A Fidesz-KDNP tegnap megint kijátszotta az Alkotmánybíróság. Nem lehet majd indoklás nélkül elbocsájtani senkit az állásából, de indoklás lehet a méltatlanság, a bizalomvesztés és a létszámcsökkentés.

A tegnap módosított kormánytisztviselők és köztisztviselők jogállásáról szóló törvénybe így belekerül az, hogy munkáltató a felmentést köteles indokolni, és ezen felül bizonyítania kell, hogy indoka valós és jogszerű. Ha a munkáltatónak (önkényesen vagy felsőbb utasításra) meg kell válnia az állam rabszolgájaként is emlegetett köztisztviselőktől, akkor már nem kell sokat törnie a fejét az indokokon, a Fidesz megadta a válaszlehetőségeket: méltatlannak állítsam be, veszítse el a bizalmamat, úgy hogy nincs is kapcsolat közöttünk, vagy legyen az indok a létszámcsökkentés? Nehéz kérdések ezek, de legalább van választási lehetőség.

De mi az, hogy méltatlanság? A módosítás szerint: „méltatlan hivatalára a tisztviselő, ha – akár munkájával összefüggésben, akár munkahelyén kívül – olyan magatartást tanúsít, amely a beosztása tekintélyét, a munkáltató jó hírnevét, illetve a közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja”. A közigazgatásba vetett társadalmi bizalom? Ki bízik a közigazgatásban? Mi a közigazgatás? És „akár munkahelyén kívül”? Szóval: ha a munkavállaló megnézi Alföldi Róbert egyik darabját a Nemzetiben, vagy Heller Ágnes publikációkat olvas, akkor számíthat arra, hogy méltatlanná válik beosztására, mert rontotta a munkáltató (a magyar állam) jó hírnevét. Ballib mételyt nem nézünk, ill. olvasunk! Visszakanyar ez az államszocializmus sötét hétköznapjaiba, várjuk a lefüggönyözött fekete autót?

A bizalomvesztés is elég faramuci (mert ez a szó szalonképes!) kategória. A bizalmat először meg kellene szerezni ahhoz, hogy aztán el lehessen veszíteni. De amíg például egy-egy közintézmény vezetője hermetikusan elzárva éli mindennapjait, addig a munkavállaló reggel 8-kor (vagy még előbb) beugrik a mókuskerékbe és délután 4-kor kiugrik onnan. Esély sincs a bizalom megszerzésére, így elveszíteni sem lehet azt – elviekben. Egy valakiről tudom elképzelni azt, hogy neki nem lesz nehéz a bizalmat megtartani. A Heves megyei kormánymegbízott személyi titkáráról, asszisztenséről van szó, neki beton-biztosnak tűnik a felelősségteljes állása. Ő Kriston Viktória, volt CKM-címlaplány. Nyilván: a személyes bizalom a legfontosabb, ami már az önéletrajz beérkezésekor is meg volt – látatlanban.

Talán a létszámcsökkentés lenne a legelfogadhatóbb indok ezek közül, de ezt is évek óta halják a közszolgák. Azonban az senkinek nem jut eszébe, hogy egy bizonyos létszám alá csökkenve megbénul a közigazgatás? S ezt inkább megelőzni kellene, mint megvárni. Az eszeveszett létszámcsökkentés viszont épp az ellenkező irányba mutat.

A létszámcsökkentés mellett azonban a kormány létrehozta a kormányablakokat. Személyes tapasztalatom szerint 1) ott semmit nem lehet elintézni, csak elirányítanak a megfelelő helyre, 2) az ablak kong az ürességtől, az ügyintézők saját maguk húzzák a sorszámokat, hogy a rendszer azt továbbítsa a KIM felé, hogy lázas munka folyik a kormányablakokban.

Szembetalálkozott egymással az ész nélküli elbocsájtás és a szimbolikus politizálás zsákutcája, az utóbbi irracionális felülkerekedésével.

Ady legalább vers formában közölte „Elbocsát, szép üzenetét”, de hát a Fidesz-KDNP padsoraiban is annyi művészlélek van, gondoljunk csak L. Simon László verseire, várnék egy kis rímet vagy versformát a beterjesztett egyéni képviselői indítványokban.