Nem akartam az idei személyes ünnepet nagy dobra verni, ha belegondolok, a fenti címben szereplő kérdésre az elmúlt napok is bővelkedtek már az olyan belpolitikai eseményekben, amik akár ki is elégíthették volna az igényeimet. Tobzódtam az olyan hírekben, amiknek akár egyike is elegendő lett volna, hogy a héten el lehessen rajta rágódni, de hát az elmúlt két és fél év másra tanított meg: a nyilatkozatok, események, oda-vissza beszólogatások, a törvényekről való viták és szavazások – olyan gyakorlatot alakítottak ki a hazai közéletben, ami egyeseknél kiborítja a bilit, de legalábbis nem szükségszerű, hogy a Web 2.0 embere szó nélkül elmenjen. Így próbálok tenni most én is az első blog-bejegyzésemben.
Nem csak kongresszus, hanem komoly válaszút előtt is az LMP
Következzék hát pár esemény a hétről: P. Ferenc feljelentette a személyét „sértően” érintő kommentelőket. (Bár, arról is eltérőek a hírek, hogy ki is tette a feljelentést. Az előbbi kijelentésért ki tudja mi vár rám, úgyhogy jelen jegyzetben ne is jelenjen meg az érintett személy teljes nevén). Aztán Matolcsy több „megmosolyogtató” megszólalást is elejtett, a magyar GDP megduplázására tett ígéretet a következő 15-20 évben, illetve a piros fenék-pöttyök bizonyító ténye a japán-magyar rokonságra – utóbbi kijelentésnek, ha mások nem is, de a közös magyar-japán határok visszaállítására koccintó revizionisták biztosan örülnek. Végül az Ab megsemmisítette a hajléktalanok utcáról való kiebrudalását célzó törvényt, ami Tarlós István főpolgármestert arra késztette, hogy hajléktalan-inváziót vizionáljon a „szent” aluljárókba, ami mindig is a budapestiek jogos és elvitathatatlan tulajdona volt, nehogymá' neki kelljen a jó szándékért még bocsánatot is kérnie. A kajászói földfoglalókra pedig „rászálltak” a hatóságok és a politikai szereplők, bár a Jobbik és az LMP már korábban is tiszteletét tette a lokálpatriotizmus újdonsült „hőseinél”.
Még így is csak szemezgetni tudtunk a hét eseményeiből, minden egyes téma megérne egy-egy bejegyzést blogunkon, de van még valami, ami személyessé teszi a hétvégét: a LMP kongresszusa a hétvégén dönt arról (is – de jelen döntés elhomályosítja az összes többi lehetséges témát), hogy hajlandó-e betársulni az Együtt 2014 mozgalomba – ez pont egybeesik jelen szösszenet írójának születési évfordulójával. Nem akarjuk a Kedves Olvasót untatni, hogy már megint ebben a témában írunk – megnyugtatásképpen: csak pár megjegyzéssel, észrevétellel szeretném kiegészíteni a korábban elhangzottakat.
Mi másról is szólhat ez a kongresszus, mint hogy Legyen-e Más a Politikánk – és milyen irányba? Megtartsák-e a korábbi „lánccal lavírozás” politikáját és esetleg fenntartják a lehetőségét egy újabb platform megalakítását a 4K!-val vagy legyen „Mi Is Együtt2014, De Mi Sokkal Jobb Fejek Vagyunk” jelszóval, esetleg betársulnak a már alakulófélben levő mozgalomba? Pár napja még azt gondolhattuk – akár még jogosan is –, hogy a kinn maradás és a belépés is mindenképpen rossz forgatókönyv a pártnak. Ha az LMP az előbbit választja, akkor az Együtt 2014 elszívhatja a levegőt a párt és a szavazó-bázis azon része elől, akik leváltanák a jelenlegi kormányt és a köré épült „rezsimet” – Bajnai Gordon szavaival élve, akinek ezúttal is köszönjük, hogy az utóbbi hetek média-szerepléseivel belénk véste ezt a fordulatot. Ebben az esetben akár az az eshetőség is fennáll, hogy a szavazók és akár a tagság egy része elpártol az LMP-től.
Erre nyújthat részleges megoldást vagy legalábbis időhúzási lehetőséget a 4K! Bajnaitól való elhatárolódása, mint „safety-deposit”. Az alapok adottak mindkét fél számára, gondoljunk csak a pár hete közösen bemutatott „state-revival” programra.
