Régóta tudjuk, hogy a választási ígéreteknek kevés közük van a valósághoz, de a nagypolitika szereplői közül kevesen vallják be, mondják ki ezt nyíltan. Viszont Orbán már a 2006-os választások közben tette ugyanazt, amit Gyurcsány csak a győzelem után mondott el.

Azzal együtt, hogy Orbán Viktor a WikiLeaks dokumentumai szerint azt mondta a 2006-os választási ígéreteivel kapcsolatban, hogy hagyják figyelmen kívül azt, mégis érdekes és érdemes lehet eljátszani a szakmaiatlan (és történelmietlen) gondolattal: mi lett volna, ha 2006-ban Orbán nyeri az ígéretlicitet, megnyeri a választásokat?

A 2006-os választások után, márciusban – a biztos szavazók között – még három százalékponttal vezett az MSZP, májusban tovább nőtt a szocialisták előnye, de júniustól, a Konvergencia Program bejelntése után drasztikusan zsugorodni kezdett az MSZP-tábor, annyira, hogy 2006 szeptemberében már 20 százalékponttal nagyobb volt a Fidesz tábora – a Szonda Ipsos akkori mérései szerint. A táblázat érdekessége, hogy Őszöd még sehol, a beszéd nyilvánosságra kerülése után csak stagnál a tábor mérete, az emberek nem tudták – a pártszimpátia logikája szerint sem – hová tenni az utcán történteket. 

 
A választások alatti ígéret-hadjáratból győztesen kikerülő MSZP és Gyurcsány Ferenc ez idő tájt jelentette be (először egy titkos frakcióülésen, Őszödön, majd a nyilvánosság előtt finomabbra hangolva), hogy nagy bajban az ország – elsősorban gazdaságilag.

Ha mindezt Orbán jelenti be – az az Orbán, aki a kampányban még 14. havi nyugdíjról beszélt többek között – akkor minden bizonnyal ma nem ő lenne a miniszterelnök, mint ahogy – ma úgy néz ki – Gyurcsány Ferenc sem lesz még sokáig az. Orbánnak ugyanúgy frakciója elé kellett volna állnia, mint tette azt Gyurcsány. Az MSZP ott és akkor elvesztette képzelt Messiását, viszont képzeljük el, mekkora nihil és fejetlenség köszöntött volna a Fideszre, ha Orbán jelenti be azt, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, és még azt is „hagyják figyelmen kívül, amit a kampányban mondott”, a lényeg, hogy megválasszák. „Pay no attention what I say to get elected.” Végülis akkor nem ő nyer, de mindent megtett érte.

Sokan Gyurcsány hibájaként róják fel, hogy felkészületlenül vágott bele a kormányzásba, Anthony Giddens Harmadik út című könyve és a panelnyi óriásplakátja mellett nem sok konkrét (és megvalósítható!) elképzelése volt. Ezek után felvetődik a kérdés: Orbánnak volt? Vagy ő is csak beszállt az ígéretlicitbe és győzzön az, aki magasabb nyugdíjat ígér? Mert a nyugdíjasokat mindegyikük kiemelten fontosnak tartotta – amíg zajlott a kampány. Nem, Orbánnak 2006-ban sem voltak konkrét elképzelései, ugyanúgy, mint 2010-ben sem. Ezek után joggal emlegeti Mesterházy Attila a Deáknét és annak vásznát.

A kiszivárgott dokumentumok szerint Orbán számára már 2008-ban világos volt, a 2010-es választásokat csak ő nyerheti meg. (Sokaknak már 2006-ban tiszta volt ez...) De a feladatot „talán túl könnyűnek” találta, a kormányzást pedig korainak. Látszik is, hogy nincs felkészülve, és lehet, hogy az a feladat „talán túl könnyű” volt, a mostani viszont piszok nehéz.

„Pay no attention what he says”, de „pay attention what we write”!