A minap GFG blogot olvasva, szokásomtól eltérően lenéztem a kommentek közé. Egy blogbejegyzés alatt általában, megszokott módon kritikák tömegei jelennek meg. Most sem volt másképp, de nem az értékítélet, nem is a provokáció írásom tárgya, sokkal inkább a megértésre ösztönzés.
Több olyan bejegyzés is megütötte a szemem, melyek igazolják, hogy volt értelme elindítani a blogot.
Kinek kacsa, kinek nyúl
A szerző értő, és nem elemző szándékkal ír egy a nyugati, domináló felfogáshoz képest más, új normateremtő politikai kultúráról. A balliberális paradigma ugyanis a mostani körülmények között kezdi érvényét veszíteni, miután a gazdasági válságot követően politikai válságba jutott, vagy ahogy Orbán Viktor fogalmazott Kötcsén: „…a világban zajló folyamatok is azt a benyomást keltik, hogy valami véget ért. Amit látunk tehát, az nem csupán egy kormányzat leszereplése, hanem egy korszak vége is egyben. Máshonnan nézve pedig egy új kezdet lehetősége.” Ebben a kontextusban kapnak tehát írásos formát az értetlen fülekre találó gondolatok.
A „semmit nem értek ebből”, „izzadságszagú erőlködés”, „mintha nem is egy bolygón élnénk” megjegyzések azt sugallják, hogy valóban új ez a kultúra, új a nyelvezete, félünk a nemzeti határozottságtól. Mikor nem tudjuk megfejteni érdekelméleti, pszichológiai és egyéb más úton sem a Fidesz-politikát, hogy miért cselekszik olykor szembetűnően saját imázsa és népszerűsége ellen a kormány, felvetődik a kérdés, hogy nem rossz szemüvegen keresztül szemléljük az eseményeket? Nem egy másik kultúra, egy másik értékkészlet aspektusa alapján? Ha nem értjük, mi az autonóm politikafelfogás, megengedhetjük-e azt a luxust, hogy éppen egy, a politikát a vizsgált politikai szereplők céljai felől szemlélő magyarázat mellett megyünk el? Valóban szükség volt egy normatív „fordítóra”, aki a válságba szoruló balliberális paradigmától eltérő, az általa nevezett „új kultúra” nyelvén ért. Aki nem ismeri a Konzervatív zászlóbontás címmel megfogalmazott gondolati előzményt , annak talán teljesen újszerű, sehová nem tehető, és talán kényelmetlen is ez az „új szellemi-kulturális klíma”.
A problémát abban látom, hogy még ennek az új felfogásnak a léte sem elfogadott tény, ezért érdekelméleti megközelítésből történik minden politikai kommunikáció, akció vizsgálata. Összeolvad értelmezés közben a blogszerző leíró szándékú magyarázata és az önös érdekből történő kimagyarázás fogalma. Így talán természetes is, hogy hamar megérkezett a szervilizmus vádja, mely a magyarázó funkciót nem ismeri fel. Saját világképének szemüvegén keresztül csak annyit lát, hogy egy nyelven beszél a hatalom gyakorlóival, így teljes azonosulást vél felfedezni, és persze provokációt. Feloldhatatlan elutasítást érzek (nem csak a kommentek között), mely következhet a megértésből és a meg nem értésből is. Utóbbi a kevésbé szerencsés eset, hiszen elmulasztják két „kultúra” egymásnak feszülését. A blog tekintetében nem egy ostromlott, hanem egy ostromló erődött látok, mely írásban rögzíti a helyzetet, a hozzá kapcsolódó feladatot, a közben fellépő nehézségeket, s próbálja feltörni maga körül az értetlenséget.
