Orbán Viktor jött, látott és győzött, az internetadó ment. Vagy mégsem?

A miniszterelnök péntek reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában adott interjút, melyből több jel is arra utal, hogy az internetadó néven elhíresült távközlési adó kiterjesztése korántsem került le a politikai napirendről, bevezetését csak elhalasztották. Sőt, szavaiból arra következtethetünk, hogy a 2016-os költségvetésben akár már meg is jelenhet az új adójárulék. Hogy ez fog e történni, nem tudom a választ, de a jelek egyelőre egy irányba mutatnak.

Orbán rendkívüli tehetsége ismét megmutatkozott, úgy vonta vissza az internetadót, hogy azt tulajdonképpen nem vonta vissza:

Először is a miniszterelnök az interjú egésze alatt ügyelt arra, hogy ne tegyen egyértelmű állásfoglalást az új adó sorsával kapcsolatban, így annak egy későbbi bevezetése alkalmával nem támadható pálfordulással, hazugsággal.
Ötször hangzott el pár percen belül az „ilyen körülmények között nem lehet bevezetni”, „ma”/„most"/„ebben a formában nem lehet bevezetni” kifejezések. Az egyértelmű cáfolat tehát elmaradt, amely komoly utalás a jövőt illetően.

A miniszterelnök helyzetértékelése az adó kiterjesztésével kapcsolatban:

Riporter: - „Tehát akkor jön egy költségvetési módosító indítvány és ezt kihúzzák egy az egyben?
Orbán Viktor: Ennél bonyolultabb a helyzet, mert, ahogy ön is mondja, biztos van oka annak, hogy egy távközlési adókiterjesztés technikai indítványa az emberek fejében internetadóvá vált. Ennek szerintem az az oka, hogy az internettel kapcsolatban van egy halom rendezetlen képzet.”

Orbán a problémát abban látja, hogy a választók nem jól érzékelték a kormány szándékát, nem alapjaiban rossz tehát az adó ötlete, csak elbeszélnek egymás mellett a felek. Rosszul dekódolták a kormányzati szándékot. Az egyik ilyen félreértés az adóalany személyében van, hiszen a távközlési vállalatok fizetnek, azt az emberekre nem lehetne majd áthárítani.
Ebben az értelmezésben pedig benne rejlik a megoldás: „Helyre kell állítani az ésszerű vita alapjait.”
Ami egyben azt is jelenti, át kell szervezni az internetadó kommunikációját, meg kell határozni azokat az egységes gondolatmankókat, amelyek segítenek értelmezni a kormány „valós” szándékait.

Nemzeti Konzultáció, „a politikai helyzetek megoldására”

A miniszterelnök kijelentette, hogy a jövőben sem szakmai, hanem politikai természetű vitát kívánnak majd folytatni. Ennek egyik eleme lehet, hogy társadalmi támogatottságot, tömeget sorakoztasson fel az internetadó mögé, így nyerve – nem először - legitimációt az ügynek. Erre hivatott a Nemzeti Konzultáció intézménye. A szakmai-gazdasági természetű érveknek tehát a későbbiekben sem lesz terük.
Lássuk be, több milliárdért Nemzeti Konzultációt elveszett, elengedett, leállított ügyek mögé nem szokás szervezni.

(Az internetre közben kikerült egy tervezet (?) a Nemzeti Konzultáció lehetséges kérdőívéről, ami feltehetőleg csak egy rosszul sikerült vicc, ellenben a manipulatív kérdezés magasiskoláját üdvözölhetnénk)

 „Két nagy kérdéskörben fogunk indítani egy Nemzeti Konzultációt, ez nem is lesz egy rövid konzultáció. Valószínűleg hosszú ideig fog tartani és ha a végén az emberekkel közösen jutunk valamire, akkor az lesz a megoldás. Szerintem a következő év félévének a végére várható."

Halogatás, játék az idővel. Amennyiben célt ér a kommunikáció - lesz rá nyolc hónapja - és érzékelhető lesz a netadó mögötti állampolgári támogatottság (lásd bankadó, távközlési adó) akkor az gond nélkül bekerülhet akár a 2016-os költségvetési törvénybe. Az utolsó pillanatig lebegtethető így a tervezet. A cselekvés lehetősége, amit a tüntetés ideiglenesen kicsavart a kormány kezéből, visszakerült hozzá.

Orbán a problémát átmenetileg feloldotta, a megoldását későbbre halasztotta.
Időt nyert az adó körüli kommunikáció újraszervezéséhez, és lélegzethez juttatta megtépázott csapatát. Látható, hogy az általában jól működő marketinggépezet működésébe hiba csúszott, a több frontos „háborút” nem képes eredményesen vinni, a növekvő nyomás alatt tulajdonképpen megroppant. Internetadó, kitiltási botrány, korrupció, civil szervezetek: csak néhány ügy, amiben egymásnak ellentétes nyilatkozatok láttak napvilágot a hetekben. Most esély nyílik a sorok rendezésére.

„A vita nem oldódik meg, a vita értelmes mederbe terelődik.”

Politikai Racionalitás:

„Ha viszont nem lépnek, nem vonják vissza, meghagyják az ellenfeleiknek azt a számukra rettenetesen értékes szimbólumot, amelyre - mint azt ma is láthattuk - fel lehet építeni a tiltakozás teljes arzenálját, s amelyet használva az ellenzékiség meglepően új formáit és szereplőit lehet megmutatni.” (Török Gábor)

A miniszterelnök zsenialitása ebben rejlik: cselekvés. Most, a már jól ismert jó zsaru - rossz zsaru technikáját vetették be. Nem először, és nem is utoljára látjuk a jó rendőr képében, aki jön, lát, győz, megoldja a konfliktusokat. Ami az akciófilmekben tökéletesen működik, egy az egyben interpretálható, átültethető a politika világába is. (És most tekintsünk el attól, hogy a filmekben ez egy megtévesztésre használt trükk, mely a figyelem elterelésével a bizalomba férkőzéssel játssza ki a gyanúsított éberségét)

Lássuk azonban, hogy olyan, előre nem kalkulálhatóan soktényezős folyamatról beszélünk, amiben a végső szót, így vagy úgy, de a nép fogja kimondani. Ha politikailag nem éri meg (többet visz, mint hoz) bevezetni, nem lesz netadó. Azonban ne lepődjünk meg, ha 2015 közepén a távközlési adó kiterjesztése ismét napirendre kerül.