Ökör lesz belőled! Vagy nem...?
A 2011. december 23-án elfogadott új felsőoktatási törvényt nagyon sokszor, nagyon sokféle aspektusa miatt szidták, és szidják most is. Egyetemistaként mondanom sem kell, hogy mit gondolok arról a törvényről, amit a manapság fénysebességnél is gyorsabban dolgozó kormány átnyomott a Parlamenten. A csütörtöki napon megtudtuk a pontosított adatokat a keretlétszámok és költségtérítés kapcsán.
Háromféle módon tanulhatnak majd a felsőoktatási intézményekbe felvett diákok – olvasható a Kormányportálon. Ha teljes állami ösztöndíjat kap a tanuló, akkor semmi gondja nincs, hiszen az állam fizeti az oktatását, ez olyan, mint a „régi rendszerben” az állami támogatásos képzés. A következő fokozat a rész-ösztöndíj, amelynek esetén már csak a képzés 50%-át fizeti az állam, ez az új felsőoktatási törvény azon eleme, amely eddig nem létezett. És végül a harmadik fokozat az, amikor a diák teljes önköltségen tanul, ez tulajdonképpen a régi költségtérítéses rendszer megfelelője.
Ez tehát az új struktúra. 2010-ben 56 ezer, 2011-ben 53 ezer idén szeptembertől pedig már csak 33927 hallgatót vesznek fel úgy egyetemre, hogy államilag támogatott képzésben legyen része . A többieknek az állam vagy csak a költségeik felét fizeti, vagy megmaradnak az önköltséges tanulási formánál. A kormány.hu közzétette a felsőoktatásba felvehetők létszámát, amely itt tekinthető meg. Ez alapján, hogy csak két szakot vagy foglalkoztatási ágat emeljek ki, nézzük a jogász és a gazdaságtudományi képzést. A gazdaságtudományi képzésre országosan 250 fő vehető fel úgy, hogy államilag támogatott formában tanul, míg a jogászképzésnél ugyanez a szám 100 főt jelent. (Értjük mi, hogy sok a diplomás munkanélküli és kevés az ács, asztalos, de én nem így gondolom ennek a problémának a megoldását.) Az új felsőoktatási törvény szerint mindenki, aki eléri a 240 pontot felvételre kerül, azonban ez nem azt jelenti, amit elsőre sugall. A Kedves Olvasó azt gondolhatná, hogy mindenki bekerül és milyen jó is ez. Igen, csakhogy nem mindegy, hogy hogyan kerülnek be az emberek.
Maradok a jogász példánál. Országosan 100 ember, tehát egyetemenként körülbelül 10-20 fő. A többiek pedig fizetnek. Ez az, amivel sokan nem számoltak. Megszerezni azt a 10-20 helyet, nem lesz könnyű. És ne is legyen, nem azt mondom, de gondoljunk csak bele, hogy vajon tényleg csak annak a 10-20 embernek lenne szüksége az államilag támogatott helyekre? Úgy gondolom, sokkal többen vannak, akik nem olyan tehetősek, hogy megengedjék maguknak akár a rész-költséges, akár az önköltséges finanszírozási módszert. Úgy gondolom, emiatt nagyon sok tehetséges fiatal fog hátat fordítani a felsőoktatásnak, s azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a szülők előre látva nehéz anyagi körülményeiket nem tudják majd támogatni a diákok azon elképzelését, hogy továbbtanuljanak. Aki szeretne diplomát és meg is lenne a kellő tudása hozzá, az mégsem vehet részt a felsőoktatásban, mert nem tudja finanszírozni. És hogy miként képzeli el ezt a kormány? Azt kommunikálja a diákok felé, hogy nyugodjanak meg, hisz’ van diákhitel és ez pont nekik lett kitalálva. (A jelmondat akár az is lehetne: „Indíts adóssággal az életed!” Gratulálok az ötletet felkarolóknak. Ez a hitelkonstrukció egyébként állítólag azért „jó”, mert nem a diákok kapják kézhez, hanem közvetlenül a felsőoktatási intézményeknek folyósítják. és amint a diák elvégzi az egyetemet és munkába áll az állam lehetővé teszi, hogy a munkáltató költségként átvállalhassa azt és más képzési támogatáshoz hasonlatosan adó-és járulékmentes juttatásként számolhassa el a törlesztő részleteket.)
Miután megemlítettük a keretlétszámokat, jöjjön egy kis ízelítő az anyagiakról. Az egyes képzési területek költségei itt tekinthetőek meg. Az előbb már említett gazdaságtudományi képzésen belül egy közgazdásznak, aki nincs benne az államilag támogatott keretlétszámban, alapképzésben 350 ezer és 500 ezer Ft körüli összeget kell kifizetnie évenként. Természetesen, ha az illető rész-ösztöndíjat kap, akkor „csak” 175 ezer és 250 ezer Ft közötti összeget kell összekaparnia. Egy jogásznál ugyanez az összeg 300 ezer és 700 ezer forint közöttire rúg, rész-ösztöndíj esetében ez 150 ezer és 350 közé esik. Az összegeken belül az egyes intézmények dönthetik el, hogy mégis mennyit kérnek, amelyet majd a felsőoktatási tájékoztató elektronikus változatából tudhatnak meg a jelentkezők. Ezek után egy felvételiző már nemcsak az alapján dönti el, hogy hova jelentkezik – már ha egyáltalán jelentkezik – hogy mekkora presztízse van egy intézménynek vagy, hogy milyen neves oktatói és hol helyezkedik el, hanem bizony az is releváns lesz, hogy hol lehet legalacsonyabban „megúszni” a tanulási költségeket. Természetesen a tehetősebb rétegek nem fognak azon gondolkodni, hogy a gyerekük tanulmányai 300 vagy épp 700 ezer forintot vesznek el a kasszából, hiszen örülnek, hogy bejutott. Akinek pedig nincs pénze arra, hogy tanuljon, vagy nem akarja adóssággal kezdeni az életét, az nem jelentkezik sehova.
Így megy ez. A következmények pár év múlva várhatóak.
