Feri választás elé állította Atit és a Piroska játszótéri pajtásait: új játszótere a "Demokratikus" nevet viselheti. 

Szörnyű dolog egy miniszterelnököt egyetlen szava (félszava) alapján megítélni. De tény: a bizottsági meghallgatáson ma részt vett Medgyessy Péter két és fél éves regnálására nem sokan emlékeznek.

Azonban az elszámoltatást a kormányzás oltárán is feláldozó Fidesznél igen is sokan és sok mindenre emlékeznek Medgyessyből. Leginkább arra, hogy elbukták a 2002-es választásokat, és Medgyessy jött utánuk. Meg jött a 100 napos program is, kétszer.

Az első 100 napos program igazi szocialista intézkedés volt, hiába nem volt párttag Medgyessy. Ötven százalékos béremelés a közalkalmazottaknak, a nyugdíjasoknak egyszeri, majd’ húszezer forintos extra juttatás, nyugdíjemelés és 13. havi nyugdíj. Miért? Mert az új miniszterelnök be akarta tartani az ígéreteit, végre akarta hajtani a választási programját, a „jóléti rendszerváltást”. Az MSZP-nél senki nem mondta neki, hogy választási ígéretet betartani nem szokás, már-már nem illik betartani?

De Medgyessy – akinek nyilván voltak pénzügyi tapasztalatai, hisz a Horn-kormány harmadik pénzügyminisztere volt – a magyar nép Szent Miklós püspöke, Krőzusa akart lenni. Nem jött össze neki, nemes egyszerűséggel, ahogy jött, úgy is távozott – gyorsan.

A mai meghallgatásán az ex-kormányfő váltig állította: nem az ő miniszterelnöksége alatt nőtt meg, kezdett el egy elszabadult droid-hadseregre hasonlítani a magyar államadósság. Hát persze, hogy nem! Hisz’ mi az a cirka 190 milliárd forint – akkori áron számolva – csak jóléti kiadásokra? Semmiség. Meg hát, lehet, hogy az ő miniszterelnöksége alatt ezek még nem jelentkeztek, de ő indította el a folyamatot – ez biztos elkerülte a figyelmét a magyarázkodásban.

Terelésben viszont a mai napig otthon van a „Kárpátok Cicerója”. Ha az Országgyűlés 2005-ben és 2006-ban is szigorú költségvetést fogadott volna el, akkor nem nőtt volna ekkorára az államadósság – védekezett Medgyessy. Egyrészt: az ő szennyét (amit persze a nép ujjongva fogadott, mert pénz állt a házhoz, de pénzügyi-gazdasági szempontból megmagyarázhatatlan volt) más takarítsa el, másfelől: arra hárított, aki megpuccsolta őt, Gyurcsány Ferencre. Talán ez a tipikus példája az egyik kutya, másik eb esetének. Egyikük sem tudta kezelni (mert eddig senki sem tudta) az államadósság problémáját, így inkább tovább növelték.

A Fidesz nem lett okosabb azzal, hogy meghallgatta Medgyessy Pétert államadósság-ügyben. Csontvázak nem hullottak ki a szekrényből, Varga Mihály már mindegyiket megtalálta és rituálisan megsemmisítette; titokra nem derült fény, volt III/III-as ügynökként nem lehet őt egykönnyen sarokba szorítani; a kormány nem került közelebb az államadósság-csökkentés megoldásához.

Hiába, nincs már magánynyugdíjpénztár (ami Medgyessy pénzügyminisztersége alatt jött be Magyarországra), amit államosítani lehetne, és legyen bármi a 98%-os különadó sorsa, abból nem fog jelentős összeg visszafolyni, az inkább presztízskérdés – az Alkotmánybíróság nem tehet keresztbe ennek a kormánynak! (Lázárék szerint legalábbis, mások szerint a jogállamiság egyik ismérve egy jól működő Ab.)

