Magyarország visszaszerezte a fővárosát, búcsút intettünk Demszkygrádnak, Tarlós Istvánt pedig másodjára sikerült kiemelni a III. kerületből. De ahogy ő mondta nemrég: „Áll a bál!”
Átállt a sötét oldalra
Kormányok jönnek-mennek, de a négyes metró örök. Ezen Tarlós sem akar (vagy nem tud) változtatni, de a pereskedés az megy, mert a főpolgármester jól megtanulta a leckét: szabadságharc idején háborúban állunk mindenkivel, harminc-negyven-ötven éves sínpárokra nem jó a francia metrókocsi. De emellett folyamatosan a kórházba jár Tarlós BKV-ügyben, (Tőke)injekció, (tőke)injekció és (tőke)injekció.
Egy lokálpatrióta egyesület (sic!) kijelentette a minap, hogy rendet kell tenni a budapesti hajléktalanügyben. Mint mondták: „a hajléktalanok által jelentett teher ide-oda tologatása nem megoldás.” De „tekintettel kell lenni többek között arra is, hogy sok budapesti fiatalnak ma is nehézséget jelent hozzájutnia első otthonához.” Likvidálni kellene őket, vagy mi? A főpolgármester nem szólal meg, hagyja, hadd tegye a dolgát az ex-MIÉP-es Kocsis, addig sem az ő népszerűségi indexe esik. Ő csak néha szólal meg az ügyben, szerinte igenis létezik olyan, hogy hajléktalanbűnözés, aztán megint elhallgat.
De nem a BKV, nem is a hajléktalanok Tarlós legnagyobb fejfájása, hanem a BÖSZ, ezek a böszme népség. Ők a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége, és jól jelzi erejüket, hogy ők várják tárgyalni Tarlóst, nem ők mennek, nem meghívták – várják. A budapesti erős emberek és Tarlós között igen kellemes lehet a (v)iszony, kost épp arra kérik a főpolgármestert, hogy az számoljon be nekik a főváros fejlesztési elképzeléseiről, valamint a közösségi közlekedés finanszírozásának nehézségeiről – részletesen.
Beszámoltatnám Tarlós Istvánt az Új Színház következő évadjának premier előadásairól is, illetve a kedvezményesen igényelhető bérletek után is érdeklődnék szívem szerint – részletesen. De az már mégsem járja, hogy színházat adok a szélsőjobbnak a város szívében, majd rá pár hétre odaszólok – mit odaszólok, csak odasúgok – Csurkának, hogy „ejnye, Pistám, ne zsidózzunk már!” Hát, de ezt teszi húsz éve! Ezt a tarlósi manővert karakter-öngyilkosságnak nevezik; esetében posztumusz.
Friss hír, hogy kiszorították a Wall Street-ről az Occupay Wall Street mozgalom tüntetőit. És csak kicsit régebbi, hogy Tarlós István Michael Bloomberg-nél, New York polgármesterénél jár. „Mi ez a puhányság, Michael fiam? Nálatok tüntetnek az emberek? Odamész és hazazavarod őket úgy, hogy a kedvük is elmegy, még a sétálástól is, nem hogy a sátorozástól!” Tarlós hazajött – de előtte még elrendelt egy süket fülekre talált szmog riadót hétezer kilométerről – és a Wall Street megtisztult.
Tarlós hazajött, leült az irodájában – „Hú de jó, hogy nem az enyémet, hanem a szerencsétlen Kocsis Mátéét foglalták el” –, és kinyitotta a napi sajtót, amit évi harmincöt millióért rendeltek neki. Abból lehet válogatni, de akár ezt a posztot is átfuthatja – ingyen.
„A következő megálló az Elvis Persely tér Széll Kálmán tér.”
A budapestiek egy határozott polgármestert választottak maguknak. „Olyat én nem mondok ki, hogy biztosan nem fogok 2014-ben elindulni, olyat meg pláne nem, hogy biztosan el fogok.” Még most kéne, amíg nem késő. És nem a saját karrierje miatt, hanem Budapest miatt.
1873-ban ezen a napon egyesítették Pestet, Budát és Óbudát. A város már új, farkasfogas zászlójával ünnepelheti a 138. születésnapját.
