Az ultimátumszerű javaslat természetesen nem váltott ki egységes lelkesedést a szocialisták körében, Mesterházy tényleges előválasztásra tett javaslatot, ami viszont a másik félnek nem tetszett. Azóta eldőlt, nem fog közös, az MSZP és az Együtt-PM által egyszerre támogatott baloldali miniszterelnök-jelölt szembenézni jövő tavasszal Orbán Viktorral. Csütörtökön ugyanis furcsa alku, igencsak ellentmondásos megállapodás született.

Ha megnézzük egyébként, hogy a két nagyobb erőn kívül milyen releváns szereplők találhatók a baloldali ellenzék körében, akkor vizsgálatunk lényegében a DK-ra és az LMP-re szűkül. Könnyű belátni, hogy a nagyok vitája mindkét formáció konyhájára hozhat valamit, leszámítva persze azt a nem elhanyagolható tényt, hogy mindez jelentős segítséget nyújt a jelenlegi kormányerők számára.

Milyen a DK pozíciója és MSZP-vel való kapcsolata? Sokat elárul, hogy Mesterházy Attila még csütörtök előtt jelezte, amennyiben Bajnaiék elutasítják az előválasztásra tett javaslatukat, akkor megkezdik a tárgyalást a Gyurcsány-párttal, a Schmuck Andor-féle szociáldemokratákkal és a Fodor Gábor által irányított liberálisokkal is. Bár megszületett a „különös” egyezség Bajnaival, tárgyalni mégis fognak.

A Lehet Más a Politika helyzete merőben eltér mindettől. A párt már a kezdetektől élesen elkülönítette magát a szlogenje szerint „álbaloldali” erőktől, és szívesen fordulna valamilyen alternatív, kormányellenes erő felé. Az LMP szerepe ilyen helyzetekben csak annyi lenne, hogy belekiabáljon a média nevű szócsőbe: „hahó, itt vagyunk!” Schiffer András, aki egyébként mostanában minden megszólalásához szorgalmasan odakanyarított egy félmondatot, amelyben az „álbaloldalt” ekézte, most meglehetősen visszafogott, nemigen hallatja a hangját. Pedig elég lenne, ha csak a korábbi fordulatait ismételgetné, illetve, ha igyekezne elmélyíteni a választói fejekben, hogy az ellenzéki oldalon van más portéka is. Esetleg megveregethette volna a pártszakadásból és Bajnaiból sem kérő párttársai vállát, hogy milyen jól döntöttek, amikor ott maradtak a „lehet más” nevezetű ösvényen. De semmi ilyet nem tapasztalhattunk Schiffertől.

A történetbe persze belemagyarázható, hogy a „lehet más” azt is jelenti, az ilyesfajta civódásokból, különös alkukból ki akar maradni a párt, de itt másról van szó. Amióta közélet a közélet, nehéz másként ismertséget és népszerűséget építeni, mint hogy az adott szereplő megszólal, elhelyezi, pozicionálja magát a publikum előtt a többi szereplőhöz képest. Ha becsöppenek egy társaságba, csak úgy fognak megismerni, ha bemutatkozom, illetve elmondom, ki vagyok, mi vagyok, mit akarok, melyek a csak rám jellemző tulajdonságok. A politikai küzdőtérben pedig, ahol a versenytársak egymásnak feszülnek, hatványozottan fontos mindez. Itt bizony minden adandó alkalmat fel kell használni, főként, ha az adott szereplő nem tartozik a legismertebbek és legnépszerűbbek közé.

Érdekes, hogy Schiffer András korábban már hangsúlyozta a nyilvánosság előtt, hogy az LMP célja az önálló kormányzás. Ez a cél azonban parlamentáris demokráciában csak szavazatok megszerzésével, sőt minél több szavazat megszerzésével lehetséges, ez a politikai rendszer logikája, itt nincs helye idealizmusnak.

Mindez persze beleillik abba a képbe, ami már eddig is sokakban kialakult a Lehet Más a Politikáról. Érdemes itt felidézni két, világnézetében egymástól jelentősen különböző híresség, Hajós András és Fábry Sándor Schifferről mondott szavait. „Sokra tartom, de…”, illetve „nem buta fiú, de…” A mondatok vége a karizma hiányáról, illetve vezető szerepre képtelen habitusról szól. Értelmezésem szerint e szavak azt jelentik, hogy a lehet más üzenete szép ugyan, de a politika világában nincs helye az idealista szenvelgésnek, egyszerűen a rendszer logikája miatt. Az LMP, főként, ha versenytársai továbbra is nagy szorgalommal hajtják a malmára a vizet, megtarthatja szerepét, ám aligha lesz képes kinőni önmagát.

