A baloldalon egy ideje az történik, amit Gyurcsány Ferenc akar, az Együtt és a szocialisták pedig csak kapkodják a fejüket. De miként számolhatnák fel ezt a helyzetet?
Amióta a Demokratikus Koalíciót Mesterházy Attiláék kikosarazták, az egykori miniszterelnök felvonultatta teljes eszköztárát és minden médiavonzó képességét, s mint látszik, ez eredményre is vezetett. A Nézőpont Intézet Médiaműhelyének 2013 harmadik negyedévére vonatkozó kimutatása szerint az öt fontos médium esti műsoraiban Gyurcsány Ferenc jóval többször jelent meg, mint az ellenzék legnagyobb pártját vezető Mesterházy Attila és az elmúlt időszakban teret veszítő Bajnai Gordon.
Jól látható, hogy ők nem tudnak mit kezdeni azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki 2006 óta a magyar közélet egyik leggyűlöltebb figurája, de aki, úgy tűnik, az ő kárukra is képes növelni pártja támogatottságát. Gyurcsányt ebben az is segíti, hogy elutasítása óta nincs vesztenivalója, leszámítva azt, hogy tevékenysége gyengítheti a kormányváltás ma meglehetősen haloványnak tűnő esélyét. Ettől eltekintve két lehetősége van. Az egyik, hogy kimarad a szövetségből, amire jelen pillanatban szívesebben fogadnék, a másik, hogy beveszik, ami szinte garantálná a DK parlamentbe jutását. Ez esetben folytatni fogja, amit eddig is csinált: minden más szereplő érdekét figyelmen kívül hagyva igyekszik növelni saját támogatottságát, dűt-borít mindent, s ezzel felhívja magára a figyelmet, s folytatja a radikális retorikát.
Ezzel eddig sikert ért el, a szocialisták és az Együtt csak nézi a műsort, amitől olykor minden bizonnyal égnek áll a haja. Egyszerűen nem az ő kezükben van baloldal témáinak és eseményeinek irányítása. Jól példázza ezt az október végén lejátszódott eseménysor: 23-án Gyurcsány keményen odaszólt nekik, s ez komoly ellentéteket szült: Mesterházy és Bajnai is elmondta, hogy haragszanak rá, és nincs hely a DK számára a megállapodásukban. 28-án már Gyurcsány „védte meg” az MSZP-t a bajai álvideó ügyében, illetve felajánlotta, hogy az összefogás érdekében hajlandó lemondani a képviselő-jelöltségről is.
Ezt követően 30-án reggel már azt hangoztatta: biztos abban, valamikor meg fognak állapodni az MSZP-vel és az Együttel, hogy aztán még aznap este azt is elmondja, határozott elképzelése van arról, hogy ki legyen az egész baloldal közös miniszterelnök-jelöltje. Ez persze abszolút borítaná a kétpárti megegyezést. A képviselő-jelöltségről való lemondás meglengetése egyébként valószínűleg blöff, ami azt jelzi, hogy a DK sem gondolja, hogy a szövetség részesei lehetnek majd.
Egyértelmű, hogy Gyurcsány esetében nem tudják eljátszani azt a trükköt, amely számos kis párt esetében működni szokott, nevezetesen, hogy nem foglalkoznak vele, így nem hagynak számára levegőt, nem terelik rá a figyelmet, mert a DK és vezetője képes maga is kivívni ezt. A másik lehetőség, hogy folytatják, amit eddig is csináltak, vagyis maszatolgatnak, nem engedik közel magukhoz, de nem is utasítják el elég élesen és egyértelműen.
Harmadsorban megpróbálhatnak leszámolni a Demokratikus Koalícióval és annak elnökével. Ebbe az irányba azonban főként csak Szanyi Tibor megszólalásai mutatnak, viszont az október 23-án történtek alkalmat adtak minderre. Lehetősége lenne a szocialistáknak és szövetségesüknek akár Őszöd elővételére is, amivel kapcsolatban érdekes módon mostanában talán éppen a DK megnyilvánulása volt a legemlékezetesebb. Kérdés persze, hogy lenne-e erejük arra, hogy a baloldali szavazókat meggyőzzék egy új értelmezésről Gyurcsány 2006-os botrányt kiváltó beszédével kapcsolatban. Emlékezetes, hogy akkor a baloldali magyarázat szerint az őszödi beszéd lényegében igazságbeszéd volt, amely lerántotta a leplet az egész politikai elitről.
Nagy kérdés persze, hogy képesek lennének-e legyőzni Gyurcsány Ferencet egy ilyen (vagy bármilyen más) vitában, mert az esetleges újraértelmezéshez az ő legyőzése szükséges.Egyéb lehetőség Gyurcsány beállítása a kormányváltás megfúrójaként, amit meg is pendítettek a „nagy” baloldali demonstráció után, de úgy tűnik, hogy ezt a vitát is képes uralni a DK első embere, amit talán keményebb hangvétellel előzhettek volna meg.
Lehetőségek tehát adódtak, és a jövőben is lesznek, de a leszámolással való próbatétel rövid távon bizonyosan gondot okozna a baloldal egészének, a választások pedig túl közel vannak, s ez azt valószínűsíti, hogy az MSZP és az Együtt–PM továbbra is a kisebbik rosszat választja, s 2014-ig bizonyosan púp marad a hátukon Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció. Akkor aztán ismét megindulhat a csetepaté, s ha ez jelentős fordulat következtében kormányon történne, az mindenképpen bizonytalanságot és instabilitást okozna. Csekély esélyt látok arra, hogy Gyurcsány engedné, hogy pártja – belesimulva a közös irányvonalba – eljelentéktelenedjen.
Vereség esetén, amire jelen pillanatban nagy az esély, szükségük lesz a bűnbakképzésre. Itt több lehetséges célpont lehet, amelyek között biztosan ott lesz a Fidesz, amelyet csalónak, a demokratikus választások megfúrójának fognak nevezni. Azonban megindulhat a baloldalon belül értelmezési harc is, amely egyik részről a „belső feszültségeket szító DK-t” teheti felelőssé, másik oldalról pedig a „szövetségből másokat kizáró MSZP-t és Együtt–PM-et”. Ekkor az utóbbiaknak már lehetőségük lesz nagyobb lendülettel támadni, hiszen 2018-ig lesz idejük megszabadulni Gyurcsány Ferenctől.
Első közlés: Magyar Hírlap