Be lehet idézni ilyen-olyan bizottsági meghallgatásra bárkit az előző 20 évből, kedves Fidesz-kormány! De segít? Abban az esetben igen – és lehet, hogy ez a kormány szándéka, csak titkolja –, hogy minden beidézettnek és meghallgatottnak utalnia kell majd az államadósság-kezelő alapba, máskülönben addig nem engedik haza. De nem hinném, hogy ez lenne a háttérben. Vagyis ez egy újabb porhintés, ami eltereli a figyelmet arról a szomorú tényről, hogy a Fidesznek se ötlete, se fogalma arról, hogyan is lehetne csökkenteni az államadósságot.

Az, hogy Gyurcsány Ferenc bejelentette: új pártot alapít, ha nem sikerül megreformálnia, saját képére formálnia az MSZP-t, keveseket ért váratlanul. Ezen kevesek közé tartozik Mesterházy Attila, az MSZP jelenlegi elnöke.

A regnáló pártelnök a sajtóból értesült arról, hogy elődje – ha nem sikerül kitúrnia őt – új pártot alapít. Vagy ennyire gyenge apparátus és kommunikációs team áll Mesterházy mögött, vagy ennyire nem érdekli semmi, vagy ennyire szatyorban él. Pedig, saját bevallása szerint rendszeresen beszélnek Gyurcsánnyal. Ezek után érdekes lehet, hogy miről beszélgethet vajon Stan és Pan. A főzésről? A táncról? Előbbiben Gyurcsány a profi, utóbbiban Mesterházynak nincsen párja.

Mesterházy Attila nem sokkal a 2010-es parlamenti választások előtt, jobb híján lett először miniszterelnök-jelölt, majd pártelnök a fekete lyukat épp hogy elkerült szocialista pártban. Mindez nem az ő érdeme volt sem akkor, sem most, inkább a felhozatal silányságát jelzi, de nem csak a baloldalon, hanem az egész magyar politikai mezőnyben.

Retorikai képessége és karizmája megegyezik egy másodvonalbeli államtitkárral, de a nyugdíjasok imádják – ez lehet a titka. De a nyugdíjasok minden szocialista politikust imádnak – ez lehet a recept. Pedig a baloldalnak égető szüksége lenne egy karizmatikus és hiteles (hallod, Feri: h-i-t-e-l-e-s!) vezetőre, akinek tényleg elhiszik, „hogy egymás nélkül ez nem fog menni. Ha az egyéni ambíciók kerekednek felül, ha részérdekek hasítják szét az ellenzéki tábort, akkor valójában Orbán Viktort erősítjük.” Ahogy azt saját, oly’ kevesek által látogatott honlapján mondja.

A jogállam leépítése mellett csak asszisztáló ellenzéknek alternatívaállításban kellene jeleskednie, nem részországgyűléseket tartania, sportegyleteket létrehoznia és andezit köveket állítania. Mert lehet, hogy ezzel nyernek húsz másodpercet egy-egy híradásban, de az erre fordított idő hasznos felhasználásának elvesztése mellett segítenek Orbánék trónra emelésében azzal, hogy saját maguk állítják ki elégtelen bizonyítványukat: „nézzetek ránk, nem elég, hogy pitiáner hatalmi harcok áldozatai vagyunk, még egy épkézláb megmozdulásunk sem volt az orbáni autokrácia kiépülése alatt!”

S hiába mondja azt Szanyi Kapitány, hogy nem érdekli őket, az MSZP-t nem rendítené meg Gyurcsány kiválása, mert túlélték már Szűrös, Csintalan és Szili kiválást is. Egy dolgot viszont látni kell: még sosem voltak ilyen kevesen a szocialisták, ha most válna ki vele és magával vinné embereit és támogatóit, akkor hiába minden „mély társadalmi gyökereződés”, hova tovább olvadna a kicsiny szocialista jégtábla.

„Orbán politikája romlásba dönti Magyarországot. El lehet dönteni, van-e annyira fontos a Fidesz megállítása, hogy ennek érdekében megteremtsük a bizalom és az együttműködés légkörét.” Mesterházy így üzent Gyurcsánynak – kórosan ügyelve arra, nehogy kimondja, leírja a nevét –, talán kicsit későn.

