Általában azt szokták mondani, hogy a lead-be (ebbe a fekete részbe, amit most olvas), valami meghökkentőt/valami vicceset/valami megfogót kell írni, amivel fel lehet kelteni az olvasó érdeklődését. Nos, azt gondolom, hogy jelen esetben maga, egy Hegedűs Zsuzsa idézet is megteszi: „sikerült megállítani és visszafordítani a szegénység újratermelődését”. Igen, ezt, ma, Magyarországon van, aki így gondolja…
De a dolog persze nem ilyen egyszerű. Hegedűs Zsuzsa ezt saját alapítványa, a 2010. január 21-én nyilvántartásba vett, Minden Gyermek Lakjon Jól Alapítvány (MGYLJ) működése kapcsán fogalmazta meg. A Magyar Narancs egy hosszú elemzésben foglalkozik azzal, hogy milyen működési, elszámolás és egyéb aggályok merültek fel a szervezetet illetően. Így én ezekkel nem is kívánok foglalkozni, tökéletesen össze vannak szedve a fent idézett elemzésben, annál is inkább, mert nem értek ahhoz honnan és mennyiért érdemes csibéket/sertéseket rendelni.
Azt is szeretném leszögezni, hogy minden forint, amit a szegénység elleni küzdelemre fordít, bárki ebben az országban, üdvözítendő és dicséretes. Ha valakinek van 300 forintja, aminek a sorsáról szabadon rendelkezhet, és ő abból 100 forintot ellop, de a fennmaradó 200-at a szegényekre költi, akkor az is több mint a semmi. Hiszen–ahogy a régi vicc tartja –Lenin elvtárs akár a gyerekek közé is lövethetett volna. De amit az előző mondatommal jeleztem, azt nem gondolom viccnek, ha ma valaki a magyar valóságban ellopható x összegből csak egy bizonyos hányadot lop el, és a fennmaradód a szegényeknek adja, akkor már többet tett, mint sokan mások. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Hegedűs Zsuzsa, vagy az ő alapítványa lopna, csak hát biztos van olyan, hogy valaki lop. Az ilyenek kiszűrésére lenne jó, ha egy olyan kényes területen működő alapítvány, mint a MGYLJ, különösen odafigyelne az átlátható működésre, hiszen a komplett társadalom bizalmával játszik, nem utolsó sorban több százmillió forint sorsáról dönt.
Ha 2014 decemberének Magyarországán valaki mégis úgy gondolja, hogy a szegénység újratermelődése nem hogy megállt, egyenesen visszafordult, na az vérlázító és felháborító. Nézzük meg, a napokban többször emlegetett EUROSTAT adatokat! E szerint ugyanis Magyarország az EU azon 5 országa közé tartozik –Bulgáriával, Romániával, Görögországgal, és Lettországgal –ahol a lakosság több mint egyharmada veszélyben van a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés vonatkozásában. Ez nem jelent mást, mint hogy 3,3 millió szegény országa lettünk, vagyis ennyi ember él kevesebb, mint havi 65 000 forintból. Különösen a gyerekek ijesztően nagy része számít súlyosan nélkülözőnek, vagy fenyegeti az elszegényedés. Tudom, a miniszterelnök is elmondta –KSH adatokra hivatkozva –s „a szegények száma Magyarországon nem nő, hanem csökken”. A portfoli.hu elemzése azonban, nem egészen ugyanezt olvassa ki, a 2014.november 26-án megjelent KSH jelentésből sem, nem beszélve a korábban idézett EUROSTAT adatokról, amelyek szintén mást mutatnak. Hiszen „azok száma, akiket mind a három szegénységi dimenzió együttesen sújtott 461 ezer főt tett ki, ami 18 ezer fővel több, mint a megelőző évben”. Igaz szerintük „a teljes lakosság 31,1%-át, azaz 3 millió 44 ezer embert érintett a relatív jövedelmi szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának legalább egy dimenziója, ami 2,4 százalékponttal, azaz 241 ezer fővel alacsonyabb a 2012. évinél”.
Kedves Hegedűs Zsuzsa, nyilván nem nekem kell felhívnom a figyelmét arra a tényre, miszerint az, hogy „egyre kevesebb család jelentkezik vetőmagokért és háztáji állatokért”, nem egyenlő azzal, hogy sikerült megállítani, sőt egyenesen visszafordítani a szegénységet hazánkban…
Nagyon könnyű lenne beleállni abba az érvelésbe, hogy na de a stadionok…, na de a korrupció…, na de a drága magánutak, közpénzből…, na de a több szempontból is aggályos drogtesztek finanszírozása…, mind-mind milliárdokért persze, de ezt most nem szeretném megtenni, mert túl kézenfekvő. Mint ahogy azt sem szeretném idecitálni, hogy Önök hogy tudnak aludni, Önöknek, nincs lelkiismeretük, nem szégyellik magukat stb., mert ezzel kezdtem, ez az én értelmezési keretemen kívül esik, de talán elgondolkodtató, hogy ma Magyarországon hány emberben merülnek fel hasonló kérdések. Mert hiszem azt –és ennyi pátosz engedtessék meg nekem –hogy az igazi hősök nem Önök között vannak. Nem a tanácsadók és nem a megélhetési politikusok között. Hanem azok között az emberek között, akik ilyen körülmények ellenére is még mindig gyermeket szülnek és nevelnek ebben az országban, ahol olyan emberek vannak vezető pozícióban, és döntenek a „köznapi” hősök sorsáról, amilyenek. Akik annak láttán, hogy a saját –jól, vagy rosszul, jelentős részben állami cégek adományaiból, abszolút nem transzparens módon működő –alapítványukhoz kevesebben fordulnak segítségért, arra következtetésre jutnak, hogy ’ja, akkor csökken szegénység’. Ez azon felül, hogy szembe megy minden ténnyel, és egészen egyszerűen nem igaz, még egyszer mondanám: vérlázító és felháborító!
Mivel tegnap óta a NER egy másik jeles és fényesen ragyogó, a nemzet kikötőjében oly világosan utat mutató világítótoronyként magasodó vátesztől tudjuk: „a "totális félreértés" nem hiba, hanem nézőpont, a politikai hadviselés nézőpontja”, így én nyilván egy félreértésen alapulva, de akkor most kifejtettem a nézőpontom.
Címlapkép: Bárdos Tamás