Yankee Z bloggerünk legutóbbi bejegyzésében nem erkölcsi, hanem a pártpolitikai taktikázás szempontjából igyekezett megközelíteni Gyöngyösi Márton Jobbikos képviselő hétfői – és egyébként a szélsőjobboldali párt időnként vissza-visszatérő antiszemita kijelentéseit. Viszont szerintem pár szempont nem jelent meg az írásban, ezek közül igyekszik e bejegyzés néhányat pótolni.
Szegedi Csanád új pártot alapít?
Természetesen helyes az a megállapítás, miszerint a Jobbik – mint az „egyetlen igaz magyar” párt – radikalizmusával és antiszemita-rasszista megnyilvánulásaival a választói paletta egy olyan szegmensét igyekszik lefedni, amit a magát demokratának beállító, akármelyik másik párt nem mer bevállalni, nem vállalhat be. Bejegyzésem nem a következő megjegyzésekkel, felvetésekkel foglalkozik, úgyhogy csak a virtuális margóra írnám: van-e valamilyen hasonlóság – és ha igen, milyen mértékű – az elsősorban a válság következtében kialakult bankár és spekuláns-ellenes retorikában és a zsidóellenességben? Persze, nem azt akarom ezzel sugallni, hogy a „szegény-védtelen emberek vérét szívó csúf bankárokat” emlegetők antiszemiták lennének, csak azt vetném fel, hogy létezhetnek közös logikai pontok a kétfajta érvelés között.
Egy másik felvetés: felmérések szerint a magyar (és itt főleg a többségi társadalmat alkotókra gondolok) polgárok döntő többsége, (felméréstől eltérően és különböző mértékben) 75-től 90 százalékig tekinthető cigányellenesnek – és ezen polgárok nem csak a Jobbik támogatói, hanem szinte minden parlamenti és azon kívüli párt támogatói között megtalálhatóak. Ezzel nem azt akarom kijelenteni hogy ezen polgárok és pártok rasszisták lennének, persze a felmérést és annak elemzését készítők is úgy fogalmazhatták meg kérdéseiket, illetve dolgozhatták fel az eredményeket, hogy azok nem fedik teljes egészében a valós helyzetet (itt ajánlanám Pierre Bourdieu – A közvélemény nem létezik című tanulmányát). De mégis, a romákat hátrányosan érintő attitűdök sokkalta elterjedtebbek a lakosságban, mint amit a Jobbik szavazótábora lefed.
Térjünk rá itt mégis arra, ami a bejegyzés fő témáját adná: a Jobbik politikai lavírozására az elmúlt hetekben-hónapokban az antiszemitizmus kérdésében. Ez lényegében sok más tényező mellett (mint például az EU-ellenesség, az államadósság kérdése, stb.) a kezdetektől meghatározza a radikális párt belső és külső kommunikációját is – ennek okán próbálnám némiképp újabb kontextusba helyezni, illetve kiegészíteni Yankee Z írását. Helyes az a megállapítása, hogy egy hasonlóan gondolkodó választói szegmenset akar a téma folytonos közbeszédben tartásával megnyerni a párt, magát úgy feltüntetni, mint az egyetlen párt, aki a „zsidó-kérdéssel” (és egyébként a „roma-kérdéssel” is) „őszintén beszélve” foglalkozik. Viszont, nem lehet figyelmen kívül hagyni az elmúlt hetek, Jobbikot érintő történéseit, amik több, jelentősebb tényezőre felhívták a figyelmet.
Történt ugyanis, hogy Szegedi Csanádról (és testvéréről) kiderült, zsidó származású. Ez már egy több mint fél éves ügy, aminek folyományai, következményei azóta is részben meghatározzák a párt életét. Ez kezdődött azzal, hogy komoly szembenállásra derült fény az Endrésik Zsolt vezette borsodi szervezetek és Szegedi között – Endrésiket pedig április végén kizárták a pártból, mivel „önös politikai érdekeik alapján, valótlan információkkal a párt megosztására törekedett". Ezt követően nem sokkal került nyilvánosságra az a hangfelvétel, amin Szegedi uniós pénzeket ajánl fel annak a férfinak, aki származásának nyilvánosságra hozatalával fenyegetőzik – ez indított el egy olyan folyamatot, ami máig meghatározza a párt életét. A párt vezetése kezdetben még kiállt Szegedi mellett, de később arra kényszerült, hogy lépjen az ügyben, mivel egyre több tag fejezte ki ellenérzéseit Szegedivel szemben, akár komolyabb belső konfliktusokhoz is vezethetett volna az ügy. Vona Gábor pártelnök Szegedi, július végi lemondásakor arról beszélt, hogy titkosszolgálati szálak állhatnak a háttérben, mivel kezdeményezték egy, a Közgép által elnyert pénz vizsgálatát végző parlamenti bizottság felállítását, viszont ez az érvelés némileg sántít. Vonának leginkább az lehetett a célja, hogy a belső vitákról terelje el a figyelmet – a hangfelvétel pedig a kuruc.info portálon jelent meg elsőként, ami az atlatszo.hu nyomozása szerint jobbikos személyekhez, képviselőkhöz köthető. Tehát, mégis inkább az a valószínű, hogy a párton belüli helyezkedések, konfliktusok vezettek ahhoz az ügyhöz, ami a Szegedi-testvérek kilépésével végződött. A párt elnöke közleményében ekkor úgy érvelt, hogy nem a zsidó származása, hanem annak elhallgatása miatt szólították fel Szegedit posztjainak elhagyására – kérdés viszont, hogy ha már a kezdetekkor beismeri, akkor maradhatott volna
Szegedi tehát lemondott tisztségeiről, pár nappal később kilépett a pártból, viszont – Bokros Lajoshoz hasonlóan – megtartotta EP-mandátumát (Bokros az MDF listáján kapott mandátumot, viszont a párttal való szakítását követően szintén megtartotta azt).