Az MSZP 2012-es pártelnök-választása egy dolgot jelent. A legnagyobb ellenzéki párt inkább fog koncentrálni saját magával, mint az ország ügyeivel. Fontosabb lesz a kis szemétdomb megkaparintása, mint például egy demokratikusnak nehezen elképzelhető választási törvény megszületésének megakadályozása.

Feri segítsége kell?

Gyurcsány Ferenc bejelentést tett: ha nem sikerül megreformálnia az MSZP-t, új pártot alakít. Mit eredményezne ez és mit az, ha újra ő állna a szocialisták élén?

Mint azt tudjuk: Gyurcsány Ferenc pozíciót fogott a szocialista párton belül, hiszen az általa vezetett platform országos minősítést kapott. Most az egykori miniszterelnök a hazánkban dolgozó külföldi újságírók előtt tette nyilvánvalóvá, hogy amennyiben 2012-ig nem sikerül átformálnia az MSZP-t, akkor búcsút int a szocialistáknak és nem zárta ki, hogy új pártot hoz létre. A 2012-es évszám nem véletlen, hiszen az MSZP-ben ekkor kerül sor a következő tisztújításra, így a pártelnök megválasztására is…

A napokban, amikor kiderült, hogy Sukoró-ügyben az ügyészség Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztését kezdeményezi és ezt főként a jobboldalhoz kötődő média úgy jelenítette meg, mint a volt kormányfő és Schiffer András szembenállását, pereskedését (mivel egykor az LMP frakcióvezetője tett feljelentést), az óhatatlanul a baloldal megosztottságára emlékeztetett. Jól végiggondolva nem tűnik a valóságtól teljesen elrugaszkodott állításnak az sem, hogy a baloldali együttműködés vitorlájából éppen az egykori miniszterelnök fogja ki a szelet. Gyurcsány Ferencről talán máig a legtöbb szavazónak egy rövid idézet juta eszébe az „őszödi beszédből” és népszerűségi indexe finoman szólva sem verdesi az eget (az Ipsos felmérése szerint mind Orbán Viktor, mind Mesterházy Attila népszerűbb nála). Ezen kívül pl. épp a „Sukoró-ügy” is az MSZP és az LMP „két kicsi legoként történő összenövése” elé görget akadályt. Nehéz lenne magyarázatot adni arra, hogy Gyurcsány és Schiffer a bíróság tárgyalótermében ellenségek, a parlamentben pedig egy oldalon állnak.

De fordítsuk tekintetünket Gyurcsány Ferenc aktuális bejelentésére. Mit jelentene az ő MSZP elnöksége és mit az esetleges új pártja a baloldal számára? A válasz egyszerű: mindkettő megosztottságot (ha úgy tetszik a megosztottság fennmaradását). A legfőbb különbség az általa vázolt két verzió között, hogy a szocialisták között maradva tovább erősödne a párt belső megosztottsága is. Van esélye a társadalom nagy részében önmagát lejáratott politikusnak visszatérnie? Nem valószínű, de ne felejtsük el, hogy 2006-ban Orbán Viktort is sokan temették. Ezzel arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a politika nem mindig a logika szabályai szerint működik és egy elemzői latolgatásnak ezzel mindig számolnia kell. Amellett sem szabad elmennünk, hogy volt olyan időszaka a magyar politikai közéletnek, amikor a magyar baloldal Gyurcsány Ferencet tartotta megmentőjének. (Hogy ismét Őszödöt citáljuk: „Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron gyerekek. Egy évvel később nyertünk.”). Azonban van egy fontos különbség 2006 és 2011 között: Most nem csak az MSZP-t (vagy éppen a baloldalt) kell csodával határos módon megmentenie céljai teljesítéséhez. Képletesen szólva: Münchausen bárónak nem csak a lovát kell kihúznia a mocsárból, hanem saját üstökét megragadva önnön magát is.

Ha egy üzlet beindul... Államunknak és pártunknak kevés volt a magánnyugdíjpénztár-tagoktól elrabolt 2840 milliárd forint, mostantól bárki szabadon hozzájárulhat – önerőből, de hazafiasságból – az államadósság csökkentéséhez.

