Hazánknak még soha nem volt ennyire professzionális, ennyire magas fokon és kiválóan összerakott pártja, mint a Fidesz. Kommunikációból jeles – és ez, úgy látszik, elég ide.

A rendszerváltás óta eltelt alig több mint húsz év után a Fidesz kommunikációja, PR-hadserege és szervezeti kvalitása pont annyira „nyugati” (mert tudatalatti népbetegségként oda húzunk), mint amennyire ténylegese intézkedései posztkommunisták. De a politikai napirendet ők tematizálják és irányítják – s itt nyilván nem Szalai Annamáriára gondolok, hanem az emberek politikáról alkotott világára.

A Fidesz-kommunikáció pont annyira EU-ellenes, hogy az lefelé továbbítva még hazafiasság és kiállás a nemzeti érdekek mellett. A Hoffmann Rózsa-ügyre pont annyira ugrott rá a média, hogy miután Szijjártó és Lázár egymást túllicitálva nyugtatgatták a médiát, ilyen ügy nincs is, így marad a kétely meg a találgatás. Alföldi Róbert „nemzetietlensége” pedig azért nem lett még kifogva a Jobbik vitorlájából, mert míg az egyik minősíthetetlen hangnem ugyan, de csak beszél, addig a másik – ha majd úgy látja „jónak” – intézkedik. De jól példázza a Fidesz hírszelekcióját az is, hogy melyik – általuk életre hívott és a köztudatba bedobott csontja – hírük szolgáltat témát ma a médiának. Budapestnek új zászlaja lett, most már aztán tényleg „egy a tábor, egy a zászló”, inkább a szimbolikus kérdések osszák meg az embereket, mint gazdasági intézkedésiek. Ezek után jöhet újabb utcaátnevezés és akár újabb díszpolgári címek odaítélése is, a lényeg, hogy a valós beltartalom nulla legyen, a hírverés körülötte viszont annál nagyobb.

A Fidesz professzionalizmusa nem a 2010-es kormányra kerülésével kezdődött. A 2004-es EP-kampány – az akkor még Medgyessy-, egyébként MSZP-kormány félidejénél – ellenzékében volt az első, amikor Orbán parancsára belpolitikai kérdések körül forogtak az események, a kampány. A Fidesz pont annyira és olyan arányban folytatott negatív és lejárató kampányt Medgyessyék ellent, hogy az még belefért a szakértőiség ál-szerepébe. Viszont ennek a kampánytechnikának meg lett az eredménye: a mandátumok felét megszerezte a Fidesz.

Mára a Fidesz a médiában – immár kormányon – elérte azt, hogy az MSZP-ből csak akkor lesz hír, ha Gyurcsány és a belső erózió is szerepel a hírben, a Jobbikból akkor, ha a Fidesz azt úgy akarja, vagy ha kipát raknak Károlyi fejére (értsd: tűrhetetlenül és minősíthetetlenül átlépi a jó ízlés határát), az LMP-ből meg vagy semmikor, vagy csak akkor, ha atomesőset játszik valahol.

Sokszor felvetődött már, hogy mi a Fidesz. Itt mint a legprofibb párt szerepelt. Hivatalosan a „keresztény erkölcs, a szabadság, a rend és a természet törvényeinek tisztelete” a vezérfonalak. Egyre többen azonban csak gátlástalan érdekszövetségnek tartják – igaz profi kommunikációval.

Miközben az „álamfő” a magyar nyelv elé emelte rozsdaette védőpajzsát, addig a szocialisták először végighallgatták, mert végig kellett Gyurcsány vádaskodásait, majd hátraarcra szólították fel a volt miniszterelnököt.

A szocialisták volt miniszterelnöke nekiment Lamperth Mónikának, Szekeresnek, Puchnak, Baja Ferencnek és még a dezertált Szilibe is belerúgott. Végezetül a regnáló pártelnököt, Mesterházyt sem kímélte, miután az nem szivárogtatta ki a kiszivárogtatók nevét. Mindezt miért? Azért, hogy aztán szembeköpjék a többséghez tartozni kívánok, miután arra kérik Gyurcsányt, hogy vonja vissza a partszavazási kezdeményezését az általa vezetett Demokratikus Koalíció Platform.

