Nyaralásom alatt azt találtam mondani, hogy „a spanyolok egyes egyedül abból érzékelik, hogy crisis van, hogy kevés a turista az országukban.” Ez a mondat mára úgy fest, hogy mégsem igaz, több szempontból sem.

A mondat egy közösségi portálon való megjelenése után ajánlottak nekem egy Népszabadságos cikket, amit azért olvassak el, mielőtt ilyen elhamarkodottan nyilatkozok. Elolvastam, rájöttem, hogy mégis van igazság abban, amit én írtam, de mégsem teljesen igaz azért. Mert a „népszabi” is azt írja, hogy: „Andalúzia nagyon megérezte, hogy hagyományos kuncsaftjainak (angolok, németek, írek) a száma is, a vásárlóereje is csökkent.” Vagyis: kevés a turista, kevesebb a pénz, crisis van. Hisszük, el hisszük mi ezt, mert ezt mondják nekünk, és megnyugszunk, mert nem csak mi vagyunk crisis-ben, hanem legalább más is. És el hisszük, mert olvassuk a híreket, hogy Spanyolország újabb megszorító csomagot jelent be, például a legutóbbitól 5 milliárd eurós megtakarítást remél, többek között a gyógyszerkassza kiadáscsökkentésével. Meg azt is, hogy a szocialista kormányzat alatt 20% fölé kúszott a munkanélküliség, a Zapatero-kormányzat sem tud munkahelyeket teremteni, hiába érkeznek a román munkavállalók. S több mint három hónapja megszületett egy diákmozgalom – mert a frissen diplomázott fiatalok 44%-a tartós munkanélküli –, a 15-M, a bankok, a politikusok és a kizsákmányoló-kapitalizmus ellen. Újfent megnyugszunk, mert legalább nem csak nálunk van crisis, hanem legalább máshol is.

De lenn, délen azért mégis más a helyzet. Kicsit más, és erről nem szólnak a hírek. A Kanári-szigetek Spanyolország egyik legelmaradottabb régiója gazdaságilag, szinte egyedüli bevételforrása a turizmus. Ha el hisszük azt a dogmatikus mondatot, hogy „kevés a turista”, akkor abból következhetne az a megállapítás, hogy crisis van. De a nyolc Kanári-szigeteki reptér összforgalma 18%-al nőtt idén, a tavalyihoz képest. A turista tehát jön, nem is kevés, a turizmusra berendezkedett „canario”-k csak becsületből panaszkodnak, mert a híradásokból hallják, hogy criris van, akkor crisis van.

Lenn, délen azért munkalehetőség is van, igaz; munkanélküli is. Csak lehet, hogy a munkanélküli nem keresi a munkát. Mert ott is ismert a munkanélküli-segély intézménye. Négy évvel ezelőtt ez az összeg havi 500 euró volt, mára ez lecsökkent havi 400 euróra – mert crisis van. És abból vidáman el lehet élni, még lenn, délen is; főleg, ha hozzájön egy kis fekete vagy egy kis szürke.

De ha a munkakereső fiatal és a munkalehetőség találkozik, akkor számunkra meglepő dolgok születnek. Egy, a Madrid-i rendőr akadémiát fél éve végzett fiatal két hét alatt talált magának munkát, mára már irodavezető egy rendőrőrsön. Havi 2000 eurót keres, 26 évesen már a saját házát építi. Indiszkrétnek tűnő kérdésemre, hogy mennyiből is lehet itt felhúzni egy házat, azt felelte, hogy öt hónapot kell ezért neki dolgozni. Vagyis: tízezer euróból, öt hónap fizetéséből felépíti a maga kétszintes, 250 négyzetméteres házát, aminek felső szintje apartmanként fog szolgálni – mert van rá igény. Aztán Ő is visszakérdezett, hogy az én hazámban mennyit kell dolgozni egy ház felépítéséért. Mondtam, hogy nem öt hónapot, hanem ötven évet. Nevetett, mert azt hitte, viccelek.

Még két érdekes téma, a mezőgazdaság és a hitelfelvétel.

A munkalehetőség és a munkanélküliek azért sem találkoznak, mert a mezőgazdasági munka nem kell a fiataloknak, inkább az a 400 euró havonta. A Kanári-szigetek felnőtt férfi lakosságának nagy része banántermesztésből él, napi 10-12 órát dolgozik. Szabadidejét pedig a meddő panaszkodás tölti ki. Mert a fiatalok nem akarnak az ugyan jövedelmező, de erős fizikai igénybevételt követelő banántermesztésben dolgozni, így évről-évre csökken a banán-export mértéke. Vagyis a kormányzat a segélyezéssel maga alatt vágja a fát, de legalább kevesebb a tüntető az utcákon, mert havi 400 euróval a zsebben már tüntetni sincs kedvük sokaknak.

A hitelezés, hitelfelvétel is szóba került kint-létem alatt. Az áruhitel és társai szinte ismeretlen kategória, csak nagyobb értékű ingatlan esetén jöhet szóba a hitelfelvétel. A spanyolok többsége – akikkel én beszéltem – a hosszú lejáratú, alacsony törlesztő részletű hiteleket preferálja. Skandalum! Felvesz egy hitelt, és élete végéig cipeli a nyakán? Normális ez? Igen. Mert tudja, hogy a ma felvett hitelt öt, tíz, de tizenöt év múlva is tudja majd törleszteni, anélkül, hogy gyerekei, unokái nyakába akasztaná azt.

De lenn, délen is válság van, mondogassuk magunkban, hirdessük másnak, és akkor olyan nagy baj nem lehet.