Azt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap mennyire nem független intézmény, jól példázza, hogy a még hatálytalan Nemzeti Hitvallás egy mondata a vezérfonal az NKA honlapján. De az, hogy L. Simon László kerül a szervezet élére – pofonvágás a független magyar kultúrának.

Pár napja a Magyar Narancs még a miatt aggódott, arra kérte Szőcs Géza kulturális államtitkárt, hogy „monnyon le” – a magyar kultúra érdekében; erre Réthelyi Miklós (vagy Orbán Viktor?) meneszti Jankovics Marcellt az NKA éléről, és odateszi L. Simont. A sajtó szerint „Ő a legdinamikusabb fideszes kulturális politikus jelenleg. Sokan Szőcs Géza lehetséges utódaként is beszélnek róla.” Mert nem összeférhetetlenség az NKA élén lenni, illetve kulturális államtitkárnak lenni. A független magyar kultúra és a politikai-mentes támogatás odaítélése szempontjából miért is lenne az?

L. Simon eddig is közel állt a kultúrához és a politikához egyaránt. Semmi bajom azzal, ha egy költő politikusnak áll (Markó Béla költő is politizál RMDSZ-es politikusként), csak ez a kettő ne folyjon össze! Na, ez L. Simon esetében nem sikerül. A Parlament Kulturális Bizottságának elnökének versei egyfelől értelmezhetetlenek, másrészt: olvashatatlanok. Teszem hozzá: azok számára, akik a középiskolában többek között József Attilán és Ady Endrén nőttek fel. De a kultúra és az írás, a költészet legyen magánügy, rendben. De az mégsem lehet magánügy, hogy újabb pártkatona kerül egy állami intézet élére. A költő-író L. Simon Személyes történelem című könyvéről a Magyar Narancs kritikája azt írja, hogy „csak éppen L. Simonból hiányzik Mikszáth humora, politikai karcolatainak méltósága és éleslátása. Ja, és hát Mikszáth tudott írni.”

E gyenge politikai portré után talán tisztulhatott a kép, hogy ki kerül az NKA élére. De ha mégse, akkor szubjektív módon (értsd: az objektivitás maximális mellőzése mellett) itt a kedven L. Simon vers-részletem:

„vágyamat le akartam küzdeni
de maga a küzdés vált legnagyobb vágyammá
ezt gyengeségnek találtam
pirított jáde és higany keverékét vettem magamhoz
lebénultam
állandóan habzott a szám
halálom pillanatában is gázokat termeltem
de szerencsére még időben sikerült
kristálydugókkal lezárni a testnyílásaim

hirtelen újra világra jöttem
megfogadtam
soha többé nem eszem böfögést okozó gyökereket
valóságot akartam teremteni a mítoszokból
megszabadulni a terheimtől
fáradozásom nem volt hiábavaló
hiszen varázsló vagyok
jós és vallási vezető egy személyben

ondómban lévő életenergiám
azonban nem tudtam rendesen szabályozni
állandóan ejakulációm volt
mesterem megtagadott
a császár elé mentem
s hogy szégyenem eltakarjam
ágyasaim szoknyájába szárított halat rejtettem”