José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke határozott tervekkel nyitotta meg az Európai Parlament őszi ülésszakát. Az európai integráció egyik régi vitája került elő a válságban, a politikus szeretné, hogy ha életbe lépne a nemzetállamok föderációja Európában, ám hangsúlyozta, nem egyfajta „szuper államot”, hanem Brüsszelnek szeretne erőteljesebb felhatalmazást adni.
Barroso többlépcsős folyamatban vázolta fel terveit Strasbourgban. A folyamat lépéseinek sorrendje felcserélhető, a lényeges pontok a következők: új alapszerződés, közös adópolitika, nemzetállamok föderalizmusa, közös biztonság- és védelempolitika. A bizottsági elnök szerint a legnagyobb fenyegetés az, hogy a válság „felzabálja Európát” a kontinens így lemarad az USA és Kína mögött.
Továbbá reményét fejezte ki abban is, hogy a tagállamok kormányai önként lemondanak bizonyos jogköreikről Brüsszel felé.
Európai Egyesült Államok?
Akinek tanulmányait keresztezték már EU-s tantárgyak, azoknak nyilvánvalóan nem lesz új az egységes Európa gondolata. Ha még távolabbról vizsgáljuk meg ezt a gondolatot, akkor az is feltűnhet, hogy az egységes Európa képzelete már többször is előjött a történelem során. Nyilván, itt néhány történésszel vitát lehetne kezdeményezni, de ilyen-olyan indíttatással már voltak egységesítő kezdeményezések, lépések, még ha ezeket a mai értelemben nem is nevezhetnénk politikai integrációnak. Ilyenek voltak többek között a Római Birodalom, a Frank Birodalom vagy a keresztény értékek. Több híres gondolkodónál is előkerült az egységesség gondolata, mint például Dante, Dubois, Montesquieu, a sort pedig a végtelenségig lehetne folytatni.
A XX. században aztán ismét felmerült az egységesülés igénye és szükségessége. Az integrációelméletekre röviden kitérve kiemelhetjük a föderalizmust, a funkcionalizmust, az úgynevezett kormányközi elméleteket és az összehasonlító elméleteket. A kezdeti vita abban állt, hogy nemzetek feletti (tehát szupranacionális) avagy nemzetek közötti (kormányközi) legyen-e az integráció. Az Európai Unió intézményeire is ez a kettősség a jellemző. Jelen esetben a föderalizmus a kulcsfogalom. Mi is az a föderalizmus? A föderalisták szerint a világháború okai a nemzetállamiságban gyökereznek, így ezt a berendezkedést kívánták felülírni. A föderalisták szerint az integrációs folyamatokat nem a nemzetállami diplomáciának kell irányítani. A barroso-i javaslat a föderalizmus négy kritériumára utal vissza. Megőrizné a tagállami autonómiát, de az uniót érintő közös ügyek kivételt jelentenének. A tagállamokban létrejönne a közös igazságszolgáltatás, továbbá az EU többségi döntési elven működne, az európai állampolgárokat pedig egységes egyetemes jogok illetnék meg.
A jelenlegi Uniós problémák
A gazdasági és pénzügyi válságra egyelőre nem sikerült válaszokat találni. Mentőcsomagokból nem volt hiány, azonban a görög és spanyol állampolgárok tüntetései bizonyították, hogy a brüsszeli technokrácia felemás sikerrel kezeli a válságot. Az uniós vezetők és a tagállamok vezetői között már-már szakadék nagyságú eltérések vannak azzal kapcsolatban, hogy merre is mozduljon el az EU. Az uniós vezetők abban látják a kilábalást, hogy Brüsszel erősebb jogköröket kap, míg a kormányok szeretnék megőrizni saját hatásköreiket. Az instabilitást tovább erősíti az a tény is, hogy az egyes választások újraírhatják a meglévő megállapodásokat, láthattuk ezt a francia elnökválasztást követően. Az EU-nak az a célja, hogy politikai és gazdasági szinten is integrálja az európai országokat. Az euró bevezetése is ezt a célt szolgálta. Azonban a tagállamok jelentős része az eurózónán kívül van és a gazdasági szakemberek sem támogatják egyértelműen a közös valuta bevezetését minden országban. Ameddig pedig ez a helyzet fennáll, addig igencsak nehézkes a föderáció létrehozása.
… na de hogyan nézne ki Barroso terve a valóságban?
Barroso nem csak azt kívánja, hogy a tagállamok mondjanak le Brüsszel javára néhány jogkörükről, hanem a pártok indulását is átszabná. A javaslat szerint nem nemzeti pártok indulnának az EP választásokon, hanem az európai pártcsaládok. Az indoklás szerint a jelenlegi EP-választások a tagállami aktuálpolitika szerint alakulnak, vagyis a választópolgár nem aszerint szavaz, hogy ki képviselje őt az Európai Parlamentben, hanem arra, hogy melyik pártot látná szívesebben a hazai törvényhozásban. Az európai pártcsaládok indítása a választásokon azonban felboríthatja a jelenlegi berendezkedést, amennyiben létrejön egy egységes, kontinentális pártszervezet. Nem arra kell elsősorban gondolni, hogy például Magyarországon külföldi képviselőjelöltekre lehet majd szavazni (ám ez sem kizárt, hiszen egy konferencián már Cohn-Bendit is eljátszott ezzel a gondolattal). A kérdés ott merül fel, hogy milyen együttműködés lesz a továbbiakban a tagállami pártok és a szerepükben megnövelt európai pártok között. Elképzelhető az is, hogy ha egy szigorú európai pártirányítás jön létre, akkor új tagság kerül be a pártirányításba.
A föderáció előirányozza az egységes kül- és biztonságpolitikát is. Vagyis, Európának egységes hadserege lenne. Aki tisztában van az Osztrák-Magyar Monarchia történelmével, az tudja, mennyi problémával jár egy nemzetek közötti közös hadsereg felállítása, ám – mint mindenhol – itt is létrejöhet egy sikertörténet.
A másik fontos csomópont a közös alkotmány, a közös identitás, a közös állampolgárság. A jogokat minden probléma nélkül ki lehet terjeszteni, de közös identitástudatot igencsak nehéz mesterségesen kreálni a jövendőbeli Európai Állam(ok)ban. Ezek a kérdések természetesen megosztóak, aki EU-párti, az támogatja Barrosot, aki nemzeti érzelmű, az pedig ellenzi majd ezeket. Minden ország más és más lehetőségeket lát az EU-n belül, az egyik legnagyobb törésvonal a nyugati és a keleti országok között van. Európában a túlzott nacionalizmus mindig háborút jelentett. A föderáció azonban még soha nem akart eddig megvalósulni.
