Mostanában egyre több jobbos ismerősömtől hallom, hogy 2006 őszén a világ valahogy nem volt ennyire érzékeny a magyar helyzetre és korántsem érezték úgy, hogy veszélyben a demokrácia. Szerintük a baloldali média és a külföldi szocialista pártok fújják fel az eseményeket, illetve lobbiznak az ország ellen. Én másképp látom a helyzetet.

2006 őszén a kiábrándultság alapvető oka a konvergencia program eredményeként kialakult szociális és gazdasági problémák voltak.

Gyurcsány Ferenc amint megalakította második kormányát, egyből megszorításokba kezdett, amit az ország a felpörgetett kampányidőszak után érthető módon nagyon rosszul fogadott, hatalmasat esett a kormány népszerűsége.  Őszöd csak a szikra volt, nem az alap probléma.  A szeptember 17-én napvilágra került felvétel nyomán látványos tüntetések kezdődtek, amelyek másnapra komolyan elfajultak, ezzel mély nyomot hagyva minden magyar lelkében. Mindegy, hogy most dühről, boldogságról, vagy félelemről beszélünk, a fiatal magyar demokrácia polgárai olyat tapasztaltak, amit még előtte sohasem. 2006 őszén volt az első igazán erőszakos és hosszú ideig tartó tömeges megmozdulás a harmadik köztársaság időszakában. Talán ezzel magyarázható, hogy ha demonstrációkról van szó, ezt az eseménysorozatot tekintik mércének a magyarok, emiatt keresik a párhuzamot az akkori és a jelen történések közt.

Ami itt demokrácia szempontjából kardinális kérdés volt, az a rendőri fellépés milyensége. Jogszerű, vagy jogszerűtlen. Arányos, vagy brutális.  Aki ott volt és tüntetőként részt vett a 2006 őszi megmozdulásokon valószínűleg soha nem fogja megváltoztatni abbéli meggyőződését, hogy jogtalanul verte/lőtte meg a rendőrség. Ezt a hitét én nem is kívánom megkérdőjelezni senkinek. Ugyanakkor, most a külföldi vonatkozásokat vizsgálom, éppen ezért mutatnék két felvételt. Az elsőt az Egyesült Királyságból, ahol minden szívroham nélkül belegyalogolnak lóval a tömegbe, ha a helyzet megkívánja: (02:50-) vagy itt egy videó Torontóból, ahol nem spórolnak sem a könnygázzal, sem pedig a gumilövedékkel.

Tudom ezek kiragadott példák, meg nem ugyanaz a helyzet, de arra mindenesetre jók, hogy bemutassam, hogy a 2006-os rendőri fellépés nem volt világviszonylatban olyan kiemelkedően brutális, hogy az nemzetközi beavatkozást kellett volna, hogy előidézzen. A külföldi sajtó pedig rendszeresen tudósított a fejleményekről, itt van például egy elég minőségi összefoglaló a The Guardian-től.

A másik kérdés Gyurcsány kormány legitimitásának kétségbevonása, mondván, hogy hazudtak.  Ne tegyünk már úgy, mintha nem tudnánk, hogy a politikusok bizony sokszor rendelkeznek „unikális igazságokkal”.  A választó pedig az ilyen dolgokban mindig partner.