Az ultimátumszerű javaslat természetesen nem váltott ki egységes lelkesedést a szocialisták körében, Mesterházy tényleges előválasztásra tett javaslatot, ami viszont a másik félnek nem tetszett. Azóta eldőlt, nem fog közös, az MSZP és az Együtt-PM által egyszerre támogatott baloldali miniszterelnök-jelölt szembenézni jövő tavasszal Orbán Viktorral. Csütörtökön ugyanis furcsa alku, igencsak ellentmondásos megállapodás született.

Ha megnézzük egyébként, hogy a két nagyobb erőn kívül milyen releváns szereplők találhatók a baloldali ellenzék körében, akkor vizsgálatunk lényegében a DK-ra és az LMP-re szűkül. Könnyű belátni, hogy a nagyok vitája mindkét formáció konyhájára hozhat valamit, leszámítva persze azt a nem elhanyagolható tényt, hogy mindez jelentős segítséget nyújt a jelenlegi kormányerők számára.

Milyen a DK pozíciója és MSZP-vel való kapcsolata? Sokat elárul, hogy Mesterházy Attila még csütörtök előtt jelezte, amennyiben Bajnaiék elutasítják az előválasztásra tett javaslatukat, akkor megkezdik a tárgyalást a Gyurcsány-párttal, a Schmuck Andor-féle szociáldemokratákkal és a Fodor Gábor által irányított liberálisokkal is. Bár megszületett a „különös” egyezség Bajnaival, tárgyalni mégis fognak.

A Lehet Más a Politika helyzete merőben eltér mindettől. A párt már a kezdetektől élesen elkülönítette magát a szlogenje szerint „álbaloldali” erőktől, és szívesen fordulna valamilyen alternatív, kormányellenes erő felé. Az LMP szerepe ilyen helyzetekben csak annyi lenne, hogy belekiabáljon a média nevű szócsőbe: „hahó, itt vagyunk!” Schiffer András, aki egyébként mostanában minden megszólalásához szorgalmasan odakanyarított egy félmondatot, amelyben az „álbaloldalt” ekézte, most meglehetősen visszafogott, nemigen hallatja a hangját. Pedig elég lenne, ha csak a korábbi fordulatait ismételgetné, illetve, ha igyekezne elmélyíteni a választói fejekben, hogy az ellenzéki oldalon van más portéka is. Esetleg megveregethette volna a pártszakadásból és Bajnaiból sem kérő párttársai vállát, hogy milyen jól döntöttek, amikor ott maradtak a „lehet más” nevezetű ösvényen. De semmi ilyet nem tapasztalhattunk Schiffertől.

A történetbe persze belemagyarázható, hogy a „lehet más” azt is jelenti, az ilyesfajta civódásokból, különös alkukból ki akar maradni a párt, de itt másról van szó. Amióta közélet a közélet, nehéz másként ismertséget és népszerűséget építeni, mint hogy az adott szereplő megszólal, elhelyezi, pozicionálja magát a publikum előtt a többi szereplőhöz képest. Ha becsöppenek egy társaságba, csak úgy fognak megismerni, ha bemutatkozom, illetve elmondom, ki vagyok, mi vagyok, mit akarok, melyek a csak rám jellemző tulajdonságok. A politikai küzdőtérben pedig, ahol a versenytársak egymásnak feszülnek, hatványozottan fontos mindez. Itt bizony minden adandó alkalmat fel kell használni, főként, ha az adott szereplő nem tartozik a legismertebbek és legnépszerűbbek közé.

Érdekes, hogy Schiffer András korábban már hangsúlyozta a nyilvánosság előtt, hogy az LMP célja az önálló kormányzás. Ez a cél azonban parlamentáris demokráciában csak szavazatok megszerzésével, sőt minél több szavazat megszerzésével lehetséges, ez a politikai rendszer logikája, itt nincs helye idealizmusnak.

Mindez persze beleillik abba a képbe, ami már eddig is sokakban kialakult a Lehet Más a Politikáról. Érdemes itt felidézni két, világnézetében egymástól jelentősen különböző híresség, Hajós András és Fábry Sándor Schifferről mondott szavait. „Sokra tartom, de…”, illetve „nem buta fiú, de…” A mondatok vége a karizma hiányáról, illetve vezető szerepre képtelen habitusról szól. Értelmezésem szerint e szavak azt jelentik, hogy a lehet más üzenete szép ugyan, de a politika világában nincs helye az idealista szenvelgésnek, egyszerűen a rendszer logikája miatt. Az LMP, főként, ha versenytársai továbbra is nagy szorgalommal hajtják a malmára a vizet, megtarthatja szerepét, ám aligha lesz képes kinőni önmagát.