Bayer Zsolt ma újra sziporkázott. Ma tüntetni már aggasztó, 2006-ban viszont kötelesség volt. A véresszájú, vak publicistának a bloggerekről is meg van a különös véleménye.

Szedjék le rólunk a keresztvizet, de megfordulni látszik az az évszázados hagyomány és bevett szokás, miszerint az emberek a klasszikus sajtótermékekből (újság, TV, rádió) tájékozódnak. Lassan már csak a zemberek „tájékozódnak” (értsd: ringatóznak tova az álmok posványán). Aki igényes és/vagy szemfelnyitó hatású elemzéseket, véleményeket és hírkommentárokat szeretne olvasni (adott esetben erre rákommentelni is), az a bloggerek – nem feltétlenül, de adott esetben – felvágott nyelvű írásait olvassa ma már.

Mert blogból is rengeteg fajta van. Visszafogottabb, szókimondóbb – csak egy fajtából van hiány (szerencsére): a direktbe félrevezető és kormányzati-félistenajnározóból. Az igazsághoz zárójelben hozzátartozik az is, hogy mindent, minden blogot kellő rálátással és széleskörű előismeretekkel érdemes olvasni.

De attól nem kell a mi szánkat, a bloggerek száját befogni, „kedves” Bayer Zsolt, de még „névtelen rohadéknak” sem kellene nevezni. Be is mutatkoznék akkor rögtön, Zsolt: Tóth Richardnak hívnak – ha egyszer találkoznánk, ámbár kétlem. Tudod, az érdeklődési kör...

A keresztény-nemzeti kurzus keresztény-nemzeti médiatörvénye mellett férjen meg a blogoszféra szkeptikussága, ugyanúgy, mint az „előző nyolc év” ál-rémképeitől szabadulni képtelen, úton-útfélen, szekrényben vagy ágy alatt csontvázat vagy államellenes szörnyet felfedezni vélő ECHO Tv. S persze: ez nem azt jelenti, hogy a Gyurcsány-kormányt a „siker” jellemezte volna a leginkább, de amíg neki és párttársainak elsődleges és legfontosabb célja a meggazdagodás volt (szigorúan közpénzek lenyúlása után persze...), addig a mostani keresztény-nemzeti kurzusnak a magánéletbe való beavatkozás is cél.

Ott lehetett kritizálni, a fent említett Bayer Zsolt is kritizált akkor. De a július 1-jével életbe lépő szankciógépezet – a Médiatörvény keretein belül – anyagi és egyéb fenyítési formákat is kilátásba helyezett.

„Ugyan már, kedves Béla! Hagyjuk már kormányozni Orbán Viktor Miniszterelnök Urat kormányozni!”

Pattantak ki nemrég Csintalan Sándor szemei a félálomból a Hír Tv – Vonalban című műsorában, mikor valaki elejtett egy olyan félmondatot, miszerint lehet, hogy ő nem pont erre szavazott egy éve.

„Ugyan már, kedves Sándor! Hagyjon már minket kritizálni Orbán Viktor Miniszterelnök Urat!”

Ha másért nem, akkor a Nemzeti Együttműködés (és talán Együttélés) Rendszerének jegyében engedje meg nekünk.

De ha az idő múlásával bebizonyosodik, hogy nem fér meg egymás mellett az ajnározás, az olajjal felkenés, a megkoronázás és a józan kritika, esetlegesen szembeállítással és/vagy alternatívaállítással egybekötve, akkor inkább a guillotine, mint a szájkosár!