Felmerült a baloldali, civilek szervezte előválasztás ötlete.
Az előválasztás nem a mindent megoldó dolog. Egy jó miniszterelnök kiválasztására egy előválasztás egy remek megoldás, már csak azért is, mert nagy valószínűséggel olyan lesz a miniszterelnök-jelölt az ellenzéki oldalról – remélhetőleg egységesen, de versenyben eldőlt együttműködésben.
Forrás: nyugatmedia.eu
Az előválasztás az egyik megoldás arra, hogy legitimációt szerezzen az oldal, de én sokkal fontosabbnak tartom, hogy milyen politikai víziót tud magából ez a politikai oldal kiizzadni, amiben többek között én is politizálok. Ugyanazt az összefogás-kényszert a választási rendszer valószínűleg ugyanúgy elő fogja állítani, mert a Fidesznek nem érdeke, hogy hozzányúljon. A választókat nem lehet ilyen folyamatpontokkal traktálni, ezt megmutatta a 2014-es választást megelőző időszak, azaz, hogy érdemtelenek a technikai kérdések. Annál ugyanakkor sokkal nagyobb a magyar társadalom és a magyar gazdaság, az alkotmányos válság, semmint hogy ne lenne a Jobbik és a Fidesz demagógiájával szemben egy érdemi kihívás, hogy milyen jövőt lehet Magyarország polgárainak ígérni.
Erre szerintem van idő és lehet erre személyiséget is felépíteni. Nekünk ebben az Együttként egy dolgunk van: mint tán a legújabb ellenzéki párt, a politikai identitásunkat most kell megerősítenünk és a saját választóink számára világossá tenni, miért érdemes ránk szavazni. Fel kell készülnünk arra, hogy ha olyan helyzetbe kerül az ellenzéki oldal, amely nem érdemes arra, hogy összefogjunk és együttműködjünk, akkor önállóan méretődjünk meg és a választóiunk tudják, hogy miért ránk kéne bízni a szavazatukat és nem az LMP-re vagy az ellenzéki összefogásra.
Másik oldalról: ha meg van olyan helyzet, amiben érdemes beszállni és érdemes megméretődni egyéni jelöltetekkel vagy miniszterelnök-jelölttel, abban nekünk javaslattal kell rendelkezni és akkor viszont el kell fogadni azt a helyzetet, ami előáll. Most ez még korai volna, meg kell erősödnünk, és az Együttnek most az az érdeke, hogy a korrupcióról, a korrupcióellenes küzdelemről, és mellette szókimondó, antipopulista politikáról beszéljen, ami szerintem a mi karakterünk.
Ezen az előválasztáson részt vehet Ön szerint Gyurcsány Ferenc? Felmerült, hogy ne indulhassanak az előválasztáson olyan politikusok, akiknek már volt kormányzati pozíciójuk.
Én azt gondolom, hogy a politikában minden olyan dolog, ami ügyrendi, és már a versenykiírásban személyi kérdéseket vagy netán értékrendi kérdéseket akar eldönteni, az rossz megoldás, mert a politikus nem gyáva, hanem bátor. Tessék akkor megverni Gyurcsány Ferencet, és szerintem Gyurcsány Ferencet meg lehet verni, mint miniszterelnök-jelöltet egy előválasztásban. Ha ő egyáltalán ambicionálja – ebben egyáltalán nem vagyok biztos, ennél reálisabb helyzetértékeléssel bíró embernek ismerem őt.
Ugyanakkor az én demokratikus felfogásommal ellentétes, hogy ilyen szabályokat definiáljunk – mert mégsem a hitleri Németországgal kell diszkontiunitást vállalni. Lehetnek értékrendi viták, lehetnek erkölcsi és megalapozott politikai kritikák a 2010 előtti időszakot illetően. Ebben az Együtt azt vallja, hogy – bár sok érték volt a 2010 előtti időszakban, és nem lehet a 25 évet egy leegyszerűsítő kritikával illetni – nem lehet oda visszatérni, mert sem a választók nem ezt várják, sem pedig a magyar nemzeti érdek nem ezzel azonos. Ha Gyurcsány Ferenc elindul az előválasztáson, akkor meg kell verni, és aki nem képes Gyurcsány Ferencet megverni egy előválasztáson, az nem lesz képes Orbán Viktort sem.
