A kommentezés szokásaitól eltérően kissé hosszabban szükséges reagálnom a fentiekre.

Régi kérdés a stratégiában, hogy szabad-e úgy vezért váltani, hogy épp vesztésre állunk, pláne, ha nincs olyan „fajsúlyú” vezetőnk, aki tekintélyben, gyakorlottságban, (el-)ismertségben legalábbis megközelítőleg „egy kategória” lenne a jelenlegivel? Sokan állítják (a poszt szerzőjével együtt), hogy ez „öngyilkosság”: még a nyilvánvalóan rossz döntések sorozatáért felelős vezető is jobb, mint az eltávolítását követő „káosz”… Ahhoz, hogy megválaszolgassuk, mi a jobb: hagyni vagy cserélni, nézzük, hogyan is születik a döntés – esetünkben a rossz döntés?

A döntések a személyiségben gyökereznek és ott van a célok „fészke” is. Azoké a céloké, amelyeket az adott vezető el kíván érni/érteni a „seregével” és amelyek érdekében folyamatosan hoz döntéseket. A személyiség pedig szilárd képződmény! (Még akkor is szilárd, ha éppenséggel egy labilis emberről van szó: nála épp az instabilitásra való hajlam az, ami „szilárdan megvan-meglesz”.) Rövid távon bekövetkező események nem változtatnak a személyiség alapjain – ezért a személyiségből szervesen következő döntési attitűd sem változik meg.

Ezek után talán nyilvánvaló már, hogy a „rossz vezetőnek” a személyisége alkalmatlan arra, hogy a külvilág szemszögéből is jó, adekvát döntéseket hozzon, „jól vezetve seregét”. Ha pedig a „vereségsorozat” a vezető személyiségéből következik, akkor helyén hagyásával garantáljuk magunknak a további rossz döntéseket és a további sorozatos vereségeket is!

…Most pedig nézzük, mi történhet akkor, ha „nullkilométeres” új vezető áll a csapatok élére?

Ez attól függ, miféle személyiséggel bír az illető: nyilvánvaló, hogy ha a helyes döntéshozatal szempontjából lényegesen különb adottságokkal rendelkezik elődjénél, akkor sikeresebben vezethet – még akkor is, ha nincs olyan szintű vezetői gyakorlata, mint „nagynevű kollégájáé” lehetett. Közkeletű tévedés ui. az, hogy a vezetésre való alkalmasság hosszú évek tapasztalatin keresztül „áll elő”: valójában a tapasztalatok, a tanulás csupán „ráépülnek” bizonyos veleszületett képességekre… Ha valakiben adottak egy „született vezető” személyiségjegyei, akkor igazából nincs is szüksége hosszú-hosszú évek „gyűrődéseire” ahhoz, hogy „beérjen”. Különösen pedig akkor ér keveset az előzőleg megszerzett „rutin”, ha azt egy rossz, eredménytelen rendszerben szerezte meg az illető. Ebben az esetben ui. fennáll a veszélye annak, hogy a régi sablon alapján választunk új vezetőt, aki a régi szokások és „kötött pályák” rabja marad – emiatt pedig szintén sikertelen lesz.

Az előbb a régi sablonok alapján kiválasztott új vezetőt említettem – tehát fontos az is, hogy ha „vészhelyzetben” váltunk vezetőt, akkor az új ember kiválasztása csakis a képességek alapján történhet és jó, ha a választást nem bízzuk a régi vezető mögött álló garnitúrára. (Hogyan is választhatnának ők jól, hiszen az ő képességeik még a leváltandóénál is nyilvánvalóan csak rosszabbak lehetnek!)

Magyarország mai válságmenedzselése (még egy-két évig bizonyosan) mindenek előtt makro-közgazdasági jellegű tevékenység lesz – a komolyabb (társadalmi) átalakítás csak ez után lesz majd lehetséges. Az e pillanatban helyes megoldás tehát sem nem az, hogy „Orbán maraggyon!”, sem pedig nem az, hogy a Fidesz közegéből húzzunk elő valakit (Navra, Varga, Lázár, mittomki…). Azt kell tennünk, amit két és fél éve is: jöjjön valaki kívülről és (kényszerűségből) támogassa őt a parlamenti többség!