Mára viszont kiderült, hogy mi (legalábbis én mint átlagember) megint rosszul láttunk mindent. Nem a személyeskedés és a vagdalkozás volt a fő motívum a kongresszuson, az lényegtelen, hogy az MSZP erős (relatíve erős) emberei egymásnak mentek, mert Mesterházy Attila megmondta, hogy „az Orbán-rendszerrel szemben erős baloldali néppárt” lett az MSZP, ők ezt kínálják az embereknek. De mégsem lett „az MSZP balra forduló, ortodox szocialista párt” Gyurcsány szerint. Mi az MSZP? Nem ortodox szocialista, hanem baloldali néppárt. Ez nyilván egy új politológiai terminológia, aminek kibontására a szocialistáknak kevesebb, mint három évük van – ha és amennyiben Mesterházy is és Gyurcsány is marad a „helyén”.

Ez a mostani kongresszus semmire nem volt jó. A hezitálókat nem állította a párt mellé, a kitartó balos szavazók viszont nem lettek eltántorítva – és ez jó hír számba is mehet. Gyurcsány nem alapít új pártot egyelőre, viszont nem is zárták ki. Nem történt egyéb, mint hogy az elviekben szerdára kiírt szavazásig Gyurcsánynak még marad ideje gondolkodni. Szembemegy azzal a párttal, amely miniszterelnököt csinált belőle, vagy ott hagyja azokat, akiknek a színeiben kullogni volt kényszerült – hogy átmenetileg vagy sem, az is hamarosan kiderül.

„Nagyot léptünk előre szombaton a valódi egység irányába is.” – így a jelenlegi pártelnök. És ezt még talán ő maga sem hiszi el. De a szkeptikusok (nevezzük így a szocialista pártot figyelő embertömegeket) legalább jót derülnek rajta, ugyanúgy, mint a visszamenőleges hatályú törvénykezéssel szembeni népszavazási kezdeményezésén.

„Arról, hogy az MSZP olyan irányba változzon, amit mi szeretnénk, nem fogunk lemondani.” Ez a gyurcsányi mondat viszont már sokkal kevésbé hat az egység irányába, ez inkább kiskakasokról és még kisebb szemétdombokról szól. Gyurcsány párbaja ez Mesterházyval, a választók kegyeiért. De talán a sorrend rosszul lett felállítva. Először tudjuk meg, hogy megéri-e harcolni a választótömegek kegyeiért; egyáltalán tömegről beszélünk-e? Lehet, hogy tényleg néppártnyian vannak, de lehet, hogy a biológia mellett a belharcok is apasztják a „tömegeket”.

„Köpd ki, vagy nyeld le!” Valahogy így van a magyar baloldal és annak szavazói Gyurcsány Ferenccel. Ahhoz túl erős személyiség, és annyi hatalma még van is, hogy meg lehessen szabadulni tőle, ahhoz viszont már nincs elég potenciálja és támogatója, hogy átvegye az MSZP-t – hiába minden pártszavazás.

A Star Wars kedvelői biztosan emlékeznek rá, amikor a kis Anakin Skywalker megtámadta a Droidvezérlőt. A többi támadó egy ideig nem tudta hová tenni a dolgot, miként semmisült meg a Droidvezérlő, hisz nem ők, a sokaság voltak: „Nem mi voltunk, belülről robban fel.” Ugyanúgy, mint az MSZP. Mert a pártot nem a mind a mai napig kitartó szavazók lökik a sírba, hanem a belső, pitiáner hatalmi villongások.

Gyurcsány bármit ír a Facebook-on, aznap megáll az élet a baloldalon és főleg az MSZP-ben, érdemi munka helyett (igaz, ez az ő helyzetükben, a kétharmados henger miatt elég szűkös, de a részországgyűlés helyett lehetnének konstruktív, a médiát hasznos és megvalósítható javaslatokkal szétbombázó árnyékkormány is) a meddő reagálás (vagy legtöbbször annak hiánya) és a pánik lesz úrrá a Jókai utcában. S mivel elég gyakran, szinte minden nap van Gyurcsány-poszt, így az MSZP kezd tecchalott állapotba kerülni. Már majdnem meg is halt, amikor jött Szanyi Tibor.