A személyes viszonya milyen Gyurcsány Ferenccel?
A személyes rendezett. Vele négyszemközt szerintem félévente egyszer beszélünk hosszabban. Politizálunk, nyilván. Elmondjuk a saját oldalunk álláspontját és persze alkalomadtán találkozunk tárgyalásokon. A mi barátságunk sosem volt egy összejárós barátság., viszont azt meg sem letagadni nem tudom, sem nem akarom, hogy közöttünk van egy olyan múltbeli dolog, főleg, hogy a kampányfőnöke voltam és együtt dolgoztunk, hogy azt hiszem mind a ketten életünk végéig fogunk tartozni egymásnak emberi értelemben. Annál meg sokkal nagyobb baj van ebben az országban, hogy ezt kidobjuk, azzal együtt, hogy én nyilatkozataimban is kritizálom, ha véletlenül Vona Gáborral együtt nem megy be a Parlamentbe egy kétharmados törvényt leszavazni.
A korrupcióellenes fellépés mennyire Juhász Péter személyének az építése, és mennyire az Együttnek? Mennyire tudják az emberek korrupcióellenes megmozdulásokat az Együtthöz kötni, ha más pártokkal és civilekkel közösen lépnek fel az ügyben?
Jogos a kérdés. Úgy gondolom, ha Juhász Pétert egy politikai párthoz kötik, akkor az Együtthöz. Ugyanakkor nekünk a saját párttagjaink, a saját szavazóink, aktivistáink is azt mondják, hogy ha van értelme együttműködni, akkor nyugodtan működjünk együtt egy jó cél érdekében másokkal. De például a V. kerületben okunk volt nem együtt tüntetni a helyi MSZP-s szervezettel Rogán Antalék ellen, mert ott az MSZP-s képviselők a múltban követtek el olyan hibákat, amivel – mondjuk úgy – egyelőre nem alakítottak ki kellően kritikus, vagy önkritikus viszonyt.
De egy országos tüntetési sorozatban, például Márton Roland székesfehérvári önkormányzati képviselővel – aki az MSZP elnökségi tagja – semmi okunk nem együttműködni, mivel ő egy tisztességes fiatal politikus. Vagy Szegeden miért ne lehetne a Fideszes trafikbotrányok ellen közösen tüntetni? Tehát ebben mi nem az LMP útját szeretnénk járni, hogy keressük mindig azt az egy indokot, ami miatt ellépünk az ilyen ügyektől. Juhász Péter, aki a Milla Egyesületből lett az Együtt meghatározó arca és az egyik fő ügyünknek a szószólója. Ha ő azt tudja mondani, hogy ő DK-sokkal szívesen dolgozik együtt egy tüntetés szervezésében, akkor szerintem azt mindenkinek meg kell érteni, hogy ez nem a Juhász Péter felőrlődését jelenti a magyar belpolitika mocsarában, hanem azt, hogy vannak ügyek, amiben érdemes együttműködni és ezek a közös célok összekötnek.
Forrás: nol.hu
Megnövekedett a személyes médiamegjelenése, akár ha csak az RTL Híradót nézzük. Mennyire tudják a nézők az ön személyét az Együtthöz kötni, nem hiszik-e, hogy egy politikai elemző beszél?
Egyrészt én úgy akarnék az Együtt elnöke lenni, hogy egy politikai közösséget vezetek, mert nekem nincsenek miniszterelnöki ambícióim. Másrészt vannak dolgok amikben hibáztam és emiatt joggal van kétség egyes értelmiségiekben engem illetően, ugyanakkor vannak dolgok, amikben tudom, hogy nem hibáztam, de annál lojálisabb vagyok akár Bajnai Gordonhoz, akár a korábbi világhoz, amiben együttműködtünk a 2014-es választásokat megelőzően, mintsem hogy én ezt a nyilvánosságban kiteregessem. Nekem egy feladatom van ebben az évben, hogy a személyes imázsomat bemutassam. Mert hogy valójában mit gondolok a világról, arról sosem tudtam beszélni, mert mindig vagy Bajnai Gordon másodbeszélője voltam.
