Élménybeszámoló a Sirály el -és visszafoglalásáról
Lehet vitatkozni azzal, hogy a Sirály működése az utóbbi hónapokban, illetve az azt megelőző években mennyire működött jogilag tisztán – a 2006 és 2011 közötti öt év, illetve a hely utóbbi hónapokban való revitalizációja biztosan különválasztandó, még abban az esetben is, hogy a helyet „üzemeltető” csapat, legalábbis a tegnapi híreket-nyilatkozatokat, és az esti demonstratív bulivá alakult helyvédés alatt a három szinten éppen ücsörögve, vagy álldogálva beszélgető vendégsereget látva a központi mag többségében ugyanaz maradt.
Az első öt éves korszakra e helyen nem akarnék túl sok karaktert pazarolni – aki e korszak alatt járt ott, viszonylag gyorsan átérezhette a hely hangulatát. Akik nem, azoknak egy gyors ismertető: versek, novellák és más írások fölött tűnődő fiatal (időnként wannabe-) értelmiségiek, válogatott könyveket-plakátokat-zenéket felvonultató antikvárium, gyakran a zsidó kultúrkörhöz kapcsolódó színházi előadások és kulturális események, vasárnaponként pedig pókerszalonná változó emeleti szint. Egy stabil, állandó törzsközönség jellemezte leginkább a kávézót, akik nap mint nap tértek be akár csak pár percre, bedobni egy kávét, legurítani egy kisfröccsöt, szót váltani a többi taggal, vagy csak beleszippantani a levegőbe.
A kultúrplacc 2011 őszi bezárásával a korábbi hangulat és a törzsvendégek szertefoszlottak, az oda látogató közönség más, közeli VI.-VII. kerületi helyekre vándorolt át, viszont nemigen lehetett hasonló nívójú, és koncepciójú „fiatal burzsujértelmiségi” kávézót találni a közelben. Az utóbbi hónapok diákmegmozdulásaival egy időben újjáéledni látszott a Sirály – ekkor már viszont működési feltételeit tekintve sokkal bizonytalanabb módon. A hely egy hátsó bejárat felől megközelítve, részben az utcai- és székházfoglalós akciókban résztvevő egyetemista aktivisták részvételével kezdett működni újból - hetekig csak szóbeszéd útján lehetett tudni egy-egy részletet, hogy mikor is van nyitva, és mik az aktuális programok. Ezzel egyidőben vált az „öreg fideszes alkalmazottakat páni félelemben tartó, agresszíven törő-zúzó Bajnai-bérenc” aktivisták egyik fő bázisává is. Félreértés ne essék, mindezzel nem akarok a „demokratikus államrend ellen szerveződő anarchista akciók” jelzőre ráerősíteni (ezúton is köszönjük, hogy a KDNP kommunista bűnökkel foglalkozó munkacsoportja közleményével beemelte a közbeszédbe e meghatározást) – maradjunk meg a lehető legegyszerűbb értelmezési keretnél, ami számos helyen, számos alkalommal elhangzott már: az emlegetett aktivista fiatalság egyre határozottabban igyekszik fellépni az akciók által a szerintük fontosnak, problematikusnak ítélt ügyekben.
A jelen hétvégi eset talán erre nem jó példa, hiszen mégis hogy kapcsolható konkrétan egy belvárosi kávézó második bezáratásának terve a felsőoktatási átalakításokhoz, az alaptörvény ki-tudja-hanyadik módosításához, és más kritizált belpolitikai eseményekhez, viszont a megjelenteknek mégis egy újabb fellépési lehetőséget, illetve kollektív élményt szolgáltatott.
Tekintsünk el annak a véleményezésétől, hogy a fővárosi önkormányzat milyen konkrét jogcímen, illetve mennyire jogosan küldte a biztonsági embereket a Sirályba, elérte hogy (legalábbis általam) soha nem látott-érzett hangulatú este alakuljon ki, ahol a tüntetésekről az idősebb korosztály által oly sokat hiányolt fiatalság bulizta ki magát. Spontán ismerkedések, a hely régi-jelenlegi törzsvendégei, a 70-es 80-as 90-es és napjaink kultikus dalai váltakozva a legtrógerebb slágerekkel. Az eddigi ismereteink szerint homályos megbízással rendelkező „szakikat” kiküldő önkormányzat elérte hogy az utcán vonuló fiatalságnak egy emlegetni való estét-hétvégét kínáljon, amikor is konkrétabb cél nélkül, a hírek által felheccelve részt vegyen egy igazi, közösségi helyvédéssel egybekötött belvárosi underground ivászaton – a Sirálynak, és a Negyed6Negyed7 fesztiválnak talán nem is kellet jobb reklám a jövő héten kezdődő programokhoz (bár hogy a hely tovább működhet-e, és vajon így mi lesz a fesztivál oda tervezett programjaival, az még bizonytalan).
És a legszebb az volt az egészben, amikor estére átváltozva nem marcona verőlegények állták el a ki-be járkálók és a sajtó útját, hanem bármely átlagos belvárosi szórakozóhelyen látható kapuőrök mellett haladt el az ember. Hétfőig biztosan marad az eddig kialakult patthelyzet, bejárat a Sirály melletti kapu felől a hátsó ajtón.