A keményvonalas baloldali Szanyi – Puch mellett Gyurcsány másik nagy ellenlábasa – rájött: Gyurcsány maga szivárogtatta ki az őszödi beszédet, csak nem jöttek be az akkori miniszterelnök számításai. Öt év után felesleges azon elmélkedni, hogy ki a kiszivárogtató, akár Szanyi is lehetett, s most menti a menthetőt. De ez már szinte senkit nem érdekel. Itt inkább az lehet a mögöttes motiváló erő, hogy fogjuk Gyurcsányra, és ha a pártszavazás után bukik, a kiszivárogtató és ezzel együtt a billog is kibukik a pártból. A Kapitány kitalálta, a Kapitány rájött. Mert Gyurcsánynak nagy valószínűséggel nem lesz elég támogatója, így egy ideig még biztosan a sokak által csak „Nagyon tehetséges-Mesterházy Attilának” hívott jelenlegi pártelnök marad hivatalban. Viszont ha a Szanyi által a „legdemokratikusabb pártnak” titulált MSZP tényleg meg akar újulni, és valós alternatívát kíván kínálni a Fidesszel szemben akár már a következő választásokon is, akkor nem csak és kizárólag Gyurcsánynak kell(ene) távoznia az MSZP-ből és talán a politikából is.

Egy hiteles baloldali (szociáldemokrata alapokon álló) pártra szüksége van a magyar társadalomnak, mert szavazói és szimpatizánsai mindig lesznek. De egy hiteles progresszív, baloldali-liberális pártra is megérett az igény. Azonban a hiteles pártokat csak hiteles politikusokra lehet felépíteni, hívjuk azt akár MSZP-nek, akár Demokrata Pártnak – de lehet, hogy abból Gyurcsány-i játszótér lesz.

A Star Wars-ban egy idő után rájöttek, hogy az ifjú Anakin Skywalker semmisítette meg a Droidvezérlőt. Az MSZP berkein belül viszont kizárt, hogy a „nagy öregek” közül bárki és felállna, és önként távozna, mondván: nem akarja tönkretenni a pártot – mert abból él.

Az ember, aki még egy napot sem dolgozott 1987-ben lediplomázott, ’88-ban pártot alapított, félig-meddig rendszert váltott, majd 1990 óta folyamatosan ül. Az ember, aki még egy napot sem dolgozott most azoktól vesz el, akik tizen-, huszonéveket már dolgoztak.

Az ember, aki még egy napot sem dolgozott, persze kitalált, mesebeli személy, mielőtt bárki is magára ismerne, és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz fordulna. Kitalált személy, hisz’ Magyarországon nincs olyan ember, aki ne dolgozna, mert mindenki akar érni valamennyit, így kell, hogy legyen valamije.

Így hát emberünknek, a zemberek emberének van is sok mindene. Szerzett jogként, alanyi úton szolgálati laptop, telefon, talán már szolgálati Ipad is, testőrség, autó és egyéb nélkülözhetetlen kellékek. De magánemberként sem kell tartania semmitől, ha egyszer majd kiesik a Patkóból, akkor ott lesz neki a családi dolomitbánya mint forrás, de akár Tokaj szőlővesszein is nektárt fakaszthat (áttételesen persze, ő csak a nevét adná), mert magyar bor, mindenkor!

De miért vesz el bárki is egy vasutastól, egy vegyésztől, egy bányásztól (egy dolomitbányásztól), vagy egy tűzoltótól? Hogy neki több legyen? Persze, a soknál több a nagyon sok, de ez kevés indoknak. Elveszi, hogy aztán jobb legyen? Hát nekünk már biztos nem. Van még egy lehetőség: másnak kell, másra kell a pénz. S ezt mindenki gondolja tovább saját maga.

Viszont az ember, aki még egy napot sem dolgozott elszánt, léptet fakó lován, körötte viszont nincs csend amerre ment, ez a tartomány nem néma, mert zúgolódik, tüntet; Edward király pedig megőrült a történet végére.