Szegedit sem kerülte el a „pálfordulás-szindróma”, Izraelről szerinte csak a tisztelet hangján lehet beszélni, egy rabbinál tett látogatást és ígéretet tett arra, hogy látogatást tesz Auschwitzba is. De nem nyugodtak a pártban sem: Lenhardt Balázs november elején, a párttal nem egyeztetve feljelentette Szegedit, mivel szerinte a már csak EP-képviselő visszaél a fizetésével, egyes uniós forrásokkal. Ez odáig vezetett, hogy kizárták a frakcióból Lenhardtot, egymást kritizáló nyilatkozatokkal bombázták egymást a felek – a kizárt képviselő szerint a párt túl puhány, a pártelnök szerint viszont a képviselő önálló akcióival a párt pozícióit veszélyezteti. November közepén pedig Lenhardt és Endrésik főszereplésével tüntetést tartottak Szegedi vidéki háza előtt – ez már egy olyan „partizán-akció” volt, ami Lenhardt pár nappal későbbi, a pártból való kizárásához vezetett. Röviden ez az elmúlt pár hét összefoglalója.
Volt egy, a tüntetésen tett kijelentés, ami azonban megütötte a fülemet: Endrésik szerint kiderült, „hogy a párt legfelsőbb vezetésében nem csak zsidók, hanem cionista ügynökök is vannak”. Azt most hagyjuk, hogy milyen konkrét bizonyítékokra alapozza kijelentését, de nyilvánvalóan ezzel egyben a pártnak és a szimpatizánsoknak is üzenhetett. Azzal a sejtetéssel, hogy „ügynökök épültek be”, jelezhette, hogy a Jobbik már nem „igazi magyar” párt, hanem az „ellenség” kezére jutott – és ha nem is a konkrét ügy és tüntetés alapján, de reakció hiányában lassanként a párt keményebb hangra váró szavazói, akár tagjai távozásának lehetőségével is szembe kellett volna néznie a vezetésnek.
És itt elértünk ahhoz az alapvető problémához, ami a pártban jó ideje fennállhat: radikális vagy „konszolidációs” irányt vegyen-e fel a Jobbik? Úgy gondolom, a párt már jó ideje ezzel a problémával (is) küszködik – legyen „vérbeli magyar”, ezzel a közepebbre álló, jobboldali szavazók elől zárja el magát, vagy inkább mozduljon feléjük? Utóbbi esetben viszont a radikálisokat, korábbi keményvonalas retorikáját, lépéseit hazudtolná meg – ez indokolhatja a pengeélen táncolás politikáját. Személy szerint ennek tudom be a hétfői Gyöngyösi Márton-féle felszólalást, amivel teret engedtek a radikálisabb hangoknak, miszerint ők is még a párt, annak retorikai részét képezik – de persze azt se felejtsük el, hogy másnap javított a párt a közleményében a kijelentéseken, hisz a képviselő „természetesen nem úgy értette, ahogy, az csak félre van magyarázva”. A kötéltánc tovább folytatódik, ez egyúttal azt is jelentheti, hogy további párt- és környékbéli konfliktusokra számíthatunk.
Rövid update: egyes sajtó- és blogbejegyzések szerint a héten elindult újabb "zsidó-kérdés" arra ad alkalmat a kormánypártoknak, hogy ne a szintén hétfői napon elfogadott, a regisztrációt is magába foglaló választási törvény körül folyjanak a viták, blogbejegyzések, hírek. Tudatos stratégiát e mögött feltételezni (konkrét ismeretek híján) úgy vélem, az összeesküvés-elmélet kategóriába tartozik, de azzal egyet tudok érteni, hogy Gyöngyösi hétfői nyilatkozata, illetve a parlamenti képviselők állampolgárságra vonatkozó tájékoztatások, Jobbik általi kérése és az e körüli nyilatkozatháború valóban alkalmasak arra, hogy élét vegyék az ország választási rendszerét gyökeresen átalakító törvénynek. E blogbejegyzés nem kíván a törvény elfogadásával foglalkozni, egyelőre várjuk, hogy Áder János államfő beváltja-e Mesterházy Attila, MSZP-elnöknek tett ígéretét, miszerint a legkisebb alkotmányossági aggály esetén elküldi azt az Alkotmánybíróságnak.