Ezt is valakinek el kell végezni és ez nyilvánvalóan nem segíti azt, hogy rám családos édesanyák és nyugdíjas nagymamák boldog szellemben gondoljanak, mint egy kedves, mosolygós politikusra. Ebben nekem van dolgom, miközben nem hiszek abban, hogy csak mosolygós, kedves politikusnak van sikerre esélye az országban. Ezzel együtt nekem ez feladat és erre a pozíció, amiben vagyok lehetőséget ad, hogy egyrészt névismertséget növeljen, hiszen valószínűleg még nem vagyok annyira ismert. Másrészt segít abban, hogy ezt az egyenes, szókimondó politikát, amit mi képviselünk akár a korrupcióellenes ügyben, akár másban, megjelenítsem. Az Együtt elnökeként, az belül és kívül is vitathatatlan, hogy ma ezt a közösséget én tudom egyben tartani, ugyanakkor egy másodpercig nem fogok ragaszkodni ehhez a székhez, ha azt látom, hogy az Együtt növekedését az gátolja, hogy én valóban nem az az alkat vagyok, aki egy milliós tüntetés élén üvöltve beszédet mond. Ugyanakkor vannak pártvezetői alkatok és én az Együttre mint csapatra tekintek. Juhász Pétertől Pápa Leventén át, Szelényi Zsuzsáig mi mind azért vagyunk itt, mert lehetne más életünk, de nem szeretnénk ilyen országban élni, és ezért politizálni szeretnénk. Ez nagyon sok Együttes politikusra jellemző. Nekem az a feladatom, hogy az, hogy én gondolok valamit a világról és annak van relevanciája, azt egy év alatt egy szélesebb közeggel elhitessem.
Mindennél fontosabb a magyar politikában egy karizmatikus vezető? Karizmatikus vezetőnek vagy szürke eminenciásnak tartja magát?
Elég határozott meggyőződéssel hiszek abban, hogy helyes elképzelésem van egy jobb világról, egy békésebb, gyarapodó Magyarországról. Az elkövetkező éveben mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy egyre többen ismerjék meg azt a szenvedélyt, ami engem a politikában mozgat. Mert végtelenül elszomorít, hogy manapság senkit sem érdekel, hogy a másik ember mit gondol milyen víziója van, holott a politika és a vezetés éppen erről szól.
Nyilvánvalóan nekem van egy racionális énem, ami a gondolkodásom struktúrájából fakad. Nem vagyok egy Barack Obamával vegyes Tony Blair, nem is akarok lenni, mert nem az a karakterű személyiség vagyok. Jó lenne, ha egyszer Magyarországon olyan miniszterelnök és olyan kormányzati vezetők lennének, akiknek megengedtetik, hogy ne legyenek karizmatikusak. Az európai politikában, például ha Angela Merkelt, vagy néhány sikeres skandináv miniszterelnököt megnézünk, nem feltétlenül a karizmával korrelálódik a sikeresség, miközben nem azt mondom, hogy karizmatikus vezetők néha ne lennének sikeresek. De mondjuk Sarkozynek a kudarca, felveti, hogy mire jutott a karizmájával. Azt tudom mondani, hogy a karizma mellé a nagy egó is jár, és a nagy egóval meg nehéz politizálni.
Ma Magyarországon van egy karzima-fétise a politikának, ami egy tünet, ugyanúgy a magyar politika és a nem jobbikos ellenzéki világ válságtünete. A karizmát egy pótlásnak tekintik, mint az ablakot a helyére beragasztó purhabot: ha nem is tudjuk pontosan mi kell oda, akkor bután és a szavazókat lenéző módon követelik sokan: legyen karizmatikus, az mindent megold!
Azt gondolom, hogy a karizma-fétise a baloldali értelmiségnek részben abból fakad, hogy félnek megválaszolni a magyar nemzet előtt álló kihívásokat, amelyekre demokrata választ kell adni. A Jobbik cigányozástól populizmusig húzódó ívében lehet könnyű válaszokat adni, de az azért van, mert gyáva válaszok valójában. Szerintem demokrata, piacgazdaság párti, erősebb és fenntartható jóléti államot akaró,versenyben gondolkodó, az Európai Unió szabályait elfogadó és nem kijátszani akaró válaszokat adni a magyaroknak 2015-ben nem egy egyszerű válasz. Ha valaki majd ezt megválaszolja, annak karizma sem fog kelleni, hogy választást nyerjen
Az interjút készítették: Papp Gergő, Maller Károly