Hogy mi várható még ebben az ún. Hungaro-Abszurdisztánban? Az ember, aki még egy napot sem dolgozott tovább szalámizgat. Először a magánnyugdíj-pénztárak, ami lehet, hogy egyesek szerint nem működött jól, de a ketteseknek volt ott egy kis megtakarítása. Utána a nyugdíjasok (rokkantnyugdíjasok, korkedvezményesek, szolgálatisok) találják magukat szembehelyezve az aktívakkal, mert kell egy csapat bűnbak! Majd pedig jön a maradék. Az a maradék, amelyik távirányítva lesz a médiatörvénnyel, a választási törvénnyel, az átszabott munka törvénykönyvével, meg ilyen-olyan törvénnyel.

A lényeg: a Nagy Szalámi Szeletelő az élet minden területére beavászkodik.

De ne legyünk igazságtalanok. Az ember, aki még egy napot sem dolgozott, mégiscsak dolgozott! Lássuk: az elmúlt nyolc év során annyiszor kivonult a Parlamentből – ez munka. S ott van a foci is. Felcsút Ronalodjának (mármint a pocakos Ronaldo) mára már komoly munka a foci is, s néha a Parlament parkolójában is eldekázgat az alanyi jogon járó Audik árnyékában.

Hétvégén sokat tanulhattunk a kereskedelmi televíziók műsoraiban a honi politikáról, érdekesebbnél érdekesebb adatokat, tényeket és létfontosságú információkat tudhattunk meg a média szereplőitől. Miközben Orbán kemény pénzeket szed vissza azoktól, akiknek ezt egyszer már törvényesen megítélték, közben suszterhez hordja cipőjét, és varrónőhöz zokniját. Hogy miért? Biztos kellett a pénz a MOL-részvényekre.

1) Az MSZP és az LMP összenőtt, mint két kicsi LEGO, ezt eddig is tudtuk. De Hajdú Péter médiabálvány (aki tegezi Orbán Viktor miniszterelnök urat!) szerint a Fideszes Rétvári Bence használta fel a copy-slágert az interpellációjában. Szerintem a KDNP-s Rétvári, de lehet, hogy van belőle egy klón (remélem nincs), vagy van egy ikertesója (amit szintén nem szeretnék). Vagy Hajdú mindenkinél okosabb: s ez a biztos.

2) A tv2 Naplójából megtudtam: Orbán Viktor ingben méri az napokat, meg az angol folyamatos jelent is – néha. Ezen kívül 1994 óta ugyanazt a cipőt hordja, és stoppoltatja a zokniját. Én meg ezennel gyűjtést szervezek, hogy vegyünk neki újat.

3) Mokka 1 – 1998-2002. Mokka 2 – 2010-től Mokka 3 – korai. Vagyis: melyik Orbán a jobb. Hát szerintem a korai, az embrió-állapotban lévő. Azzal még sok bajom nem volt.

Kezd szörnyen nehézzé válni a választás. A közszolgálati TV-k Fidesz-szűrővel a híreken elsilányosodtak és értéktelenné váltak; erre egy példa: „Az első hónapokban Élő Gábor, az MTV hírosztályának korábbi vezetője, jelenleg az MTI hírigazgatója, ott strázsált minden híradónál, belenyúlt szerkesztett anyagokba is, csak hogy világos legyen, mi az elvárás. Mára kialakultak bizonyos automatizmusok. A megszorítás szót például kimondottan tilos használni, helyette a szerkezeti átalakítás az elvárt formula. Tescóban tilos forgatni, kivéve, ha lehúzós a riport, tehát kardfogú patkányt láttak a zöldségek között, romlott húst találtak, vagy hasonló. Bármilyen más bolti sztori esetén a CBA-ba küldi a szerkesztő a stábot, ha nem akar konfliktust a hírigazgatóval. Volt, aki próbálkozott saját riportokkal Esztergomról vagy Papcsák Ferencről, de a kényes munkáról hamar kiderült, hogy időpocsékolás, ilyesmi sose kerülhet adásba.” (Vezér-gyalog játék, Magyar Narancs, 2011. június 2.) A kereskedelmi adóknál pedig mindig is fontosabb volt egy fogságban született mosómedve, mint például a Fidesz párt-alkotmányozása.