Előkerült már itt, ezen a blogon pofátlannál pofátlanabb megjegyzésekkel kereszttűz alá véve az a párt, amely visszaadta a reményt a Demokratáknak. Tóth Richi nevében én szégyellem magam, amiért e hányatott ország legnagyobb, legharcedzettebb demokratáit nem átallott „second handnek” nevezni! Hogy arra van–e bocsánat, hogy a Demokraták Demokratájának mindezt a szemébe is mondta…
Brand new second hand band
Csak egy kicsit szemezgessünk a meggyalázott Demokraták közül: Ott van Debreczeni József, a nemes lelkű konzervatív Demokrata, aki korábban az MDF éke volt. (Oh, de kár volt a gyöngyöt disznók elé vetni!) Örökös tiszteletbeli elnök: Vitányi Iván, a demokraták netovábbja, aki már a Magyar Dolgozók Pártjában is tisztán vallotta a demokrácia minden elvét. Ezt a sort folytatja Bauer Tamás, aki ugyebár szabad Demokrata volt. És még, ha szemezgetésről van is szó, hogy hagyhatnám ki Őt, a Demokratát: Ferencet?
Ennyi is elég ahhoz, hogy mindenki rájöjjön: míg az egyik oldalon két gyalázatos párt mindent megtesz a demokrácia lebontásáért, és már első törvényeivel demokráciadeficitet teremtett, addig a másik oldalon, de ha pontosabb akarok lenni, akkor egy oldalakon felüli pártban (hiszen van itt szocialista, liberális és konzervatív… Demokrata is) megcsillan a remény, sőt azt kell, mondjam, itt demokráciaszufficit alakult ki.
Oké. Eddig bírtam, most előbújik belőlem az elemző. Miért adok kevés esélyt annak, hogy amennyiben a DK ezt a stratégiát folytatja, nem lesz képes erős, közép (netán nagy) párttá válni? Éppen a kaméleon-jellege miatt. Aki egy kicsit is foglalkozott (politikai) marketinggel, az hallott már arról, hogy a csipegetés: ilyen is vagyok egy kicsit, meg olyan is, nem induló kispártoknak való stratégia, mert a sok Demokrata bába között elvész a gyerek. A választó nem fogja tudni, hogy akkor most ez a párt milyen is tulajdonképpen. Az ezermestereknek általában nem sok babér terem. Ja, hogy demokratikus? Na! Ez az, amit most nem lehet kisajátítani. Egyrészt azért, mert a jobboldali választók túlnyomó többsége kicsit másként értelmezi ezt a kérdést, másrészt azért, mert a demokratikus kifejezést az egész baloldali ellenzék sajátította ki, tehát ezzel nem lesz speciális a DK, még a baloldali pártok piacán sem. Egy kispárt nem érvelhet ugyanazzal, mint egy nála nagyobb, amelyhez a megszokás hagyomány (is?) fűzi választóit. Hogy igazából Gyurcsány jelképezi a pártot? Ok, de őt még mostanában sem az ország legnépszerűbb politikusai között jegyzik és bár láttunk már nagy visszatéréseket, de ezúttal talán minden eddiginél nagyobbak a kétségeink. Meg amúgy is: ő is csak egy „brand new second hand”.
