A család levelet kapott Orbán Viktortól, Magyarország munkatársától. Mindent tud rólunk, ehhez nem fér kétség. Segíteni akar – nyilvánvaló –, ezért küldött a szüleimnek levelet, de azért van pár érdekesen orbánviktoros a levélben.
A levelet, amit csak köztisztviselők kaptak, december 24-én, szenteste adták fel, hiába: a munkatársak munkatársa mindig dolgozik. Vagy ekkor szalajtottak el egy hopp-embert a postára.
„Bizonyára Ön is figyelemmel kísérte azt a küzdelmet, melyet a kormány a lakás-devizahitelesek kimentése érdekében folytatott az elmúlt hónapokban.” Hát hogyne! De a kimentés kicsit erős, hacsak nem a süllyedő hajóról kell kimenteni az embereket – és ezt a levelet Harrach Péter fogalmazta.
A végtörlesztés fontosságára figyelmeztető egy oldalas levél többször is felhívja arra a figyelmet, hogy a munkáltatónknak mindenképpen jelezzük, ha élni akarunk ezzel. „Az idő azonban sürget [...] legkésőbb ez év december 30-ig jelezze szándékát munkahelyi vezetőjénél is. Ha elmulasztja, nem tud élni a lehetőséggel.”
De miért kell erről tudnia a munkáltatónak? A közszférában várható leépítési hullám ezek szerint elkerüli majd azokat, akik jelzik végtörlesztő szándékukat? „Ez a lehetőség biztonságos és kiszámítható megoldást jelent.” Igen, és a végtörlesztéshez újabb hitelt kell felvenni – minden bizonnyal.
„Áldott, békés karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok!”
Kiemelés tőlem, a poén Orbántól. De legalább a humora a régi. Viszont kívánok akkor én is, ez így illik.
u.i.: még nem is Magyarország Kormányának kellene lennie a feladónak, három napot még ki kell bírnunk a Köztársaságban.