A vasárnap Veszprémben lezajlott időközi választáson Kész Zoltán, az ellenzéki pártok által támogatott független képviselő jelölt nyert, így a 2010-es áprilisi választások óta fennálló Fidesz-KDNP kétharmados többsége története végéhez ért. A szimbolikus jelentőséggel bíró eredménynek a belföldi médiumok mellett a jelentősebb nemzetközi sajtótermékek is külön figyelmet szenteltek. Az alábbiakban a szerző kifejti, miként látja ezt az eseményt olyan japán szemlélőként, aki 2010 óta aktívan figyelemmel kíséri a politikai eseményeket Magyarországon.

Forrás: mno.hu

 1. A rendkívüli érdeklődés.

   A belföldi médiumok mellett a külföldi sajtó is külön figyelmet szentelt a veszprémi eseménynek, hiszen az eredménytől, azaz a kétharmados többség sorsának alakulásától függően jelentősen változhat az elkövetkezendő évek közpolitikai hangulata. A jelentős változás lehetősége alakulni látszott, mikor felmerült, hogy Navracsics Tibort, akkori külügyminisztert EU-s biztosnak jelölik. Erre irányuló elképzeléssel már a 2014-es országgyűlési választások előtt is találkozhattunk, ugyanakkor ennek valódi jelentősége csak a harmadik Orbán kormány megalakulása után lett, hiszen a választásokon pontosan 133 mandátumot szerzett a kormánykoalíció. Az egyre izgalmasabb, eszkalálódó helyzetet tovább élezte, hogy pillanatnyi indulási szándékát helyezte kilátásba több, a magyar társadalom által ismert szereplő, nevezetesen Török Gábor politológus, valamint Simicska Lajos a Közgép tulajdonosa. A jelöltek igazi célkitűzéseitől függetlenül Veszprém tagadhatatlanul olyan forró ponttá vált, mely minden politika iránt érdeklődő figyelmét felkeltette.

 2. Az ellenzéki összefogás sikere?

   A több ellenzéki párt támogatásával induló Kész Zoltán független képviselőjelöltként megnyerte a Veszprémi választást. Ez az időközi választás egy olyan időszakban zajlott le, amikor a közvéleménykutatások a kormánypártok támogatottságának gyors zuhanását mérték. A Kész Zoltánt támogató pártok koordinált módon álltak be a közös, független jelölt mögé, ezzel győzelemhez segítve őt. Mindez szépen példázza, miként lehet versenyképes módon jelöltet állítani egy egyéni választókerületben a kormánykoalíció jelöltjével szemben és szerencsés esetben mandátumot is szerezni, ebben a sokak által negatívan minősített választási rendszerben. A veszprémi összefogás sikere bátoríthatja az ellenzéki pártok ilyen jellegű, hatékony politizálását. Érdemes ugyanakkor mérsékelt szkepszissel állni a történésekhez. Felmerül a kérdés, hogy a veszprémi modell vajon mindenhol, minden körülmények között sikeres lehet? A vasárnapi választáson csupán azért sikerülhetett ez az eredmény, mert ez egy politikai szimbolikáját tekintve “csúcshelyzet” volt, amely egyidejűleg döntött a kétharmadról és a helyi képviselőről? Ha ez egy 4 évre szóló, az összes, azaz 199 mandátumért folyó harc lett volna, akkor is ilyen sikeres tudott volna lenni az ellenzék ezzel a módszerrel? Sokakban élénken él a 2014-es ellenzéki összefogás kudarca, így erősen kétséges, hogy ez a taktika általánosan is érvényes lehet. Ha nem egy ilyen látványosan szimbolikus választás lett volna a mostani és az ellenzéki szereplők a vezető ellenzéki szerepért is versengtek volna (ahogy az 2010-2014-ig volt látható), akkor minden bizonnyal sokkal nehezebb feladat lehetett volna közös jelöltet állítani. Kész Zoltán jelöltsége ebben az értelmezésben tehát az ellenzék összefogásának egy reális kompromisszuma. Ráadásul ez az időközi választás eltér a négy évente megrendezett országgyűlési választásoktól atekintetben, hogy csak egyetlen, egy frontos csatáról, egy mandátumról szólt. Megjósolhatatlan, hogy egy országos, 106 egyéni választókerületben zajló, több frontos háború esetén is sikeresen foghatna-e össze, az igen fragmentált ellenzék, melynek szereplői egymással is versenyző felekként jelennek meg. Kissé ironikus lehet ugyanakkor, hogy ha az ellenzéki pártok hisznek abban, hogy ezzel a taktikával megnyerhetnék a 2018-as választásokat, akkor érdemes komolyan venniük ezt a bátor taktikát és mind a 106 egyéni választókerületben független, az ellenzéki pártok által támogatott jelöltet indítani. Ebben az esetben a pártpolitikusok csak országos listán indulhatnának.

 3. Veszprém után.

   A veszprémi eredmény alapján tehát a kormánykoalíció nem tudta megtartani a kétharmados többségét, ami paradox módon azt mutatja, hogy milyen népszerű, nagy politikus Navracsics Tibor, aki 2010 óta kétszer szerezte meg a mandátumot e körzetben. A kormánykoalíció által támogatott jelölt veresége azt indikálja, hogy a veszprémi szavazók jelentős része az utolsó pár évben inkább Navracsics személyéhez kötődött, mint a Fidesz-KDNP nevéhez, s most a poszt-Navracics új időszámítás kezdetével bizonytalan, politikailag inaktív szavazó réteggé vált, amely Kész Zoltán-szerű jelöltre is hajlamos szavazni(természetesen ennek részletesebb elemzéséhez a mindenkori valós részvételi arányt is figyelembe kéne vennünk) .

   A ellenzéki oldal a győzelem hatására ünnepi hangulatba került. Azonban nem szabad elfelejteniük, hogy csak egy mandátummal változtak az erőviszonyok. Természetesen a szerző nem akarja alábecsülni azt, hogy véget ért a kormánykoalíció több mint 4 évig tartott kétharmados többsége, de ez csupán egy mandátum a 199-ből. A kormánykoalíció még mindig stabil többséggel rendelkezik, s több esetben továbbra is egyedül dönthet az ellenzéki pártok támogatása nélkül. Persze 2018. tavaszáig még több időközi választás is lehet, a kormányváltáshoz pedig elég egy forró kormányváltó hangulat egy szép vasárnapi napon (Annak ellenpéldáját 2014. decemberében megmutatták a japánok). Az ellenzéki erők elsőleges feladata az, hogy fenntartsák és továbbvigyék a kormányváltó hangulatot, s akkor nem kizárt annak az esélye, hogy a 2014-es eredménynél jobban szerepelnek majd a 2018-as választásokon. Ha az ellenzéki oldalon továbbra is a vezető pozícióért való groteszk küzdelem fog folytatódni, akkor a politikailag hajléktalan, okos választók megint csalódhatnának, s a kormányváltó hangulat is kidurranna, mint egy lufi. A veszprémi modell taktikai sikerét abban látja a szerző, hogy működik-e a 2014-es kudarcot megelőző immunrendszer az ellenzéki oldalon.

Kuragane Kei, Magyarországon élő bölcsész, egyetemi oktató véleménye a veszprémi választásról.