Az elmúlt hónapokban a baloldal a félelem köré építette a kommunikációját. Ez a kampány egy olyan országot vizionált, ahol az emberek nem merik felvállalni politikai beállítottságukat, nem mernek elmenni szavazni. Az ellenzéki lépéseket azonban félbeszakította a Bilderberg-csoporttal kapcsolatos „összeesküdés-elmélet”.

A Bilderberg-csoport

A vélekedések szerint a Bilderberg-csoport egy olyan titkos, szűkkörű társaság mely 1954-től évente ülésezik. A legbefolyásosabb gazdasági és politikai hatalommal rendelkezők köre vesz részt benne meghívásos alapon. Egyes elméletek szerint ez a csoport tagjai által olyan kiterjedt gazdasági erővel rendelkezik, hogy befolyást képes gyakorolni a világgazdasági eseményekre, a politikára, így az országokra is.

A titok abban rejlik, hogy senki nem tudja egészen pontosan miről beszélhet egy nem nyílt konferencián a világ legmeghatározóbb embereinek egy csoportja. A találkozókat Amerikában egyes civil csoportok jogilag aggályosnak találják, mivel az ottani törvények tiltják azt, hogy politikusaik titokban más ország politikusaival tárgyalásokat tartsanak, hiszen ez a hazaárulás lehetőségét hordozza magában.

Egyes vélekedések szerint világhatalomra törő terveik vannak. Felmerülhet viszont a kérdés: hogyan lehetne a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb személyeinek még ennél is nagyobb hatalma és miért akarnák ezt. Az a feltételezés tehát nem tűnik logikusnak, hogy egy olyan személy - aki tegyük fel tagja ennek a szervezetnek - minden pillanatban annyi pénzhez jut, ami még unokáinak is elég, egy lépése a piacon országok gazdaságát virágoztathatja fel vagy viheti csődbe, vajon juthatna-e egyáltalán több hatalomhoz.

Más vélekedés szerint a világ globális problémáira keresik a megoldást szegénység, munkanélküliség, gazdasági és politikai válságok, túlnépesedés, környezeti károk megállítása/visszafordítása.

A baloldali félelemkampány

A kampány a félelem szó túlartikulálásával kívánta elérni az eredményt. A Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai beszédekből azt lehetett leszűrni, hogy ők tudják, látják, tapasztalják, hogy az emberek félnek, és ezt higgyék el. A közös kampány végig a félelem vonalán futott, amit retorikájukban előbb a diktatórikus rendszer kiépülésének bizonygatásával tudtak elérni, majd a félelemre való nyílt utalások következtek. Az Együtt, MSZP és DK kezdettől fogva fokozatosan közelítették álláspontjukat egymáséhoz.

A kampány egyrészről bátorságot kívánt önteni a baloldali szavazók körébe, mivel a 2010-es eredményhez nagyban hozzájárult az is hogy a baloldali szavazók közül sokan nem mentek el szavazni. A nagyobb cél azonban a bizonytalanok hatalmas tömege, mely eldönti majd a 2014-es választások eredményét.

A kampány, azonban akkor lehetett volna sikeres, ha a választásokig kihúzza a nélkül, hogy a választópolgárok észlelnék: ez csupán a szavazatokért folytatott verseny. A kampány félbeszakításának látható módon nem volt túl sok esélye a megszokott eszközökkel, mivel a baloldali szavazók nem hitték volna el, a bizonytalanok pedig, az e fajta rádöbbentéseket legfeljebb a politikai harcok velejárójának vélhették volna. A kampány félbeszakításhoz konkrét tényszerű nagyobb és azzal ellentétesen ható erőt kellett felmutatni. Ezt az erőt kívánta képviselni a Bilderberg-csoport és a baloldal közötti „összeesküdés”.

A kampány félbeszakításának időzítése

A kampány félbeszakításának időzítése mondhatni a legtökéletesebb időben történt, mivel az még csak most kezdett el kibontakozni. A jól felépített kampány lényegének, a „félelemnek” a konkrét kibontakoztatása, így csírájában lett elfojtva, nem volt elég ideje annyira megerősödnie, hogy azt képtelenség lett volna megállítani.

Összeesküdés vagy összeesküvés?

Az „összeesküdés-elmélet” szerint a napvilágra kerülő, állítólag a Bilderberg-csoportból kiszivárgott információk alapján a baloldali félelemkampány egy a csoport által előre felépített és eltervezett formula lett volna a szavazók és, így a választások megnyerésére.

Az összeesküvés-elmélet szerint azonban ez azért nem tűnik logikusnak, mert ha a szervezet valóban létezik, és úgy funkcionál, mint ahogy azt gondolják, akkor nem szivárogna ki semmilyen információ, nem lenne szüksége e fajta lassú és bizonytalan módszerekre és nem a belpolitikai harcokba folyna bele. A szervezet minden bizonnyal rendelkezne globális, gyors és radikális eszközökkel és nem pazarolná az idejét e fajta színjátékokkal.