Viszont, ha a párt mégis a társulás mellett döntene, azzal a párt és a támogatók azon részében keltene megütközést, akik az elmúlt hetekben, hónapokban, években igyekeztek elhatárolni magukat az elmúlt 20 és plusz 2 és fél év szereplőitől, pártjaitól és politikájától – akármilyen is volt abban a bizonyos egy évben, ebbe Bajnai is beletartozik. Aki elsőnek eszünkbe jut, nyilvánvalóan Schiffer András – ő tekinthető ezen irányvonal legmarkánsabb szószólójának, kérdéses hogy az ő nevével fémjelezhető, harciasabb vonal miképpen reagálna a kooperációra. Talán belenyugszanak? Vagy szakadásra kerül sor és új szervezetet alakítanak „Ló***rt, Legyen Még Másabb a Politika” jelszóval és inkább a 4K!-felé kacsintgatnának? Több lehetőség is van, egyelőre nehéz megmondani, hogy a több tényező alapján milyen irányt is vesznek.
Felmerülhet, hogy túldramatizáljuk a dolgot és a belépés simán fog menni. De mégis, több tényező alapján arra lehet következtetni, hogy mégsem lesz olyan egyszerű a dolog – fussunk át ezeken gyorsan.
Egyrészt, voltak rejtett és nyilvánvaló jelei annak, hogy feszültségek merülnek fel az LMP-n belül. Scheiring Gábor nyilvánosságra került levele is ezt jelezte, amiben még bőven nem volt szó arról, hogy melyik konkrét irányt kövessék, ennél sokkal profánabb észrevételek fogalmazódtak meg. Ilyenek voltak a folyamatos belső feszültségek, a paranoia és a „tökölés”. Az is jelzésértékű, hogy a párt ugyan már megalakulásakor a teljes „rendszerváltás” jelszavát tűzte zászlajára, de a radikálisabb, figyelemfelkeltő akciókon (láncolások, és a parlamenti „kékcédulás” performansz) kívül nem tudta hosszútávon tematizálni a közéletet. Így egyes választók úgy érezhetik, a pártot konkrétan meghatározó témákat sem sikerült teljes mértékben kibontani, a hétköznapok nyelvére-helyzeteire átültetni. (Egy megjegyzést kiegészítésként még az előzőhöz hozzáfűznék: a „közgépezés”, a földbérletek állami kiosztása jelenleg olyan témák, amik terítéken vannak, de példának okáért az ügynöklisták témája olyan, amit legalábbis e poszt szerzője már régen hallott hangsúlyosan megjelenni a párt képviselői részéről.)
Következzék egy harmadik szempont: ha emlékszünk, nemrégiben erősítette meg Jávor Benedeket frakcióvezetői posztjában a párt választmánya – de csak egyszavazatos többséggel maradt el mögötte Schiffer, ebből arra következtethetünk, hogy legalább két fő irányvonal van jelen a párton belül – a korábban említett Schiffer-féle „önállósági” és a Jávor által képviselt kompromisszum-kész álláspont. Az egész különbségtétel persze akkor érvényes, ha hihetünk a nyilatkozatának, miszerint elképzelhetőnek tartja az együttműködést a mozgalommal.
Ha a függetlenséget és esetleg a 4K!-t választanák, azzal a komoly problémával néznek szembe, hogy az LMP nem volt képes kilépni az 5% körüli támogatottság köréből, a 4K! pedig alig mérhető támogatottságú párt, komplex program nélkül, országos, de talán még fővárosi lefedettségű hálózat, komoly anyagi források nélküli szervezet.
Ami mindenképpen megosztja jelenleg is a pártot és feszültségeket generálhat Bajnaiék választási mozgalmában (LMP-stül vagy nélkülük) az a következő: mi lesz, ha akár az MSZP, akár a DK is képbe kerül? Az ökopárt több szereplője is ellenérzését fejezte ki a volt kormánypárt és az abból kiszakadt, újabb szervezettel, főleg az azt megalapító volt kormányfővel, Gyurcsány Ferenccel szemben. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy az MSZP változtatott-e a korábban nyilvánosságra került belső stratégiájában (vagy tervezetében, az most mindegy) megfogalmazott irányelveken, de ha hiszünk Juhász Péter Milla-alapító nyilatkozatának, akkor a tárgyalások előtt mindkét pártnak – főleg azok prominens személyiségeinek – újra kell értékelnie saját és pártja elmúlt évekbeli szerepét.
Lényeg a lényeg: sok még a bizonytalanság, kérdéses, hogy milyen meglepetést és milyen csomagolásban kapok. Persze a Tisztelt Olvasó ne értsen félre, nem veszem az akármilyen eredményt személyes jellegűnek, hiszen nem akarok sem egyik, sem másik oldal pártjára állni – egyszerűen csak a gyermeki kíváncsiság hajt, hogy milyen újabb ínyencséget termel ki a hazai közélet. Akár ilyen, akár olyan a döntés, ennek alapján következmény születik, mindenképpen érdemes lesz rajta újfent elcsemegéznünk.
