A Fidesz felgyorsítaná az időt, idejekorán, a jog szolgasorba állított eszközeivel számolna le vélt vagy valós legnagyobb ellenfelével, az MSZP-vel.
De melyiké?
„Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.” Mondta állítólag Orbán Viktor. Ennek jegyében született az alábbi törvényjavaslat. Leszámolás az MSZMP-vel.
Az Alaptörvény átmeneti
rendelkezéseiről
szóló törvényjavaslat.
4. A demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, mellyel az állampárt terhelhető.
De kell ez? Egyik oldalról: kell. A Fideszre szavazó, egy mára már erősen apadó tömeg egy része porba hulló fejeket akar látni, minél hamarabb. Őt nem érdeklik a vagyonelkobzások (lásd: magánnyugdíjpénztár), nem érdekli az ilyen-olyan árfolyam-ingadozás – pedig hitele biztos van, mert azért bedőlt az utódpárti Medgyessy fogyasztásra buzdító lózungjainak –, ő felnégyelné és a Buda várának négy sarkába tűzné ki, hogy M, hogy SZ, hogy M és P. Ennek az alulról felszivárgó igénynek dőlt be a Fidesz és gyorsítja meg azt a folyamatot, amit felesleges. Az MSZP eddig sem tudott kikecmeregni a választási vereség okozta sokkból, hétről-hétre szavazókat veszít, Gyurcsány is kiemelte a maga morzsáját a tortaszeletből.
Egy készülő választási törvény mellett ez a mostani belerúgás csak a düh szüleménye. A választókerületek átrajzolásával, az egyfordulós választással már így is ellehetetlenült az MSZP.
Achilleus ugyan csatában legyőzte Hektort, de nem elégedett meg ennyivel, harci szekere után kötötte Hektor testét és a tetemet háromszor körbevonszolta Trója falai körül.
Másrészt: ez az MSZP már nem az az MSZMP. Magam ugyan sokszor hangoztatom – és vallom is –, hogy a ’94-es koalíciókötés inkább hátrányára vált az MSZP-nek hosszú távon, de ez az ő dolguk, Lázárok ne akarják megváltoztatni a történelmet.
Az egykor rendszerváltó fideszfiúk biztos nem figyeltek oda azon az órán, amikor a dahrendorf-i rendszerváltás-elméletről volt szó. Ennek utolsó eleme a társadalmi (mentális) rendszerváltás. Csúnyán, de érthetően: ki kell halnia az előző rendszernek, nem véletlenül szán erre az állomásra Dahrendorf professzor 60 évet. A húsz éve rendszerváltó fiúk ezzel a törvényjavaslattal nem tudják befejezni azt, amit akkor elkezdtek. Inkább az látszik, hogy azt hagyják a fenébe, és egy új rendszerváltást terveznek végbevinni. Hátraarc!
Sarkalatos törvény a „csak egy maradhat jegyében”. És ez még az államháztartási hiányt is be tudja tömködni, csak Puch Laci bácsit kell vallatóra fogni az MSZP-vagyont illetően.
Nem sajnálom az MSZP-t, nem örülök a Fidesznek. Mindkét esetben a forradalom (egyikben a kommunista, másikban a sajátjuk) felfalta/felfalja saját gyermekét, és nekik még viaskodniuk kell a diktatúra árnyékával, a Fidesz sem tud szabadulni tőle.
Sokszor elgondolkodtam, hogy mi ennek a büdös nagy magyar demokráciának és a pártversengésnek a hozadéka. Az életben legalább egyszer szeretnék úgy elmenni szavazni, hogy ott nem történik forradalom, és én mégis megcsinálnám a magam belső forradalmát: a kizárásos logika nélkül szeretnék X-elni. Legalább egyszer.