2014-ben új választási eljárás alapján zajlanak majd le a választások. A vélemények eddig megoszlanak, de egyre jobban világosan látszik az a folyamat, hogy az előzetes regisztráció – ami két héttel a választások előtt zárulna le – a szavazók számát csökkentené, míg az egyszerűsített jelöltajánlás az indulók számát növelné.
Sosem ő volt a csatár a csapatban. Fotó: telesport.hu
Kósa Lajos a választási eljárásról vitázott Karácsony Gergellyel nemrég. A vitában a Fidesz egyik vezető embere azért érvelt az előzetes regisztráció mellett, mert szerinte a magyar lakosság adottsága az, hogy körülbelül egymillió ember (választópolgár) nem rendelkezik 8 általánossal, funkcionálisan analfabéta, legfőbb bűnük pedig az, hogy az utolsó pillanatban „kétes eszközökkel” vehetőek rá a voksolásra, ezzel esetleg eldöntve a választást.
A regisztráció tehát azokat az embereket hivatott „kizárni” akik 1) nem rendelkeznek megfelelő iskolai műveltséggel 2) utolsó percben döntenek úgy, vagy győzik meg őket, hogy éljenek állampolgári jogukkal 3) nem a Fideszre szavaznak 4) választási csalást követnek el.
Az előzetes regisztráció mellett igazi kormánypárti érv nem született. A regisztráció nem azt jelenti, hogy egyeseket megfosztanának a demokráciából adódó választójoguktól, ám az az érvelés, amit Kósa Lajos felhozott, azt sejteti, hogy az a párt, amelyik 1989-90-ben rendszerváltó párt volt, inkább kizárná azokat az állampolgárokat, akik nem elég tudatosak és műveltek az állampolgári ügyek intézéséből, mintsem megtegye azt az erőfeszítést, hogy demokratikus gondolkodásra tanítsa őket. Egyértelműen a rendszerváltás egyik kudarca az, hogy a demokratikus attitűd nem alakult ki az elmúlt 22 évben, ezt pedig minden párt számlájára rá lehet írni. A regisztráció abból a szempontból is veszélyes, hogy a felmérések szerint a pártokat elutasítóak, vagy pártoktól elfordulóak száma nagyon magas. Egy népképviseleti rendszerben így nem a választók kiszorítása a megoldás, mert ez elmozdulást eredményezhet egy elitista berendezkedés felé.
Az ellenzék technikája és a pártok stratégiája így biztosan át fog alakulni a ’14-es választásokra. A „szakma” folyamatosan eljátszik az esetleges koalíciókkal, de ennél még érdekfeszítőbb az a kérdés, hogy lesz-e olyan politikus, aki a baloldalt meg tudja újítani. Mielőtt kineveznénk egy új baloldali miniszterelnököt, érdemes annak utánanézni, hogy milyen háttérrel rendelkeztek a korábbi miniszterelnökök. Enyedi Zsolt nyomán háromtípusú pártkarriert kell a pártelit vizsgálatakor szemünk előtt tartani. Első kategória a karizmatikus, a pártalapítók és a pártprogram első számú meghatározói. A második a pártkarrier, azaz azok a politikusok, akik a pártban mentek végig a ranglétrán, míg elértek a kormányfői posztig. Legutolsó kategória a külső, azaz a párton kívüli karrierút, az ismertség oka lehet pénz, hírnév és befolyásolási képesség. Az első két kategória határán helyezhető el Orbán Viktor. Külső karrieristák lehetnek Gyurcsány Ferenc (aki párttag lett) és Medgyessy Péter (ő be se lépett az MSZP-be). A legutóbbi típusba tartozhat Bajnai Gordon is, ám ő azért „kakukktojás”, mert még miniszterelnöksége alatt is állította, nem rendelkezik politikai ambícióval.
A baloldali stratégia azért is érdekes, mert nem egyértelmű, milyen pártok és kezdeményezések alkotják majd ezt az oldalt 2014-ben. A magyar pártrendszer átalakulásnak indult 2010-ben, de az is lehet, hogy a korábbi (két nagy tábor és több kisebb párt) formula ismét visszarendeződik. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, két dolog kellene. Az MSZP tábora varázsütésre növekedni kezd és eléri a Fideszét, vagy pedig a baloldali ellenzék összefog. Állandó téma, hogy az MSZP, a DK és az LMP összefogva indul el a választáson. Gyurcsány, aki lassan körbejárja az egész országot (most éppen kertet ásott) kijelentette, hogy nem indul el a miniszterelnöki posztért, igaz nagy meglepetés lenne, ha egyáltalán esélye nyílna megszereznie azt. Az LMP részéről a „Schiffer-vonal” többször kijelentette, hogy nem kíván összefogni az MSZP-vel, egy másik vonal a zöld párton belül azonban liberálisabb álláspontot képvisel. Mesterházy Attila pedig úgy nyilatkozott, hogy az MSZP-nek lesz önálló miniszterelnök-jelöltje. A civil szervezetek kérdése sem eldöntött még, hiszen a Milla és a Szolidaritás szerepe sem teljesen egyértelmű, ahogyan a 4K!-é sem.
Egy Bajnai által összefogott képződmény sok ponton múlhat és bukhat el esetleg. A közös cél egyértelműen Orbán Viktor legyőzése, ám megkérdőjelezhető, hogy a „közös ellenség” legyőzése után milyen összetartó kapcsok lesznek, valamint ezeknek mennyire lesz összetartó erejük. Mint láthatjuk, sok a kérdőjel. Az már biztosnak látszik, hogy Bajnai Gordon október 23-án fel fog szólalni – a Milla rendezvényén. Az időpont lehet szimbolikus is, hiszen az Orbán-„rendszer” ellen irányuló összefogást is jelentheti. A baloldali ellenzék megosztottságán túlmutat az, hogy egy párton kívüli miniszterelnöknek igen nagy stabilitást kell majd mutatnia, magyarul pártok feletti miniszterelnökké kell válnia. A kis pártok zsarolási potenciálja megnőhet, míg az összefogás gerince minden bizonnyal az MSZP lenne, ahol az eddigi párton kívüli miniszterelnökök túl nem sok jót tudnának elmondani. Az ellenzéki pártok között az ideológiai távolságon túl gazdasági távolság is megfigyelhető, hiszen a piacgazdasági neoliberális vonal összetűzésbe keveredhet egy, a piacot elutasítóbban kezelő vonulattal. A pártok feletti miniszterelnök mellett szól az, hogy a kormányfői pozíció 1990 óta mindinkább kiemelkedik (a miniszterelnök prezidencializálódása). Bajnai Gordon esetleges visszatérése a politikába és a kormányfői posztra további kérdéseket vet fel. 2010-ben Bajnai kiszállt a politikából, emellett a hatalomba sem választások útján került. Kérdés az, hogy a következő választások előtt milyen kampányt tud indítani az ellenzék: Bajnaira építi azt fel, vagy külön kampányokat láthatunk majd az ellenzéki pártok részéről.
Egy válságban lévő ország kormányának meg kell találnia azt a kényes egyensúlyt, hogy tudjon rugalmasan, mégis stabilan kormányozni. Megkerülhetetlen tény a gazdasági kérdések primátusa. Attól azonban tartózkodnia kell a magyar politikának, hogy Hollywood-i mintára hősöket kreáljon. Magyarországnak voltak valódi nemzeti és történelmi hősei, akik az adott korban megfelelő válaszokat tudtak adni, nem volt szüksége Batmanekre vagy Supermanekre. Persze mindenki óvakodjon az olyan politikusoktól, akik magukat messiásnak kiáltják ki.