Ebben az országban eddig egyetlen kormány vállalt fel komoly reformokat, bele is buktak. Ugyanakkor Orbán Viktor a kétharmadával a mai napig nem fogott bele a nagy ellátórendszerek átalakításába, noha lassan letelik a ciklus fele.  A  „hazug politikus” legközelebbi nemzetközi példájaként vegyünk a szlovák Mikuláš Dzurindát. Lefaragta az államháztartási hiányt, megvágta a segélyeket, több-biztosítós egészségügyi rendszert vezetett be, reformjainak következtében 2007-ben kilőtt a szlovák gazdaság. Ezt azonban már nem láthatta miniszterelnökként, ugyanis a szavazók 2006-ban megbüntették.  Itt kénytelen vagyok idézni George Handlery gondolatait: "Az átlagember világában a szabadság egy ugyanolyan absztrakt dolog, mint a Télapó rénszarvasai, amelyek időnként ajándékokat osztogatnak. A szabadság tehát valami olyasmi, aminek 'adnia' kell. [...] Tehát [a demokráciákban] létezik egy olyan szavazói tömb, ami politikailag garantált ajándékokat (hand-outs) akar, annak ellenére, hogy ezek ellentmondanak a józan gazdasági észnek. [...] Tehát valamiért szavazni, amit senki sem adhat meg de ígérhet, szóval, úgy látszik hogy ez egy elfogadható út lett.."

Ezzel azt akartam bemutatni, hogy nem csak nálunk fordul elő, hogy egy politikus más tesz, mint amit mond. Ez önmagában nem lehet ok arra, hogy külföldről nyomás alatt tartsák.

2011-2012-ben viszont alapvetően politikai okai vannak a felháborodásnak. (A gazdasági problémák még inkább csak előreláthatóak, széles körben igazán erőteljesen csak ebben a félévben fognak megjelenni)

Gyurcsány belebukott a kormányzásba, idő előtt jött Bajnai, aki egy szabályszerű, legitim választás után átadta a hatalmat a Fidesznek. Kitöltötték a mandátumukat és elmentek, ahogy az egy demokráciában illik. Ugyanakkor nem borították fel a közjogi berendezkedést, nem írták át az alkotmányt, nem töltötték fel a létező összes testületet saját embereikkel, nem törték le a 4. hatalmi ágat egy médiatörvénnyel, nem nyirbálták meg az Alkotmánybíróság jogköreit, nem vették el a bíróságok függetlenségét, nem betonozták 2/3ba az adószabályokat, nem akarták bedarálni a jegybankot és nem változtatták meg számukra kedvezően a választási rendszert.

 Ezzel nem azt mondom, hogy szentek voltak. Nyilván azért nem folyamodtak ilyen eszközökhöz, mert nem volt 2/3uk. És igen, rengeteg galádságot követtek el. Nem őket akarom mosdatni, csak rá szeretnék világítani a különbségekre.

Nem létezik olyan kormány, amely a tökéletes igazság birtokában lehet. Nincs olyan kormány, amely 100%osan képes a közjót szolgálni. Ebből kifolyólag egy demokráciában senkinek nincs joga lerombolni a hatalom gátjait, legyen az akármennyire is a morális felsőbbrendűség érzetének állapotában. Nem az Isten által kinevezett tévedhetetlen földi helytartók időszakát éljük.

A Fidesz a tetteihez szükséges morális alapot a baloldal bűnösségéből eredetezteti. Ebből fakadóan gondolja úgy, hogy nem szabad őket még egyszer a hatalom közelébe engedni. A szavazóik pedig ezt elfogadva nem akarják belátni, hogy súlyos kárt okoz pártjuk a magyar demokráciának a fékek és ellensúlyok szétbontásával. Úgy vélik, hogy Orbánék a jó cél érdekében használják az "erőt" a gonosz baloldallal szemben. 

Az MSZP ámokfutása nem érintette a közjogi kereteket. Leváltható, elszámoltatható, független intézményekkel körülbástyázott kormányról volt szó. A Fidesz esetében az a külföldi aggályok alapja, hogy korlátlanná vált a hatalom. Minden fontos poszton pártkatonák ülnek, a Jegybank az utolsó független intézmény. (Ez is csak nemzetközi közbelépés következtében maradhatott az.) Amit az Orbán kormány tesz, egészen egyszerűen eltéríti Magyarországot a demokratikus útról. Ezért nem lehet párhuzamba állítani 2006 és 2011/2012 eseményeit a nemzetközi megítélés szempontjából.