MSZP, LMP, DK: ezek voltak 2012 elején a magyar baloldal legfontosabb és az országos politikára tényleges hatást gyakorló szereplői, majd hosszas találgatás után október 23-án porondra lépett Bajnai Gordon és az Együtt 2014.

Forrás: mno.hu

Ahogy az új választási rendszer egyre jobban körvonalazódott, egyre egyértelműbbé vált, hogy a baloldali pártoknak valahogy össze kell fogniuk, ha meg akarják teremteni a kormányváltás esélyét. 2014-ben már csak egy fordulóban voksolunk, vagyis megszűnt a lehetősége, hogy a két forduló között a vesztésre álló pártok összefogjanak. A választás kimenetelének latolgatása most még nem több kuruzslásnál, egyelőre csak azt állíthatjuk, hogy jelen állás szerint a baloldal széttagoltsága nagyban csökkentheti esélyeit.
Az MSZP tavaly egész évben az ellenzék és a baloldal legerősebb pártja volt, sikerült tartósan ellépnie az üldözőitől. A szocialisták célja, hogy a lehető leghamarabb visszanyerjék váltópárti pozíciójukat. Ennek elérését valamelyest segítheti, hogy 1994 óta mindig ott voltak a tűz közelében, 2010-et leszámítva esélyesként indultak a választásokon. Az MSZP viselkedéséből kitűnik: önmagát csak túlsúlyi, vezető pozícióban tudná elképzelni egy lehetséges összefogásban, amit kiválóan szemléltet, hogy a Bajnai-féle összefogásból kimaradt, majd maga kezdeményezett egyeztetéseket, vagyis lényegében átvette a stafétát.
Az LMP-t 2010-ben a tisztaság, a „lehet más” jelszava emelte fel, s annak hangoztatása, hogy ami 2010 előtt történt, az rossz, éppen ezért valami egészen másra, új szereplőkre van szükség. Ez a program és támogatói köre egyszerre alapja és korlátja a pártnak. Alapja, mert az összes többi korábbi politikai szereplő elutasítására fel tudott építeni egy parlamenti pártot, ugyanakkor korlátja is, hiszen leszűkíti a szövetkezés lehetőségeit.
A Lehet Más a Politika számára jelenleg a kivárás látszik a legmegfelelőbb taktikának. Az legalábbis semmiképp nem tűnik kifizetődőnek, hogy a pártról a választói fejekben kialakult képet kockára tegyék. Ilyen szempontból az a logikus, ha a lehető legtovább várnak, és csak akkor lépnek be egy összefogásba, ha az biztosan eredményes, hiszen másképp fölöslegesen rombolnák le azt, amit felépítettek. Éppen ezért érthető volt, hogy a párt nem csatlakozott az Ellenzéki Kerekasztalhoz, ahogy az is, hogy az Együtt 2014-től is tartja a távolságot. Ha pedig így tesz, azt végképp nem nehéz megérteni, hogy a szocialisták által indítványozott egyezkedésből sem kívánja kivenni a részét.

A Demokratikus Koalíció az idén sem lépett ki a „Gyurcsány-párt” szerepköréből, és nagyon úgy tűnik, hogy nem is futja tőle többre. A párt képtelen túllépni a kétszázalékos támogatottsági szinten, ahogy Gyurcsány elutasítottsága sem változik. A DK ráadásul sokszor csak púp a többi baloldali párt hátán: az LMP-t minden bizonnyal távol tartja azoktól az összefogásoktól, amelyek körül feltűnik.

Az Együtt 2014 október 23-án tagadhatatlanul betört a politikai arénába, lépéskényszerbe hozva a többi baloldali szereplőt. Ezt a betörést ráadásul jól előkészítették, a média az ősszel tele volt a Bajnai visszatérésével kapcsolatos pletykákkal, és számos baloldali kör messiásként várt a volt miniszterelnökre. A berobbanás után a különböző intézetek felmérései nagy eltéréseket mutattak, ugyanis egy egészen újfajta alakulattal álltak szemben a kutatások készítői, olyannal, amilyennel a rendszerváltás óta nem találkoztak, így nem is lehettek bevett módszereik támogatottságának mérésére. A többiek azonban nem úgy reagáltak, ahogyan az Együtt elképzelte. A két fontosabb partnerjelölt nem lépett frigyre vele. Az MSZP nagyon taktikusan kivárt, ezzel elvágta annak a lehetőségét, hogy Bajnai mögé kelljen állnia. Az LMP-t komolyan megosztotta a kérdés, ők nem vártak ki, nem adtak semleges választ a megérkező felkérésre. Azzal együtt, hogy a megosztottság rontja a párt versenyképességét – ahogy erre már utaltam –, mégsem mondhatjuk, hogy rosszul döntött volna az elutasítással, főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kormánypártok és támogatóik igen nagy hangsúlyt helyeznek Bajnai elleni fellépésükben a volt miniszterelnök 2010 előtti szerepének hangsúlyozására.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a tavalyi év nem hozott változást, a baloldali összefogásról tovább folyik a találgatás, azzal együtt, hogy a kérdés úgy válik egyre izgalmasabbá, ahogy közeledünk a választásokhoz, és egyértelműbbé válik, miként, milyen felállásban nyílhat esélye a baloldalnak a kormánypártok megszorongatására.

Első közlés: Magyar Hírlap