videójuk előveszi az ígért egymillió munkahelyet, válaszul szembeállítja vele a januárban 12,6%-os munkanélküliségi mutatót. Az „elempések” tényleg komolyan vették az egymillió munkahelyet tíz év alatt? Azt még talán a Nemzeti Konzultációt visszaküldő, 19. havi nyugdíjban reménykedő kisnyugdíjas sem hiszi el. Akkor én most ígérek százszor annyit, mindezt egy hét alatt. Nekem is lesz videóm akkor, vagy ez csak a miniszterelnöknek jár?
Viszont igaz, ami igaz, s ez nem csak a zöldeknek fáj. A háromlábú szörny legönállóbb lábát levágta a kormány. A magánnyugdíjakból befolyt pénzből lehet annyi, de annyi kérdőívet kipostázni, hogy lassan részvételi demokráciának képzeljük az autokrata rendszert. Sőt, talán még Lázár János ötletére is futja, miszerint az új alaptörvényt kapja meg mindenki – kinyomtatva persze. Vagy iPad-en, de akkor táblagép is kell hozzá, s nem csak helyettes államtitkári szintig.
Scheiring Gábornak, az LMP gazdaságpolitikai kabinetjének vezetőjének egy valamiben azonban igaza van: unokáink is fizetni fogják a magyar államadósságot. Nem csak az övé, az enyém is. „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak,” s kárhozó szavak közepette mondják el akkori vezetőink nevét.
De miről lehet szó? Lehet más a politika, 7,5%-nyian legutóbb így gondolták. Viszont ők sem tudják, hogy milyen az a lehet. Nem csak lehet más a politika, legyen is más! S ahhoz egy videócska kevés. Ideje lenne kitörni a zöld vákuumból, mert így 2014-ben keserű lesz a zöld álomból való ébredés.
