December 23-án Székely Tamás, a Szolidaritás Mozgalom társelnöke életre hívta az Ellenzéki Kerekasztalt. A cél világos: ahogy a mozgalom honlapján elérhető közleményben áll, „véget kell vetni az orbáni hatalomgyakorlás jelenlegi módszerének”, s ezért a szervezet „azonnali párbeszédre szólítja föl a parlamenten belüli és parlamenten kívüli demokratikus erőket.” Na de kik is ők?
(Könnyebb a válasz arra, hogy kik nem ők: a Jobbikot megszokott retorikával zárja ki a kezdeményezés – így a(z egyik) legerősebb, valódi társadalmi beágyazottsággal és támogatottsággal bíró ellenzéki erő biztosan nem lesz része az összefogásnak.)
Elsőként pár szót az életre-hívó Szolidaritás Mozgalomról, amely mintegy szakszervezeti alternatívaként jelenleg országos hálózaton fáradozik, több akciójuk közül a legjelentősebb pedig az október 1-i tüntetés, melyen harmincezer munkavállaló vett részt. Nem világos, hogy a szervezet párttá kíván-e alakulni, ami biztos egyik prominense - Kónya Péter - a jelenleg hatályos rendelkezések szerint a következő három évben nem rendelkezik majd passzív választójoggal, tehát nem lesz választható politikus.
Azonnal csatlakozott a kezdeményezéshez a fajsúlyos Negyedik Köztársaságot! – egy párt, amelynek – friss alakulása okán - nincs mérhető társadalmi támogatottsága, s így nem bír semmiféle legitimációval sem.
Aztán egyértelmű hajlandóságot mutat egy efféle együttműködésre a Gyurcsány Ferenc fémjelezte Demokratikus Koalíció Pártja – a párt, amelynek prominense annyira elutasított, hogy Matolcsy Györgynek és Hoffmann Rózsának bő másfél év kemény munkájába került megelőznie a népszerűtlenségi listán. Emellett eltagadhatatlan felelősség terheli a Fidesz-KDNP kétharmados többségéért. Mindezt egybevetve a volt miniszterelnök pozícióját leginkább a rendszerváltás idejére tehető MSZP féle „politikai karantén” jellemzi.
És hát akkor ott van még a mi-mindennemű-(demokratikus)-ellenzéki-összefogásban-benne-vagyunk, magyar-korrupció-melegágya Magyar Szocialista Párt – a párt, amely munkásságát a teljes politikai impotencia jellemzi, a szervezet, amely (Gyurcsány Ferenc személye mellett) a legnagyobb felelőse a kialakult helyzetnek. A párt, amely exminiszterelnökét már képes volt kivetni magából, azonban helye továbbra is üres – a szocialisták háza táján továbbra sem lejátszottak a hatalmi játszmák, és továbbra sem találták meg útjukat a hitelesség irányába, amit valahol 2006 nyarán, Őszödön hagytak el látványosan.
Véleményünk szerint így ez az ellenzéki kerekasztal, ha a DK-val és az MSZP-vel jön létre, akkor leginkább olyan, mintha a rendszerváltáskor az ellenzéki kerekasztal felét az MSZMP „reformkommunistái” tették volna ki. Egész egyszerűen hiteltelen.
Van azonban egy párt, amely adott esetben legitimálhat egy ilyen kezdeményezést, s most kulcspozícióba kerülhet – de amelynek rövid távon nem érdeke a csatlakozás: a Lehet Más a Politika. Bár a szervezet eddigi tevékenységét szintén a politikai impotencia jellemezte, s a közélet tematizálására csak elvétve volt képes – épp a Schifferi középen álló politika, valamint a másfél év után is fennmaradt politikailag „tiszta” image teheti a pártot a jelenlegi ellenzék vezetőjévé.
Hogy miért nem áll érdekükben mégsem a csatlakozás rövid távon? Épp azért, mert az MSZP-vel illetve a DK-val való intézményesített együttműködés túl nagy hitelveszteséggel járhat; egy ilyen típusú „összeállás” a két baloldali párttal csak egyetlen egyszer süthető el elhiteltelenedés nélkül: a 2014-es választások előtt.
De addig is, milyen lehet egy életképes, hiteles ellenzéki együttműködés? Az utóbbi idők tanulsága, hogy ellenzéki oldalon igazán mozgósítani csak a parlamenten kívülről jövő, új arcokat felsorakoztató mozgalmak tudnak, amelyek a politikai alternatíva lehetőségével kecsegtetnek. Így ha az LMP képes is lesz egy afféle ellenzéki kerekasztal élére állni (képzavar!), abban csak olyan szervezetek vehetnek részt, amelyek egyfelől jelenleg parlamenten kívüliek, másfelől valós társadalmi támogatottságot élveznek. A már hivatkozott megmozdulásokat tekintve ilyen lehet a Milla, de mindkét feltételnek megfelel az aktuális kezdeményező Szolidaritás Mozgalom is.
Jelenleg azonban nincs több ilyen szervezet (utóbbi kritériumot például nem teljesíti a 4K!), ami természetesen változhat: két és fél évvel a választások előtt ez a mezőny még nyilvánvalóan nem teljes – elég csak Tétényi Évára gondolni (aki Esztergom polgármestereként a ciklus egyik legjelentősebb politikai teljesítményét nyújtja); valamint arra, hogy máig nincs képviselete az y generációnak – az első generációnak, amely a rendszerváltás után szocializálódott.
Jelenlegi formájában a Fidesz alternatíváját kereső szavazók számára nem lehet megoldás egy olyan ellenzéki kerekasztal, amelynek törzsét az MSZP és a DK adja, így annak életre hívása egyrészt megalapozatlan, másrészt elhamarkodott. Amíg ilyen formában lesz az EKA, addig az egy valakinek lesz jó hosszútávon: a Fidesznek.