Szombaton Vona Gábor a Jobbik fővárosi demonstrációján kifejtette, hogy miért is kell kilépnünk az európai integrációból, Szegedi Csanád EP képviselő ismét saját munkaadóját szidalmazta, záróakkordként pedig Novák Előd és Murányi Levente teljesen forradalmi, spontán módon közös erővel lángra lobbantotta az Európai Unió zászlaját, ezzel pedig megmutatták, hogy merre is halad tovább a nemzeti radikális párt politikája a továbbiakban. Valószínűleg zsákutcába, bár ők ezt most biztosan nem így látják.

Csak nehogy a magyar zászló is lángra kapjon

A Jobbik a 2010-es választások óta saját szavazóin belül is megosztottá vált. A pártot továbbra is támogatók mellett megjelent egy olyan extrém szélsőséges vonal, amely csalódott a Jobbik mások által már így is túlzottan radikálisnak vélt politikájában. Ezek azok a, többnyire kopasz választók, akik a Jobbik Parlamentbe jutásától azt várták, hogy a párt képviselői már az eskütétel alatt „felgyújtják az Országházat”, de minimum karikás ostorral vágnak rendet a teremben. Ezen elvárásaik sajnos nem teljesültek (pedig volt karikás ostor, Superman jelmez, és megafon is), ezért szépen lassan elhatárolódtak, eltávolodtak a Jobbiktól, a párt pedig elvesztette saját identitásának sarokköveit. A szombati akcióval minden bizonnyal az ő kegyeikbe próbáltak meg visszaférkőzni Vonáék, a zászlóégetés és a hangzatos jelszavak pedig már annyiszor bizonyítottak a történelem során, hogy ezekhez nyúlni biztos siker volt részükről. Legalábbis a radikálisabb is radikálisabbnál szavazók szemében; a bizonytalan pártválasztók esetében azonban valószínűleg végleg elásta magát a párt, pedig a Fideszből kiábrándult szavazók most „parlagon hevernek”, és valódi alternatívák hiányában mérsékeltebb politikát folytatva a párt könnyedén saját oldalára állíthatta volna ezt a jelentősnek mondható tömeget, ők azonban a párt gyökereihez visszafordulva inkább kihagyták ezt a ziccert. Ők tudják.

Ki kell lépnünk az Unióból, önfenntartóvá kell válnunk, nekünk ne dirigáljon senki, az oroszokkal kell szövetségre lépnünk, és még sokáig lehetne sorolni, hogy a radikális politika milyen célokat tűzne ki a gyorsnaszád elé, ha ők állnának a kormánynál. Figyelembe kellene venniük azonban, hogy Magyarország földrajzi sajátosságainál fogva nem kiszakítható Európából, az önfenntartó gazdaságpolitika pedig mindaddig, ameddig nem találunk jelentősebb kőolaj-lelőhelyet a Kárpát-medencében szintén nem megvalósítható (és az olaj csak egyetlen dolog a sokból).
Jelszavaik és céljaik így egy kis gondolkodással szépen sorjában megdönthetőek, és nagy részükről bebizonyítható, hogy rendkívül fogós megfogalmazásuk ellenére téves elképzeléseken alapulnak, habár amíg ezzel szavazókat lehet szerezni, addig ez nekik bőven megfelel.

A Jobbik szombati tüntetése a zászlóégetéssel együtt is inkább sikerült komikusra, mint komolyra. A saját munkahelyét kritizáló Szegedi Csanád sem tudott már igazából újat mondani, a zászlóégetéses akció spontán mivoltát pedig a Novák Előd zsebéből varázslatos módon előkerülő öngyújtó-töltő folyadék tette teljesen hiteltelenné. Azonban joggal merül fel a kérdés, hogy ha előre készültek az akcióra, akkor miért nem szövetzászlót vittek magukkal? Azzal könnyebben boldogultak volna, bár valószínűleg a tüntetők nagy részét így is elvarázsolták, és ugye most csak ez volt a cél; hiába rossz a jelenlegi irány, legalább stabilan kitartanak mellette.