Szörnyű dolog egy miniszterelnököt egyetlen szava (félszava) alapján megítélni. De tény: a bizottsági meghallgatáson ma részt vett Medgyessy Péter két és fél éves regnálására nem sokan emlékeznek.

Azonban az elszámoltatást a kormányzás oltárán is feláldozó Fidesznél igen is sokan és sok mindenre emlékeznek Medgyessyből. Leginkább arra, hogy elbukták a 2002-es választásokat, és Medgyessy jött utánuk. Meg jött a 100 napos program is, kétszer.

Az első 100 napos program igazi szocialista intézkedés volt, hiába nem volt párttag Medgyessy. Ötven százalékos béremelés a közalkalmazottaknak, a nyugdíjasoknak egyszeri, majd’ húszezer forintos extra juttatás, nyugdíjemelés és 13. havi nyugdíj. Miért? Mert az új miniszterelnök be akarta tartani az ígéreteit, végre akarta hajtani a választási programját, a „jóléti rendszerváltást”. Az MSZP-nél senki nem mondta neki, hogy választási ígéretet betartani nem szokás, már-már nem illik betartani?

De Medgyessy – akinek nyilván voltak pénzügyi tapasztalatai, hisz a Horn-kormány harmadik pénzügyminisztere volt – a magyar nép Szent Miklós püspöke, Krőzusa akart lenni. Nem jött össze neki, nemes egyszerűséggel, ahogy jött, úgy is távozott – gyorsan.

A mai meghallgatásán az ex-kormányfő váltig állította: nem az ő miniszterelnöksége alatt nőtt meg, kezdett el egy elszabadult droid-hadseregre hasonlítani a magyar államadósság. Hát persze, hogy nem! Hisz’ mi az a cirka 190 milliárd forint – akkori áron számolva – csak jóléti kiadásokra? Semmiség. Meg hát, lehet, hogy az ő miniszterelnöksége alatt ezek még nem jelentkeztek, de ő indította el a folyamatot – ez biztos elkerülte a figyelmét a magyarázkodásban.

Terelésben viszont a mai napig otthon van a „Kárpátok Cicerója”. Ha az Országgyűlés 2005-ben és 2006-ban is szigorú költségvetést fogadott volna el, akkor nem nőtt volna ekkorára az államadósság – védekezett Medgyessy. Egyrészt: az ő szennyét (amit persze a nép ujjongva fogadott, mert pénz állt a házhoz, de pénzügyi-gazdasági szempontból megmagyarázhatatlan volt) más takarítsa el, másfelől: arra hárított, aki megpuccsolta őt, Gyurcsány Ferencre. Talán ez a tipikus példája az egyik kutya, másik eb esetének. Egyikük sem tudta kezelni (mert eddig senki sem tudta) az államadósság problémáját, így inkább tovább növelték.

A Fidesz nem lett okosabb azzal, hogy meghallgatta Medgyessy Pétert államadósság-ügyben. Csontvázak nem hullottak ki a szekrényből, Varga Mihály már mindegyiket megtalálta és rituálisan megsemmisítette; titokra nem derült fény, volt III/III-as ügynökként nem lehet őt egykönnyen sarokba szorítani; a kormány nem került közelebb az államadósság-csökkentés megoldásához.

Hiába, nincs már magánynyugdíjpénztár (ami Medgyessy pénzügyminisztersége alatt jött be Magyarországra), amit államosítani lehetne, és legyen bármi a 98%-os különadó sorsa, abból nem fog jelentős összeg visszafolyni, az inkább presztízskérdés – az Alkotmánybíróság nem tehet keresztbe ennek a kormánynak! (Lázárék szerint legalábbis, mások szerint a jogállamiság egyik ismérve egy jól működő Ab.)

Be lehet idézni ilyen-olyan bizottsági meghallgatásra bárkit az előző 20 évből, kedves Fidesz-kormány! De segít? Abban az esetben igen – és lehet, hogy ez a kormány szándéka, csak titkolja –, hogy minden beidézettnek és meghallgatottnak utalnia kell majd az államadósság-kezelő alapba, máskülönben addig nem engedik haza. De nem hinném, hogy ez lenne a háttérben. Vagyis ez egy újabb porhintés, ami eltereli a figyelmet arról a szomorú tényről, hogy a Fidesznek se ötlete, se fogalma arról, hogyan is lehetne csökkenteni az államadósságot.