Azt, hogy Lázár János és az ő egyéni képviselői indítványai úthengerként robognak át a jogállamon, már megszokhattuk. De hogy Balsai István, a rendszerváltást követő első szabad választások igazságügy-minisztere is – hogy kénytelen-kelletlen, azt nem tudhatjuk – a nevét adja a visszaható hatályhoz –, az még szokatlan. De van még három évünk megszokni.
Péntek, 13. Történt szerencsétlenség az ország életében tegnap. Ugyanis alkotmánymódosítást tervez a Fidesz, hogy megvonható legyen a rokkantnyugdíj, a korkedvezményes és a szolgálati nyugdíj. Vagyis: aki még nem érte el az általános öregségi nyugdíjkorhatárt, de folyósítanak neki valamilyen járandóságot, attól ez megvonható lenne, mértékét csökkenthetnék, szociális ellátássá alakítanák, vagy visszairányítanák a munka világába. Abba az egymillió új munkahelybe, hova máshova! Mert aki nem dolgozik, az ... dolgozzon!
Kimondva kimondatlanul ez a törvényjavaslat 1) a rendvédelmi szervek dolgozóinak 25 éves szolgálat utáni nyugdíjazása ellen és 2) az ál-rokkantnyugdíjasok ellen irányul.
Azok az emberek, akik 25 év tűzoltás után mentek el nyugdíjba, azok az akkori, több évtized óta működő és fennálló viszonyok szerint nem követtek el törvénysértést. Így érthetetlen, hogy a Fidesz miért a múlt ellen hadakozik, miért azokat az embereket üldözi, akik tüzet oltottak, rendőrök voltak vagy épp katonaként Irakban voltak békefenntartók, eleget téve NATO-kötelezettségeinknek. Mert lehetne 30 év a szolgálati nyugdíj határa, vagy ne mehessen el egy egészséges ember rokkantsági nyugdíjba a borítékcsúsztatás után, de hozzunk erre jövőbe mutató szabályt, ne a demokrácia-ellenes visszaható hatállyal kormányozzon a Fidesz.
Ez – mármint a visszaható hatály – a 98%-os különadó elleni harcban sem működött eddig. Az Alkotmánybíróság jobb híján az emberi méltóság sérülésére hivatkozva semmisítette meg legutóbb a Fidesz törvényjavaslatát. Ezzel az Alkotmánybíróság akkora szálkává nőtt a kormánypártok szemében, hogy rögtön tizenegyről tizenötre növelték a „dobermannok” számát. Mondván, hogy „az évek során felhalmozott ügyhátralékát megfelelő időben ledolgozhassa”. Vagyis a kormánypártok szerint lassú az AB, érje utol magát. Csak épp azt nem teszi hozzá senki, hogy felesleges megnövelni a bírák számát. A jövőben, miután „lefejezték” a testületet, úgysem lesz feladata. Olcsó húsnak híg a leve. A híg testületnek pedig nincsen hús odavetve, de még csont sem, amin rágódhatna.
Az ilyen törvényjavaslatokat, alkotmánymódosításokat bárki beterjesztheti. Elfogadják, a Nemzet Tolla aláírja, Lázár kipostáztatja, vagy kérdőív lesz belőle. Három évig még ez a metódus, aztán megint jöhet újra a visszaható hatály.
Mert azt már úúúgy megszoktok; és úúúgy szeretjük!