A tendencia folyamatosságot mutat a teljesen ingyenestől a teljesen fizetős oktatás irányába az elmúlt 20 évben. A lassú változás többször évekre stabilizálta a helyzetet, de a folyamat mégis megállíthatatlannak tűnik. 

                                       (forrás: partyponty.hu)

A felsőoktatás kérdése élesen nem volt jelen a politikai harcok között, így a fiatalok - akiket a kérdés talán a legerősebben érinti - többségében inaktívak maradtak vagy más dimenziók alapján Jobbik és LMP szimpatizánsokká váltak. A mindenki számára fizetős felsőoktatás bevezetése a politikai harcok színterére viszi a kérdést, így később a pozitív irányú változás ígéretével mozgósíthatóvá és megnyerhetővé válik a fiatalok bázisa.  

Mi sem természetesebb?

Az ingyenes és költségtérítéses helyek száma 2010-ig nagyjából igazodtak az épp növekvő és csökkenő hallgatószámhoz. Az volt tapasztalható, hogy amikor nőtt a hallgatók száma, csökkent az államilag támogatott helyek száma, míg a hallgatói létszám csökkenésekor pont fordított volt a képlet. Ez azt mutatja, hogy a kormányzat nagyjából ugyanannyi forrást fektetett a felsőoktatásba, ami a többletlétszám költségtérítéses formáját okozta. A fiatalok számára 1996 (költségtérítéses képzési forma bevezetése) előtt az ingyenes egyetem gondolata volt természetes, ezt bizonyította a Bokros-féle tandíj ötlete elleni megmozdulás. A költségtérítéses forma óta stabilizálódni látszódott helyzet, amit a 2006-os úgynevezett „fejlesztési hozzájárulás” néven futó tandíj bevezetési kísérlete elleni tűntetés bizonyított. A 2010 utáni változásokban a részösztöndíj is egy újabb lépcsőfoka a fokozatos változásnak, amit a diákhitel lehetősége próbál kiegyensúlyozni, de a megmozdulások itt sem voltak elkerülhetők. Az államilag támogatott helyek számának csökkentését mindig megmozdulások követik, majd többnyire megállapodás következik a felek között, ami csak lassítja a folyamatot, de meg nem tudja állítani. Az viszont észrevehető hogy pár lépéssel a teljesen fizetős oktatás előtt már nagyon óvatosan lavíroznak a kormányok, mert ez minden bizonnyal nagyobb felhördülést okoz majd, mint az azt megelőző (megmozdulás -> tárgyalás -> megfogyva bár, de a felsőoktatás megy tovább) formula.

A felsőoktatásban tanulók pártpreferenciái

A fent látható adatok alapján elmondható hogy a felsőoktatásban tanuló fiatalok legnagyobb részét (NT/NV - bizonytalanok) nem érinti meghatározó politikai dimenzióként az oktatás, finanszírozási formájának változása. A diagramon látható pártokhoz köthető preferenciák minden bizonnyal nem az oktatási kérdésnek köszönhetőek, mert akkor a Fidesz ettől jóval rosszabb az MSZP pedig jóval pozitívabb helyen állna, így e helyzet magyarázatát más politikai dimenziókban érdemes keresni (ez nem célja ennek az elemzésnek). A fiatalok csoportját eddig a felsőoktatás kérdéskörével láthatóan nem lehetett preferenciáik szempontjával megmozgatni hosszú távon (az eseti megmozdulások kivételével). Ez abból következhet, hogy bár erősen lecsökkentve, de még van államilag támogatott képzési forma.

Miért kockáztatna a kormány?

Rövid távon kockázatos lehetne, de hosszú távon semmiképpen nem az a fiatalok szavazóbázisának megszerzése szempontjából. A fiatalok nagyobb részét tudja mozgósítani politikai aktivitásra, ha az oktatás kérdése elveszíti „természetesen jár” jellegét és a politikai harcok dimenziójának részét képezi. Másrészről az oktatásról eltolódott érdekhierarchiát ez által vissza lehet állítani, így nem a mindennapi politikai események, hanem döntő mértékben az oktatás megvalósulásával kapcsolatos kérdések határozzák majd meg a felsőoktatás közelébe kerülő és abban résztvevők körét.

Lesz még valaha ingyenes felsőoktatás?

A teljesen fizetőssé tétel után a stabilizálódás valószínűleg hosszabb folyamat lesz mint az ezt megelőző csökkenések során. Az biztosnak tűnik, hogy politikai harcok dimenziójává válik majd a felsőoktatás a) ingyenes b) felének ingyenes, felének fizetős, formáinak ígérete. A teljesen fizetős felsőoktatás bevezetése után az első ígéretek a „fele fizetős, fele ingyenes” forma visszavezetésére várhatóak, mivel források szempontjából a mindenki számára ingyenes oktatás problematikus lenne.