…Ez persze feltételezi az említett többség minimális racionalitását. DE ha igaz, hogy a Fidesz önérdekek mentén mozgó közösség, akkor talán belátják, hogy a „Bajnai-módszer” számukra is a lehető legoptimálisabb, a legkisebb rossz.

Ha marad Orbán, akkor maradnak a döntési kényszerpályák is – mert megmarad az Orbánt uraló-irányító személyiség. Nyerni tehát semmit sem nyerhetünk, az őáltala „garantált stabilitás” a nagyon-nagyon szubjektív döntési mechanizmusok megmaradását garantálja csupán. (…Volt már Magyarország a jelenleginél is sokkal rosszabb helyzetben – végveszélyben – amikor úgy látszott, hogy „sehol egy alkalmas vezető”. De ha hagytuk, hogy előálljon egy addig szinte ismeretlen, ám alkalmas és kellően ambiciózus és támogatott vezető, akkor a feladatot sikerrel abszolváltuk. Hogy csak két közismert példát említsek: 1848-’49-ben Görgey Artúr, 1919-ben pedig Stromfeld Aurél.)

Érdemes talán azon is elgondolkodni, hogy mennyire jelent egyet a választók szemében Orbán Viktor személye és a Fidesz.
Az MSZP Gyurcsány Ferenc "bukása" óta hanyatlik. Nem tudtak megfelelő embert állítani a párt élére. (Mesterházy próbálkozik ugyan, de...)A "népszerűségük" folyamatosan csökken, ráadásul a folyamatosan kiszivárgó belső érdekellentétek (generációváltás, szürke eminenciások, stb.) és az újabb és újabb problémák (valódi és koholt vádak, korrupció), meg persze a kormányoldal által folyamatosan hangoztatott "elmúlt nyolc év" bűnei és vétkei vezettek ide.
Amennyiben a messianisztikus hajlamoktól sem mentes Orbán Viktor távozna posztjáról, felmerülhetne a kérdés, megtartaná/megtarthatná-e pártelnöki pozícióját. (Esetleg kialakulna egy orosz minta alapján történő kormányzás?)
A Fideszben komoly pártfegyelem uralkodik, vajon egy efféle vezetőcsere után hány (ön)jelölt utód lépne elő? Szétforgácsolnák a pártot?
Épp a pártfegyelem miatt jelen helyzetben pusztán Matolcsy menesztését nem tarom elégségesnek. A miniszterelnök az elmúlt másfél évben folyamatosan bizalmát fejezte ki Matolcsy iránt, ugyanazokat az irányelveket követte, ugyanazokat a fordulatokat használta. Együtt dolgozták ki a nem-ortodox gazdaságpolitika alapjait. Orbán (sajnos!)nem képes azt mondani: bocsánat, tévedtem/tévedtünk!
A nemzetgazdasági miniszter jelen helyzetben egészségügyi, vagy magánéleti problémákra hivatkozva léphetne le.

És még valami: a szerző szerint nincs alternatíva. Ha ugyanebben az egyszemélyi vezetésben gondolkodunk, valóban nincs. De elég idő van a következő tervezett választásokig egy "szakértői" kormány felállítására, és a szükséges döntések meghozatalára. Ezzel Orbán mentesülne a "népnyúzó" szereptől, amit előbb-utóbb mindenképp be kell töltenie, sőt, bizonyíthatná, hogy számára elsődlegesen nem a hatalom a fontos, hanem az ország érdeke.
(A választások előtt fél évvel pedig nagyszabású ünnepség keretében térhetne vissza. Az eseményt rendezné Kerényi Imre vagy Csurka István. Micsoda téma lenne ez egy olajfestményhez!:)