Egy nem honatya, de atya ötlete volt az egész cirkusz. Rédly Elemér, győri plébános egymillió forintot ajánlott fel jövedelméből a magyar államadósság csökkentésére, ötletként pedig felvetette egy bankszámla nyitását is – követhesse a nyáj pásztorát. Így jött létre az Összefogás az Államadósság Ellen Alap. Mivel egy kicsit tartunk Szalai Annamáriától és a mindenhová elérő csápjaitól, a Nemzeti Együttharcolás Rendszere is ezt kívánja meg, hát álljon itt az ominózus bankszámlaszám, természetesen Csányi bankjánál, az OTP-nél nyitották, de róla majd később.

11707000-22222222

Rédlyről még annyit: jó posztkommunista szokás szerint, egy idő után felfele „buktatják” az embert. A Hit pajzsa díj átvétele után rögtön beült az Alap irányító testületének tagjai közé. Spirituális vezetőként több helyről is hozhat segítséget.

Nem mondja ki senki sem nyíltan, de újabb virtuális iga ez a nyakunkba. Persze, ne utaljon senki, de Damoklész kardját odakötötte a kormány Mária, a Magyarok Nagyasszonya trónjának alá. „Nesze, ott a bankszámlaszám, utaljatok csak – a ti adósságotok, segítsetek akkor!”

Tisztelt Orbán Viktor! „A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét [...]”, nektek kétharmadotok lett, rajtatok a sor. Még egyszer – ha ott és akkor már elviekben felhasználtuk utolsó erőinket – nem tudunk összefogni, hogy legyőzzük az államadósságot, főleg nem minimálbérből és megannyi (indoklás nélküli) elbocsájtás után. Ez az Ön, de ha tegeztem, mint Hajdú Péter legutóbb, akkor ez a Te feladatod, Viktor! Vonzó az ígéret, hogy a befizetett összeget le lehet majd vonni az szja-ból, de amíg a 10 millió magyarból a leghízelgőbb számítások szerint is csak 1 millió él nagyon jó körülmények között, addig ez a hízelgő ígéret is csak máz. „Ha egymillió magyar befizetné a kétmillió forintot fejenként, akkor a 2000 milliárd forintot tenne ki, tulajdonképpen a jelenlegi államadósságnak a 10%-a. Ez azonban egy hiú ábránd” – látta be Horváth Tihamér, az Alap irányító testületének másik, sokkal racionálisabb tagja. (Csak szavai után nehogy úgy járjon Horváth, mint legutóbb a Földrajzi-név bizottság tagjai.)

S akár itt be is léphetne a képbe Csányi Sándor. Ő a leggazdagabb magyar 2010-es vagyona és az akkori állapotok szerint. Vagyona 155 milliárd forintra rúg, egy év alatt 35 milliárd forinttal gyarapodott. Azon egy év alatt, amióta újra a Fidesz mozgatja a szálakat, ő pedig – mint „önzetlen” mecénás – újabb és újabb pozíciókat és megbízásokat kap fentről. Szóval: ha már egyszer az ő bankja nyitotta a számlát, ami persze reklám a jó öreg Csányinak, akkor – ha lehet – még kíváncsibb vagyok arra, hogy vajh’ személyes vagyonocskájából mennyit áldoz majd az államadósság-kezelésre. Tippem van, kommentekben érkezhetnek újabb tippek.

De talán akkor is csökkenne valamelyest az államadósság-hegy, ha a 100 leggazdagabb megmozdulna, kilépni az ál- és látszat-jótékonykodás árnyékából. Valaha belső erény volt a „képességekhez mérten”.

Velünk, ellene?

Don Quijote már réges-rég feladta volna, hisz ez a harc abszolút szélmalom-jellegű. Az államadósságot nem csökkentette a fülkeforradalmi kormány, annyit tett, hogy anno elűzték az IMF-et, mert az beillet a szabadságharcos profilba. Don Quijote feladta volna, a zemberek harcolnának, de üres a pénztárca, az inkább szkeptikusok (azok, akik fenntartással kezelik a dolgot) azért nem harcolnak, mert legyen akármilyen kormány hatalmon, a bankszámla nyitása csak porhintés. Utolsóként pedig: a Csányi-féléknek ez nem érdekük.